Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-29 / 22. szám
! 6 íj ifjúság ■■■■■■«■■■ni AZ OVEGROST RÚD A LEGDRÁGÁBB SPORTSZER Az fltméteres magasságo napjainkban néhány százai meghódították már a vilá gon. Azoknak a rűdugrék nak a teljesítménye, akii ebbél a magasságbél hup pannak vissza a talajra megegyezik egy kétemeletes ház ablakából kiugró ön gyllkosjelölt „teljesítményé vei“. Különleges csoport ez a; atléták között. Egy kicsit magasból tekintenek tár salkra, akár a pilóták a íöl dön járó halandókra. Sportáguk az utolsó év tizedben fejlődött a legjob ban. Ezt elsősorban sporté szerüknek köszönhetik, t műanyagok korszaka itt is erősen éreztette hatását, t műanyag a modern embe legjobb segítőtársa lett i sportban is. A bambusz- és fémrúc már a múlté. Ma már csali a rúdugrás történetének t felelevenítéséhez használ Ják. Az üvegrost meghódította az egész világot. Segítségé ' vei a rúdugrók sokszor ak robatákhoz hasonlóan ru gaszkodnak a léc fölé. Ma> napság az ötméteres ma-J gasság megszokott teljesítmény. A fejlődés ma már ott tart, hogy az élvonalbeli rtídugrók sportszerüket testük magassága és súlyai szerint választják meg. A gyártók a rúd hosszát, súlyát, átmérőjét és főképpen rugalmasságát és a meg-;" hajlás koefficiensét számológéppel állapítják meg. Az üvegrost a legdrágábt sportszer a világon. De nem is csoda, hisz minden egyes rúd előállítása önálló műve let. Nem gyártható sorozatban. Egy évtizeddel ezelőtt az? ötméteres magasságot emberfeletti teljesítménynek tekintették. Manapság ez a határ fél méterrel maga-l sabb. Igaz, hogy része voll ebben a méretre szabott és gyártott ugrórúdnak, de a sportoló sem Játszott másodrendű szerepet. Nem e- legendő azonban a kifogástalan sportszer. A mai rúdugrónak tökéletes térbeli tájékozódási készségének is lennie kell. Elevenítsünk fel egy esetet a müncheni olimpiai Játékok rúdugróversenyéről. A lengyel Ta- deusz Slusarskit úgy repítette ki rűdja, hogy a felszálláskor lerúgta a lécet, a lengyel sportember azon ban olyan kiválóan, ügyesen manőverezett a levegőben — akárcsak a toronyugrók —, hogy szerencsésen „gumipárnát ért“. Nem véletlenül mondják a rúdugrókról, hogy ők a levegő ural. £s az sem alaptalan állítás, hogy a rúdugrás a legtechnikásabb és legcsodáltabb versenyszán) az atlétika tizennyolc versenyszáma közül. Duruttya Miriam elenid Herrera, á labdarúgás Cassius H Claye a BEK-elődöntő visszavágó' előtt a következőket írta az egyik olasz lapban: „Vége az Ajax-uralkodásnak. * Amszterdamban a Real megmutatta, hogyan kell Játszani a holland szupercsa- pat ellen. Hajlandó vagyok nagy pénzt tenni a spanyolok döntőbe Jutására. A „forró“ latin futball újra diadalmaskodik a „hideg“ északi lab- larúgás fölött...“ Herrera szerencséje, hogy nem fogadott vele senki, mert a Jelenleg állás nélküli edző „jövőbe látásának“ éppen az ellenkezőjét igazolta a visszavágó: az Ajax Madridban is leckét adott a spanyol bajnoknak a modern labdarúgásból, és negyedszer Is bekerült a döntőbe, ahol Herrera „forrő“ latin labdarúgásának egyik képviselője, a Juventus lesz az ellenfele. Hogy a döntőben válna valóra a „nagy mágus“ jóslata? Nem, nem hinnénk; ugyanis a „hideg“ hollandok minden tekintetben jobbnak látszanak a „forró“ olaszoknál. A Juventus ereje a begyakorolt csapatjátékban van, de azt annyira lassan, körülményesen érvényesítik a pályán, hogy az „atomfutballt“ játszó AJax ellen kevés a reményük. Európa szakemberei azt mondják: a holland együttes játéka ellen nincs orvosság kontinensünkön, mint ahogy annak idején nem volt a Real ellen sem. És az Ajax a Real nyomdokaiba léphet. A spanyol „királyi“ együttesen kívül egy csapatnak sem sikerült háromszor vagy annál többször elnyernie a trófeát. Az Ajax viszont mesterhármas előtt áll... De hol van még Di Stefano csapatától?! Nézzük csak a BEK-történetet! A második világháború után a sportok közül a labdarúgás kezd elsőként eszmélni. A rádió és az akkor induló televízió még közelebb hozza az amúgyls népszerű futballt. És a szakemberek gondolkodni kezdenek: Jő lenne nemzetközi tornát szervezni. 1955-ben a L’Equlpe sportszaklap főszerkesztője, G. Hanot azt javasolja, hogy rendezzenek tornát az európai bajnokcsapatok számára. A FIFA és az akkor alakuló UEFA nem nézi valami Jó szemmel a kezdeményezést, érvek és ellenérvek, sajtóviták következnek. Végül is győz Hanot eszméje, létrejő a Bajnokcsapatok Európa Kupája. 1955 őszén 16 csapat kezdi meg szereplését öreg kontinensünk új tornáján — a- mely az utóbbi években színvonalát és az iránta tanúsított érdeklődést tekintve a világbajnokságokkal vetekszik. AZ AJAX ELLEN NINCS ORVOSSÁG? A18. labdarúgó BEK-döntö előtt Az első döntőt Párizsban Játsszák 1956 nyarán. Di Stefano fehérmeaes csapata 4:3-ra győzi le a Stade Reims együttesét. És a spanyol nábob, Ber- nabeu, az egykori kiváló labdarúgó nem sajnálja a pénzt, hogy világverő csapatot hozzon ösz- sze. A spanyoloknak csak a másodhegedűs szerepe Jut, mert a prímet a külföldiek viszik. Akkor még csak 29 mérkőzésből áll a BEK. Ma maximális nevezési létszámmal rendezik meg: az UEFA 33 tagországa közül egyetlenegy sem marad távol, s hozzájuk Jön az előző évi kupagyőztes. A BEK és egyáltalán a nemzetközi kupák történetében páratlan győzelmi sorozat jelzi a Real tündöklését: egymás után ötször nyeri el a kupát! A Reált utánozza egész Európa: mindenütt igyekeznek erős klubcsapatokat létesíteni és rendszeres edzésmunkával, komoly felkészüléssel fokozzák a Játéktudást. És éppen Itt kell keresnünk a „királyi“ cspat legnagyobb érdemét. Hogy milyen páratlan a Real teljesítménye, az a másik szupercsapaton, az Inter Milánon mérhető le. Micsoda félelmetes együttes volt a „nagy mágus“ Herrera csapata, s mégis csak kétszer sikerült elhódítania a kupát! A Real után két évig a Benfíca uralkodik, a- mely egyenlő Eusébíőval és a támadó labdarúgással. Nem sokkal később azonban jelentkezik a „déli veszedelem“, a támadó labdarúgás sírásója, az Inter; hírhedt „catenacció“-}ával nagyban befolyásolja az európai játékfelfogást. Azóta vallják kontinensünk edzői a „boszorkány“ Her rera alapelvét: nem az a csapat győz, amelj gólt rúg, hanem az, amelyik nem kap gólt. A BEK-ben a latinok tíz éven át senkit sem engednek szóhoz jutni. 1967-ben a Celtic cáfcdá' latos támadójátékéval álljt parancsol a „catenae- ció“-nak, és megnyitja a brit fejezetet a kupa történetében. A következő évben a Manchestei United végez az élen, s bár az AC Milan bétől a brit sorozatba, 1970-ben Feljenoord — Celtic döntőt Játszanak. Majd az utóbbi években aa Ajax tündököl. És a holland futball mindig hű mása volt a britnek... Az eddigi BEK-döntők eredményei: 1956, Párizs: Real — Stade Reims 4:3. Géllövők: Rial (2), Dl Stefano, Joseita, illetve Hidalgo (2) és Leblond. 1957, Madrid: Real — Fiorentlna 2:0. Góllövők: Di Stefano és Gento. 1958, Brüsszel: Real — AC Milan 3:2. Góllövők: Di Stefano (2), Mateos, Illetve Schiafftno és Grll- lo. 1959, Stuttgart: Real — Stade Reims 2:0. G61- lövök: Di Stefano és Mateos. 1960, Glasgow: Real — Eintracht Frankfurt 7:3. Géllövök: Puskás (4) és Dl Stefano (3). 1961, Bern: Benflca — FC Barcelona 3:2. Góllövők: Augusto, Aguas, Coluna, illetve Kocsis és Czibor. 1962, Amszterdam: Benfiea —• Real 5:3. Góllö- vők: Eusébío (2), Cavern (2), Agues, illetve Puskás (3). 1963, London: AC Milan — Benfica 2:í. Gőllövő; Altafinl (2), illetve Eusébio. 1964, Bécs: Inter — Real 3:1. Góllövők: Maz- zola (2), Milanl, illetve Felo. 1965, Milano: Inter — Benfica 1:0. Góllövő: Jair. 1966, Brüsszel: Real — Partizán 2:1. Góllövők: Amanclo, Serena, illetve Vaszovics. 1967, Lisszabon: Celtic — Inter 2:1. Góllövők: Gemmel, Chalmers, illetve Mazzola. 1968, London: Manchester United —. Benfica 4:1. Góllövők: B. Charlton [2), Best, Ifid, Illetve Graca. 1969, Madrid: AC Milan — Ajax 4:1, Góllövők: Pratl (3), Sormani, illetve Vaszovics. 1970, Lisszabon: Feijenoord — Celtic 2rí. Góllövők: Israel, Kindval, illetve GemmeL 1971, London: Ajax — Panatbinaikosz 2:0. Gól- lövők: Haan és van Dijok. 1972, Rotterdam: Ajax — Inter 2:0. Gólfövő: Cruyff (2). TOMI VINCE m&smtim Nemrég levelet kaptam Budapestről. A feladó Balczó Edit volt, az olimpiai bajnok öttusázónak a nővére, a kerámikus. „Azért én Írok most, mert Bandinak sok baja van, karambolozott, és a kocsija kész furulya lett; telket vásárol, és még öttusázik is, viszont Itt küldi ars poétikáját nyomtatásban“. Balczó „hitvallása“ csak Igazolja mindazt, amit erról a rokonszenves és utánozhatatlan egyéniségről már eddig is tudtunk; rendklvülíségét, emberi mélységeit, bölcsességét tükrözik vallomásai, melyeket Dávid Sándor, a készülő Balczó-könyv szerzője vetett papírra. 1. Legutóbb valamikor január végén találkoztunk, egy tévéfilm felvételénél. Alig várta, hogy vége legyen, hogy ritkuljanak az élménybeszámolók, s végre lélegzethez jusson. — Nem kívánok már semmi mást, csak csendet, meg azt, hogy végre egyedül legyek, pihenjek — mondta. — Tehát abbahagyja? — Nem tudom. Most csak azt tudom, hogy pihennem kell legalább egy hónapot. Nekem az öttusa egészen különleges valami, soha sem űztem „megfontolásból“, hanem valamilyen belső kényszer hatására. Itt, belül, egy hang azt mondta, hogy gyerünk, és én mentem. Most ugyanez a hang azt mondja, hogy pihenjek. Azt viszont nem tudom, hogy egy hónap múlva, kipihenten mit érzek majd. Lehet, hogy abbahagyom, lehet, hogy nem. De akkor majd elit, és elmondom, mi van. jövök 2. Az élet ment tovább. Balczó Andrással hosszú hetekig senki sem találkozott, viszont a legkülönbözőbb hírek keltek szárnyra róla. Volt, aki úgy tudta, Kanadába szerződik edzőnek. Mások azt rebesgették, Itthon lesz edző, mások szerint meg tovább versenyez, de csak egyesületében, a Csepelben. Aztán az első biztató és biztos hír: Balczó megkezdte az alapozó edzéseket a válogatott kerettel. Villányi Zsigmond viszont, a vi- vómesterképzőben kiegészítette ezt az információt: „Egy hétig tényleg ott volt, de aztán...“ Aztán? Most Itt ül a szerkesztőségben. Félórával előbb telefonált: „Ma kaptam egy levelet Kanadából. Lenne vele kapcsolatban mondanivalóm.“ Jé. Egy gramm súlyfölösleg nincs rajta. Vidámabbnak, kiegyensúlyozottabbnak látszik, mint az utóbbi hónapokban bármikor. Az erősen kopott kék farmernadrág, meg az elnyűtt kék pulóver sem hagy kétséget afelől, hogy edzésről jön, vagy éppen oda igyekszik, vagy onnan jön és oda megy, hiszen öttusázóról van sző. 3. Egy hónapot töltött a Pilisben, egy erdészházban, „szalonnán, kenyéren“, egyedül. Ahogy előre eltervezte. Pihent. Erre vágyott már nagyon. — Még gondolkoztam. És rájöttem, hogy nem megyek Kanadába, se máshová. Itthon maradok és öttusázom, versenyaem tovább. Annak ellenére, hogy ebben a levélben azt írták, minden rendben, most már csak idő kérdése a szerződés, meg minden. — Akkor pedig? '.VJ — Nincs „akkor“. Sok mindent felhozhatnék, hogy miért így, és kü- lön-külön mindegyik ok Is elég lenne. De hogy csak egyet mondjak: ha nem edzem, akkor szúr a szivem, rossz a közérzetem, nem jó az e- mésztésem. Ez bizony így van. Az ember szervezete... — Tizenhét éve versenyzem, edzem intenziven. Erre állt be minden poréiként. Miért változtatnék rajta? És egyszerűen nincs kedvem kikerülni abból a körből, ahol eddig éltem, amelyben ismernek, talán szeretnek is, és amelyben én Is Ismerek és szeretek mindenkit. Itthon az öttusázók között sem én nem játszhatott! meg magam, sem ők magukat, mert túlságosan Ismerjük egymást. Azonkívül megszoktam ezt az életmódot. „Törököt fogtam, nem ereszti“, nem tudok, és tulajdonképpen nem is akarok szabadulni. A felkészülés, a versenyzés Igazi, izgalmas nagy játék, és én szeretek játszanil Ezt a játékot hagyjam abba? — Ami a külföldi szerződést Illeti, nagyon sokan a kezüket-lábukat törik érte... — Nem mondom, anyagilag nagyon jól jönne, és én sem vagyok a pénz ellensége. Az a szép összeg, amelyet esetleg félretehetnék, „feldobna“, de kérdés, hogy megérné-e. Filléres gondjaim nincsenek, és hiszek abban, hogy nem is lesznek. És ha annyibői, amim van, nem tudnám megteremteni a boldogságomat, akkor nem menne az több pénzzel sem. Sőt, talán nehezebb lenne. Hiszen akiket ismerek, szeretek, azok mind itt vannak Magyarországon, és ha három évig távoí lennék, arra az i- döre szinte meghalnánk sgymás számára. Tovább megyek: nem tehetek róla, de én nem érzem jól magam BALCZÖ NYILATKOZIK. Kolár Péter felvétele hosszabb ideig külföldön. Itthon e- gészen más. A közös sors összetart. Nem szeretnék nagy szavakat használni, de valahogy úgy érzem, ha hosszabb időre elmennék, a „gyökereim“ sérülnének meg; az ilyen sérülés pedig nehezen vagy egyáltalán nem gyógyul. — Némileg más kérdés a versenyzés. — Mondjuk. Arról van szó, hogy továbbra is öttusázni, versenyezni a- karok. Még pontosabban: továbbra is részt akarok venni az öttusaversenyekben. Nem mondom, hogy nyerni fogok, hogy válogatott leszek. Ha nyerek, az bizonyos értelemben „melléktermék“ lesz, és semmiképpen sem görcsös igyekezet eredménye. Mert miért kapaszkodnék? Mit kellene, és kinek bizonyítanom? Hogy Jő öttusázó vagyok? Vagyok, amilyen vagyok, de élvezem, szeretem a sportot. És ide kívánkozik, hogy nem ragaszkodom mindenáron a kivívott helyemhez. Ha nem leszek jő, nem vállalom a válogatottság sem, bár szerencsére nálunk, az öttusában nem szokás névre válogatni, így nyilván nem leszek kitéve a kísértésnek. Furcsa egy szerzet az ember. A- míg azzal kacérkodtam, hogy abbahagyom, naponta eljártam futni, hajtottam magam, mondván, hogy ez azért kell, mert nem szabad elké- nyesedni?*' az egészségem ne vallja kárát a leállásnak, kell a jő közérzethez... és így tovább. Aztán eldöntöttem, hogy folytatom az öttusát, és abban a pillanatban leálltam a napi I futással, mert tudom, hogy amikor I itt lesz az ideje, futhatok még eleget. BATTA GYÖRGY BALCZÖ ANDRÁS: f. WxM? 11 üj ■ • Ü Nem szeretném, ha megsérülnének I * (( a „gyökereim
