Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-08 / 19. szám
új ifjúság 9 FODOR GÉZA: 1950-ben született Debrecenben. 1970-tól az ungvári egyetem magyar szakos hallgatója. Kizökkent az idő; — ö, kárhozat! Hogy én születtem helyretolnl azt. Hamlet, I. felv.) HAMLET A KOPONYÁVAL íme képzeletbeli magányom: e siron túl is lázadás — az önmagába soha-vlssza-nem-térő-ismétlodés spirálon izzó töredék egésze (a kín élesrefent villogásaként bőröm alá hasít a fagy — „Halott vagyok, Horatio".) ily számkivetve az örökkévalóságnak a végletek külön-egészeként állok — emléknyi tér a térben — pokoli elragadtatásbas... s mert megkondultak az utcák Helsingórben: ring a kőkutak szürke mélyén a tenger hatalmas feneketlen zúgással BÁLLÁ GYULA 1948-ban született Eszenyben. Egyetemi tanulmányait Ungváron kezdte, most a budapesti egyetem ötödéves >11- csészhallgatója. SIRÁLYÉTREND Tátog a Duna partravetetten Halak kapaszkodnak a hídkorlátba K MINT KÖRÖM K MINT KÖD Éneklő kenyérmorzsák nyomában Madárnyi zuhanás K MINT KÖRÖM K MINT KÖD Elszenesedett parabolák Körök hldmagasságban Sirálymértan a javából Sistergő kenyérmorzsák nyomában öklömnyi zuhanás hopp ez is megvan Ojból hídmagasságban K MINT KÖRÖM K MINT KÖD K MINT fekete KARÁCSONY K MINT KÁ A Kárpát-Ukrajna i magyar irodalom kistükre Huszonnyolc évvel ezelőtt, május 9-én szabadította fel hazánkat a Vörös Hadsereg. Az ünneplésnek sokféle módja kínálkozik. Mi úgy döntöttünk, hogy idén rendhagyó módon köszöntjük a felszabadulást. Azzal, hogy bemutatjuk olvasóinknak a soknemzetiségű Szovjetunióban élő magyarok irodalmát. Akiknek a lenini elvek értelmében iskolákat, rádióadást, televízióadást, könyvkiadót stb. biztosít a szovjet hatalom. Akik anya- nyelvükön művelődhetnek, s örülhetnek a Szovjetunió biztosította szép s gazdag életüknek. BENEDEK ANDRÁS Született 1947-ben Munkácson. Az ungvári egyetemen magyar szakos diplomát szerzett. 1987-89-ben a Kárpáti Igaz Szó munkatársa. ESŐ i. A nőkön szétmázolödik a festék s a mosoly. A víz arcunk csalásait lemossa II. Lassan szétmállanak a házak A falvak, furcsa őshalak elúsznak, barna polip imbolyog felém egy elszabadult gesztenyefa. FÁBIÁN LÁSZLÓ Született 1950-ben Tisza-Üjlakon. 1967-72 között az Dng- vári egyetem bölcsészkarán tanult. lelenleg katonai szolgálatát tölti. ÉBREDÉS Miért ébredek újra nálad? Fájjon a szemem, ha rándul a vállad. Csendünkből csak a zaj hiányzik. Szóló számra ráég a másik. Ez a hajnal is elvérzett értünk. Megállunk most, vagy tovább lépjünk?! FÜZESI MAGDA: 1952-ben született Berngen, A középiskola befejezése óta • beregszászi kerületi nyomda dolgozója. ADY Született vadnak tündérnek kölykök fülébe mesének temetőbe gyertyaszálnak fénybe virágnak madárnak sivatagba tiszta víznek embernek kiben még hisznek bűnök közé kemény kéznek halottak élén vezérnek s lelke mely sok két világra kihűli csillagoknak társa ZSEL1CZKY JÓZSEF Született 1949-ben Kisgejőcön. Az ungvári egyetem ötödéves magyar szakns hallgatója. HA Ha csókod virág szirma volna úgyis az én számra hullna. Virág, vígság, ne hervadj el, az én számon ne száradj el! Véled hullok, vért lobogok, tűzbe fúlok. SZENES LÁSZLÓ: FÉL EMELET ejetetején állt ma már F hajnaltól a ház egész népe. A hülye Dugó, akit az utca óvodás gyerekeitől kezdve a milicistáig mindenki így hívott, kitett magáért. Akkora lármával gurította el az üres kukákat, hogy még a holtakat is megriasztotta. A holtakat azért emlegették errefelé, mert a másik utcában volt a város elócskult, szanálásra ítélt temetője. Murinék futottak ki elsőnek az erkélyre, méghozzá hálőingben. Kondorék is kidugták álmos képüket, de nyomban eltűntek. Murinék nagy méltatlan- kodás és fejcsóválás közepette visszasomfordáltak a szobájukba, de pihenésüknek befellegzett. — Legfeljebb kijössz velem a piacra, úgyis olyan megpakolva járok onnan, mint egy málháslő — rendelkezett Paula. Hosszú, bő hálőingével végigsöpörte a parkettet, mikor mozdult e- gyet. — Még nincs ilyenkor piac, hová sietsz annyira? — jegyezte meg Döme, és nikotinsárga ujjaival kényelmes mozdulattal, ráérősen szedte elő a cigarettát és gyufát. — Ha egyszer nem lenne valami ellenvetésed... Persze, megfeledkeztem rőla, hisz te kis híján tudós vagy. Hogyan Is mutatkoznál olyan köznapi helyen, mint a piac? Néznéd meg az egyetemi tanárokat, akiket te oly sokra tartasz. Még maga Varga tanszékvezető is alkudozik a kofákkal minden kopekért. Döme mélyet szippantott a cigarettából. Nem válaszolt. Pedig kihívóan, kötekedően hangzott a „kis híján tudós“. Hisz ő tudományos munkatárs a füvész- kertben, és azt sem engedi meg, hogy a gyakorló egyetemi hallgatók tanárnak szólítsák. Mindig Is vigyázott arra, nehogy nevetségessé váljon, jobbnak látta, ha most is hallgat. Rita, a lányuk pedig mérgesen dobálta magát az ágyban: nem tetszett neki, hogy nem hagyják aludni. Ogy látszik, Paula is meggondolta magát, és már bé- külékenyebben szőlt: — Tudod mit? Ha kinyitnak, hozz fel egyet s mást. Annyival Is kevesebbet kell majd nekem cipelnem. S máris sorolni kezdte, mit vásároljon be a férje. Rita születésnapjára készültek. Már hónapok óta rágódtak rajta, hogy megtartsák-e. Hol elvetették, hol újra azon voltak, hogy megrendezik, majd valami oknál fogva elment a kedvük az ünnepléstől. Végül mégis a születésnap mellett döntöttek. Paula már az ajtóból visszaszólt: —t A tejet pedig forrald fel, de előbb egy kanálban próbáld ki, nem megy-e össze. Döme még mindig az ágyban feküdt. Elővette az újságokat és folyóiratokat, a- melyek a hét folyamán jócskán felgyülemlettek. Ez volt a szokásos vasárnapi szórakozása. Máskor ugyan kiült az erkélyre, de most még túl korainak vélte. Mire Paula megjött a piacról, Döme is megjárta az üzletet, bevásárolt, csak éppen a tejet hagyta kifutni. — Csak rád bízzon az ember valamit! — dohogott már az ajtóban a felesége. Amint Paula belépett a szobába, Rita rátámadt: — Megmondtam, hogy Imre nélkül nekem nem ke'.l semmilyen házibuli. — Hallod, belőled is kiveszett minden önérzet. Hisz az a fiú folyton a Kondor Zsuzsi körül forog. De ha annyira bolondulsz érte, én nem bánom, telefonálj neki! „Kedves Imre, hagyj ott csapot-papot és rohanj hozzám. Szüleim voltak olyan kegyesek és megengedték, hogy átlépd házunk küszöbét.“ Én megmondtam, hogy Ritára kell bízni a döntést — szőlt közbe Döme színtelen hangon. — Apu, te hallgass! Te még életedben nem mertél anyunak ellentmondani, legfeljebb csak gondolatban. — Tessék, már megint összejátszanak ellenem. Zsuzsi bezzeg nem beszél így az anyjával. — Rosszul leszek, ha megint Kondorékkal hozakodsz elő. Zsuzsinak még sose szóltak bele, kit hívjon a születésnapjára és kivel barátkozzon. Azt se, hogy milyen hosszú szoknyát hordjon. Nem folytatom tovább. Most szépen békét hagytok nekem a születésnapommal. — Megvert engem az isten veled meg az egész famíliáddal — tört ki magából az asszony. — Apád fintorából már látom, neki csak az a fontos, hogy a szomszédok semmit se halljanak, és csend legyen. Hogy oda van szegénykém, szégyelli magát. De ki van értem oda? Ki törődik én- velem? Rita kiosont az apja után a konyhába. Paula pedig sehogy sem találta helyét, az edényekkel csörömpölt, és mikor megszólalt a telefon, nyomban a kagyló után nyúlt. — Nagyon sajnálom, nem zavarhatom őket — szólt az asszony szárazon, és lecsapta a kagylót. — Hogy nem tudják Kondorék telefonszámát! Mi vagyok én, a kifutójuk? Még hogy nagyon fontos! A szomszéduknak hosszú időn át nem volt telefonjuk, és Paula úgy érezte, előnyben van velük szemben. De aztán az ő vonalukra kapcsolták Kondorékat. S azóta végig kellett szenvednie, hogy Kondorék mindig beszélgetnek valakivel, náluk pedig süket a telefon. Murinékat az Is bosszantotta, hogy Kondoréknál állandó jövés-menés volt. Hol a rokonság állított be hozzájuk nagy dérrel-durral, hol meg az ismerősök, jóbarátok. Sose volt üres a házuk, Murin, akinek az erkély amolyan megfigyelő posztja volt, szemtanúja lehetett annak, milyen egyszerűen zajlott le Kondorék kapcsolata a világgal. Megjött hozzájuk egyik ismerősük, a kopasz Zoli, és öt perc múlva Kondorral együtt szerszámmal a kézben valami tetőfélét eszká- bálfak az erkély fölé. Még ma sem tudja elfelejteni a legutóbbi szilvesztert. Le sem hunyták a szemüket egész éjjel, olyan nagy zajt csaptak Kondoréknál a vendégek. Paula meg nem hagyott neki békét, szóljon be hozzájuk, hogy Rita beteg, nem tud miattuk aludni. De ő nem tudta erre rászánni magát, annál is inkább, mert Ritát láthatták napközben makk egészségesen flangálni. Meg aztán szégyellt« is hogy ők egyedül, társaság nélkül töltik a szilvesztert. Szerette az ilyesmit takargatni a világ elől. Megpróbált ugyan valami társaságot összehozni, de sikertelenül... Most, hogy névtelen feljelentés ment Kondor ellen a munkahelyére, megindult a vizsgálat. Murin, aki értesülve volt a dolgokról, nap mint nap várta Kondor leváltását. Most aztán a barátok szépen elmaradoznak és elcsendesedik, kihal a ház. De egyelőre ennek semmi tanújelét nem látta. Ma délelőtt is épp olyan sürgés-forgás volt, mint máskor, sőt Murlnnak úgy tűnt, még nagyobb. — Mi történt a körtefátokkal? — vizsgálgatta a kopasz Zoli a föléjük hajló ágat. — Csak a vak nem látja, hogy kiszáradt. — Mi bajotok ma ezzel a körtefával? — csodálkozott Kondor. Murin akaratlanul (pedig hogy védekezett ellene) oldalt pislantott. Egy villanásnyira összeakadt a tekintete a vendégek kérdő pillantásával. Vajon felmerült-e bennük, hogy Murin tulajdonképpen biológus? Valamivel később arra lett figyelmes, hogy Kondor egy háborús élményét meséli. Szökni készült a századból, de letett a szándékáról, mert valami gyanúsat észlelt. A sorakozőról azonban lekésett, és ezért a Horthy-hadsereg szokása szerint kikötötték. A század körletében, ahol a névsor- olvasást tartották, állt egy birsalmafa. Hagytak rajta néhány gyümölcsöt, lehet, hogy azért, akiket kikötöttek, még jobban kínlódjanak a szomjúságtól. Döme nem hallhatta tovább a beszélgetést, mert Paula behívta. Már kora délután megtérítették az asztalt. Paula a- zon törte a fejét, hogyan lehetne az előkészülettel minél nagyobb feltűnést kelteni. Hadd lássák a szomszédok, mi lesz itt. Még a virágot is olyan körülményesen, kint az udvaron rakta a vázába. Murinékat most mér csupán az nyugtalanította, hogy Kondorék miért hordták be a bőröndjeiket. Kisvártatva erre is feleletet kaptak. Egyszer csak észrevették, hogy a degeszre tömött bőröndök már az előszobában állnak útra készen. Hova mehetnek? — álmélkodott Paula. Hisz ott van a nyakukon a vizsgálat, annak pedig aligha lesz jó vége. Paula épp a gyümölcsös- tálakat rakta szét, amikor egyszerre csak gyanús zajra lett figyelmes. Kipillantott a figyelőrésen. A szomszédok éppen akkor hagyták el a lakást, bőröndökkel együtt. — Nyaralni mennek! Fütyülnek mindenre! A tenger kell neklkl — hápogott az irigységtől az asszony. — Nem olyan bolondok, mint mi, hogy itt fulladjanak meg a hőségben. Néhány perc múlva elcsendesedett a ház, csak a hülye Dugó kaparászott az udvar végében. Döme úgy tett, mintha mindaz, ami körülötte történik, nem tartozna rá. Ojra belemerült az újságokba. Feszült csend borult a lakásra. Az asztal már meg volt terítve. Paula sehogy sem tudta , rászánni magát, hogy átöltözzön. Ugyan kiért és miért? Hisz tulajdonképpen ezt az egész születésnapot a szomszédok miatt rendezte. Hadd lássák: most, amikor nekik rosszra fordul a sorsuk, Murinék szórakozni fognak. A lény fésülködött, ráérősen és teljesen közönyösen. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy az apja zsebéből egy papírdarab hullt ki. Murin közben kilépett az erkélyre. Rita meg leha- . jolt, hogy fölvegye azt a papírt. Meglepetten látta, hogy egy felnyitott távirat. „Zsuzsi részére egyelőre nem tudtunk helyet biztosítani a kórházban stop Ne gyertek stop". Rita megdöbbenten bámulta a sorokat. Csak most sejlett fel benne, miért hebegett az apja oly zavartan, mikor anyja megkérdezte, kivel beszélt az udvaron. Egy órával ezelőtt lehetett. De hiszen Kondorék akkor még Itthon voltak! Ez képtelenség! Nem, ez nem lehet igazi Pedig Zsuzsi beszélt is neki valamit a betegségéről. Akkor nem fért a fejébe a dolog. Zsuzsi és a betegség! Nem vette komolyan... Ma még nem is látta a lányt. De hogy került az apjához a távirat? — hasított belé ismét a gondolat meg a fájó felismerés. Majd hirtelen mozdulattal felkapta a sürgönyt* és futásnak eredt. Jó Időbe tellett, amíg újra megjelent. Feldúltam kifulladva. — Most aztán jőt mulatunk a születésnapomon! — kiáltott fel természetellenes, elváltozott hangon.
