Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-08 / 19. szám

73 19 A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZrOVÄKlÄI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. frí folyam — 1973 májns 8. Az a májusi nap Verőfényes májusi nap volt. A szó szoros értelmében és átvitt értelem­ben is. Prága felett még meglibbentette a szellő a puskaporfüstöt és a harcütötte romokból fel­szálló Uszköt, de a Vencel téren Ribalkov tan­kosai orgonavirág-áradatban, a felszabadult, boldog lakosság örömujjongásával kísérve tán­colták a kozáktáncot. Hirosimára és Nagaszakira ugyan még várt a sorscsapásként érkező atomvillanás, nem száradt még meg Keitel marsall aláírása a ka­pitulációé okmányon, de Európa harcterein elnémultak a fegyverek. Béke, mier, mír, pace, pair szállt a sokhan­gú és soknyelvű kiáltás Európa romba dőlt városai, falvai felett. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy vége a há­borúnak. Vége a gránátrobbanásoknak, puskaropogás­nak, rombolásnak, vérontásnak. Az embertelen fasizmus — felmérhetetlen áldozatok árán ugyan, de elnyerte méltó büntetését. Az emberek örömükben talán néhány pilla­natra azokról is megfeledkeztek, akik a ro­mok alatt, a tábori temetőkben aludták örök álmukat, életüket áldozva ezért a boldog pil­lanatért, ezért a mindent átölelő két szóért: béke, szabadság. Egy gondolat, egy eszme fogta össze Európa minden népét: soha, soha többet háború! Huszonnyolc év választ el ettől a napfényes májusi naptól. A „soha többet“ jelszó azonban nem vált valósággá. Az embereknek nagyon hamar rá kellett döbbeniük, hogy a háború ugyan véget ért, a fasizmus eltűnt a történe­lem süllyesztőjében, de az agresszív imperia­lizmus, minden újkori háború okozója még itt van, szövi intrikáit, fegyverkezik és a háborús pusztítás újabb gócpontjait készíti elő. A gyönyörű májusi napot rövidesen a hideg­háború jeges szélvihara váltotta fel. Majd következett Korea, Indokína. Algéria. Vietnam, a Sinai-félsziget, és ki tudná mind felsorolni az elmúlt huszonnyolc esztendő im­perialista „tűzijátékait“. Valami azonban változott. A világpolitika színpadán olyan tényező jött létre, melyre az imperializmus erői nem számítottak, de szá­molniuk kell vele, ez pedig a szocialista or­szágok tábora. A Szovjetunió vezette szocialista tábor gaz­dasági ereje, katonai súlya, politikai és erköl­csi tekintélye ma döntően befolyásolja a világ- politika menetét. Nem túlzás az az állítás, hogy éppen a szocialista országok politikájá­nak köszönhető, hogy a világ nem égett el egy nukleáris háború tüzében. A szocialista orszá­gok következetes békepolitikája, védelmi ere­je nemegyszer visszafogja az imperializmus kezét a harmadik világháború kanócának meggyújtásától. Huszonnyolc év telt el attól a verófényes májusi naptól, és Európa-szerte ismét a béke a legtöbbször használt szó. A Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciai békeoffen- zivájának eredménye, hogy fokozatosan vissza­áll a béke a háborúgyötörte vietnami nép földjén; Európában kezd feloldódni a második világháború végétől ittmaradt politikai görcs. Lengyelország és az NSZK között kötött szer­ződések. Berlin helyzetének négyhatalmi ren­dezése. hazánk és az NSZK között folyó tár­gyalások, az NDK nemzetközi elismerése, a leszerelési tárgyalások előkészítése Bécsben, az európai biztonsági konferencia, helsinki „előfutamai“ mind-mind a szocialista tábor bé­kés egymás mellett élés ésszerű politikájának az eredményei. Az elmúlt huszonnyolc esztendőben hazánk is hatalmasat fejlődött. Kisszerű ország fejlett szocialista országgá nőtt. Ez is annak a vero- fényes májusi napnak, a tengernyi emberáldo­zatnak, és dolgozó népünk huszonnyolc évas erőfeszítésének a gyümölcse. Népünk tenniakarása. pártunk előretekintő politikája és Európa enyhülő légköre bíztató, .lisszük, hogy hazánk szép, verófényes májusi sápok elé tekint. Horváth Rezső FODOR JÓZSEF: Piros íejíák Nyírfa leng sírjuk fölött, lágy szélütem. Aludjatok csendesen. Aludjatok — a nagy élet ellobog. Hol a Don robog, onnan jöttek ők, hol a Volga ragyog a halálra menők. Adj nekik, rög, lágy pihenőt. Hisz kart érted emeltek e seregek, érted aludt ki szívük, a hős, meleg. Édes, furcsa daluk ajkukon többé nem remeg. Onnan jöttek messziről, s amerre a had haladt, futott előlük az éj — s elhulltak a harc alatt. Elhulltak: s hosszú a halál, és az élet egy pillanat. Szergej, Iván, Nyikoláj, ott pihennek csendesen, a földért meghaltak ők, amely nekik idegen. Légy hozzájuk jó, anya, föld, és jó apjuk, istenem! Méla, furcsa daluk nem remeg többé ajkukon. Es nem mennek, ha megy a sereg, hazafelé az úton, hiába várja honi meleg, a Dnyeszter, a Volga, Don. Hiába várja honi meleg, mert elnyelte a halál — de áldott emlékű a sereg, mely a szabadságért kiáll. Kik meghaltak a rögökért, onts értük könnyet, mint ők a vértl Itt alusznak, íme, sorba lent, a hű parancsteljesítők. Mint a néma, hű jóakarat, úgy jöttek menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, emléküket az idők. r

Next

/
Thumbnails
Contents