Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-22 / 21. szám
AZ IFJÚSÁGI SAJTÓ JELENTŐS NAPJA 1948. május 23-án jelent meg a Smena alsó száma. Ax akkor még hetilap igán érdekes időben látott napvilágot. Alig három hónap telt el a munkásosztály februári győzelme óta. A dinamikus fejlődés, az Ifjúság rendkívül nagy aktivitása, az egységes ifjúsági mozgalom kialakulása tette szükségessé egy ilyen jellegű lap megjelentetését. A Smena első száma egyébként az ifjúsági szövetség első szlovákiai kongresszusának a napján jelent meg, indító vezércikke is a konferenciával foglalkozott. A napirenden az ifjúsági mozgalom teljes egysége, az ifjúsági vasútvonal építése és a választások szerepeltek. A Smena mindjárt az első számában a Nemzeti Front jelöltjeinek győzelméért szállt síkra. Érdekes 25 év távlatából olvasni azokat a cikkeket, amelyek az ifjúig akkori problémáit, érvényesülési lehetőségeit elemzik. Ilyen hagyományokra építve adhatta ki a Smena szerkesztősége később is ezt a lapot. 1953. április elseje óta napilapként jelenik meg, és fontos helyet tölt be Szlovákia sajtórendszerében. Az ifjúság körében végzett munka területén szoros kapcsolat fűzi az Gj Ifjúságot a Smenához. Amikor a Smena napilap lett, az ifjúsági szövetség akkori szervei mindkét lapnak napjainkig érvényes feladatokat tűztek ki. Ebben a határozatban olvashatjuk: „A Smena és az Cj Ifjúság a tanácsadó, a kollektív propagátor, az agitátor és a szervező szerepét csak akkor tölti be igazán, ha a lapot minden CSISZ-tag megszereti és mindig örömmel várja, olvassa... A feladatok teljesítéséért sokoldalú és széles körű kampányt kell indítani, azt a célt követve, hogy mindennap merítsünk, tanuljunk a Smenából és az Oj Ifjúságból, mert csak így válnak az ifjú és boldog nemzedék kommunista nevelésében erős fegyverré. Ezt úgy érjük el, ha minden CSISZ-fnnkcionárius naponként felvilágosító munkát végez az ifjúsági sajtó jelentőségéről és feladatairól, ha élőszóval megnyerik ifjúságunkat e feladatoknak.“ Valóban, ma is aktuális határozat, a két lap azonos feladatairól, azonos küldetéséről szól, sőt ezen túl arra Is bizonyfték, hogy az ifjúsági szövetség igen fontosnak tartja, hogy tagjai mindkét lapot terjesszék és olvassák. A negyed évszázados jubileumát ünneplő Smena s- zekben a napokban közli majd az 1953. április elrején megjelent számának első oldalát, amelyen ezeket a mondatokat olvashatjuk: A Smena és az Gj Ifjúság jobb felhasználásáért és terjesztéséért indított kampány a következő jelszó alatt folyjék: „Az ifjúsági sajtó hatalmas fegyver az ifjú nemzedék kommunista nevelésé- ! ben!“ A két testvéri szerkesztőség ma is azon fáradozik, j hogy mindkét lap magasabb eszmei-politikai színvuna- j lat érjen el, hogy tartalmuk az ifjúság számára ért- ' bető és hozzáférhető legyen, hogy a felvetett kérdésekről helyesen Írjanak, mert ezáltal a nevelés, az ön- I művelés kedvelt eszközévé válnak. A két szerkesztőség tudatában van annak, hogy feladatait csak az olvasói- 8 val szoros együttműködésben érheti el. A Szocialista Ifjúsági Szövetség az ifjúsági sajtóról való gondoskodása során átveszi a CSISZ legjobb tapasztalatait. 1968-69 hibáit leküzdve, az ifjúsági sajtó ma becsülettel teljesíti küldetését. A Smena 25. évfordulóján ezért nemcsak köszöntjük I testvér szerkesztőségünket, hanem azt is elmondjuk, hogy az elkövetkező években is egymást segítve küzdünk a közös célokért, a CSKP és a SZISZ szervei il- ^a^itiwM^^lada^^átr-^J A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam — 1973. május 22. Ára 1.— Kés Ne dobd el a kenyeret! Hároméves lányom gondolt egyet, és eldobta a vajas kiflijét. Előtte talán háromszor harapott belőle. Megkérdeztem, miért tette. Nem válaszolt, csak csodálkozott a kérdésemen. Talán akkor, abban a pillanatban, vagy már előbb alakult ki a gyerekben az énékek bizonyos fokozata, amelynek legalján a kenyér becsülete, a kicsi becsülete van. Tálán, de nem biztos. Egészen bizonyos, hogy nemcsak a gyerekekkel van baj. Nem velük kell kezdeni. Amit tesznek, az valaminek a . törvényszerű következménye, előttük már valaki egyszer megtette, ök csak utánozzák. Reggelenként, amikor az óvodába rohanok, a ház szemetesládái körül háromnégy nénike is matat. Hegyes botjukkal feltárják a ládák tartalmát, kenyeret, miácsot keresnek. Sokszor teli zsákkal távoznak. Baromfinak, malacnak visszük —, mondják magyarázkodva a bámulóknak. Az iskolából hazafelé menet a gyerek eldobja a tízóraiját, nehogy az anyukája otthon megszidja, mert hazahozta. Nem volt éhes vagy nem ízlett, vagy csak egyszerűen elfeledkezett róla. Elfogadható ok? 1- gen, csak anyuka nem szeretik hallani. — Eldobtam a tízórait. Na és, kinek mi köze hozzá? A szüleim megfizették. Otthon aztán komolyan odaszól az apjának. — Apu, kapsz tőlem egy koronád, ha jól megoldod a házi feladatom. A szülő derül a gyerek humorán, és semmit sem vesz észre. Próbáljunk elgondolkozni a leírtak felett. Ugye, emlékeznek még arra a napra, amikor szorongva mentek a bizonyítványért, aprócska virágcsokorral. Azóta emelkedett az életszínvonal, és vele együtt a figyelmességek értéke is. Bátran állíthatom, hogy a tanítók akarata ellenére. A szülőknek fejtörést okoz, mivel és hogyan ajándékozzák meg csemetéik tanítóját az iskolaév elején, tanítók napján, nőnapkor stb. Itt van például a szalagavató vagy az é- rettségí bankett. Hogy mibe kerül? Az öltöny vagy a ruha legalább öt-hatszáz koronába, részvételi díj személyenként százkétszáz korona, és nem ritka az olyan diák, akt ezer korona zsebpénzzel állít be társai közé. Annak ellenére, hogy életében még egy fülért sem keresett. Ugye, már hallottak olyasmiről Is, hogy a tizennyolc éves fiatal autót kapott az é- rettségl után, vagy családi házat, szövetkezeti lakást egyetemi diplomáért. Az t- lyen szülök nem ismernek áldozatot, fáradságot és pénzt, ha a gyerekükről van szó. Aztán van az ügy, hogy míg a csemete házibullzik az afándéklakásban, addig szülei kukac módra egu fáskamrában laknak. De már olyat Is hallottam, hogy a szülők csak éjszaka simogathatták a gyermeküknek ajándékozott autót, mert napközben annak annyi ideje sem volt, hogy kikocsizzék velük a város szélére. Pedig idős szülei még ételükben nem ültek autóban. Ki tanította ezeket a fiatalokat egoizmusra? Ki oltotta be őket kispolgáriassággal, meg hogy szégyenkezzenek azért, ahonnan ők is elindultak. A kenyérrel kezdtem. Pénzbe kerül. Van, aki azt mondja, csak két koronába, de van, aki számára a kenyér egyszerűen érték. Ha már megtörtént, hogy sok fiatal szülei vagy környezetük hibájából nem tanulta meg becsülni az egy koronát, ne kövessük el ezt a hibát mi ts, akik csak kevés ideje vagyunk a szülők szerepében. A gyerekeink érdekében, de magunkért ts, mert megtörténhet, hogy ellenkező esetben gyerekeink egyszer nem ismerik majd fel a mi értékünket sem. ZACSEK ERZSÉBET problémája', ajon sikerül-e a vizsga?*4
