Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-08 / 19. szám
8 új ifjúság ii. nagyságos asszony elámuiva csapta össze a kezét: — Szerelmi csalódás? Hiszen a mi Lilykénk még gyerek! Fellapoztam a jegyzeteimet. — Gyerek, aki már elmúlt tizenhat évesi — Helyes — fújt egyet Kosvanec úr. — Én is ezt mondom, hogy volna már gyerek! Egy tizenhat éves... kanca az már! Az asszony a mennyezetre emelte a szemét, de Koävanec úr nem méltatta figyelemre. — Tehát nem volt férfiismerőse. És ha megfordítjuk a kérdést? Nem akartak önök a nyakába varrni valamilyen vőlegényt, s az elől rejtőzött most el? — Inkább ostort fognék mindegyikre — fújtatott a hentes —, nem még hogy a lányom nyakába varrnék valakit. — Akkor lehet, hogy titokban szerelmes valakibe. Nem vezet véletlenül a kisasszony naplót? Abból sok mindent megtudhat az ember! — véltem. — Úgy tudom, hogy Lilykének csak emlékkönyve volt. De most, hogy kijárta a háztartási iskolát, elsüllyesztette valahová. Nem, biztosra veszem, hogy ilyesmiről nem lehet szó. Butácska még ő a szerelemhez. — Ph... — horkant fel a férj megvetéssel. — Az a lány rám ütött, márpedig akkor... — Koäva- nec úr hangosan felnevetett. Egyáltalán nem titkolta buja életerejét. Csak most vettem alaposabban szemügyre, s az volt a benyomásom, hogy jóval fiatalabb hervadozó feleségénél. Az asszony kesernyés szigorral a férjére nézett, de hallgatott. Valószínűleg nem sok öröme telik benne Koävanec úrnak, villant át az agyamon. — Én nem kérdezősködni jöttem, én csupán azt szeretném megérteni, hogy miért ment el itthonról — próbáltam elejét venni a családi perpatvarnak. Kosvanec úr felsóhajtott: — Tehát azt hiszi, magától ment el? — Csakis... Elvégre már felnőtt! — Ügy gondolja, hogy semmi baja sem történhetett? — folytatta a hentes. — Ha valami baja esett volna, már tudomásunk lenne róla — nyugtattam meg. Koévanecné újra megtöltötte a poharamat likőrrel, de Koävanec úr észrevette, és elégedetlenül felmordult: — Mit töltegeted ezt a littylöttyöt! A felügyelő úr rendesebb dolgokat iszik, ugyebár. — Csak rendőrfogalmazó, kérem — mondtam, hogy kitérjek az egyenes válasz alól. Koävanec úr két poharat tett az asztalra, és teletöltötte kristálytiszta folyadékkal. Miután felhajtottuk, s nekem könnyes lett a szemem, családi bánata ellenére hangosan elnevette magát. — Erős, ugye? Egyik ismerősöm főzi, málnából. — Köszönöm szépen — csuklottam egyet —, pompás itóka... Hogy el né felejtsem, kaphatnék egy rendes fényképet a kisasszonyról? — Egy egész albumot hozok — mondta az asz- szony, és máris felállt, hogy a szomszéd szobából áthozza a vaskos fényképalbumot. Nemsokára ott hasalt előttem Lily kisasszony pucér popsival egy medvebőrön. Miután átlapoztam az albumot, találtam egy nemrég készült fürdőruhás fényképet, amely meggyőzött róla, hogy a lánynak az a bizonyos testrésze, amely picikorában oly szembetűnően kirajzolódott a medvebőrön, teljesen megőrizte formáját. Lilyke egyáltalán nem nevezhető szépségnek, de szép darab lány volt, ebben alighanem csakugyan az apjára ütött. KoSvanecné egy olyan fényképet kínált nekem, amelyen Lily kisasszony illedelmesen az asztalra könyökölt, mutatóujjára támasztva sima kis homlokát. Én természetesen a fürdőruhás képet választottam. — Mindent megteszek, csak megmenthessem — mondta Koävanec úr felsóhajtva. Már jutalmat is kiírtam... — Őszintén szólva, éppen attól félünk. Majd elárasztják az emberek mindenféle hírekkel, amelyekből semmi haszna sem lesz. Higgye el, hogy a legpontosabb információkat csakis a rendőrség szerezheti. — Gondolja? Csak nehogy tévedjen... — Már negyedik napja, hogy nyoma veszett a lánynak, és a rendőrség ördögöt tud! — gurult dühbe a hentes. Hogy kissé megnyugtassam, elkértem tőle az egész rokonság névsorát. I avagy hogyan kerül az ember kényes helyzet be, különösen, ha elmosódik a határ a sze relem és a váltságdíj között. — Ha azt hiszi, hogy valamelyik rokonunknál van, akkor ne strapálja magát — mondta borús arccal Kosvanec úr. — Ezt már elintéztük... A titkárnőmnek mindjárt első nap eszébe jutott, és mindegyiküknek sürgönyözött. Eredménytelenül. Észrevettem, hogy amikor a titkárnőjét említette, felragyogott a szeme, a felesége viszont mord képet vágott. A házastársak olyan pillantásokat vetettek egymásra, hogy akár a gyufa lángot foghatott volna tőlük. Különös, suhant át az agyamon. Itt csakugyan nincs rendben valami, de mi, az istenért? Am a következő percben kissé jobban betekinthettem a családi titokba. Hosszú csengetés hallatszott, majd kinyílott a kapu, s nemsokára sietős női léptek közeledtek a szobánk felé. Az ajtóban minden bejelentés nélkül egy magas termetű, rozsdavörös hajú nö jelent meg, levéllel a kezében. — Elnézést kérek — mondta a nő Kosvanecné felé fordulva —, de itt... Szóval borzasztó! Koávanecné undorodva felállt, a hentes kétség- beesetten odalépett a hölgyhöz, és kivette kezéből a levelet: — Nos, mi történt? Láthatóan nem örült neki, hogy ilyen váratlanul betört a lakásába. Azután ©lolvasta a levelet, s felkiáltott: — Jézus Mária, mami... KoSvanecné szintén belepillantott a levélbe, a- mely a férje kezében volt, és felsikoitva a heve- rőre roskadt. Koävanec úr nem tudta, mit tegyen, a feleségét támogassa-e, vagy a levél után kapjon, amely a padlóra hullt. Szerencsére befutott o szolgálóleány, és gondjaiba vette az asszonyt, Kosvanec úr a rozsdavörös hölgyet vette pártfogásába, mert az is a kezét tördelte, én pedig végre a levélnek szentelhettem magamat. Közönséges levélpapíron a következő szöveg állt nyomtatott betűkkel. Lily leányuk a kezünkben van. Ha még valaha látni akarják, negyedmillió koronáért kiválthatják. A rendőrségnek semmiről sem szabad tudomást szereznie. — Kérem, őrizzék meg a nyugalmukat — mondtam komoly ábrázattal. — Lehetséges, hogy cselről van szó. A hirdetésnek ez az eredménye. Hiszen nálunk nem szokás felnőtt személyeket elrabolni!. — Még ezt találtam a borítékban, ni — mondta a magas, vörös hajú nö, és elém tartott tenyerén egy kis hajcsatot: — Lily hajcsatjai Amikor Kosvanecné asszony megpillantotta a hajcsatot, megint elájult, a nagy erejű mészáros piedig eltakarta a szemét. Elvettem a hölgytől a borítékot — nem volt rajta cím. Csodálkozva emeltem a szemem a titkárnőre. — Ügy van, csakugyan nem volt rajta cím. A sarkon túl levő üzletünkben találtam. Az ebédszünetben csúsztatták be az ajtó alatt, kérem. Kosvanecné asszony lassan magához tért, és a szolgálólány elvezette a hálószobába. A rozsdavörös hölgy a főnök úr kezét fogta és a fülébe suttogta: — Nyugalom, kérem, csak nyugalom... — A hentes pedig, mintha fejbe verték volna, egyre csak azt Ismételgette: — Negyedmillió... — negyedmillió... A levelet és a hajcsatot magamhoz vettem: — Bizonyos fokig javult a helyzetünk. Legalább tudjuk, hányadán állunk. A kisasszony él, ez világos, és nem fenyegeti veszély, mert fogvatartói pénzt akarnak érte. — Negyedmillió — mondta megint, mint a visszhang, Kosvanec úr levertem — Mi már gondoskodunk róla, hogy azt az összeget ne kelljen elveszítenie. Csak most engedje meg, hogy tájékoztassam a tanácsos urat! — De a levélben az áll, hogy a rendőrségnek nem szabad tudomást szereznie róla — rémült meg Koävanec út. — Kérem, ön nem Is fog semmit jelenteni. Hogy Itt vagyok, az merő véletlen, amiről a tettes nem tud. Tehát meg kell hagynia abban a hiszemben, hogy a rendőrség csakugyan semmit sem \ud. Valószínűleg további hírt kap majd tőle, hol kell átadnia a pénzt. Ezt majd persze diszkréten tu- dajta velünk. Semmi többet. Három szobán át megint csak a tűzről pattant és rendkívül önálló szolgálólány kísért ki, akire szemmel láthatóan nem volt hatással az általános izgalom. — Ki az a hölgy, aki a levelet hozta? — kérdeztem az előszobában? — Hölgy... — sziszegte megvetően. — Csak a titkárnő. Most, miután kiderült, hogy a lány nem szökött meg otthonról, úgy látszott, a továbbiakban nem kell törődnöm a családi viszonyokkal. Ám valami nyugtalanított. Rámosolyogtam a szolgálólányra, és azt mondtam neki: — Ha még szükségem volna valamilyen tájékoztatásra, hajlandó lenne találkozni velem? — Miért ne? — felelte rendkívül kacéran. — De csak ha a háziak este nincsenek idehaza. Bizony isten, nem így gondoltam a dolgot, s dadogva tettem hozzá: — Szóval, ha... valamilyen információt adna. — Hét után ráérek — mondta lehalkítva a hangját. — Akkor ma este hét után várni fogom a sarkon. — És elmegyünk az Edenbe táncolni, jó? — mosolygott rám felvillanyozódva, és én már csak rábólinthattam. Amíg fiatal az ember, a nyomozás sikeréért mindent megtesz. A ház folyosóján egy eléggé feltűnően öltözött fiatalemberrel találkoztam, utána pillantottam, hová megy, s láttam, hogy Kosvanecék ajtaján csönget. A szolgélólány ajtót nyitott neki, nekem úgy rémlett, mintha a fiatalember tréfálkozna vele. Alighanem a háziak unokaöccse, aki megengedhet ilyesmit a szolgálólánnyal szemben. Amikor a tanácsos úrnak jelentettem, mi történt a lánnyal, összecsapta a kezét: — Nézzük csak, Prága ismét világváros lett! Azt hinné az ember, hogy lányrablás csak Amerikában lehetséges, de nem, nálunk is meghonosodik. És tudja, ki tehet az egészről? Természetesen az újságok. (Folytatjuk) ■ „S. A.“: Múltkori írására már nem emlékszünk, és sajnos a mostani sem közölhető. Iskolai dolgozatnak sem lenne kiváló, nem irodalomnak. írásának nincs levegője, nem hat, nem láttat. Rossz az írás indítása is. Nézzük csak: „Csengetés. A diák vágyainak netovábbja. Végre! Megszólalt az óra végét jelző csengő. Ilyenkor már minden diák igyekszik el, ki haza. ki további 6- rákra.“ stb. Ön szerint mi ebben a bevezetésben a figyelmet felkeltő, ml az, a- minek a hatására tovább olvassuk az írást?! Bizony semmi! Tanuljon! Idővel próbálkozzon újra. ■ „Ibolya“: Története naiv — ráadásul rosszul is Irta meg. Elnagyolta, elsiette. A sorok mögül nem csendül fel az élmény hitelesítő ereje. Nem láttat, nem ábrázol, csupán leír — s ez trodalomnak kevés. „Megszólalt a csengő. Ki lehet az ilyenkor vasárnap délután, amikor egyedül vagyok otthon?“ stb. Nincs rá Írott szabály, hogyan kezdjünk. indítsunk egy novellát, de éreznünk kell, hogy |61 indítottuk-e. Az ön indítása rossz, pongyola. Hiányzik belőle az egész írásra kiható feszültség. Tanuljon! ■ „RS—52“3Q“: Verseiből sajnos még hiányzik a költői erő. Egy-egy szép sorát sok gyengével, félresikerülttel rontja le. Nem figyel e- léggé a versek gondolati, logika! felépítésére sem. A- mit egy-egy szép képpel kifejezhet, ne írja körül öt mondatban. Tanuljon, olvasson! ■ G. M. Velky Cetín (Nagycétény): Élményeiről egyelőre még túl gyerekesen vall. Minden személyesben az általánost kell keresnie. írása csak akkor tarthat érdeklődésre számot, ha általános érvénnyel szól! A tanulást, az önművelést ajánlanánk a figyelmébe. Érdemes! Mai számunkban folytatjuk a vitatémának beküldött levelek közlését. Kérjük olvasóinkat, rovatunk levelezőit, hogy nyilvános vitára alkalmas problémáikat minél előbb írják meg rovatunknak, hogy leveleiket a vita megkezdése előtt közölhessük; a közölt levelekben felvetett problémákhoz pedig már most küldjék el hozzászólásaikat. Kérjük, hogy minden levélhez külön-külön szóljanak hozzá, hogy a véleményeket csoportosítva közölhessük. Előnyben részesítjük a- zokat a leveleket, amelyben az író nemcsak a véleményét fejti ki az egyes problémákról, hanem személyes tapasztalatait, élményeit Is levélbe foglalja. Egy-egy Ilyen személyes tapasztalat, élmény mindennél hatásosabb érv, mert másoknak tanulságul, okulásul szolgál. Hol élnek megértőbb emberek? Mindössze huszonöt éves vagyuk, de ba valaki megkérdezne, hogy legutóbb mikor váltam boldog, és mikor örültem igazén az életnek, nem tudnék válaszolni. Az apámra nem emlékszem, mert még túlságosan kiest voltam, amikor meghalt. Néhány évvel később anyám ismét férjhez ment, de a mostohaapámmal nem éltünk boldogan, örültünk. amikor hatévi házasság után elhagyott bennünket. Ettől az időtől kezdve egyedül éltünk: az anyám, az öcsém és én. Anyám folyton betegeskedett, gyenge volt a szíve; ezért bizony csöppet se volt nyugodt az életünk. Igyekeztem iminél e lőbb férjhez menni, mert ügy gondoltam, hogy ezzel is köny- nyftek anyim helyzetén. Huszadik születésnapomon férjhez mentem, és a férjem kérésére egy kisvárosba költöztünk, ahol új munkakört kapott. Már a házasságunk első napján megé- reztem. hogy nem minden lesz úgy, ahogy elképzeltem. A férjem azt csinált, amit akart, úgy viselkedett, mint valami független fiatalember. Nem tudtam, hogy miként kapcsoljam ma gamhgz. Ezért igen sokat vártam az első gyermekünk megszü tetősétől. De semmi se változott. A férjem ezután Is megcsalt, de most már nem is titknlta, hogy mással van viszonya. Egyévi házasság után, karomon egy háromhónepos kisfiúval, elváltunk. Rengeteg gondot okozott, amíg a volt férjemet rá- kényszer (tettem a tartásdíj fizetésére. Folyton változtatta a munkahelyét, és fgy nem volt könnyű megtalálni az új munkaadóit. Ebben az időben halt meg az anyám, és én teljesen tnagam- ra maradtam a gyermekemmel. Csak az öcsém látogatott meg néha a barátjával. Később a barátja néhányszor egyedül is meglátogatott. Udvarolni kezdett, és csakhamar összeházasodtunk. A baj ott kezdődött, hogy a férjem szülei sehogy se tudtak belenyugodni a házasságunkba. Véglil is rávették a fiukat, hogy hagyjon el és térjen vissza hozzájuk. Jutalmul vettek neki au tót. Sem az apásomat, sem az anyósomat nem hatotta meg, hogy állapotos vagyok. így aztán másodszor is elváltam, van két gyermekem — a fiú ötéves, a lány egyéves lesz. A lakás természetesen az e- nyém maradt, de legszívesebben elköltöznék a világ végére. Az emberek ugyanis szörnyen viselkednek velem szemben. Ott ártanak, ahol tudnak. Már s pelenkát se merem kiteríteni az udvarra. A gyerekeiknek megtiltották, bogy a kisfiámmal játsz- szanek. Ha valamit szóvá teszek, csak a haragjukat és a gyűlöletüket növelem. Azért vetnek meg. mert kétszer elváltam. Nem törődnek vele, hogy ki volt a hibás. Az ő szemükben a válás bűn. Senki se vesz a védelmébe. Az emberek kiközösítettek magnk közül. Miért? Nagy nehézségek között, rendesen nevelem a gyermekeimet. A volt férjeim rá se néznek e gyermekükre. Nem is ismerik őket. Mégis engem vetnek meg. pedig minden gond az én nyakamba szakadt. Szeretném, ba az esetemről megírnák a véleményüket. Igazságosak velem szemben az em berek? Jelige: ÉVA Mindenki érdeme szerint? Családunkban senkinek sincs autója. Feleségem az efsx-ben dolgozik, én pedig nyugdíjas vagyok. Sohasem voltunk olyan helyzetben, hogy a gyermekeinknek megadhattuk volna mindazt, amit mások. Mégis azt kell mondanom, hogy a családunk boldog. A gyermekeim mindannyian családot alapítottak, de mindig szívesen látogatnak haza a szülői házhoz. Akkor érezzük magunkat a legjobban, ha körülüljük az asztalt, ha mindannyian együtt vagyunk. A feleségemmel négyévi ismeretség után házasodtunk össze. A szüleik szegények voltak, tőlük semmi segítséget nem kaptunk. Adóssággal kezdtük az életünket, és mindig mindenért meg kellett küzdenünk. Talán ezért kovicsolődott szilárdra a házasságunk, és ezért szeretjük egymást annyi év múltán is. De miért írom mindezt a fiatalok lapjába? Cgy látom, hogy a mai fiatalok túlságosan nagy igényeket támasztanak. Persze tisztelet a kivételeknek! Ha a házasság után nem sikerül a- zonnal berendezett lakáshoz jutni, ha egy ideig nem vehetik meg az autét, és nem építhetnek víkendházat, elégedetlenek, s elkeserednek. Sokan közülük még semmit se tettek, hogy va gyonhoz jussanak a maguk erejéből. Divattá lett, hogy a gyerekek a házasságkötés után is mindent a szüleiktől követelnek. Azok aztán nyomorognak, hogy a fiuk vagy a lányuk mini! előbb autót vehessen, utolérhessen másakat, sőt tűltegyen rajtnk. Az ilyen embereken azonban nincs mit csodálni. A legtöbbjük önzővé és harécsolóvá válik. Ha az élet valamilyen komolyabb próba elé állítja, tragikusan fogja fel, összetörik, elválik. Ennek természetesen az is egyik oka, hogy az emberek autó nélkül, tenger melletti töltött nyári szabadság nélkül nem képesek meglenni. Előre hallom a véleményeket, hogy mennyire elmaradott vagyok, hogy régimódin gondolkozók. Mégis azt kell mondanom, hogy ha mindenki a saját munkájának gyümölcséből élne, és nem az öregedő szülőknek a támogatásából, több ember lenne elégedett, kevesebb fiatal érezné magát csalódottnak, szerencsétlennek. Az embereket nem a pénz teszi boldoggá, hanem a családi béke. Szeretném, ha minderről a fiatalok is megírnák a véleményüket. E^y taos olvasó ...................... ............................................ ,t i i . i .. *
