Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-22 / 21. szám

2 új ifjúság SOK SIKERT a VIT-en! Hazánkban nincs olyan fiatal, aki legalább pár őrá­ra ne szeretne a X. VIT részvevője lenn!. Sajnos, a közvetlen részvevők száma korlátozott, még azok se kerülhetnek be mindnyájan a részvevők névsorába, a- kik azt munkájukkal kiér­demelték. Ez érthető, hi­szen az egész világ fiatal­jai adtak találkát egymás­nak Berlinben és bárhogy vizsgáljuk is, a fesztivál tíz napjára nehéz lenne olyan­nyira bővíteni a város szál­lodai és vendéglőt kapaci­tását, hogy mindenki ott lehessen. Az otthon mara­dottak a képernyőn és új­ságok hasábjain kísérhetik majd figyelemmel a X. VIT megmozdulásait. . Kik képviselnek bennün­ket Berlinben? A csehszlovák delegáciő kultúrcsoportjának összeté­teléről a SZISZ Központi Bizottsága szakköri tevé­kenységgel foglalkozó osz­tályának a vezetője, Eduard Heger tájékoztatott bennün­ket. — A csehszlovák kultúra as előző Világifjúsági Talál­kozókon kiemelkedő sike­reket aratott. VIT-díjas mű­vészeink büszkén emlékez­nek vissza fesztivált szerep­léseikre. Hogy kik képvi­selik Berlinben a csehszlo­vák kultúrát ás művésze­tet? összesen kétszáz fia­tal: szólisták, zenekarok, énekkarok, tánccsoportok tagjai, színészek stb. Kul­túrműsorainkban bemutat­juk hazánk fiatal generá­ciójának politikai, társadal­mi és kultúrélls fejlettsé­gét. — Már bizonyára tudják, hol bonyolítják majd le a főbb knltúrrendazvénye- ket? — Berlin huszonkét sza­badtéri színpadot épített a fesztivál céljaira. A cseh­szlovák delegációnak ezen­kívül külön klubja lesz, a- hol ügyszólván állandóan történni fog valami: koncert, filmbemutató, bábszínház stb. Fellépni fogunk a nemzetközi diákklub szín­padán, Berlin számos szín­házában, a város parkjai­ban, terein. — Művészeink közül kik­nek tapsolhatnak Berlin­ben? — Népművészetünket a huszonöt éves Lúönlca é- nekkara képviseli. Nem a hagyományos repertoárral, hanem ifjúsági dalokkal, klasszikus szerzeményekkel és mai szerzők műveivel. Aztán Itt a hagyományos VIT-képvlselőnk, a főisko­lások Technik együttese ök még minden fesztiválról éremmel tértek haza. Re­méljük, most sem lesz más­képp. Fúvószenekarainkat Berlinben a chebl Ifjúsági fúvószenekar képviseli. So­kat várunk a politikai da­lok seregszemléjétől Is. En­nek mintegy előfutáraként Sokolovban és Martinban bonyolítottuk le a politikai dalok első fesztiválját. Eb­ben a kategóriában Berlin­ben a SZISZ prágai városi bizottsága mellett működő Avantls és a SZISZ KB kul- túrcsoportja, a Plamenv képviselik hazánkat. Fiatal énekeseink közül Pavol LiS- ka, Éva Maria Uhríková, Pavol Hammel, Margíta 5u- kajlová, Miroslav Liöko, Tit­ka, Éva Mária Uhríková, Lorencová utaznak Berlin­be kultúrdelegáciőnk tag- ]al-ként. Műsoraink vendé­geiként fellép majd Karel Gott, Václav Neckáf, Nadfa Urbánková, Helena Vondráf- ková, Josef Läufer, a Col­legium Muslcum és a Plav cl együttese Filmművésze­tünket a X. VIT-en az ,„...és üdvözlöm a fecskéket“ („...a pozdravuji vlaStovkyl című film képviseli. Bemu­tatóján jelen lesz a fősze­replő, Magda VSSárvová is. Köszönjük a tájékoztatást. —z— HOZZÁSZÓLÁS Lapjuk 17. számában olvastam Czafik Bé­lának a felvételi vizsgákkal kapcsolatos cik­két. Ehhez fűznék néhány gondolatot. Nem akarok én senkivel sem szóban, sem Írásban polemizálni, s főleg nem a feltűnés- vágy ösztönöz. Hiszen kinőttem én már abból, és bizonyára el is késett már ez a pár sor, de kényszerít valami most. hetek múlva is. hogy legalább ennyit papírra vessek. Hiányolom, hogy a szerkesztőség csupán azt hozza oyilvánnsságra, hogy nem ért egyet a „fenti írás minden kitételével“, de bővebben nem nyilatkozik. Pedig az lenne az érdekes és tanulságos. Én aki szintén évtizedeket töltöt­tem már a hálátlan oktató-nevelő munkában, egyetértek a cikk minden betűjével. Czafik Béla, szerintem még szögletesebben is fogal­mazhatott volna, főleg ami az AKI-kat illeti. A logikus gondolkodásra való „nevelés“ bi­zony nehéz és hosszadalmas munka. Ezzel van mindig a legtöbb gond (már aki tényleg gon­CZAFIK BÉLA CIKKÉHEZ dot csinál magának belőle). Odaadó, alapos és módszeres munka kell hozzá, fis — szerintem — éppen a módszeresség körül vannak a leg­szembetűnőbb hiányok. Aztán az AKl-k taní­tóinak (különös tisztelet a kivételeknek) néha le kellene szállniuk az „egyetemi“ katedráról. Csakhogy egy részük nem tud, más részük pedig nem is akar leszállói, betanítja az őrét — nem kétlem, hogy becsületesen és tárgyi tudástól duzzadva —, de utána elegánsan tá­vozik, és kész. Ez az alapfokon nem elég! S főleg nem a fő tantárgyaknál. Már a pedagógusképzésben is több figyel­met érdemelne a didaktika fontossági sorrend­je. Morovlcs Béla, .Holloe na Ostrove énárt Ilonának hív­ják. Tizenhét éves — a Somorjai Mezőgazda- sági Szaktanintézet leányiskolájának má­sodikos diákja. A következő tanévvel végez, s ha terve! si­kerülnek, akkor a szerdahelyi számítóközpontban fog dol­gozni. Miért ne sikerülnének Ilona tervei? Szorgalmas, életrevaló, értelmes lány. Iskolájának Igazgatója, Petrllla Ctibor büsz­kén mutatja be Ilonát, s amit leginkább érdemesnek tart el­mondani róla, az, hogy legjel­lemzőbb vonása a szerénység, s hogy mióta az Iskola diákja, minden félévi, évvég! bizonyít­ványa Jeles. Érdemeiként sok egyéb Is felsorolható, s hadd tegyük meg, hiszen e lányról épp an­nak kapcsán szólunk most, hogy a dunaszerdahelyt Járás két VIT-küldőttJe közül ő, a tizenhét esztendős ipari tanuló az egyik. Tudom, mivel szolgált rá a megtiszteltetésre, de azért megkérdezem tőle. A válasza: „Pontosan talán meg sem tudnám mondani. Bi­zonyára a munkám az, amivel kiérdemeltem, hogy ott lehes­sek az egész világ ifjúságának nagy találkozóján. Természete­sen sokkal kevesebbet tettem eddig, mint amennyi a még hátralévő kötelességem, hiszen nagyon fiatal vagyok, és Isko­Bratislavában a Poäeü lakótelepen levő gim­názium arról híres, hogy a felvételi vizsgá­kon egyedül a tudás a mérvadó. Következete­sen harcol a megvesztegetés, a lekenyerezés ellen. Erről beszélgettünk az Iskola igazgató­jával, Valéria Vasifová elvtársnővel. — Igazgatónő, kérem, megpróbálta-e már valaki a felvételi vizsgákkor lekanyarezni vagy másképp befolyásolni? — Azt hiszem, iskolánk sem kivétel. Kezd­ve a zizegő papírba burkolt csomagoktól, a degeszre tömött táskákon át a sokat sejtető borítékokig, megpróbálkoztak mindennel. Sok ember sértve távozott, sokan pedig azon cso­dálkoztak, hogy ml még azt sem tudjuk, hogy egy üveg konyak még nem lekenyerezés. Kol­légáim kinevetnek, túlzásnak tartják, amit te­szek... — Hogyan harcol a korrupció ellen? AHOI NEM ISMERIK A MEGVESZTEGETÉST — Egyszerűen visszautasltok minden „fi­gyelmességet", s az Illetőnek világosan a tud­tára adom, merre van az ajtó. Nemigen lesz kedve még egyszer hasonló jelenet szereplő­jének lenni. — Hasonlóképpen Jár »1 a „társadalmi rang­létra magasabb fokán“ állókkal is? — Elveink alól senki sem kivétel, tehát ók sem. Tavaly egy szakszervezeti funkcionárius próbálkozott nálam beprotezsálnl egy Jelent­kezőt. Ezt a kérdést szegeztem neki: „Miért nem bízik az Iskolánkban?“ „De hiszen én semmi Ilyet nem mondtam" — mentegetőd- zött. Hát kell szólni egy olyan jelentkezőért, aki jeles tanuló volt az alapfokú Iskolában, munkáscsaládból származik és elkötelezett szülei vannak? Mit gondolt az a funkcioná­rius, milyen tanulókat veszünk ml fel, ha nem ilyeket? Hadd említsek meg még egy esetet. Pár nappal az Idei felvételi vizsgák előtt felke­resett egy meglehetősen magas tisztet betöl­tő egyén, tehetséges, értelmes fiú apja. „Ml céllal Jött?“ „...a fiam osztályfőnöke kérdezte, tettem-e már lépéseket a gyerek érdekében" — hebegte zavartan. A fiú jelesre vizsgázott a felvételin, mégis elszomorított, hogy ezt a gyermeket az apa megfosztotta valamitől: at­tól a nagyszerű érzéstől, hogy a gimnázium­ba valő felvétele egyedül az ő munkájának a gyümölcse. Mert ugye, hogy a fiú Is meg az egész család Is az apa látogatásának tanúsítja ezt az eredményt. — Van-e értelme ezeknek a „megleckózte- tóseknek"? — Ogy hiszem, igen, mert iskolánkban év­ről évre kevesebben próbálkoznak a protekció­szerzéssel. A „póruljártak“ továbbítják tapasz­talataikat és egyre több szülő tudatosítja, hogy nálunk a lefizetéssel semmire se megy. — Ebből arra következtethetünk, hogy a fel­vételi vizsgák alatt felesleges a felvételiző ér­dekében tett bármilyen látogatás. — Ezt nem mondtam. A tanuló pillanatnyi lelkiállapotát olyan nyomós okok ts befolyá­solhatják, amelyek magyarázatra szorulnak, mint például a közeli hozzátartozó elhalálo­zása vagy más megrázó családi esemény. Ezek visszatükröződhetnek a felvételi vizsga ered­ményein, s ha előzőleg nem szólnak róluk, azt hihetjük, hogy tudásbeli hézagokkal állunk szemben. Ez természetesen nem protekció- keresés. — Próbálkoztak mér szólni alapiskolák ta­nítói is „kedvencük“ érdekében? — Előfordult már, de az idén legnagyobb örömünkre nem próbálkozott senki. Ha vala­melyik alapiskolából többen ts jelentkeznek hozzánk, a felvételi vizsgára elkíséri ókét az egyik tanító, és részletesen tájékoztat ben­HAZÄNKBAN TAVALY 36 144 MŰVI VETÉLÉS VOLT 20 ÉVES A CSEHSZLOVÁK 1953-ban csupán 290 tv-előfizetőt tartottak számon Csehszlovákiában, de 1954 végén már 3833-at, 1955-ben 32119-re, 1961 szeptemberében már egy millióra rúgott a számuk. Ha­zánkban ma már a családok 80 szá­zalékának van tv-készüléke, az elő­fizetők száma pedig elérte a három és fél milliót. Ez a nagy teleflkáció, tekintetbe véve a lakosság számát, világviszonylatban az elsők közé so­rolja hazánkat. A televízió hívatott leginkább ar­ra, hogy fejlessze a széles körű nem­zetközi együttműködést. 1960 őta a Csehszlovák Televízió alapító tag­ként a nemzetközi televíziós rend­szer szerves része. Ez a rendszer teszi lehetővé az OIRT és az Inter- vízló keretén belül a műsorok köz­vetlen átvételét és cseréjét. Évről évre szaporodnak azok a műsorok, amelyek a külföldi adások számára vannak fenntartva. Például csak a Szovjetuniótól 1972-ben 466 képes híradót kaptunk, ml pedig 471 híradó műsort ajánlottunk fel cserébe. A Csehszlovák Televíziónak saját tudó sítója van Moszkvában, Berlinben, Varsóban, Budapesten, Bukurestben Szófiában és Bonnban. A Csehszlovák Televízió olyan szó clalista ország televíziója, amelynek ezeréves kultúrhagyományai vannak Nemcsak hatalmas Információs for rása különböző kulturális értékek­nek, hanem elsősorban a kollektív TELEVÍZIÓ elképzelések, nézetek és állásfogla­lások formálója. A Csehszlovák Te­levízió fontos eszköze társadalmunk­nak, ezért tevékenységének azt a célt kell követnie, hogy kielégítse az ember szükségleteit, és a társadalom fejlődését szolgálja. Ilyen feladato­kat tűz maga elé az Idén a Cseh­szlovák Televízió ideológiai-temati­kus tervével. 1973 májusától a televízió rend­szeresen sugároz színes adást, egye­lőre a II. műsoron heti 7—8 óra tar­tammal. Már az 1973-as sugárzási séma Is számol ezzel a körülmény- nyél, és bővíti a II. műsor sugárzási idejét, de előirányozza, hogy mikor és milyen műsorok kerüljenek szí­nesben a képernyőre. A további években számolnak a színes tv-müsorok állandóan növeke­dő mennyiségével. Egyrészt a sémá­ban megjelölt napokon bővítik a szí­nes műsorok mennyiségét, másrészt attól függően, hogy mennyien néz­hetik a II. műsort és mennyire sza­porodik a színes tv-készülékek tu­lajdonosainak a száma A hetvenes évek második felében a színes su­gárzás már az I. műsor szerves ré­szévé válik, és fokozatosan lefoglal­ja a műsorok zömét. — M. B. — A mikor megszülettem, kicsi helyen laktunk. A szobács­kábán állandóan pára volt a sok pelenka'klfőzés- től. Szégyellem magam miattuk, de anyu azt mond­ja, hogy más gyerekek még nálam- nál Is több pelenkát fogyasztottak. Egészségileg Jól bírtam a szűkös helyet. Anyu sokat énekelgetett ne­kem a diófa alatt, ez nekem tetszett, és sohasem bőgtem. Most négyéves vagyok, már rég nincs pelenkám, sem gyerekkocsim. De van egy embém, és ez remek do­log. Autózom. Van szép, nagy szo­bám piros szőnyeggel, sok érdékes játékkal. Szeretek ott lenni, ha még van ott valaki. Egyedül nem Jó. Ha szólok, anyu azt mondja, vigyem a mackómat, az majd nézi, hogyan építem a hidat. Gyerekbeszéd 1 A múltkor is szétvertem az orrát, és még csak nem ts sírt. A szomszédék Ferije az bezzeg vissza is ütött. Csak az a baj, hogy ritkán jár hoz­zánk. Könnyű neki. Van kivel ját­szania, hárman vannak testvérek. Már sokszor mondtuk mi Is a csa­ládban, hogy veszünk kistestvért, pénzt is gyűjtöttem rá, de apu csak nevetett. — Hová tennéd, Péter? Hiszen csak egy kiságyad van. — Éppen az, szépen mellém fe­küdne, szeretném öt, és mindenem neki adnám. Na, veszünk? — Hát persze, csak várj. Tegnapig vártam, mint egy buta kisgyerek. Nem szoktam hallgatóznl, ezt bárki megmondhatja. Csak vizet akartam Inni, és meghatottam, amit a konyhában anyu mondott apám­nak. — De éppen most? Még egy gye­rek? Tudod, hogy a nyáron külföld­re készülünk. Emlékezz csak vissza, mennyi munka volt Péterke körül. Rengeteg kiadás, pelenkák, gyerek­kocsi, keresztelő. Nem mozdulhat­nánk otthonról olyan pici gyerek mellól. Egész szépen rendbe jöttünk, ideje, hogy éljünk egy kicsit... Apu erősködött. — De Péter úgy szeretne egy kis­testvért ... — Majd játszik veled vagy idehív­juk a mamát. Na mondd már, hogy te sem akarodl Látod, rendben is van. Holnap elmegyek az orvoshoz, elveszik, már nem várhatok tovább. Orvos. Biztosan rosszat tesz majd a testvérkémmel, aki még nem Is él, és anyu máris azt mondja, nem kell. Testvérkém... Még nem is tudom, BALLADA A MEG NEM SZDLEIETT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents