Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-22 / 21. szám

.....I,.'.,. ..I l‘ I 'í l>

új ifjúság 3

JÓ UTAT, ILONA!

Iánk SZISZ-szervezetének is csupán tavaly decembertől vagyok az elnöke. E rövid félév alatt igyekeztem minél hatékonyabban, minél Jobban, értelmesebben dolgozni, azért, hogy a szervezetben mindnyájan megtaláljuk, ami mint fiatalokat, érdekelhet bennünket, s mint fiatalok, szervezetten tegyünk eleget társadalmi kötelességeinknek. Vagyis: szocialista emberként nevelkedjünk. Örülök, hogy jól megy a munkánk, s örülök, hogy a járás sok rászolgált fiatalja közül én vagyok az a szerencsés, aki ott lehet majd a Világifjúsági Találkozón, magamba szívhatom azt a felemelőnek ígérkéző hangulatot, erőt, a- melyet a berlini találkozó tartogat számunkra.,.“

Az iskola igazgatója így nyilatkozik Ilonáról:

„Válóban példás diák és példás ember is. Igaz, rövid ideje elnöke az iskola SZISZ-szerve- zetének, de több elnök, több döcögős után ö az, aki valahogyan megtalálta a módját a hatékony mozgalmi munkának. Tudni kell róla, hogy iskolánk diáktanácsának is 6 az elnöke, és ezt a faladatot is kifogástalanul látja el. A politika, a kultúra, a diákélet, a sport területén, s általában mindig úgy szervezi Iskolánk fiataljait, hogy az megfelel a mai életszemléletnek, s méltó egy magát diáknak, SZISZ-tagnak nevező fiatalhoz. Ilona állandóan ott van diáktársai között. A szünetben, az órán, a diákotthoni szobákon, s úgy él köztük, hogy aktivizálni tudja őket. Tisztelik őt, s nem hiszem, hogy valaki is irigykedne rá, mert 6 lett a „kiválasztott“, aki Berlinbe megy. Külön kell szólni arról, hogy elnöksége alatt a SZlSZ-szerve- zet rengeteget tudott tenni a diákotthoni rendfenntartásért, a jó nevelő munkáért. Mégpedig nagyon egyszerűen! Különféle tevékenységgel felkeltette a tanulóifjúság érdeklődését. Jól zajlik a politikai oktatás. A napokban alakul meg az ateisták klubja, amelyet a SZISZ járási bizottsága tizenötezer koronával támogat, s ezt az iskolánk is megtoldja majd. Élénk nálunk a sportélet. Jó szavalókkal, előadókkal, énekkarral, esztrádcso- porttal büszkélkedhetnek fiataljaink. A tánccsoport most megy a körzeti ifjúsági találkozóra.“

S még valami Ilonáról:

Magyarország kivételével még sosem Járt külföldön. Most Berlinbe megy, ahol az egész világgal találkozik majd. Jó utat, Ilonái —es—

*

nünket a tanulóról. Ezt az eljárást csak helyeselhetjük. Idén történt, hogy az egyik tanulóról elfelejtették megírni, hogy meghalt az édesanyja. A kislányt a családi tragédia nagyon megviselte, még a felvételikor is igen levert volt és gyengén vizsgázott. Nem vettük őt fel. Fellebbezésében tudatta velünk ezt a szomorú családi eseményt. Természetes, hogy a fellebbezők között az első esélyes volt. Vagyis minden erőnkből arra törekszünk, hogy a legkörültekintőbben és legtárgyilagosabban Ítéljünk meg minden Jelentkezőt.

— Ez mind szép, de hogyan győzzUk meg az iskola nemes igyekezetéről a szülőt, aki nincs jelen az értékeléskor és a döntéskor?

— Igaza van. Épp ezért lehetőségeinkhez mérten igyekszünk minden szülőnek tudomására Juttatni, milyen kritériumok nyomnak a latban a kiválasztáskor. Továbbá hadd említsek meg egy, látszatra talán Jelentéktelen szokásunkat: az alapiskolai kísérő tanító megtekintheti diákjai felvételi eredményeit. Hazatérve elemezhetik az elkövetett hibákat. Az, hogy a felvételik anyaga nem tabu, szintén bizalmat kelt Iskolánk Iránt.

— Nem lenne jobb. ha névtelen Írásbeli dolgozatokat javítanának?

— Szerintem ez a megoldás csak kibúvás lenne a felelősség alól, és egyáltalán nem vezetne tárgyilagossághoz. A javítást pontos szabályok szerint végezzük, és ezek egyaránt vonatkoznak minden felvételizőre. Indokolt az anonimitás tehetségkutató vizsgákkor.

— Az említetteken kívül milyen elveket kell •z iskola igazgatójának vagy a felvételiztBtő M- znttság tagjainak betartaniuk, ha nem akarnak megvesztegetettekké válni?

— Nem ígérgethetünk fűt-fát, de felesleges aggodalmat se okozhatunk senkiitek.

— Miképpen cselekszik akkor, ha közeli ismerősök, jé barátok próbálnak közbenjárni valakiért?

— Ez visszaélés a barátságunkkal, és ezt 3 nézetem nem is titkolom, ha sor kerül Ilyen visszaélésre.

— Még ha a barátsággal fizet is érte?

— Sajnos, ilyen is megtörtént mér.

— És ha felkérnék, hogy más iskola igazgatójánál ajánljon be egy tanulót?

— A kollégák talán meglepődnek, de a felvételik időszakában „haragot tartok“ a középiskolák igazgatóival. Ogyis épp elég olyankor a gondjuk, és még én is zaklassam őket?

XXX

A felvételiző bizottság tagja volt Pavel Slivka elvtárs Is, a Nemzeti Front bratislavai körzeti bizottságának a titkára. Az Iskola 1- gazgatójával, Valéria VasiTovával folytatott beszélgetés után másnap Slivka elvtárs így ecsetelte a felvételi vizsgákon szerzett élményeit:

„Még egy iskolában sem tapasztaltam a felvételi vizsgák alatt Ilyen nyíltságot, következetességet, tárgyilagosságot, mint itt, Vasifová elvtársnő tbínden anyagot a rendelkezésünkre bocsátott; a döntéskor késő estig tanulmányoztuk ezeket az anyagokat. Miután behatóan „megismerkedtünk“ minden tanulóval, tárgyilagosan bírálhattuk el őket. Tapasztalatból mondom, hogy más iskolákban a bizottság külső tagjait csak a végső megbeszélésre hívják össze, így nem csoda, hogy döntésük csupán formális döntés. Egyesek itt is megpróbálkoztak megvesztegetni, de igyekezetük csírájában el^ lett fojtva. A posefti gimnázium népszerű „politikát“ folytat, és úgy látszik, érdemes! “

Vladimír Jancura

A KONTAKTUS ROVATA

Kedves Fiatalok!

Nagyon sok, szép és tartalmas levelet, tudósítást kap, a Kontaktus mindennap. E levelek olvasása mindig Jő érzéssel tölt el bennünket. Lendületet, friss erőt és ötleteket ad munkánkhoz, a műsorok készítéséhez.

Sajnos, az utóbbi időben újra érkeznek hozzánk névtelen és Jeligés levelek. Elvünk változatlan: a névtelen és a Jeligés kéréseket nem teljesítjük. Vonatkozik ez a „Négy Milex barátnő“ és a „Vozoká- nyi xy“ Jeligés levelek feladóira is. Egyébként az utóbbi jeligés levélben ezeket olvashattuk: „Két hölgy kéri Vozo- kanyra Milan Drobnytól a Dala si lásku-t. A kiküldés után majd bemutatkozik az xy. És ha mégsem fogják elküldeni, akkor várhatják a következményeket.“

Hát igen! Ezek után nem tehetünk mást, minthogy kíváncsian várjuk a fejleményeket, a következményeket, mert bizony az ilyen jeligés, becstelen és fenyegető levélírók kéréseit nem teljesítjük. Egyet még feltétlenül meg kell mondanunk a két vozokanyí „hölgy“ nekünk már bemutatkozott. Levelükben hemzsegnek a helyesírási és fogalmazási hibák, s ezért nem tehetünk mást, mint a durva, sőt sértő hangnemű hibákkal teli levelek írása helyett a tanulást, a művelődést ajánljuk nekik.

Sok levélíró fordul hozzánk ügyes-bajos dolgával. Eddig mindig szívesen segítettünk, ha tudtunk, és segítünk a Jövőben Is. Hadd idézzünk az e- gyik ilyen levélből: „Nem is tudom, hogyan kezdjem soraim. Boldog vagyok! S ezt csak önöknek köszönhetem, hiszen az általam kért „Miért mentél el“ című dal leforgatása után visszatért hozzám kedvesem, az én Gabikám, aki hallgatta a Kontaktust, s tudja, miért kértem ezt a felvételt“. Ojra sikerült egy fiatal hallgatónknak örömet, boldogságot szereznünk.

Hecsei Szerén Opatovská No- vá Ves-i hallgatónk Koncz Zsuzsa címét kéri tölünk. Ismert egyéniségek, így az előadóművészek címének közlésével sem foglalkozunk. A közkedvelt énekesnőnek a Magyar Rádió, Budapest. Bródv Sándor u. 5—7. címre írhat levelet hallgatónk.

Szlovákiai magyar fiatalokkal szeretne levelezni a 17 é- ves közgazdasági saekköeépis- kolában tanuló Bognár Júlia magyarországi hallgatónk. Erre a címre írhattok neki: 8417 Csetény, Petőfi u. 172.

Végül még annyit, hogy leveleiteket továbbra is szívesen fogadjuk, kéréseiteket a lehetőségekhez mérten készségesen teljesítjük. Leveleiteket a következő címre küldjétek: A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása, 89711 Bratislava, Zochová 3. A borítékra írjátok rá: Kontaktus.

nagy Árpád

leány-e vagy fiú. Anyu nem akarja a pelenkát meg a gyereksírást. Mindenkinek van testvére, csak nekem nincs. Most sírjak?

Anyu új fürdőruhát vett magának. És én is kapok egy tuzex autót. A nyáron meg majd a tengernél nyaralunk. Mindent kapok, csak testvért ne kérjek. De ki ad a szüleimnek szívet, ki fogja őket vádolni — gyilkosságért? Miért születtem nekik én? Csak egy külföldi nyaraláson múlott az én életem ts? Vagy az akkor még nem volt divatban? És mi volt?

36 144 kisfiú és kislány hal meg évente úgy, hogy meg sem születik, ■ nem mondja' ki azt a csodálatos varázsszót: anyukám. Mondják, a gyerekneveléshez türelem, ész, bátorság és főleg pénz kell. Van, akinek mindez hiányzik, azért nem születhet meg sok kisgyerek. Hát ahhoz, hogy valakit szeressünk, mennyivel kel! kevesebb?

Én most már egészen biztosan csak az apué leszek, őt fogom átölelni, ha beteg lesz, és vizet viszek neki, ha megszomjazík. De mi lesz, ha ő sem vesz nekem kisöcsit? Akkor én inkább a Feri mamájáé leszek.

Vagy visszamegyek a 36144 meg nem született gyerek közé.

ZACSEK ERZSÉBET

TESIVÉRKEMRÖl

Veiké Kapuáany-i (nagykapoA

sl) gimnázium SZISZ-szerveze- tének elnökét kerestem, de mivel osztályuk épp brigádon volt, ténykedésükről Petrlk Barnabás, az Iskola tanári karának SZISZ-megblzottJa és Kiss Erzsébet kultúrfelelős tájékoztatott:

Petrik tanár elvtárs Így jellemezte a fiatalok munkáját:

— Egy Igazgatóság Irányítja a magyar és a szlovák nyelvű gimnáziumot és középiskolát. Évente egy-egy osztály nyílik, tehát a diákok megfelelő arányban vannak képviselve a sziszben Is. Internacionalista szellemben folyik a munka, amit az Is bizonyít, hogy a negyedikesek közül tizenhat diákot vettek fel a párt alapszervezetébe. Ezeknél a fiataloknál figyelembe vették nemcsak Iskolai tevékenységüket, hanem azt is, milyen munkát végeznek falujukban. Említésre méltó, hogy érettségiző diákjaink az írásbelin a politikai témát választották, ami politikai felkészültségüket, állásfoglalásukat bizonyítja. A szülői közösség szintén nagy segítséget nyújt a fiataloknak. Büszkék vagyunk a huszonhat érettségiző diákunkra. Közülük huszonhármán jelentkeztek főiskolára.

— Kél nyelven tanítanak, nem okoz ez nehézséget a tanároknak?

— A tanári kar többsége két nyelven tanít, ami Iskolánknak csak előny, mert szemmel tudjuk tartani a szlovák és a magyar anyanyelvű diákok érdeklődését, igényelt, és ezzel csak elmélyítjük a kölcsönös megértést.

— A tanári kar segíti a fiatalokat?

— A tanári kar Igyekszik mindenben n fiatalok segítségére lenni. Segítünk

rendezvényeikben, szakköröket vezetünk. A szülői közösség támogatásával

LELKES FIATALOK

Kist Erzsébet

cQa,

gépkocsit szeretnénk vásárolni, hogy diákjaink az utolsó évfolyamban megszerezhessék a jogosítványt.

Kiss Erzsébet szervezetük kulturális és sporttevékenységéről beszélt.

Az egyik legrégebben alakult szervezetek közé tartozunk, 200 tagunk van.

Klubot létesítettünk, melynek az Erdélyi János Ifjúsági Klub nevet adtuk. Klubunknak már hagyományai vannak. Minden év április elsején megkoszorúzzuk a parkban Erdélyi János szobrát. Hetente egyszer pedig klubdélutánra jövünk össze. A műsorból nem hiányzanak az Irodalmi, ügyességi vetélkedők, az író-olvasó taláíkozők, a zene, a tánc sem. Esztrádcsoportot ts alakítottunk, amely különböző alkalmakkor műsort ad, ellátogat a környező falvakba, fellép a szüreti ünnepségeken. Énekkarunk Is közös a szlovák tagozattal. Kovács Aladár tanár vezetésével már nem egy díjat szereztünk. Célunk, hogy a környék magyar ajkú lakosaihoz Is elvlgyük népünk kultúráját, és kellemes estét szerezzünk számukra. A sportolási lehetőségeink korlátozottak, nincs megfelelő tornaterem, sportpálya. Tavasszal és ősszel sportolhatunk csak, amikor az Időjárás engedi.

A társadalmi munkából hogyan veszitek ki a részeteket?

Hagyományosan részt veszünk Somo- torban és Streda nad Bodrogomban a szölőszflreten. Segítünk s környékbeli szövetkezeteknek a mezőgazdasági munkákban, és bekapcsolódunk a városszépítés! akcióba is.

A szervezet fiataljai szép munkát végeznek. Sajnos, van még egy égető gondjuk, a tanteremhiány, de reméljük, hogy az új Iskola, amelyet ebben az évben kezdenek el építeni, lehetőséget ad jobb és sokrétűbb munkára.

—slrtlo—

Kissé késve került kezembe a „Mielőtt elfelejteném“ c. kiadvány, a dél szlovákiai munkásmozgalom történetét. hősi harcait, legjobb harcosait idéző és megőrző munka, amely a bratislavai PRAVDA Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Ez a könyv: történelem, legnemesebb hagyományaink ismertetése. a leghivatottahh harcosok vallomásainak gyűjteménye. Maradéktalanul teljesíti az „Előszóban“ tett ígéretet:

„Egyben szeretnénk azl is kifejezni, bogy számunkra, csehszlovákiai magyarok számára a további felemelkedéshez vezető Igazi értéket nem Eszterházy. jarnss és Szentiványi. hanem Major István. Steiner Gábor, Nagy Gyula, Mező István és a hozzájuk hasonló többi forradalmár példája és hagyatéka jelenti.“

Elégtétel ez a könyv mindazok száméra, akik é- vek óta igényeljük, sürgetjük a hazai munkásmozgalom magyar vonatkozásainak elemző feltárását, mindazok megszólaltatását, akik egész életükben a nép- jogért, a munkáshatalomért, a szocialista társadalmi rendért harcoltak, akik mindenkor tudták, hogy n csehszlovákiai magyarság sorsdöntő fontosságú kérdései elválaszthatatlanok a proletariátus kérdéseinek megoldásától, hogy a nemzetiségi jogokért vívott harc is csak az osztályharc nagy, társadalmi csatájában arathat győzelmet.

A kötetben a dél-szlovákiai magyar kommunisták vallanak többnyire Irodalmi igénnyel ás színvonalon a tőkés Csehszlovákiában folytatott küzdelmekről, de Hidas Antal, jász Dezső, Mácza János vagy Vadász Ferenc szépirodalmi műgonddal Irt visszaemlékezései mellett azonos értékűnek érezzük az egyszerű emberek, az ón. „sorkatonák“ keresetlen szavakkal fogalmazott beszámolóit; az „Arcképek“ c. fejezetből pedig külön szót érdemelnek a Molnár Lászlóról, Paop Sándorról és Kuna Bálintról frt, a műfaj publicisztikai igényeit maradéktalanul kielégítő portrék.

ürömmel fogadjuk — és olvassuk — ezt a könyvet, mert egyrészt a korosabb nemzedék tudatában hősöket és hősi korszakot idéz fel, a fiataloknak bemutatja, hogy nem egyszerű, sima út vezetett a „tranzisztoros, gépkocsis“ jólét korába. Vérrel és könnyel, és lemondással döngölték az utat, akik soha nem az önös, hanem mindenkor az egész társadalom érdékeinek szolgáltatót tartották életük legfőbb céljának és Feladatának. Másrészt úgy érezzük, hogy erős támasz, hasznos fogódzó ez a kiadvány azok számára, akik még nem tudtak teljesen megszabadulni a tudat ilyen vaey olyan torzulásától, hamis frázisok üledékétől.

A válogató — Balázs Béla — nagy politikai intelligenciával. a jelen igényeit helyesen felismerve válogatta össze azokat az írásokat, amelyek a legtöbbet mondanak, amelyeknek szavahihetősége, eszmei hőfoka ma is változatlan erővel hat az olvasóra és a személyes néldamutatással serkent további — jelent és jövőt gazdagító — tettekre.

Nagy és szent hagyományokat. egy történelmi korszakot örökít meg, konzervál ez a könyv ... mielőtt elfelejtenénk.

Reméljük, hnvv valóban csak adalék a de1 szlovákiai munkásmozgalom történetéhez és egy minden részletet feltáró. megörökítő sorozat nyitánya.

PÉTERÉI GYULA