Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-22 / 21. szám
kihúzására hívnak, főleg nyá- ron. Sokan nem tudják, hogyan szórakozzanak a vízen. Ha valaki kiesik a csónakból, j úgy megijed, hogy hirtelen minden levegőt kifúj magából és úgy merül a víz alá, akár a kődarab. Ha már lenn van az ember, minden veszélyről, sőt minden földi bajról megfeledkezik. Ott lenn valami csodálatos érzés keríti hatalmába, és akkor nincs veszély, semmi, csak a víz, a feladat és a víz alatt rejtőző csodálatos birodalom. Ml búvárok nem szívesen beszélünk erről — a legtöbbször tudatosan —, amit a víz alatt látunk. Tudjuk, hogy akárhogy igyekeznénk Is, az egyszerű halandóknak az továbbra is érthetetlen maradna. Aligha lehet pótolnt azt a látványt, amely a víz alatt tárul elénk. Egyszer amint lubickolunk, úszkálunk a tó fenekén, a sziklák között mit látok, két fogast. Egy méter húsznak látszottak. Igaz, ha nem is voltak ilyen nagyok, de a küencven-ktlenevenöt centiméter mindenképp megvolt. Találkoztunk már rákkal ts. Máskor meg amint úszkál az ember a szenct( tavak vízi növényei között, egyszer csak szembe úszik vele egy jó nagy halacska. Még fel sem ocsúdik a látvány nyújtotta csodálatból, máris újabb csodálnivalő tárul elé: nem messze tőle a tő iszapjába fúródva áll vagy függ, nem is tudom, hogyan fejezzem ki ezt a látványt, egy angolna és alszik. Hadd áruljunk el még valamit Pohly Zoltánról: nemcsak 6, hanem két iskoláskorú lánya, Jana és Beáta is búvárkodnak már. Igaz, ők még csak néhány méter mélységig merülhetnek, de azért már sok olyan dolgot láttak, amit mi talán soha nem láthatunk. Vagy talán mégis?l Németh István Tizennégy évvel ezelőtt még úgynevezett száraz ruhákban merültek a víz alá. Pohly Zoltán és Jankó Hulina egymást segítve indulnak a csodás birodalomba. Foto: Ladziansky • • A lexikonban a kővetkezőket olvashatjuk: élősködők vagy paraziták más jajhoz tartozó egyedek, ön. gazdák testén vagy testében élő szervezetek. A gazda testéből, illetve az általuk felvett anyagokból táplálkoznak. Ki kell egészíteni a lexikont. Vannak ugyanis azonos fajhoz tartozó élősködők is. Például az ember. Elhangzott az ítélet: a vádlottat háromhónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Feltételesen. Az ítélet végrehajtását kétévi próbaidőre jelfüggesztette. Ifjabb M. Cs. lehorgasztott fejjel hallgatta az ítéletet, t Ogy látszott, magába száll, és él az alkalommal: a javulás útjára tér. Feltételesen három hónap. Elhagyva a termet már villogott a szeme. Lám, elég jól megúszta! Nem kerül a rács mögé. Az is közre játszott, hogy fiatalkorú. Tizenhét éDes. Mire megérkezett a falujába, ismét fenegyereknek érezte magát. Kidüllesztette mellkasát. Majd ámuldoznak a haveroki Három hónap. Nem kell leülnie. Micsoda mázli! A haverok elismeréssel veregették vállát: — Látod, be se csuknakI Nem kell mindjárt berezelnl... A bátyja már megismerkedett a rácsos intézettel. Leülte a kiszabott büntetést. Annak megsúgta, hogy még valamihez kötötték a feltételes ítéletet. Tüstént munkába kell állnia. Vége a lógásnak. A bátyja kiröhögte: — Látni, hogy kezdő vagy. Beállsz munkába, beírják a személyazonosságidba, utána meg kilépsz. Tizennégy nappal az ítélet kihirdetése után tsmét nem dolgozott. Dohogott az anyja: — A kórság állna beléd! Már megint csak lopod a napot. Zabálni hazajársz. Nincs ebéd, hall éhenl A „jámbor“ ifjú se tett lakatot a szájára. Szidalmak ö- zöne zúdult az anyjára. — Szétverem a fejedet, ha nem adsz enni! — Fulladj meg tőle — lökte oda a lábast kelletlenül a tehetetlen asszony. A fenyegetés nem használt, találtak hát megoldást a kedves fiúk. Pénzt loptak az anyjuktól. — Egyszer száz, másszor kétszáz korona tűnt el. De volt úgy Is, hogy egyszerre négyszáz koronát loptak el tőlem. Hogy melyik? Ki tudja? Hol az egyik, hol a másik. Így diktálta á' jegyzőkönyvbe a mama. Tudta, hogy a kisebbik ts tolvaj. A fiatalabb kiskorú bűnöző. A tárgyaláson tágra meresztette a szemét. Ilyet mondani róla! Az édesanyja? Blitták a pénzt ők — mármint az öregek —, mert hiszen az anyja is, apja is részeges. Hát ami azt Illeti, az apa sem volt különb. Igaz, nem lopott, és munkába Is járt, de ivott, mint a gödény. Egyszer a tisztítószert is megitta, három napig beteg volt tőle. — Mikar nevelhetném őket? Munkába járok, hetente egyszer jutok haza.. Így az apa. Igaz. Azt viszont a szomszédok tudják, hogy mindig részegen jön meg. Elnáspángolja a gyerekeket. Eldöngeti az asszonyt is. — Igyekezek rendet tartani a háznál. A gyerekeket .is megpróbáltam nevelni... Hm, úgy látszik 'nevelési szándékkal veri el a fiain a port. Bár a szomszédok azt állítják, inkább azért, mert eleszik előle az ételt, meg kevesebb marad az italra. Az asszonyt egyszer annyira megverte, hogy az kórházi ápolásra szorult. Részeges szülők. Nagy bánatában az asszony ts megisz- sza a magáét. Pálinkát. A bort nem kedveli. Részeges szülők. A nevelés egyenlő a nullával. A pénz meg kevés. Ami van, is, többnyire italra kell. — Gyakran nem volt mit enni. Lopnunk kellett — mondják a gyerekek. Loptak is. A szülőknek ez csak akkor nem tetszett, ha őket lopták meg. Hát az iskola? — Egyikük sem tanult jól. Gyenge eredménnyel fejezték be a hat osztályt. Hogy mi lett velük később, nem tudom —, így a tanítónő. A hat osztály elvégzése után őt már nem érdekelte, mit csinálnak a fickók. Örült, hogy lementek a nyakáról. A- míg Iskolába jártak, meglátogatta egyszer ts a családot? — Nem. Sok gyerek jár az osztályomba — mondja a tanítónő. — Nem győzném. Hát a hatóság? Csak akkor figyelt fel rájuk, amikor már összeütközésbe kerüllek a törvénnyel. Garázdálkodás, lopás, — Loptak a fiaim. Nemcsak engem loptak meg. Mást is. Még a szövetkezetei Is — mondja a mama. Bemásztak a szövetkezet tyúkfarmjába. Nyolc jércét e- meltek el. A nyolcból kettőt az idősebb fiú elvitt a szeretőjének. — A többi hol van? — kérdezte a mama, de egyből ráhibázott. — Biztosan elvitted a céfrédnekl — Hát aztán? Az legalább ebédet ad! Ilyen környezetben nőtt fel a vádlott. Részeges szülők, vásott ftvér. Szülői nevelés? Ugyan már! Hát az iskola? A hnb? A szomszédok? Az ismerősök? — Tudtuk, hogy csavarog. Azt is, hogy lop. Tudták. Tudta az egész falu. — Miért nem tettek valamit? — Mit kellett volna tennünk? Mit tehettünk volna? Hogy aztán ránk gyújtsák a házat? Ezektől minden kitelik. Közöny? Félelem? Nemtörődömség? Csak a vádlott bűnös? Tizennyolc esztendős suhanc. Blősködés, munkakerülés, lopás, erőszak, testi sértés. „A Köztársaság nevében..." Paragrafusok. ítélet. Három I hónap. Feltételesen. Vajon mindent megteszünk, hogy a társadalomból ellün- 1 fenek a naplopók, a garázda elemek? A kiskorú, naguko- 1 rú élősködők? — Ki tudta, merre csavarognak. Kinn aludtak az er- 1 dőben. Ha megéheztek, feltörték az ajtót — mondta jegy- f zökönyvbe az anyjuk. — Ellopták az ennivalót. Pénzt is. | Ha otthon voltam, megfenyegettek. Meg is vertek... Mindezt tudták a faluban. Tettek valamit? Csak a vádlott bűnös? Csak a szülők? Vagy talán má- l', sok is? Mi valamennyien?! —os— 1 zé. Lenn a víz alatt csak az az ember állja meg a helyét, aki ura az idegeinek, aki fegyelmezni tudja érzelmeit, akaratát. A búvárok között nem lehet lazaság... Tizennégy éve működünk. A HESZ (ZVÄZARM) járási bizottságának az égisze alatt dolgozunk. Egy Időben az újoncokat is tanítottuk, de sajnos, egyre kevesebben jönnek közénk. Kevés, egyre kevesebb az önfeláldozó ember, és mintha a mai fiatalok már nem is lennének igazi férfiak. Pedig milyen felemelő Is a ml sportunk, menynyi szépség van benne! Olykor még komoly és szép feladatokkal is megbíznak. Nem is olyan régen felkértek arra, hogy ellenőrizzük a zvo- ieni (zólyomi) vízi erőmű betontalapzatát. Máskor meg arra kérnek, hogy vizsgáljuk meg a kutak vizét, alját, kiképzését. Minden Ilyen feladat szép, de nagyon nehéz is. A zvoleni vízi erőmű vizsgálatánál rnUsÖz- ben az egyik turbina köiaufí részeket ellenőriztük, js' többf részek rrtükodtek, Ekkor történt, hogy a . biztosí.tő,ycötéíl ^tözepét beszívta 'váz óljalsó.í működő üwWtta, sém vfz alatt, se® pedig társatö a \jíz fölött item vettük, nem Ü vehettük észre, tiogy ml törtéínik. Azt gondoltuk egymásról, hogy a másik lmzzafca kötelet] Az eset tr%gőüiáv61 végződhet*!» volna. Szerencsénkre, ‘ß k£té! nem ér te el a turbina, kerekéi, és így nem rariotL magáyítl. Ha eléri, bojtos kettévág a derékszíjam. / A-..kutakban. ilyen veszély riejn fényeget. OUgpeeR alig bír az jfijJbelPmozduIni. Egy méter . a kút álmérőja, és nekünk l»nn nenicsak jpeg* jeli fordulnunk, inti tol föly*or még egy- egy kűtljiB JÍujjant deszkát lsei ni-v^BTutlyen tárgyat. Akaiiták kellemetlen megbi- '}cÁ íta például holttest Délután van, meleg májusi elég jő! ki Is heverte a sérü- délután, és Jó megpihenni eb- léseket. Ez nemcsak őt, ben- ben a csodálatos Banská Stiav- nünket is meglehetősen meg- nica-i (Selmecbányái) kertben, viselt. Huszonhat perc alatt ahova az hozott, hogy elbe- szállítottuk be a kórházba He- szélgessek Pohly Zoltánal, a vá- lyenként olyan gyorsan és o- ros Aqua club elnevezésű bú- lyan veszélyes utakon, hogy e- vársportkör vezetőjével. lég lett volna egy kis megin* TáréSkBzvháeZ ,S aZk Ö1’ "S mondhatnánk 2 m nála hogv találkoznak á klub tagjai; itt "StólSl kf kéhflk 35 l telmv !fSeÍk€t' zül felelötf^fkeckáltatja a a ház padlásán tartják gumiru- -----■ háikat, Itt garázsol a kis autó- L hk^LL^.> '^.„.í-nháha buszuk a a legtöbbször itt is az szoktak beszélgetni, tervezget- tud^W Felelősséggel taV ni, szórakozni. toajHÍ^ÍTBíegyelemmel, odaaA búvárkodás nem tartozik a dástÉj/Wdzünk, készülőink az veszélytelen sportok közé. Me- alámWi^ésekre. ha pedig-- lenn sélik, hogy községükben egy vagyunll mftidep .erőnkkel jtr- fiatalember úgy a húszas évek ra törekfczünkjyeéy se nekünk, derekán szerkesztett, ragasz- se pediL társunknak ne tör- tott magának egy búvárruhát ténjék bája, \ «« és leszállt benne a Kis-Duna Minden' évben teiies orvosi medrébe. A víz felszínére már klvizsgálásnakvetjük magun- nem a saját erejéből jött... gat alá; aki. a víz alá mégy. — Hát Igen, a mi sportunk, még egy fogának sem szabad a búvársport nem tartozik a rossznak lennie,' Megüli csak veszélytelen szórakozások kő- egy példa: egyszer/ régebben zé — mondja Pohly Zoltán a megcsúszott W Jtjtetoőa 8 Mi bevezetőben. Majd így vall ked- szülék, és va%v?*ü íiítewjyi- venc időtöltéséről, eddigi ta- re alább merTDwta a kelteié- pasztalatairől: — A búvárkodás ngi. Közben per»e. nem tnAtan| egy egész embert kíván. Min- kiegyenlíteni a nvotnáskülonb- den lazaságnak, fegyelmezet- séget; az eredmény az lőtt, lenségnek túl nagy ára lehet, hogy beszakadt a dobhártyám, Elég egy óvatlan mozdulat, egy két fogam pedig úgy szétnyílt, kis figyelmetlenség, és máris mint egy rózsa, megvan a baj. Télen hetente egyszer edAkl vállakozik erre a sport- zünk, hogy formában tartsuk ra, az természetesen a kocká- magunkat, ha meg eljönnek a 2atot Is vállalja. Nálunk is szép Idők, alig várjuk a hét megtörtént, hogy az egyik fiú végét, hogy kint lehessünk a egy hirtelen mozdulatért majd- tavon. Van ugyanis Rychftaván nem az életével fizetett. A tü- egy kis víkendházunk, ott dejében megpattant egy ér, s szoktunk tanyázni. Szeretünk ennek következtében egy égé- kijárni. Az életben Is barátok szén kis légbuborék feljutott vagyunk, ezért jó ott kint e- az agyvelejébe. Már ott lenn a gyütt lenni, víz alatt elvesztette a tájéko- Nem vagyunk sokan. Mind- zódási képességét, s mire fel- össze tizenöten, és akit mahoztuk a vízből, beállt nála a gunk közé veszünk', azt jól klinikai halál. Az orvos azon- megnézzük. Ellenőrizzük, hogy nal hozzálátott, hogy segítsen jól tanul-e, hogyan dolgozik, rajta. Sikerült neki életre kel- nem szereti-e az alkoholt. Ha tente, de a fiú még huszonhat úgy látjuk, hogy rendes em- napig eszméletlenül feküdt, bér, nagyszerű férfi, csak akCvonaneoiaft rrt O rl + ÓS Irr\i* iraccy.tíilr a moerunlr 5 fit fi IMIÉ F';’ 9Jy - v OTT LENN MINDENRŐL MEGFELEDKEZÜNK
