Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-24 / 17. szám

8 új ifjúság JOHN DAVIES: Előre nem látott apróság Charlie sok mindenben hasonlított a becsületes pol­gárokra. Tisztességesen elvégezte unalmas munkáját, és utána lelkesen átadta magát a pihenésnek. Egy-két na­pot a tengeren töltött. Soha nem utazott túlságosan messzire, és nem is a legfényűzőbb helyeket kereste fel. Meg volt elégedve, ha elugorhatott Southan'dbe vagy Brightonba. Meg kell mindjárt mondanom, hogy Charlie olyankor sem feledkezik meg munkájáról, ha történetesen sza­badságon van. Meggyőződése ugyanis, hogy sok okos embernek okozta az a vesztét, hogy időnként elengedte magát, belefeledkezett a jólét örömeibe, elfelejtett dol­gozni, ellustult, és érzékei eltompultak. Charlie szerette megváltoztatni működési területét. Nem szeretett folyton egy körzetben tevékenykedni. És egyébként Is ez a munkamódszer sokkal biztonságo­sabb volt — már ami a rendőrséget illeti. Egy alkalommal csatlakozott egy temzei sétahajó kirándulóihoz, s noha maga sem gondolta volna, rá- mosolygott a szerencse. — Uraim és hölgyeim — mondta az átvezető —, ha jobbra néznek, egyik legnagyobb italgyárunk raktárait láthatják. E kopár, jellegtelen falak mögött a világ egyik legfönségesebb nedűje, a hamisítatlan skót whisky rejtőzik, ezer és ezer palackkal. Ha csak rágondolok, összefut számban a nyál... Az utasok nevetgéltek, és bámulták a szürke fala­kat. Az ablakon levő rácsok teljesen elrozsdásodtak, vil­lant, át Cbarlie-n. És milyen könnyű az ablakokat meg­közelíteni a viz felől! Megkísérelte elhessegetni a vonzó gondolatokat, de egyre visszatértek. Túl nagy volt a kísértés. Néhány nappal később, szürkületkor odakocsikázott a raktárakhoz szürke, öreg Fordján. Előzőleg sokat kérdezősködött a környéken, megtudakolta, hogy mi­lyen a munkaidő, hány óráig dolgoznak az őrök, mikor hozzák az újabb szállítmányokat. És elégedetten dör­zsölte a kezét. A lehető legkedvezőbb értesüléseket kapta. A legnagyobb raktárépület előtt állandóan vesztegelt néhány furcsa jármű. Charlie nagyon jól tudta, hogy az ő szürke Fordja nem fog kiríni közülük, a kutya sem ugatja meg. Ezenkívül azt is megtudta, hogy az aj­tókat belülről retesszel zárják. Este tizenegy óra tájban érkezett meg — nem túl későn, nehogy gyanút keltsen. Közvetlenül a bejárat előtt parkolt, két nagy tehergépkocsi mellett. Aztán a legközelebbi lépcsőn lement a rakpartra. Itt azonban már nehezebb munka várt rá. Igaz, több csónak is ringatózott a vízen, Charlie azonban nem valami ügyesen bánt az evezővel. Alaposan megizzadt hát, mire sikerült a lopott csónakkal a raktár első ab­lakához eveznie. Felállt a lélekvesztöben, és elégedet­ten vette tudomásul, hogy könnyedén eléri az ablakot. A csónakot odakötötte a rácshoz, és munkához látott. Öt perccel később már az épületben volt. 'Először, is azt igyekezett megállapítani, melyik ajtó előtt áll a Fordja. Utána minden úgy ment, mint a karikacsapás. Gépkocsija hamarosan rogyadozott az üvegek súlya a- latt. A palackokban meg a legfinomabb márkájú whis­ky volt. Charlie-nek nem kis erőfeszítésébe került a kísértést legyőznie. Majd elepedt egy korty ital után, de tudta, hogy továbbra ts józanul, tiszta fejjel kell dolgoznia, hacsak nem akarja, hogy egy apróság miatt lebukjon. Elhatározta, hogy vár reggelig. Mihelyt a forgalom megélénkül, belekapcsolódik egy kocsisorba, és egye­nesen kihajt a városból. Így biztosan nem kelt feltű­nést. Mihelyt ezt tisztázta belenyugodott a helyzetbe, és türelmesen várakozni kezdett. Várt-várt, egészen ad­dig, amíg a rendőrség meg nem érkezett. XXX A Temzének azon a részén ugyanis, ahol történetünk lejátszódott, dagálya, apálya van. Amikor Charlie a raktárablakhoz evezett, dagály volt. Reggel öt órára a víz szintje fél méterrel süllyedt. Ezért aztán érthető, hogy az ügyeletes rendőröknek rögtön a szemükbe tűnt, hogy az italraktár egyik ab­lakánál, a rácshoz kötve, függőlegesen egy csónak ló­gott. A többi már pofon egyszerű volt. K artársam, őszinte szívből gratulálok. Elsején fel­tétlenül kap prémiumot — mondta az igazgató. — Meg­érdemli. — Köszönöm... De minek kö­szönhetem ezt a megtisztelte­tést? — rebegtem szerényen. — Ugyan, ugyani Ilyen kér­dési Bárom hónap alatt egyet­lenegyszer sem késett ell — Vagy úgy... Meg kell mon­danom, hogy szerencsére van egy jármüven... — Nem is tudtamI Sziréna? Moszkvics? Vagy Polski Fiat? — Nem. Egy henger. Az Igazgató hitetlenjcedve nézett rám: — Miféle henger? — Közönséges úthenger. Tes­sék kinézni az ablaskon, ott áll a vállalati parkolóhelyen. Az igazgató megtörölte a szemüvegét, s megnézte saját jármüvemet. — Honnan teremtette elő? — A használt jármű-piacon vettem. Még egy kis lakkozás­ra szorul, de akkor majd úgy RYSZARD PALIK: Jármű néz ki, mintha vadonatúj len­nel Lementünk a ház elé, s az !- gazgató körüljárta az úthen­gert. — Aztán elég gyorsan megy? — kérdezte. — Aránylag. Az irodába el­jutok hazulról... — mondjuk másfél óra alatt. — Egy pillanat. Ha a kar­társnak nyolcra itt kell lennie, ez azt jelenti, hogy legkésőbb hatkor felkel... — En már háromkor felke­lek. — Ilyen korán? — Igen. Szükséges. Ez, mint tetszik látni, gőzhenger, egy csomó 'teendő van a begyújtás­sal, a víz felmelegítésével, hogy gőz legyen. — 0, szegény ember... Nem lehet élvezet magának... — A szomszédok segítenek. Viszonzásul elszállítom őket a munkahelyükre. — Ne haragudjon, de nem. lenne célirányosabb villamo­son utaznia? — Nem hiszem. A henger­rel nyugodtabb az utazás, ké­nyelmesebb is, s biztos lehetek abban, hogy nem kések el. — Ez biztos —■ állapította meg az Igazgató. — Ha megengedi, igazgató elvtárs, most, hogy alkalmam van rá... Lenne egy nagy ké­résem... — De kérem, kedves kar­társ, tessék, mi á kérés? — mondta az Igazgató. — Családom Zakopanéban van, s szeretnénk őket. felesé­gemmel együtt meglátogatni. Csak két napra. Meg akarom mutatni új jármüvemet... — A hengerrel akar Zakopa­néba menni?! — Igen. Ezért kérek egy hó­nap rendkívüli szabadságot. — Jó napot kívánok, a Másnapos Újságtól jöttem, Ász Lajost keresem.-T En volnék az. Milyen ügyben tetszik fá­radozni? — Először is gratulálni szeretnék... — Hát már magukhoz ts eljutott a hire? — Perszel Mi is tudjuk, hogy Lajos bátyám negyven... — Igen, bizony, negyven! Kereken negyven partit nyertem meg egyfolytábanI Ugye hihe­tetlen? — Az, de mi nem erre gondoltunk, hanem arra, hogy Lajos bácsi pont negyven éve dol­gozik az építőiparban, és ebből az alkalom­ból szép jutalmat kapott, nagy ünneplésben részesült. — Mikor volt az már! Van annak vagy két hetei Ki emlékszik már arra... — Es az mikor volt, amikor a negyven par­tit megnyerte? — Harmadéve, Lajos-napkor. De mindennap felemlegetjük! — En most azt szeretném, ha a jubileum alkalmából visszaemlékezne arra a negyven évvel ezelőtti napra, amikor először kezdett dolgozni... — Azt a napot én e\ nem felejtem, amíg é- lekl — Mi teszt emlékezetessé? — Az a három egyforma pofon, amit a mes­teremtől kaptam. —- Talán eltört valami becses szerszámot? — Nem, hanem már az első partiban ultit mondtam ellene. Es meg ts nyertem. Három aduval meg egy gyenge hajtószínnel! — Hagyjuk inkább a visszaemlékezést, be­széljünk a jelenről. Hogy él ma, Lala bácsi? — Hál van egy kis házacskám Zölémakko­son, onnan járok be mindennap a munkába, vonattál... — Es messze van az ide? — Ö, nem, mindössze tizenkét osztásnyira... — Maguk mindenütt kártyáznak? — Nem, csak a vonaton meg a munkahe­lyen. Otthon szigorúm tiltja Piros, a jelesé­gem. — fis maga ezt tűri? — Mtiszáj. Tetszik tudni, hogy az ultiban is a piros az erősebb. — Gyerekei vannak? — Öt fiú: Vilmos, Herman, Ulrik, Rezső, Walter, Amikor idáig értünk, azt mondtam: megállunk, Piros! Több név nincs a ■ pakliban. Stüszinek vagy Kuóninak mégsem keresztelhetem a fia­mat, nem igaz? — Mondja, Lala bácsi, a kártyán kívül ér­dekli magát valami? — Hogyne, kérem. Az irodalom, a színház... — Lám, ez nagyon derék... KI a kedvenc írója? — Schiller. Merthogy a Teil Vilmos Is tőle való... — Es kit tart a legnagyobb színésznőnek? — Fedák Sárit. Az még a mórkontránál ts nagyobbI — Nos, én nem is tartom fel tovább magu­kat. De miért nem dolgoznak most? Akadozik az anyagellátás? — Az bizony, elég gyakran akadozik. Most is már több mint egy fél órája elküldtem a tanulógyereket egy pakli új kártyáért, és még mindig nem jött vissza... Ügy látszik, az it­teni boltban nem kapott, be kellett mennie neki a városba érte... £■***,& fi Radványt Barna ■ „Tevékenység“: Leve­lében sok érdekeset Ír ma­gáról, s ez nagyon kiván­csivá tett bennünket. A ver­seiben azonban sajnos nem találtuk meg ugyanezt az érdekességet, közvetlensé­get. Nyers, elnagyolt gon­dolatok, nehézkes szőfűzés. Külön pech, hogy Gyónt Gé­za Csak egy éjszakára küld­jétek el őket című versét mf is ismerjük. Így, idegen toliakkal ékeskedve, nem szabad és nem lehet irodal­mi babérokra pályázni. ■ ..Ihlet“: Ügy látszik az a bizonyos valami, amit jel­igeként választott, most el­kerülte önt. Különösen ami­kor az Ébrengés (nem ért­jük!) című versét írta. Néz­zük talán néhány sorát: / Csak megyek előre az 11- tamat nézem, / Melyet már oly sokan bejártak előttem. / Elkopott utcakövek ti sok­szor bejárt utak, / Hazug emberek, kik a rosszért ki­tartottak. / stb. Ügy gondol­juk, hogy egyelőre inkább olvassa a verseket, s ha 1- dővel majd úgy érzi, olyas­mit tud mondani ami min denkt érdeklődésére számot tarthat — ám írjon! ■ „Jolana 73“: Verseiben tehetséget látunk. Kérjük küldjön belőlük többet. Ad­dig is egy József Attila-t jó tanács: „/ Aki dudás akar lenni, / pokolra kell annak menni, / ptt kell annak megtanulni,/ hogyan kell a dudát fújni /“. Tovább ví- ve a gondolatot — szüksé­ges, hogy a vers mindig va­lami belső alkalomból szü­lessék. Hasson az érzékek, a szenzualitás, a realitás i- gazságával, melegségével; csak így tudja közvetíteni az élmény elevenségét, az első meglátás közvetlensé­gét, színét, ízét, örök újsá­gát. ■ „Gyötrelem“: Jeligéje stílusos. Valóban gyötrelem lehet ' ilyen semmitmondó verseket papírra vetni. Min­den versében adós marad a gondolat logikai fegyelmé­vel, tisztaságával. A költé­szet képes beszéd — sajnos ezt is elfelejtette. Tanuljonl Előző számunkban lezártuk a második kérdésről íolyő vi­tát. Sajnos kissé megkésve további leveleket kaptunk. Mivel több problémát vetnek fel, a vita befejezésétől függetlenül is hasznosnak tartjuk a közlésüket. Lapunk 15. számában eleget téve több levelezőnk kérésének, közöltük, hogy ma­guk az olvasóink is javasolhatnak rovatunk számára ú) vi­tatémákat. Kérjük olvasóinkat, hogy minél előbb trják meg javaslataikat, mert különben gondot okoz a figyelembe vé­telük. EGÉSZ ÉLETEDBEN GYŰLÖLETET EREZNÉL Levelemben az Üj Ifjúság 14. számában közölt Én vagyok az apa? című levélre szerelnék válaszolni. Azt hiszem, sokan megértik és belátják szorult helyzetedet, fin is a megértők közé tartozom, ezért levelemben megprőbá- lok, számodra elfogadható tanácsot adni. Életed legnagyobb hibáját akkor követted el, amikor „elmen­tél“ egy olyan nővel, akit nem szerettél. Nagyot hibáztál. De ha néni te vagy a kislány édesapja, a rád kényszerltett apa­ságot semmiképpen el ne fogadd. Ez senkinek se használna. Egész életed megkeseredne, sohase találnád meg a boldogsá­godat. egy ismeretlen férfi kislányával a házadban. Egész éle­tedben gyűlöletet éreznél iránta, mert tudnád, hogy a boldog­ságodat és a reményeidet ő tette tönkre. Próbáld megértetni az. anyjával, hogy jobb lesz, ha a kis­lányt az igazi apuka neveli fel, mert egy idegen férfi suha- sem tudja megadni azt a szeretetek amely egy gyereknek ki­jár, Értse meg és lássa be, hogy nem kötheted az életedet egy olyan nőhöz, akit nem szeretsz, sőt esetleg gyűlölsz is. Ha mindezzel hiába próbálkozol, sorsodba akkor se nyugodj bele. Tudomásom szerint a mai orvostudomány meg tudja álla­pítani. hogy ki a valódi apa. Ezért végső esetben kérjél orvosi kivizsgálást. V. András, Nova Vieska NEM AZ A TELJES IGAZSÁG Az flj Ifjúság 12. számában megjelent Két gyerek, két fele­ség című levél nem hagy nyugodni. Ügy gondolom, hogy na­gyon júl ismerem azt a fiát és a történetét, akiről a levélben szó van. A fiú már három hónapja vőlegény Volt, amikor bevonult ka­tonának, de a menyasszonya akkor még nem volt terhes. Ami­kor másodszor járt otthon, eltávozáson összevesztek. A sors azonban úgy hozta, hogy a menyasszony akkor esett teherbe, amikor szakítottak. A fiú tévedés áldozata lett. mert a piety kákra hallgatott s nem a szivére. Két hónappal később a fiú ismét hazajött szabadságra, de a menyasszonyára már nem volt kiváncsi. Nem adott alkalmat a lánynak a találkozásra. A lány se tudta még biztosan, hogy teherbe esett. A következő eltávo­záskor a lány beszélni akart a dolgokról a fiúval, dB az nem hallgatta meg. Ugyanazon az estén összetalálkozott a későbbi feleségével, akinek a történtek előtt még nem udvarolt, csak mint barátnőt ismerte. A lány akkor már mindenről tudott, ami a fiúval történt. Összeházasodtak, és az ifjú feleség ■ fiú szü­leinél lakott. Amikor a férj leszerelt, a felesége Is teherbe esett. A férj örült, hogy gyerekük lesz, de az anya nem tanú­sítóit különösebb örömet. A leányanya sohase köpött a fiatal feleség után, emelt fővel ment el mellette, mert azt lartotta, hogy az semmivel sb különb nála. Lehet, hogy a feleség és a fiú szülei közt támadt ellentét, de a feleség erről sohase szólt e férjének, mert bizalmatlan volt vele szemben. Egy szombati napon a feleség elment a szüleihez kukoricát törni, de se szombaton, se vasárnap nem tért haza. A férje mind a két nap késő estig dolgozott, de a feleségét hiába vár­ta haza. Hétfőn azt az üzenetet kapta a feleségétől, hogy soha többé nem tér vissza. Amíg a felesége el nem hagyta, csak egyszer volt megnézni a házasságon kívül született kislányét. Nem sokkal később a felesége Is megszülte a kicsit. Igaz, hogy az apa nem kíváncsi a kisfiára, de az Is igaz, hegy más­tól tudta meg, mert e felesége mindmáig nem értesítette, hogy fia született. A férjben örökre kihalt az Iránta érzett szeretet. Erről csakis a feleség tehet, mert ha bizalommal lett volna hozzá, akkor nem haragudott volna meg azért, mert egyszer elment meglátogatni a kislányát. A fiú boldogtalan, mert tndja, hogy az élete teljesen elrom­lott. Azőta többször meglátogatta a kislányát s csak akkor bol­dog ha vele van, mert a kicsit nagyon szereti. A feleségétől azőta elhidegült, mert az mindennek elmondja. Az Is kiderült, hogy nem szemétből ment hozzá feleségül, hanem mert a régi udvarlójának, aki megnősült, meg akarta mutatni, hogy ő is férjhez tud menüt. Így tulajdonképpen ő tette tönkre a fiatal­ember áletét. Mindezt azért vetettem papírra, mert bánt, hogy a levélíró nem a teljes Igazságot írta meg, hogy a fiatalembert rossz színben tüntethesse tel. Egy ismeretlen levéllrő BOLDOG ÉLET Abból a történetből, amelyet leírok, sok lány tanulhatna, s akkor bizonyára kevesebb lenne a válás. A szomszédunkban lakott egy nagyon csinos tizenhét éves lány. A fiú, aki udvarolt neki tizenkilenc éves volt és katona­ság előtt állott. A lány nagyon szerette volna, ha a fiú még a bevonulása előtt eljegyzi őt, de a fiú hallani se akart az eljegyzésről. A lány ezért természetesen megharagudott, és amikor a fiú bevonult, megfogadta, hogy soha senkivel se áll szóba. A két év letelte után, amikor a fiú leszerelt, már nem remélte, hogy odahaza várják. Ahogy megtudta, hogy a régi kedvese várja, nagyon megörült. Egy hónappal később már össze Is házasodtak. Azóta született egy aranyos kislányuk és boldog családi életet étnek. 1 Eddig a történet. Igaz, hogy kevés lány vár hűségesen a fiújára, de aki hűtlen tud lenni, az nem szeret igazán. Azt ta­nácsolom a fiúknak, hogy a katonaság előtt ne kössenek há­zasságot. Az én történetemben a fiú bizonyára azért nem tar­tott eljegyzést, mert arra gondolt, hogy a két év alatt köny- nyen megismerkedhet olyan lánnyal, akii jobban fog szeretni, s akkor az itthonmaradottnak nagy csalódást okozhat. Egy gutái lány

Next

/
Thumbnails
Contents