Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-24 / 17. szám
új ifjúság 9 VICTOR HOGO: VERE NOVO A reggel hogy nevet síró rózsák felett! S a virágok körül apró szerelmesek! Nézz csak a loncra és nézz csak a jázminágra, nincs más, csak szédülő szárnyak hószínű tánca mely jön, megy, visszacsap, kinyílik s elpihen, édes és nem szűnő rezgésben végtelen, ö, Tavasz! ha netán olykor eszedbe járnak a levelek, miket fiíi küld a leánynak, borítékolt szívek, a nagy halom papír, mit a férfiszövet a lágy selyemnek ír, a forró üzenet, a vágy, áléivá félig, mit elküld április, s májusban összetápik, akkor azt hiheted, hogy ami ott röpül az ég s a víz között, a rét s a fák körül, vizslatva szerteszét, értő lélekre vágyva, szelekben szállva át a nőtől a virágra: nem más ez a fehér, szélfújta fergeteg. mint szerelmes levél, amelyből lepke lett. LEONARDO SINISGALLIc HÜSVÉT FRIULIBAN Tojássárga az égbolt. A zab magas, belepne akár egy nagy gúnárt is. Séta hűsön... egy kortynyt törköly... „Csak szeleteljed születésnapi tortád, s már kedved kerekedne, hogy elnyisszantsd a torkod.“ Sárgálló tábla repce fölött suhan a fecske, partunkra hozza messzi bús folyamok fohászát. Bóbita csillan szerte. Kandúr púpozza hátát, hol dísz-szemlére vemül föl a klínker- téglás teraszon hangyák hadirendje. Tejtengerbe pottyansz magadfeledve, mint légy a tálba. Elhalnak a Latisana har'angtárnyán ab ércek. C^öpp kereszt metsz rovátkát a láthatárba. Itt fenn, mészöblü alagútban kötényszámra cipelnek az asszonyok fenyőtűt. El kell ernyednünk itt fenn, és lazítanunk kell idegeinken, támaszra kell lelnünk egy rokkant hitben.: ördögűzve tiltsuk el a világvég fenyegetését, az arcra s mellre rótt ingatag jellel szegüljünk szembe, s a fával, mely a napnyugati hegyre vérét ontja ma este. BERTOLT BRECHT: Dal nagyszombaton, a húsvét előtti éjszaka tizenegyedik órájában 1 Tavasszal némiképp már mln't az állat zöld ég. vad és szerelmes szél alatt hideg szentenciákkal kárpitozva elértem a sötét városokat. 2 Fekete aszfalt-állatokkal, vízzel és üvöltéssel töltekeztem ott, de egész töltetlen s könnyű maradtam, mindez, barátom, hidegen hagyott. 3. S fik káromkodva kimásztak belőlem, kilukasztották összes falamat. Mocskoltak mondván, hogy papír vagyok csak, bennem csupán sok hely és csönd maradt. 4 A házak közt a szabadba gurultam hülyén röhögve. Falaim között vadabbul fújt az ünnepélyes, halk szél. Hé hullt még. Bennem eső csöpögött. 5 A cinikus hóhányók orra bennem mitsem lelt szaglászva, szegény. Vaddisznó párzott, bennem. A tejes menny hollöl gyakran hugyoztak belém. 8 Felhő-gyöngén! Szél-könnyen! Láthatatlanl Állatként, lengén, ünnepélyesen mint bármely versem, húztam át az égen, s egy kissé gyorsabb gólya szállt velem. ét cinege röppen és rászáll a zöld pattanásos kicsi szilvafára, mely a falusi tornáccal szemben vékonyan álldogál. — Látod azt az embert? — kérdi az egyik cinege. — Hol? —i pattan a másik. Már látjuk János urat mind a ketten, nevetgélve pattan rá a szemük, és pattan le róla; s ugrándoznak örömükben, hogy jaj de mulatságos egy Ilyen ember. Egy i- lyen nyugdíjas fináncőrmester, akinek kalapja is van, ruhája Is van, s a ruhája felett még zöld köpönyegje is! — Kicsi kicsit ér! — mondja a pajkosabb cinege, mire a másik odarebben a tornác fájára, és János úrnak sűrűn integet a kicsi zöld fejével, amelyik olyan, mint egy jókedvű húsvéti rügy. Aztán villanva ugrik egy fordulatot, s mint valami páratlan vitéz, gyorsan és pajkosan hívogatja a társát: — Ide gyere! Ide gyere! Így tavasz elején korán van még szót fogadni a cinegének, így hát játszi és pazarló vonalakban kifelé áramlik a kerti fák közé; s bár János úr is zöld és óriási, a hívogató kicsi hős is otthagyja rögtön, és a másik után villan, mint egy zöld puskagolyó. — Hö... hö... — buggyan ki János úr, ahogy elveszti szeme elől a cinegéket, majd a kalapját jobban a szemébe húzza, mert a nyugvó nap már éppen a kerítés tetejére ült véle szemben, s onnét önti fényét hatvanhét esztendős szemébe. Kicsit szomorkásán mosolyog János úr a lehúzott kalap a- latt, mert eszébe jut a régi bátor és napba tekintő élet, amikor fényen és lányszemeken úgy rebbent keresztül a szeme, mini a tavaszi cinege. Reginára emlékszik leginkább, amikor 1- lyen szomorkásán mosolyog. S utána még alább húzza szeme előtt a kalapot, nehogy elröpüljön a könny, ha kiesik szeméből. Sóhajt és összébb vonja két válla fölött a zöld köpönyeget. S akkor megszólal, mint a jő csengettyű, a tornác alatt valaki: — Mért nem énekel, János űr? Megnyúlik ültéből az öreg, és kemény nyakán hallgatásra ereszti megérett fejét, mint egy öreg szarvas. — Te vagy, Gáspár? — kérdi. — Csak én — mondja Gáspár, ki már minden mozzanatban úgy érti János urat, mint a kicsi kakas a nagy tollahullatót. — Ide gyere! — szól az öreg, ahogy az előbb hallá a cinegétől. Felet fordul a széken, hogy szembetalálja majd jöttében a kicsi szolgát, a kalapját is rendesre igazítja, és úgy vár. Gáspár feljön a tornácra, elejébe áll az öregnek, és azt mondja: — Tessék parancsolnil János úr ráfekteti puhán a szemét, és így szól: — Vetted-e észre, hogy megjött a tavasz? — Igen — feleli Káspár. — S miből? — Én abból, hogy unalmas egyedül, mint valamikor Ádámnak. Elneveti magát az öreg, mert mindösz- sze tizenhat esztendős Gáspár, s furcsán talál neki Ádámot emlegetni. Mégsem fed- di meg, hanem a maga hasznára fordítja a szót, vagyis azt mondja: Regina nénédről mit tudsz? Gáspár leveszi a kalapot, a fejét meg> vakarja, és kinéz a pattanó szilvafák felé, mert ilyen nevezeteset, mint most János úr, még a király is igen ritkán ejt ki a száján. Negyedik esztendeje szolgálja az öreget, de Regina néninek a nevét még soha ki nem mondta, pedig ez a név ott lógott a fejük felett, s nem lehetett tudni, hogy mikor szakad rájuk. No, most rájuk szakadt!. — Él s virágzik — feleli végre Gáspár. — S egyebet tudsz-e róla? Gáspár tud; de előbb elevenen kéne őt megnyúzni, hogy azt kimondja. — Egyébben nem vagyok jártas — mondlaJános úr visszafordul a szilvafák felé, nézi a kerítés tetejét, majd nagy későre kiejti borzasztó titkát: — Azt beszélik, hogy bífezorkány. — Mi nem beszéljük — mondja Gáspár. János úr olyan hirtelen fordul vissza, mintha koros idejét nem venné komolyan. — Igen, akinek annyi esze van. , — S te hiszed-e? — Én nem — mondja Gáspár —, mert nekem sok egyéb hinnivalóm van. Már kezdett vala megnyugodni János úr, de ezzel az utolsó hozzáfüzéssel ismét megzavarta Gáspár. S mit tehetne egyebet, a kalapot ismét a szemébe húzza, s legbe- lül a mélyben különös dühösséget érez; valami olyan dühösséget, mely egy hirtelen fordulattal emésztő haragba csaphat, de egy másik hirtelen fordulattal lobogó szerelembe. Jobb kezén tenyerébe görbülnek az ujjak, mint a ragadozó bagolynak; s Gáspár ezt látja. S akkor, mint a hirtelen világosság, egyszerre eszébe jut, hogy éppen nagyhét közepén vannak, csütörtökön estefelé. S másnap éppen nagypéntek következik, amelynek világi nevezetessége is van! Akkor lesik meg vecsernye alatt, hogy ki Igazán boszorkány! Odalépik Gáspár a tornác fájához, fontoskodva vigyázkodik az udvaron, majd mellékesen elejti: — Ha nem sajnálnánk egy kicsi fáradságot, holnap meg tudnánk bizonyosodni róla. János úr ültéből előrebillen. — Holnap? — Ühüm — mondja Gáspár. Azzal megfordul, és nagy szakértelemmel elmagyarázza, hogy kicsi fakanalat kell csinálni, azt be kell pirosra festeni, s azután az öble közepén ki kell fúrni. Amikor ez megvan, s a nagypénteki vecsernye ideje is eljön, az illető ember a piros fakanalat szépen a zsebébe dugja, elmegy a vecsernyére, s ott aztán eléveszi a piros kicsi fegyvert, és a likján keresztül meg- leskelődt az embereket. Aki boszorkány, annak a feje hátrafelé pattan, amikor rátekintenek a ükön; a többiek pedig ülnek, mint piros fakanál nélkül rendesen. Mire Gáspár előadja a tudományt, János úrnak kétszer akkora a szeme, mint rendesen lenni szokott. Szólani sem tud sokáig, de aztán pattan egyet, mint valódi finánc korában, s kurtán és parancsban adja ki: — Estére készen legyen a fakanáll Gáspárnak pattan egyet a tavaszi esze, s hamar a tudományhoz csapja, amit hirtelen gondol. — Az illetőnek kell csinálni! — mondja. János úr összehúzza a szemét, egy kicsit gondolkodik, majd elrendeli Gáspárnak, hogy alkalmas fát és szerszámot kerítsen rögtön. Ahogy a percek múlnak, az öreg nyugdíjas csodálatos módon Gáspárhoz fiatalodik, a fiú pedig odaöregszik János úrhoz. Virít még a nap, és éjszakára illatosítja magát a föld. S mire alkonyodik, és a hajnalcsillag árnyakat lát, már festi János űr vérpirosra a fakanalat, és a közepén csillogó öreg szemének alkalmas likat fúr. Nehezen alszik egész éjjel, és forrósága van, mintha sütné a tűz. Gáspár tervekkel tűzdeli tele a piros fakanalat, mintha a tavaszi csillagok alatt a babonás szerszám rügyeket és virágokat hajtana. Egyformán és alig várják, hogy jöjjön másnap a vecsernye ideje. S akkor János úr vísszabátorodik fiatalkorába, vitéz őrmesternek öltözik, s mint hajdanában a biztos és félelmetes fegyverrel, úgy indul meg most is a virító kicsi fakanállal. Gáspár otthon marad, kiül a tornácra, s mint a buborékot, kuncogva eregeti a perceket. Amikor végre lépéseket hall, forrón és nyugtalanul kezd pihegni a szíve, mint a csirke, ha burkát akarja repeszte- ni. De kormányozza magát, s úgy tesz, mintha ő is hatvanhét esztendős nyugdíjas volna. Csak amikor feljön lassan a tornácra az öreg, akkor fordul feléje, és kérdi meg nyugodalmasan a székből: — No, mit mondott a fakanál? János úr előhúzza zsebéből a piros kicsi fegyvert, a tornácon keresztül kiveti az udvarra, és így szól: — Igazat beszélnek. Erre feláll Gáspár is, aggodalom és rettenet látszik rajta, majd így sóhajt nagyot: — Akkor az Isten kéziben vagyunk! E elmondja János úrnak, hogy ami eddig történt, azt játéknak is lehetne nevezni, de ami éjszaka fog történni, az nem lesz az irgalom jegyében, mert a kikutatott boszorkány eljön éjféli időben, és rettenetes haragjában megsanyargatja a leleplező személyt. — Te ezt nem mondtad! — nézi János úr a fiút, aki erre nagyot zsugorodik, és azt feleli, hogy akkor kell harangozni, a- mikor közeledik a vihar. Érzik is mind a ketten, hogy zavarogni kezd a levegő, mintha a föld mélyéből és felülről is keverné valaki. Majd nagy hullámok keletkeznek benne, örvénylik és morog, árnyak születnek benne, kiknek hosz- szú és csontos fenyegető ujjuk van, s vicsorgó foguk, de sok és rettenetes! János úrnak zöldül az arca, mint rajta a köpönyeg; a fülei néha lekonyulnak, s máskor hátrafelé csúsznak, mintha menekülni akarnának. Aztán a hideg és a meleg egyszerre kezdenek küzdeni érte; remeg mindene, ami nyugdíjban van, és minden erejével csak magát szidja, amiért vén- ségire ráidézte a fejére ezt a rettenetes nagypénteki éjjelt! — Lefekszem, Gáspár — mondja megadással, és bemegy a szobába. Gáspár megvett neki az ágyat, majd a- hogy ágynak eshetik az öreg, odaviszi a fejszét, és a megmaradt fegyvert a keze ügyébe támasztja János úrnak. — Aztán védekezzék, ha eljön az éjfél! — mondja. János úr csendesen imádkozik a hunyorgó lámpa mellett. A szellő karmolja feje mögött az ablaküveget, a kísértetek fekete ruhában táncolnak fenn a hiúban, s künn a szilvafák fenik fekete fogukat a tavaszi szélben. Isten irgalmazzon! S Gáspár, mintha elment volna az esze, ezalatt fütyörészve járja az udvart, és minden gazdasági szerszámot a helyére dug. Aztán visszaül a tornácon a székbe, nézi a pajkos testvércsillagokat, és várja, hogy múljék az idő. S amikor már közelednék az éjfél, elindul szépen, és egyenesen Regina nénihez megy. Felzörgeti a nyugodalmas özvegyasszonyt, aki ijedten kérdezi meg tőle, amikor megismerheti: — Hát te mit akarsz ebben az Időben? — Behívót hoztam a háborúba — feleli Gáspár. Nem sokáig tapogatja az utat, mert telik az idő. Ráfordítja tehát a szót, amire szükség és jó. Vagyis eléadja okosan, hogy János úrral baj van, mégpedig olyan baj, ami szívből jött, és csak fiatalokkal szokott megtörténni. Sokat vágyódott és epe- kedett Regina néni után, s szegény jó János úr úgy belezavarodott a hasztalan e- pedésbe, hogy meg akarja gyilkolni magát. Most is az ágya mellé rakta a puskát s melléje a fejszét. Regina néni egyre jobban mereszti a szemét, s a végén már a két tenyere ts ösz- szemegy, mint két öreg szerelmes. — Mit csináljunk, Gáspár fiam? — kérdi könyörögve. Gáspár tudja az orvosságot, s így’ szól: — Fussunk s mentsük meg! Hamar megindulnak, s nagy szuszogva meg is érkeznek János úr szobájába. A lámpa hunyorog az öreg feje mellett, de maga János úr elcsigázva alszik. — Költse fel! — súgja Gáspár. Ugyanakkor maga félrehúzódik, hogy az öreg ne vehesse észre, ha kipattan' a szeme. Regina néni megsimogatja az öreg nyugdíjas legényt; a szája elgörbül, és édes ö- römkönny fénylik a szemében, ahogy mondja: — János, édes emberem!... János úr kinyitja a szemét, ami úgy rebben rögtön, mint két feizavart madár. S a következő pillanatban felugrik, hogy a fegyverhez nyúljon, de akkor ott terem Gáspár, és megfogja az öreg kezét. — Ejh, ejh — mondja neki. — Hát így kell fogadni a menyasszonyt! János úr kutatva, majd merengve nézi az asszonyt, s azután Gáspárra tekint kérdő szemekkel. — Hát örvendjen! — mondja neki a fiú. — Ha maga idehívná az én kedvesemet, ne féljen, én is örvendenék! Abban a pillanatban csodálatos változás látszik a János úr arcán: kivirul, mint a tavaszi mező, benépesedik szép és megható virágokkal, s a lélek szellője játszadozik hegyein és völgyein. Aztán meglógja a Regina néni kezét, és azt mondja: — Most már nem vagyok egyedül... Gáspár csendesen kimegy, és a tornácon leül a székbe, mintha vigyázna a' tavaszi világra. S miközben örömteli bölcs arcát babusgatja a hold, a nagy csendben hallatszik, amint a cinegék valahol piheg- nek. TAMÁSI ÁRON:
