Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-05 / 23. szám

F I «I hogyan tanítsunk. A követelmények is nagyobbak. Ami ma elég volt, holnap már kevés lesz. Azért kell elfogadnunk és megvalósítanunk a felsőbb szerveink által Is annyiszor emlegetett haladóbb, hatékonyabb oktatási és nevelési módszereket. A felvételik valóban elég korán voltak, de a kérdések szerkesztői ehhez mérték a követelmé­nyeket. A követelmények minden diák részére egyformák voltak. A diákok írásbeli dolgozatai mindig és minden iskolában sokkal gyengébbek, Ínint a szóbeliek. Az írásbeli eredménye nagyon Sok objektív tényezőtől függ. Azért voltak a szó­beliek azoknak, akik önállóan nem tudnak dol­gozni. Antal Katalin véleménye, hogy aki egészség- ügyi nővér akar lenni, annak nem is kellene matematikából felvételeznie. Én ezt a kérdést másban látom. Addig, amíg vannak középiskolák, ahová aránytalanul sok a jelentkező, szüksége­sek a felvételi vizsgák. Továbbá nagyon nehéz az alapfokú iskolák osztályzásait összhangba hozni. Ha az osztályzatok egyenlő tudást fednének min­den iskolában, akkor lehetne felvételizni a bi­zonyítványok és a komplex értékelés alapján. A tehetség megállapítására pedig az anyanyelv és a matematika a legalkalmasabb. Az a diák, aki matematikai és fizikai olimpián sikeresen sziVe- pelt, nem kellett vizsgáznia matematikából. Ér­demes tehát matematikára, fizikára és kémiára buzdítani a diákokat. Az egészségügyi iskolákban csak az első két évben oktatunk matematikát és sokkal kevesebb és könnyebb az anyaga, mint a gimnáziumokban, az előírt anyagot azonban tudni kell. Már azért Is, mert egyenértékű középiskola a többi középis­kolával. Végzőseink folytathatják tanulmányaikat bármelyik főiskolán, ha megfeleltek az ottani fel­vételi követelményeknek. Ami az Iskola areáljában felsorakozott autókat illeti a felvételi vizsgákkor vagy szülői értekez­letek alkalmával, csak örömmé^ nyugtázhatom. Nem kellett az üzem autóbuszát Igénybe ven­nünk, mint az előző években. Tudom jól, hogy az autó közlekedési eszköz. Nem Is állíthatom, hogy divatcikk. írja, hogy az emberek becsüle­tes, fáradságos munkával keresik meg az árát. Ez így igaz. De még egyet elfelejtett, hogy a Sportkán is lehet kevés munkával becsületesen autót szerezni. A kozmetikázásról és az ékszerekről annyit hogy ezt ön, kedves Antal Katalin, nem tudhat ja, mert nein látta, nem volt- itt, és nem is dől gozik velünk. Ezzel a problémával naponta talál kozunk, foglalkozunk vele. Az átnevelés nag; gond számunkra. Említi, hogy a kommunista er­kölcsre való nevelés az osztályfőnökök egyik leg­főbb feladata. Ez Igaz, de a diákokra három fo tényező hat: a család, a környezete és az isko­la. ' Ha a nevelés olyan könnyű volna, hogy ele­gendő lenne feladatul adni és kész, akkor ne­künk kevés munkánk akadna. Én az írásomban nem lőttem túl a célon, csak egyszerűen megírtam a véleményemet, melyet az iskolában, a munkahelyemen tapasztaltam. Elis­merem, nehéz és felelősségteljes munkát végez­nek az alapfokú iskolák pedagógusai, sokat hos- pitáltam náluk, de igazi szakvéleményt és taná­csot csak az adhat, aki tanít a 6-9. osztályokban vagy a középiskolában. Írja meg véleményét a saját, munkahelyéről. A legjobb nevelési módszer a jó példamutatás, még a magánéletünkben is. Cafik Béla, Királyfiakarcsa mma nevelés, a szívhez szólás, és bizony pofonok is. Ki tudja, mi járt nagyobb eredménnyel: Az eredmény a fontos. Tény, hogy a szóban forgó hanyag újonc annyira megjavult, hogy a kerületi pártkonferencián ő képviselte brigádját. Azt mondtam, hogy Tuáimi- ce nem falu és nem is város. Talán sokkal több, közelibb, meghittebb. Családok alakul­nak itt, barátságok kötődnek, és amikor letelik a brigádidő, vagy valamelyik fiú megkapja a behívót, 50—60 „családtag“ is kíséri az állomásra. ♦ Milyen emberek a „család­tagok“? Jirí Kopcev Horsovsk? len­ből jött az építkezésre, felesé­ge prunérovi, a kislányuk már itt született. Jirí 28 éves. — Eleinte izgattak az újsá­gok kritikái, hogy így meg úgy az építőipar. Később már dühítettek. Egész nap fuvaro­zok, a hátam mögött a tartály­ban több hektoliter beton lö­työg, aztán egyszer csak jön valamilyen csellengő ..irodista, parádés tízórait majszolva, és megáll a kémény tövében. Először elolvassa a felira­tot: VSS majster CSSR, ajtán felnéz a kémény legtetején sürgölődő alakokra. Én nem látom, de 5 csak látta őket, mert így szól felém: — Nézze ott azt a fickót, abban a sapkában. — Ml van vele? — kérdem. — Régóta figyelem. Gyö­nyörködik a kilátásban.. Köz­ben persze megy a fizetése. Majd az építkezés befejezése előtt pár nappal fog hajrázni. Tudja, mit mondtak múltkor az építést ismerőseim? Hogy reszortjukban a munkaidő két­harmad része csellengés, a maradék csak a munka. Aztán a lakásokban az emberekre rászakad a mennyezet, és az utcára rámástul kiesik az ab­lak. Hogy itt mi lesz, azt még nem tudni... Mit mondjak? Kétszer tér­tem már a betonkeverőtől, de az az alak még mindig ott állj, és csak úgy maga elé be­szélt. Senki sem hallgatta,, mindenkinek volt munkája. ♦ Marek Casny kelet-szlová­kiai, krfiavai fiú, másfél éve dolgozik TuSimicén. Felesége cseh lány. — Igaz, hogy a fiatalok töb­bet lógnak munkaidő alatt mint az idősebbek? Te például hány órát dolgozol a nyolc­ból? — Annyi meló van, hogy alig győzzük. Szinte naponta túlórázunk. Lógás? Ne viccelj! Van fogalmad róla, mennyire, kell a pénz? Bútor, kölcsö-j nők, meg hát utazni is szeret-í nénk. — Te festő vagy; Az építke­zésen Is úgy dolgozol, mintha maszekolnál? — Az más. Kínos a jogosj kifogás. Én mindig úgy dolgo­zom, hogy arra senkinek se lehessen panasza. — Pedig hallottam rátok pa­naszt. —I A felső erőmű Irodahelyí-f ségeí, nem? Nem én csinál-j tam, de csak véletlenül sem." Amikor a fiúk meszeltek és1 festettek, kint fagyott, és az, ablakokban még nem volt! üveg. Az első befűtéskor föl-1 tokban lehullt a felső mészré- teg. — Miért nem szóltatok, hogy a fagy nem a meszelés Ideje? — Tudod, sürgetett a határ­idő, de én ennek eflenére is szóltam volna. ♦ Imrich Mosán, mérnök: — Látta az építkezést, azt mondja. Pedig fenét. Nem lát­ta, ami a föld alatt van, és oda se ment, ahol nagy volt a sár. De a munkásnak mindenhová mennie kell. És mennek is. Még a segédmunkás is, hiszen ő is érdekelt a munkateljesít­ményben. Istenem, hát leülnek tízóraizni. De ez nem lógás. Ledolgozzák kétszeresen is, higgye el. És fiatalokkal min­dig jobb dolgozni, mint meg­állapodott bácsikkal. Papíron nincs engedélyük pihenésre, Igaz, de ha látom, akkor sem szólok érte. Azok az emberek naponta több száz mázsa be­tont is megmozgatnak, lapát­tal, és reggel négykor már talpon vannak. Befagyott a festés? Csoda? Nem jött meg idejében az üveg. A festők fűtöttek, de hát látja, az sem segített. Most ki­nek számlázzuk ki a kétszer végzett munkát? ♦ Az építkezésen a „lapátos“, szakma nélküli” fiatalok két- két és félezer koronát is meg­keresnek havonta. A lógásért prédikáció jár, és mint már említettem, nemcsak ez. Pár ember ugyan ítthagyta az erő- művet* megnéztem, hová men­tek, s 'fizetésük pár száz koro­nával alacsonyabb lett. — Sokallták nálunk a mun­kát — mondja a Szakszerve­zeti bizottság elnöke. — Ide azért jönnek a fiatalok, hogy dolgozzanak. Sokan mondták, kár, hogy az építészetben ed­dig még nincsenek érvényes rekordok. Megdöntenék. Elhiszem. Pedig, mint MosSíl’ mérnök mondta, csak kívülről, az utcáról láttam az építőket, müvüket. És onnan nem min­dig látszik a lényeg. Mégis azt hiszem, sok re­kord éppén itt dőlne meg. Embereket alig látsz az építkezésen. Pedig itt az ember a legnagyobb érték. ZÄCSEK ERZSÉBET Nincs idő a fényképezkedésre. Itt a beton LELKES FIATALJAI részt vett. A eszmei-politikai neve­lésben nagy segítséget nyújt alap- szervezetünk elnöke, Csernyanszki Ilona. — Mennyire aktívak a tagok a szervezet kulturális és sporttevé­kenységében? — Szervezetünknek állandó tánc- csoportja van. Kezdetben csak a köz­ségben léptünk fel, de tavaly már részt vettünk a járási szüreti ünnep­ségeken is. Rendeztünk tudományos és könyvvitákat, teaesteket, ügyes­ségi vetélkedőt, irodalmi vetélkedő­ket. Az író-olvasó talá'kozókon részt vett Tőzsér Árpád, (' -elényi László és Gál Sándor. A szövetkezet anya­gi támogatása tette lehetővé, hogy hangszereket vásároljunk, így zene­karunk Is alakulóban van. Bekapcsolódtunk a faluszépltési akcióba. Az utóbbi időben pedig a sporttevékenységünk is fellendült. — A szövetkezet támogatásán kí­vül milyen anyagi forrásokkal ren­delkeztek? — Szervezetünk anyagi helyzetére nem panaszkodhatunk. Amint az e- lőbbiekben is elmondottam, a szövet­kezet vezetősége nagyon megértő a fiatalokhoz és nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatja őket. Teaesték és brigádmunkák szervezé­sével ml Is hozzájárulunk az anya­giak biztosításához. — Szólj néhány szét az idei ter­vekről! — Fontos feladatúik tekintjük tagságunk eszmei-politikai nevelését. Egyik fő célunk szervezetünk töké­letes egységesítése, hogy minden tag egyformán vegye ki részét a mun­kából. A tömegszerve?e lekkel kar­öltve Igyekszünk közös rendezvé­nyeket szervezni. Ez az együttműkö­dés már nemegyszer siép sikereket hozott. Említésre méltó, a helyi nö- szövetséggel rendezett ’népművészeti kiállítás. Több mint 8Ö0 látogatója volt. Az oboríni SZISZ-esek közös erő­vel szép munkát végeznek. A köl­csönös megértést bizonyítja az a tény is, hogy a mintegy 800 lakosú községből nem egy diák tanul Nlt- rán a Pedagógiai Fakuftáson, a Me­zőgazdasági Főiskolán, valamint az ország különböző városaiban. Az oboríni fiataloknak sok sikert kívánunk további munkájukhoz! —sirilo— ARANY­LAKODALOM Mocsonoki Péter és felesége a hu­szonkilenc unoka egyikével. Májust napfény csordult a vieskai (kisfaluin) utcákra, amikor Mocsono­ki Péter és Puha Agnes újra örök hűséget jogadtak egymásnak. Lako­dalom volt ez, igazi, boldog — a- ranylakodalom. Csak éppen — nem a félve lopott csókok emlékét idéz­ték, hanem a mögöttük álló hosszá évtizedeket, a harcokat, a megpróbál­tatásokat. Mert amikor ötven évvei ezelőtt elindultak a közös úton, nem volt egyebük, csak a szerelmes szí­vük. A fiatal férj majorban szolgáló szüleinél találtak fedelet, de a min­dennapi kenyér elparancsolta őket, előbb Mthályjára. aztán Kisfaludra. Fészekrakó lelkesedésüket drágán fizették meg. Felépítették az otthont de amikor nem tudták fizetni az a dósságot, megperdült a dob, és Mo csonoki Péter jeleségével és gyerme keivel az utcára került. A harcot , a zonban nem adta fel. hiszen nemcsak magáért és a gyermekeién harcolt hanem osztályos társaiért, az elmjo mottókért, a kisemmizettekért, azok ért, akikkel együtt várta, vágyta a hajnalfényü jövőt. Nem tantorodon meg akkor sem, amikor mint kom­munistát elbocsátották az állásából. Sokáig kellett várni, amíg Keletről elhozták a szabadságot, amikor Mo- csonokiék ts kaptak egy darab föl­det, és amikor — újra harcolni kel­lett... 1951-ben megalakult a szövetkezet. Mocsonoki Péter először mint cso­portvezető, majd két év Után mint a szövetkezet elnöke magyarázta a fa­lunak a közös gazdálkodás előnyét, érvelt, bizonyított, küzdött a kishitű­ség, a maradiság, az önzés ellen. Le­mondott a tisztségéről, amikor úgy látta, hogy az értetlenség falába üt­közik. Azért továbbra is a szövetke- . zetben dolgozott, 1964-ig, amikor végre számára is elérkezett a megér­demelt pihenés, a csendes szemlélő­dés kora. Most már a gyermekei folytatják a harcot — az építész, a traktorve­zető, a kőműves, a kertész, a tanító­nő —, és huszonkilenc unokája építi egykor tovább azt, aminek alapjait még a nagyapa rakta le. leveli *oin* A májusi ünnepségekkel egy­bekötve Svodov községben meg­nyitották a SZISZ helyi, szerveze­tének Ifjúsági klubját. Ebből az alkalomból felkerestük Adamcsek József SZISZ-elnököt, hogy tájé­koztassa olvasóinkat a jól műkö­dő szervezet munkájáról, életéröl és céljairól. — Mi indítványozott bennete­ket arra, hogy megalakítsátok az ifjúsági klubot? — Ogy gondoltuk, hogy a 23 állandó tagnak szükséges egy helyiséget biztosítani, ahol rend­szeresen találkozhatnak és meg­beszélhetik közös gondjaikat. Ezt még szükségesebbé tette az, hogy községünkből sok fiatal máshol dolgozik, illetve iskolába jár-. Hét végén azonban ők . is hazatérnek. — Milyen a klub felszerelése? — Klubunk szinte minden 1- gényt kielégít. Van televíziónk, lemezjátszós rádiónk, biliárdasz­talunk, asztaliteniszfelszerelé­sünk és különféle társasjátéko­kat is beszereztünk. A közeljövő­ben új, modern berendezést Is kapunk. Ezúton szeretnék köszö­netét mondani az összes tag ne­vében a helyi efsz és hnb Veze­tőinek a hathatós erkölcsi és anyagi támogatásért. — Hogyan biztosítjátok a szer­vezeti élet folyamatosságát? — Hetente háromszor jövünk össze. Gyakran előre elkészített rendezvényen veszünk részt, e- gyütt voltunk filmelöadáson 2e- liezovcén. Sikeresnek mondhatom a Petőfi-estet, amelynek megva­lósítása a mi érdemünk, megün­nepeltük a februári győzelem 25. évfordulóját, megemlékeztünk a nemzetközi nőnapról. Bekapcso­lódtunk a „Községünk a múltban és ma, című kiállítás előkészí­tésébe, és rendszeresen felújít­juk propagáclós tábláinkat. — A sok szép siker bizonyára újabb tettekre sarkall? — A jövőben a legnagyobb gon­dot az eszmei-politikai nevelésre fordítjuk. Különféle előadásokat tartunk majd és beszélgetéseket rendezünk pártunk cégi tagjaival. Szeretnénk, ha tagságunk szov­jet és magyar diákokkal levelez­ne. A nagyobb akciók közölt em­líteném meg a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának tisztele­tére tervezett hagyományos, tá­bortűzzel egybekötött garam-par- ti ünnepségeket. Hat taggal bő­vítjük sorainkat. De ami a leg­fontosabb, eben az évben három tagot készítünk fel a pártba való belépésre. Ezzel szeretnénk bizo­nyítani pártunk iránti hűségün­ket. —ág— TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Engedjék meg, hogy mint a SZISZ Nővé Zámky-i (érsekújvá­ri) járási bizottsága mellett mű­ködd sajtóbizottság elnöke kérés­sel forduljak önökhöz. Hosszabb tétlenség után átszerveztük a sajtóbizottságot, tekintetbe véve a járás nemzetiségi összetételét. Ezek után nagyobb figyelmet szeretnénk szentelni az Üj Ifjú­ságnak. mini az egyetlen cseh­szlovákiai magyar ifjúsági lap­nak Elhatározlak hogy figye­lemmel kísérjük előfizetőinek a létszámát Ebben nagy segítséget nyújt a járási hírlapterjesztő szulgálat vezetője, Majzon elv­társ is Minden hónapban rend­szeresen összeülünk és otl fog­lalkozunk a felvetődő problé­mákkal Kézhez kaptuk az előfi­zetők számáról a jegyzéket és ebből kitűnik, hogy a magyar lap példányszáma elmarad a ter­vezett»!. jelenlegi elképzelésünk, hogy pnnlos felmérést végzünk az aiapszervezetekben hány elő­fizetője van az Üj Ifjúságnak. A SZISZ elnökeinek összejövetelén szeretnénk elérni, hogy minden alapszervezet vezetőségében bíz­zanak meg egy sa jtófe le löst, aki nemcsak arról gondoskodik majd. hogy a tagság zöme olvasson új­ságot, hanem időnként rövid tu­dósítást is küldenének a lapnak. Ennek érdekében már bevnntuk az eddig ismert levelezőket is. Régi igazság hogyha egy-egy szervezetről olykor-olykor lega­lább egykét sorral megemléke­zünk. oti nem nknz nagy gon­dol a lap terjesztése sem. A szerkesztőséget időnként tá­jékoztatjuk az elért eredmények­ről ts. Távlati tervünk pedig, hogy a szerkesztőket meghívjuk majd abba az alapszervezetbe, ahul a legnagyobb az érdeklő­dést a lap iránt A bizottság nevében szeretnem megkérni a szerkesztőséget, hogy támogassák tervünket. Péterit György nagy ANDRÁS, Nővé Zámky

Next

/
Thumbnails
Contents