Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-08 / 19. szám
73 19 A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZrOVÄKlÄI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. frí folyam — 1973 májns 8. Az a májusi nap Verőfényes májusi nap volt. A szó szoros értelmében és átvitt értelemben is. Prága felett még meglibbentette a szellő a puskaporfüstöt és a harcütötte romokból felszálló Uszköt, de a Vencel téren Ribalkov tankosai orgonavirág-áradatban, a felszabadult, boldog lakosság örömujjongásával kísérve táncolták a kozáktáncot. Hirosimára és Nagaszakira ugyan még várt a sorscsapásként érkező atomvillanás, nem száradt még meg Keitel marsall aláírása a kapitulációé okmányon, de Európa harcterein elnémultak a fegyverek. Béke, mier, mír, pace, pair szállt a sokhangú és soknyelvű kiáltás Európa romba dőlt városai, falvai felett. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy vége a háborúnak. Vége a gránátrobbanásoknak, puskaropogásnak, rombolásnak, vérontásnak. Az embertelen fasizmus — felmérhetetlen áldozatok árán ugyan, de elnyerte méltó büntetését. Az emberek örömükben talán néhány pillanatra azokról is megfeledkeztek, akik a romok alatt, a tábori temetőkben aludták örök álmukat, életüket áldozva ezért a boldog pillanatért, ezért a mindent átölelő két szóért: béke, szabadság. Egy gondolat, egy eszme fogta össze Európa minden népét: soha, soha többet háború! Huszonnyolc év választ el ettől a napfényes májusi naptól. A „soha többet“ jelszó azonban nem vált valósággá. Az embereknek nagyon hamar rá kellett döbbeniük, hogy a háború ugyan véget ért, a fasizmus eltűnt a történelem süllyesztőjében, de az agresszív imperializmus, minden újkori háború okozója még itt van, szövi intrikáit, fegyverkezik és a háborús pusztítás újabb gócpontjait készíti elő. A gyönyörű májusi napot rövidesen a hidegháború jeges szélvihara váltotta fel. Majd következett Korea, Indokína. Algéria. Vietnam, a Sinai-félsziget, és ki tudná mind felsorolni az elmúlt huszonnyolc esztendő imperialista „tűzijátékait“. Valami azonban változott. A világpolitika színpadán olyan tényező jött létre, melyre az imperializmus erői nem számítottak, de számolniuk kell vele, ez pedig a szocialista országok tábora. A Szovjetunió vezette szocialista tábor gazdasági ereje, katonai súlya, politikai és erkölcsi tekintélye ma döntően befolyásolja a világ- politika menetét. Nem túlzás az az állítás, hogy éppen a szocialista országok politikájának köszönhető, hogy a világ nem égett el egy nukleáris háború tüzében. A szocialista országok következetes békepolitikája, védelmi ereje nemegyszer visszafogja az imperializmus kezét a harmadik világháború kanócának meggyújtásától. Huszonnyolc év telt el attól a verófényes májusi naptól, és Európa-szerte ismét a béke a legtöbbször használt szó. A Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciai békeoffen- zivájának eredménye, hogy fokozatosan visszaáll a béke a háborúgyötörte vietnami nép földjén; Európában kezd feloldódni a második világháború végétől ittmaradt politikai görcs. Lengyelország és az NSZK között kötött szerződések. Berlin helyzetének négyhatalmi rendezése. hazánk és az NSZK között folyó tárgyalások, az NDK nemzetközi elismerése, a leszerelési tárgyalások előkészítése Bécsben, az európai biztonsági konferencia, helsinki „előfutamai“ mind-mind a szocialista tábor békés egymás mellett élés ésszerű politikájának az eredményei. Az elmúlt huszonnyolc esztendőben hazánk is hatalmasat fejlődött. Kisszerű ország fejlett szocialista országgá nőtt. Ez is annak a vero- fényes májusi napnak, a tengernyi emberáldozatnak, és dolgozó népünk huszonnyolc évas erőfeszítésének a gyümölcse. Népünk tenniakarása. pártunk előretekintő politikája és Európa enyhülő légköre bíztató, .lisszük, hogy hazánk szép, verófényes májusi sápok elé tekint. Horváth Rezső FODOR JÓZSEF: Piros íejíák Nyírfa leng sírjuk fölött, lágy szélütem. Aludjatok csendesen. Aludjatok — a nagy élet ellobog. Hol a Don robog, onnan jöttek ők, hol a Volga ragyog a halálra menők. Adj nekik, rög, lágy pihenőt. Hisz kart érted emeltek e seregek, érted aludt ki szívük, a hős, meleg. Édes, furcsa daluk ajkukon többé nem remeg. Onnan jöttek messziről, s amerre a had haladt, futott előlük az éj — s elhulltak a harc alatt. Elhulltak: s hosszú a halál, és az élet egy pillanat. Szergej, Iván, Nyikoláj, ott pihennek csendesen, a földért meghaltak ők, amely nekik idegen. Légy hozzájuk jó, anya, föld, és jó apjuk, istenem! Méla, furcsa daluk nem remeg többé ajkukon. Es nem mennek, ha megy a sereg, hazafelé az úton, hiába várja honi meleg, a Dnyeszter, a Volga, Don. Hiába várja honi meleg, mert elnyelte a halál — de áldott emlékű a sereg, mely a szabadságért kiáll. Kik meghaltak a rögökért, onts értük könnyet, mint ők a vértl Itt alusznak, íme, sorba lent, a hű parancsteljesítők. Mint a néma, hű jóakarat, úgy jöttek menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, emléküket az idők. r
