Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-29 / 22. szám
új ifjúság 5 ISMÉI ÓIT LESZNEK A IÓKAI-NAPOKON bemutatóink Joggal arattak sikert. A gimnázium Igazgatója, Singer elvtárs csak megerősíti ezt a megállapítást. — Véleményem szerint eddig ennek a műsornak volt a legnagyobb sikere. Nem telt, hanem zsúfolt ház előtt adtuk e- lő, s bizonyára a környező falvak színpadain is még sokszor előadjuk. Ez a műsor olyan I- rodalmi-színpadí összeállítás, amely ledöntötte az önmaga és a közönség között álló falat. Iskolánk ezt nagyon nagy ö- römmel veszi tudomásul, s va- lahányunkat lelkesít. Vass Ottó: — A közönségsiker szempontjából valóban ez a műsorunk a legsikeresebb, aminek természetesen Petőfi népszerűségében kell keresni a magyarázatát. Ez vezetett bennünket, hogy hagyományainktól kicsit eltérően, jobb és több mozgással, több természetességgel, a közönséggel jobb kapcsolatot teremtve adjuk elő. Valójában nem is színpadi alakításról van szó, hanem — hogy úgy mondjam — a közönség soraiban e- lőadott klubműsorról. Gondot okoz, hogy oldjuk meg a komáromi bemutatót. De talán mégsem lesz olyan nagy probléma, mint az, hogy tagjaink Ha álmomból riasztanának fel, hogy nevezzem meg a Jó- kai-napokon rendszeresen részt vevő együtteseket — az Ipolysági gimnázium Vass Ottó vezette irodalmi színpadát gondolkodás nélkül sorolnám közéjük. Az eddig lezajlott kilenc országos rendezvénysorozatból hétszer szerepeltek,' s a legemlékezetesebb teljesítmények javát vagy legjavát nyújtották, irodalmi színpad; jaink élvonalában többször Is a legjobbat adták. • Az idei, tizedik Jókai-napo- kon tehát nyolcadszor lesznek ott. Hogy joggal, nem vitás. Es kitűnő műsorral, melynek címe: Petőfi nem alkuszik. — Az összeállítás Petőfi forradalmi magatartását mutatja be — mondja Vass Ottó, az i* rodalmi színpad létrehozója, lendkereke, szavalója, rendezője, aki „civilben“ a tagok tanára, barátja,. munkatársa. — A diákok remekül érzik és értik azt, amit Petőfiből kell megjeleníteniük, így az eddigi A „Petőfi nem alkuszik“ próbáján, egy tanítás utáni délutánon a H, B-ben. VASS OTTG állandóan cserélődnek, mindig és mindig új szavalőkat, előadókat kell nevelnünk. De hát Iskolai együttes vagyunk, így természetes ez az állandó csere. Azért még sincs ok a bú- sulásra, mert ami elveszik a vámon, megtérül a réven: tehetséges, jól szavaló egykori diákjaink zöme kínt az életben is érvényesíti mindazt, amit a diákévek alatt az irodalmi színpadon megtanult. Hozzá kell még tenni: az összeállításhoz Korpás Pál tanár írt Petőfiről előadást, a- mely szintén hozzájárult a közönségsikerhez. Jó utat. Jó munkát, sok sikert kívánunk Komárnőban! S hogy különben mi ójság a gimnáziumban? Érettségi, érettségi, érettségi. —készéit— Készülnek a Tűzvirág ősbemutatójára Rövid Jegyzetünk Lovicsek Béla müvéről szól. Tűzvirág című drámájában minden előzmények nélkül a dolgok köze; pépe vág; érvelő tényekkel bizonyítja a magyar partizánok részvételét felszabadító harcainkban. A mű cselekménye szavahihető, reális és megtörténtnek minősíthető. Mondanivaló; ja történelmileg igaz. Hőseinek deherofzált emberségé' kap benne méltó emléket. Lovicsek a tárgyi részletek pontosításával csiszolja reálissá és emberivé a mindennapok légkörét, a tudatosan angaz.sált társadalmi-politikai eszmeisé- get. Engedélyt kértem Beke Sándor rendezőtől, hogy részt vehessek a próbán. így láthattam a Tűzvirág első felvonását, díszlet, jelmez nélkül. Első benyomásra úgy tűnik, hogy Beke helyzetdrámát rendez, és mindent a színpad közepére exponál. Világossá teszi, szinte példabeszédes tandrámát látunk, és nem szokványos lélektani tragédiát. Drámát látunk a javából, valós történelmi eseményt, ahol fény derül a magyar partizánok szerepére a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban. — A jelen esetben Lovicsek Béla annak a lehetőségét is példázza — mondja Beke Sándor az egyik szünetben —, hogy a színház, pontosabban a rendező (1) hasznosan .tudott együttműködni a szerzővel a cél s így a feltételezett siker érdekében. De bizonyítja azt is, hogy jogosak voltak a bírálatok, amelyek elmarasztalták az írókat, de a színházat iSf i hogy a bemutatott művek nem mindig feleltek meg az igényelt színvonalnak. — Megnehezítette ezt az is, hogy a színháznak jelenleg nincs dramaturgja? — Valahogy így. A színház kész drámát várt a hazai szerzőktől is. De ilyet eddig, sajnos, még nem kapott! A Tüz- virágot sok közös munka, tárgyilagos vita, hasznos eszmecsere előzte meg. így lett belőle, reméljük, érdekes színpadi alkotás, figyelemre méltó dráma, amelynek mondanivalója és cselekménye tetszik majd a nézőinknek. Az eddig látott jelenetek arra utalnak, hogy valóban sikeres lesz a bemutató. Lovicsek Béla írásait kedveli a közönség. Eddig bemutatott színdarabjait is pozitívan fogadta, noha a nézők „befogad ő-szín- vonalát“ könnyen befolyásolhatja valamely történelmi folyamat, társadalmi környezet; tudatában ott munkálkodik még a múlt hatása, de véleményére már a ma ösztönző erőik Is hatnak! És ezeket az erőket kell színvonalas és tartalmas előadásokkal túlsúlyra billenteni. ATháliának úgyszólván minden előadásáról megelégedéssel távoznak a nézők. Most Is megvan minden feltétel ahhoz, hogy Lovicsek Béla legújabb alkotását is elismerő tapssal jutalmazzák. — szem— A Tűzvirág próbája: KövesdiSzabó Marika mint Kató, Várad? Bála mint Suchy bácsi. íABRY-KONW ROMÁNIÁBAN (FABRY ZOLTÁN: EGY EMBER MEGSZÓLAL. KIADTA A BUKARESTI KRITERION KÖNYVKIADÓ) „Kidőlt a legszebb stószi fenyő. Zöld füstje nem birkózik mér az ég kék gyepén hirosimai gombákkal“ — írtam három esztendővel ezelőtti versemben egy vasárnap délelőtt, pár perccel azután, hogy megtudtam a Stászról érkezett megrendítő hírt: meghalt Fáhry Zoltán. Most, három évve) halála után jóleső érzéssel nyugtázhatom, Fábry egyre jobban hat, szellemi erőmű lett, vagy ahogyan ö fogalmazta, „a humánum atomtelepe“; könyvei, gondolatai még erősebb szorítással küzdenek nemcsak a hirosimai gombákkal, hanem mindennel, ami ma is embertelen, ami ma is békeellenes. Írom ezt annak ürügyén is, hogy ez év tavaszán könyv látott napvilágot a bukaresti Kritérion Könyvkiadó Téka sorozatában „Egy ember megszólal“ cfmen. A kis zöld könyv — mintha színe is a stószi fenyőkre emlékeztetne — Fábry Zoltán válogatott Írásait tartalmazza A kötetet Baiogh Edgár állította össze, és ő volt az is, aki remek bevezetővel és pompásan használható jegyzetekkel látta el a kiadványt. Idézzünk bevezetőjéből! „A Fábry-képletbe belenő az idő. A harmadik év telik el az fró halála óta, s nemcsak a posztumusz Vigyázó szemmel négy életszakaszát, fél évszázad gondolatmenetét követjük egyre nagyobb érdeklődéssel, hanem a visszaemlékezésen túl immár Fábry-formálta szavakkal figyeljük az „atomnihllizmus“ és a „béke igaza“ egyre változatosabb párharcát Is minden egyes ember lelkiismeretiben. Fábry Zoltán oly sokszor megbírált vagy megcsodált stószi remetesége, a jellegzetes könyvtári magány, az archimédeszi kívül és felülállás a dolgok legmélyebb megérzésének és megragadásának bizonyult, a legegyetemesebb együttélésnek minden emberrel, az emberiséggel; a ha áttekintjük a rendelkezésünkre álló 14 Fábry-kötetet. újra- olvassuk kezeinkben forgó leveleit, fellapozzuk még mindig szép számban rejlő, s kötetbe nem jutott írásait fs talán betekinthetünk a hátrahagyott kéziratkötegekbe Is), az olvasmány hatására egyre kevésbé a múltat idézzük, de annál inkább a jövőbe nézünk. A Fábry-élatmü nem lezárt dokumentáció, hanem a dolgok lényegére haté prog- nosztikon. Az egyén és kisközösségei, nemzetiség és nemzetköziség, a szomszédság és a nagyvilág, a teljes emberség egyazon őszinte vállalásának, a békeharcnak és a szocialista humánumnak elemi megvallása és hitterjesztése a jövő borzalmai vagy nagyszerűségei előtt.“ Még az is, aki Fábry könyveinek és cikkeinek zömét ismeri, kellemes érzéssel nyugtázza, kiváló munkát végzett Balogh Edgár. Félszázadot ölelnek át az időből Fábry írásai, s a tizenkét fejezet tizenkét bárfaként muzsikái a kis könyv lapjain. Az egyes részek tükrei az fró sajátos, egyre tisztuló és kristályosodé filozófiájának, képet adnak fejlődéséről, s fólremagyarázhatatlanul dokumentálják, hogy alkotó csak egyféleképpen szolgálja a humánum ügyét: úgy, ha sohasem tér le az igazmondás útjáról, ha hisz abban, amiért harcol, ha következetesen és eltán- torfthatatlannl halad kitűzött célja felé. A Romániában kiadott Fábry-könyv — minden bizonynyal — az ottani irodalmi élet egyik eseménye lesz az idén. Balogh Edgár bevezetőjének zárómondatai is ezt sejtetik: „Történelem zúg át rajtunk a Fábry-cikkek olvastára. A tiszta emberségen, reális tájékozódáson, őszinte kölcsönösségen alapuló szocialista magyarságtudat, pontosabban — és ez a lényeg — egy másokkal egvüttétó nemzetiség tn- datábűl takadt küldetésvállalés és életigenlés kap Itt veretes megfogalmazást, kiáltványszerűen szólva azokhoz Is, akikkel közösen akarunk jövőt alakítani, emberséget biztosítani. Hazafiság és nemzetköziség, anyanyelv és több- ségbe-ágyazódás, szocializmus és béke kiskátéja ez. Nemcsak a sokféle szál miatt, mely írásait Romániához fűzi, hanem korunkba vágó, helyzeteinkből érlelődött, felelősségünkre hivatkozó erasmusi tanítása folytán is a miénk Fábry Zoltán. Gondoskodnunk kell román nyelvű bemutatásáról.“ A Kritérion gondozta, négyezer példányban megjelent Fábry-válogatás olyan kiadvány, melynek ismerete nélkül szinte nem is lehet teljes az ember Európáról kialakftott képe. Ez a tucat írás tulajdonképpen tizenkét mesteri röntgenfelvétel a huszadik századról. Köszönet Balogh Edgárnak, köszönet a Kritérion Kiadónak a szép és hasznos könyvért. Köszönet érte nemcsak a Fábry-tisztelők és Fábry-értők nevében, hanem n- zok nevében is, akik „Fegyver s vitéz ellen“ énekelnek mindenütt a világon. BATTA GYÜRGY 3. AZ ÖSNYGMDAK MŰKÖDÉSÉRŐL A legrégibb nyomdáink felszereléséről, működésüknek körülményeiről vannak ugyan adataink, de hiányosak, így számos esetben csak a feltételezések síkján mozognak Ismereteink. A hiteles adatok, sehol sem említik, hogy a vezető is konkrétan részt vett a kézi munkában. A sokféle számítás, az adminisztráció, a szerzőkkel és a hatóságokkal való vesződség, a tipografl- zálás kitervelése, a mecénások körüludvarlása eléggé Igénybe vette idejét. A nyomdai munkák közül időt legfeljebb csak a tördelésre és a korrektúrára szakíthatott magának. Huszár Gálnak és Bornemisza Péternek ezen kívül egyházi hivatalt kellett ellátnia. Prédikációik megírása," az egyházigazgatás, a lelkészek ellenőrzése, a szokásos viták rendezése és a harcos természetükből adódó személyi súrlódások sók idejüket vették el. Valamennyi vándornyomdászunk írói munkát is végzett. A nyomdászmesterség szabad művészet, volt abban az időben, gyakorlói, .céhet nem alkottak, s akadtak köztük nemes'emberek is, mint pl. Bornemisza. A bártfai (Bardejov) nyomdász, Gutgesell Dávid pedig a városi tanácsnak volt szehátofá, sőt 1584-ben ő töltötte be a bírói tisztet Is. *■ ■ : •=■ A nyomda legfontosabb üzemanyaga a papír, s ennek beszerzését a nyomdásznak gondosan meg kellett szerveznie. "Huszár Gál a szükséges papírt részben Bé'cs- böl, részben ' pedig- valamelyik magyarországi papírmalomból szerezte be. Mantskovit pedig Németországból .hozatta a nyomtatásra alkalmas papírt. A nyomda felszerelését, bútorzatát mesteremberekkel készíttették. A terveket azonban magának a nyomdásznak kellett elkészítenie, például a rajzokat a sajtót ácsoló asztalos számára. Ez a gyakorlat azonban inkább Nyugat-Európára volt jellemző, mert Szlovákia területén kevesebb volt az állandó nyomd-a. A nyomdászoknak sok pénzébe került a betűkészlet. A betűmetszés nehéz és művészi munkájához Magyar- országon a 16. században legfeljebb Hoffhalter Rafael érthetett, akinek Bécsben — míg onnan el nem űzték — nagy jövedelmű betüőntőműhelye volt. Kis nyomda számára a betűmetszés túl sok időt vett volna Igénybe. Valamennyi nyomdászunk 4-5 típussal, kb. 300-400 különféle betűjellel dolgozott. Nálunk a 16. században szinte kizárólag vásárolt matricákból teremtették elő a betűkészletet. Ez pedig néha kézről kézre vándorolt. Huszár Gálnak a Bécsben, Hoffhalter Rafaeltől vásárolt matricákból öntött betűit viszontlátjuk debreceni utódjánál, Török Mihálynál, s ugyanezekből a matricákból öntött betűkkel ö maga is nyomtatott Komjátiban. Nyílván a súlyos, több mázsát nyomó készletet távozásakor Debrecenben hagyta, s vándorútjára csak a matricákat tartalmazó zacskót vagy ládát vitte magával. A nyomdákban a matricákból időnként megújították a hamar kopó betűkészletet, mert ez a mai ellenállőbb készlethez képest Igen szerény mennyiségű volt. S ha egy-egy matrica eltört vagy elveszett, maguk készítettek újat. Egyébként a betűöntést, amennyire a kevés adatból látszik, lehetőleg átutazó betűöntőre bízták. A könyvnyomdászat két fő művelete a szedés és a nyomtatás. Áz akkori szedést a mai kézi szedéstől a kor ízlése különböztette meg. Például a címszedésben mind a címoldalon, mind a könyv belsejében az előszó- meg fejezetcímekben más szimmetriatörvényeket követtek, mint ma. A cím szövegét lehetőleg tölcséres formában helyezték el. Ez annyira fontos volt, hogy a szóelválasztás szabályait is alárendelték. Emellett már akadnak modernnek tünó címlapmegoldások is. A szedő — éppúgy, mint ma — köteles volt a helyesírást követni, csakhogy ez nem volt egységes. Emiatt a szedés nehezebb művelet, mint ma. Finom fül, kényes nyelvérzék kellett hozzá. A nyomdák vezetői szerették maguk átnézni a korrektúrát, mert ezzel ellenőrizhették az egész üzem munkáját, s tiszta képet kaphattak termelésük minőségéről. Okvetlenül szólnunk kell a vándornyomdászokról Is, mert a X6. században a hazai nyomdák többsége hasonló jellegű volt. Hol ebben, hol abban a városban vagy faluban bukkantak fel, kiadtak egy-két könyvet, aztán továbbálltak, hogy másutt nyomtassanak. Rendkívüli távolságokat jártak be, cikcakkban, hogy kitérjenek a török hadak elől, átcsússzanak a magyar és osztrák seregek és a katolikus meg protestáns pártok villongásai között. A nyomdászat csak olyan helyeken állandósulhatott, ahol felekezeti támadások ellen védve volt: a lutheránus Brassóban, az unitárius Kolozsvárott, a kálvinista Debrecenben, s a század utolsó negyedében a katolikus Nagyszombatban. Huszár Gál Magyaróvárról Kassára, majd Debrecenbe kóborol, s onnan vissza Komáromba, aztán Nagyszombatba, onnan Komjátiba s végül a dunántúli Pápára. Sokféle oka volt a bolyongásnak, anyagi indíték, lelki adottság, de leggyakrabban az üldözés. A vándorlás mikéntjére is sokféle lehetőséget latolgathatunk. Huszár alighanem csak a betűöntő készüléket vitte magával, Bornemisza viszont az egész felszereléssel, valóságos szekérkaravánnál költözött. Mindennek ellenére a vándornyomdászok voltak a legtermékenyebb tipográfusok Magyarországon. ök adták ki a legvastagabb és egyúttal legfenrt- költebb könyveket.-ar—
