Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-24 / 17. szám
8 új ifjúság JOHN DAVIES: Előre nem látott apróság Charlie sok mindenben hasonlított a becsületes polgárokra. Tisztességesen elvégezte unalmas munkáját, és utána lelkesen átadta magát a pihenésnek. Egy-két napot a tengeren töltött. Soha nem utazott túlságosan messzire, és nem is a legfényűzőbb helyeket kereste fel. Meg volt elégedve, ha elugorhatott Southan'dbe vagy Brightonba. Meg kell mindjárt mondanom, hogy Charlie olyankor sem feledkezik meg munkájáról, ha történetesen szabadságon van. Meggyőződése ugyanis, hogy sok okos embernek okozta az a vesztét, hogy időnként elengedte magát, belefeledkezett a jólét örömeibe, elfelejtett dolgozni, ellustult, és érzékei eltompultak. Charlie szerette megváltoztatni működési területét. Nem szeretett folyton egy körzetben tevékenykedni. És egyébként Is ez a munkamódszer sokkal biztonságosabb volt — már ami a rendőrséget illeti. Egy alkalommal csatlakozott egy temzei sétahajó kirándulóihoz, s noha maga sem gondolta volna, rá- mosolygott a szerencse. — Uraim és hölgyeim — mondta az átvezető —, ha jobbra néznek, egyik legnagyobb italgyárunk raktárait láthatják. E kopár, jellegtelen falak mögött a világ egyik legfönségesebb nedűje, a hamisítatlan skót whisky rejtőzik, ezer és ezer palackkal. Ha csak rágondolok, összefut számban a nyál... Az utasok nevetgéltek, és bámulták a szürke falakat. Az ablakon levő rácsok teljesen elrozsdásodtak, villant, át Cbarlie-n. És milyen könnyű az ablakokat megközelíteni a viz felől! Megkísérelte elhessegetni a vonzó gondolatokat, de egyre visszatértek. Túl nagy volt a kísértés. Néhány nappal később, szürkületkor odakocsikázott a raktárakhoz szürke, öreg Fordján. Előzőleg sokat kérdezősködött a környéken, megtudakolta, hogy milyen a munkaidő, hány óráig dolgoznak az őrök, mikor hozzák az újabb szállítmányokat. És elégedetten dörzsölte a kezét. A lehető legkedvezőbb értesüléseket kapta. A legnagyobb raktárépület előtt állandóan vesztegelt néhány furcsa jármű. Charlie nagyon jól tudta, hogy az ő szürke Fordja nem fog kiríni közülük, a kutya sem ugatja meg. Ezenkívül azt is megtudta, hogy az ajtókat belülről retesszel zárják. Este tizenegy óra tájban érkezett meg — nem túl későn, nehogy gyanút keltsen. Közvetlenül a bejárat előtt parkolt, két nagy tehergépkocsi mellett. Aztán a legközelebbi lépcsőn lement a rakpartra. Itt azonban már nehezebb munka várt rá. Igaz, több csónak is ringatózott a vízen, Charlie azonban nem valami ügyesen bánt az evezővel. Alaposan megizzadt hát, mire sikerült a lopott csónakkal a raktár első ablakához eveznie. Felállt a lélekvesztöben, és elégedetten vette tudomásul, hogy könnyedén eléri az ablakot. A csónakot odakötötte a rácshoz, és munkához látott. Öt perccel később már az épületben volt. 'Először, is azt igyekezett megállapítani, melyik ajtó előtt áll a Fordja. Utána minden úgy ment, mint a karikacsapás. Gépkocsija hamarosan rogyadozott az üvegek súlya a- latt. A palackokban meg a legfinomabb márkájú whisky volt. Charlie-nek nem kis erőfeszítésébe került a kísértést legyőznie. Majd elepedt egy korty ital után, de tudta, hogy továbbra ts józanul, tiszta fejjel kell dolgoznia, hacsak nem akarja, hogy egy apróság miatt lebukjon. Elhatározta, hogy vár reggelig. Mihelyt a forgalom megélénkül, belekapcsolódik egy kocsisorba, és egyenesen kihajt a városból. Így biztosan nem kelt feltűnést. Mihelyt ezt tisztázta belenyugodott a helyzetbe, és türelmesen várakozni kezdett. Várt-várt, egészen addig, amíg a rendőrség meg nem érkezett. XXX A Temzének azon a részén ugyanis, ahol történetünk lejátszódott, dagálya, apálya van. Amikor Charlie a raktárablakhoz evezett, dagály volt. Reggel öt órára a víz szintje fél méterrel süllyedt. Ezért aztán érthető, hogy az ügyeletes rendőröknek rögtön a szemükbe tűnt, hogy az italraktár egyik ablakánál, a rácshoz kötve, függőlegesen egy csónak lógott. A többi már pofon egyszerű volt. K artársam, őszinte szívből gratulálok. Elsején feltétlenül kap prémiumot — mondta az igazgató. — Megérdemli. — Köszönöm... De minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést? — rebegtem szerényen. — Ugyan, ugyani Ilyen kérdési Bárom hónap alatt egyetlenegyszer sem késett ell — Vagy úgy... Meg kell mondanom, hogy szerencsére van egy jármüven... — Nem is tudtamI Sziréna? Moszkvics? Vagy Polski Fiat? — Nem. Egy henger. Az Igazgató hitetlenjcedve nézett rám: — Miféle henger? — Közönséges úthenger. Tessék kinézni az ablaskon, ott áll a vállalati parkolóhelyen. Az igazgató megtörölte a szemüvegét, s megnézte saját jármüvemet. — Honnan teremtette elő? — A használt jármű-piacon vettem. Még egy kis lakkozásra szorul, de akkor majd úgy RYSZARD PALIK: Jármű néz ki, mintha vadonatúj lennel Lementünk a ház elé, s az !- gazgató körüljárta az úthengert. — Aztán elég gyorsan megy? — kérdezte. — Aránylag. Az irodába eljutok hazulról... — mondjuk másfél óra alatt. — Egy pillanat. Ha a kartársnak nyolcra itt kell lennie, ez azt jelenti, hogy legkésőbb hatkor felkel... — En már háromkor felkelek. — Ilyen korán? — Igen. Szükséges. Ez, mint tetszik látni, gőzhenger, egy csomó 'teendő van a begyújtással, a víz felmelegítésével, hogy gőz legyen. — 0, szegény ember... Nem lehet élvezet magának... — A szomszédok segítenek. Viszonzásul elszállítom őket a munkahelyükre. — Ne haragudjon, de nem. lenne célirányosabb villamoson utaznia? — Nem hiszem. A hengerrel nyugodtabb az utazás, kényelmesebb is, s biztos lehetek abban, hogy nem kések el. — Ez biztos —■ állapította meg az Igazgató. — Ha megengedi, igazgató elvtárs, most, hogy alkalmam van rá... Lenne egy nagy kérésem... — De kérem, kedves kartárs, tessék, mi á kérés? — mondta az Igazgató. — Családom Zakopanéban van, s szeretnénk őket. feleségemmel együtt meglátogatni. Csak két napra. Meg akarom mutatni új jármüvemet... — A hengerrel akar Zakopanéba menni?! — Igen. Ezért kérek egy hónap rendkívüli szabadságot. — Jó napot kívánok, a Másnapos Újságtól jöttem, Ász Lajost keresem.-T En volnék az. Milyen ügyben tetszik fáradozni? — Először is gratulálni szeretnék... — Hát már magukhoz ts eljutott a hire? — Perszel Mi is tudjuk, hogy Lajos bátyám negyven... — Igen, bizony, negyven! Kereken negyven partit nyertem meg egyfolytábanI Ugye hihetetlen? — Az, de mi nem erre gondoltunk, hanem arra, hogy Lajos bácsi pont negyven éve dolgozik az építőiparban, és ebből az alkalomból szép jutalmat kapott, nagy ünneplésben részesült. — Mikor volt az már! Van annak vagy két hetei Ki emlékszik már arra... — Es az mikor volt, amikor a negyven partit megnyerte? — Harmadéve, Lajos-napkor. De mindennap felemlegetjük! — En most azt szeretném, ha a jubileum alkalmából visszaemlékezne arra a negyven évvel ezelőtti napra, amikor először kezdett dolgozni... — Azt a napot én e\ nem felejtem, amíg é- lekl — Mi teszt emlékezetessé? — Az a három egyforma pofon, amit a mesteremtől kaptam. —- Talán eltört valami becses szerszámot? — Nem, hanem már az első partiban ultit mondtam ellene. Es meg ts nyertem. Három aduval meg egy gyenge hajtószínnel! — Hagyjuk inkább a visszaemlékezést, beszéljünk a jelenről. Hogy él ma, Lala bácsi? — Hál van egy kis házacskám Zölémakkoson, onnan járok be mindennap a munkába, vonattál... — Es messze van az ide? — Ö, nem, mindössze tizenkét osztásnyira... — Maguk mindenütt kártyáznak? — Nem, csak a vonaton meg a munkahelyen. Otthon szigorúm tiltja Piros, a jeleségem. — fis maga ezt tűri? — Mtiszáj. Tetszik tudni, hogy az ultiban is a piros az erősebb. — Gyerekei vannak? — Öt fiú: Vilmos, Herman, Ulrik, Rezső, Walter, Amikor idáig értünk, azt mondtam: megállunk, Piros! Több név nincs a ■ pakliban. Stüszinek vagy Kuóninak mégsem keresztelhetem a fiamat, nem igaz? — Mondja, Lala bácsi, a kártyán kívül érdekli magát valami? — Hogyne, kérem. Az irodalom, a színház... — Lám, ez nagyon derék... KI a kedvenc írója? — Schiller. Merthogy a Teil Vilmos Is tőle való... — Es kit tart a legnagyobb színésznőnek? — Fedák Sárit. Az még a mórkontránál ts nagyobbI — Nos, én nem is tartom fel tovább magukat. De miért nem dolgoznak most? Akadozik az anyagellátás? — Az bizony, elég gyakran akadozik. Most is már több mint egy fél órája elküldtem a tanulógyereket egy pakli új kártyáért, és még mindig nem jött vissza... Ügy látszik, az itteni boltban nem kapott, be kellett mennie neki a városba érte... £■***,& fi Radványt Barna ■ „Tevékenység“: Levelében sok érdekeset Ír magáról, s ez nagyon kiváncsivá tett bennünket. A verseiben azonban sajnos nem találtuk meg ugyanezt az érdekességet, közvetlenséget. Nyers, elnagyolt gondolatok, nehézkes szőfűzés. Külön pech, hogy Gyónt Géza Csak egy éjszakára küldjétek el őket című versét mf is ismerjük. Így, idegen toliakkal ékeskedve, nem szabad és nem lehet irodalmi babérokra pályázni. ■ ..Ihlet“: Ügy látszik az a bizonyos valami, amit jeligeként választott, most elkerülte önt. Különösen amikor az Ébrengés (nem értjük!) című versét írta. Nézzük talán néhány sorát: / Csak megyek előre az 11- tamat nézem, / Melyet már oly sokan bejártak előttem. / Elkopott utcakövek ti sokszor bejárt utak, / Hazug emberek, kik a rosszért kitartottak. / stb. Ügy gondoljuk, hogy egyelőre inkább olvassa a verseket, s ha 1- dővel majd úgy érzi, olyasmit tud mondani ami min denkt érdeklődésére számot tarthat — ám írjon! ■ „Jolana 73“: Verseiben tehetséget látunk. Kérjük küldjön belőlük többet. Addig is egy József Attila-t jó tanács: „/ Aki dudás akar lenni, / pokolra kell annak menni, / ptt kell annak megtanulni,/ hogyan kell a dudát fújni /“. Tovább ví- ve a gondolatot — szükséges, hogy a vers mindig valami belső alkalomból szülessék. Hasson az érzékek, a szenzualitás, a realitás i- gazságával, melegségével; csak így tudja közvetíteni az élmény elevenségét, az első meglátás közvetlenségét, színét, ízét, örök újságát. ■ „Gyötrelem“: Jeligéje stílusos. Valóban gyötrelem lehet ' ilyen semmitmondó verseket papírra vetni. Minden versében adós marad a gondolat logikai fegyelmével, tisztaságával. A költészet képes beszéd — sajnos ezt is elfelejtette. Tanuljonl Előző számunkban lezártuk a második kérdésről íolyő vitát. Sajnos kissé megkésve további leveleket kaptunk. Mivel több problémát vetnek fel, a vita befejezésétől függetlenül is hasznosnak tartjuk a közlésüket. Lapunk 15. számában eleget téve több levelezőnk kérésének, közöltük, hogy maguk az olvasóink is javasolhatnak rovatunk számára ú) vitatémákat. Kérjük olvasóinkat, hogy minél előbb trják meg javaslataikat, mert különben gondot okoz a figyelembe vételük. EGÉSZ ÉLETEDBEN GYŰLÖLETET EREZNÉL Levelemben az Üj Ifjúság 14. számában közölt Én vagyok az apa? című levélre szerelnék válaszolni. Azt hiszem, sokan megértik és belátják szorult helyzetedet, fin is a megértők közé tartozom, ezért levelemben megprőbá- lok, számodra elfogadható tanácsot adni. Életed legnagyobb hibáját akkor követted el, amikor „elmentél“ egy olyan nővel, akit nem szerettél. Nagyot hibáztál. De ha néni te vagy a kislány édesapja, a rád kényszerltett apaságot semmiképpen el ne fogadd. Ez senkinek se használna. Egész életed megkeseredne, sohase találnád meg a boldogságodat. egy ismeretlen férfi kislányával a házadban. Egész életedben gyűlöletet éreznél iránta, mert tudnád, hogy a boldogságodat és a reményeidet ő tette tönkre. Próbáld megértetni az. anyjával, hogy jobb lesz, ha a kislányt az igazi apuka neveli fel, mert egy idegen férfi suha- sem tudja megadni azt a szeretetek amely egy gyereknek kijár, Értse meg és lássa be, hogy nem kötheted az életedet egy olyan nőhöz, akit nem szeretsz, sőt esetleg gyűlölsz is. Ha mindezzel hiába próbálkozol, sorsodba akkor se nyugodj bele. Tudomásom szerint a mai orvostudomány meg tudja állapítani. hogy ki a valódi apa. Ezért végső esetben kérjél orvosi kivizsgálást. V. András, Nova Vieska NEM AZ A TELJES IGAZSÁG Az flj Ifjúság 12. számában megjelent Két gyerek, két feleség című levél nem hagy nyugodni. Ügy gondolom, hogy nagyon júl ismerem azt a fiát és a történetét, akiről a levélben szó van. A fiú már három hónapja vőlegény Volt, amikor bevonult katonának, de a menyasszonya akkor még nem volt terhes. Amikor másodszor járt otthon, eltávozáson összevesztek. A sors azonban úgy hozta, hogy a menyasszony akkor esett teherbe, amikor szakítottak. A fiú tévedés áldozata lett. mert a piety kákra hallgatott s nem a szivére. Két hónappal később a fiú ismét hazajött szabadságra, de a menyasszonyára már nem volt kiváncsi. Nem adott alkalmat a lánynak a találkozásra. A lány se tudta még biztosan, hogy teherbe esett. A következő eltávozáskor a lány beszélni akart a dolgokról a fiúval, dB az nem hallgatta meg. Ugyanazon az estén összetalálkozott a későbbi feleségével, akinek a történtek előtt még nem udvarolt, csak mint barátnőt ismerte. A lány akkor már mindenről tudott, ami a fiúval történt. Összeházasodtak, és az ifjú feleség ■ fiú szüleinél lakott. Amikor a férj leszerelt, a felesége Is teherbe esett. A férj örült, hogy gyerekük lesz, de az anya nem tanúsítóit különösebb örömet. A leányanya sohase köpött a fiatal feleség után, emelt fővel ment el mellette, mert azt lartotta, hogy az semmivel sb különb nála. Lehet, hogy a feleség és a fiú szülei közt támadt ellentét, de a feleség erről sohase szólt e férjének, mert bizalmatlan volt vele szemben. Egy szombati napon a feleség elment a szüleihez kukoricát törni, de se szombaton, se vasárnap nem tért haza. A férje mind a két nap késő estig dolgozott, de a feleségét hiába várta haza. Hétfőn azt az üzenetet kapta a feleségétől, hogy soha többé nem tér vissza. Amíg a felesége el nem hagyta, csak egyszer volt megnézni a házasságon kívül született kislányét. Nem sokkal később a felesége Is megszülte a kicsit. Igaz, hogy az apa nem kíváncsi a kisfiára, de az Is igaz, hegy mástól tudta meg, mert e felesége mindmáig nem értesítette, hogy fia született. A férjben örökre kihalt az Iránta érzett szeretet. Erről csakis a feleség tehet, mert ha bizalommal lett volna hozzá, akkor nem haragudott volna meg azért, mert egyszer elment meglátogatni a kislányát. A fiú boldogtalan, mert tndja, hogy az élete teljesen elromlott. Azőta többször meglátogatta a kislányát s csak akkor boldog ha vele van, mert a kicsit nagyon szereti. A feleségétől azőta elhidegült, mert az mindennek elmondja. Az Is kiderült, hogy nem szemétből ment hozzá feleségül, hanem mert a régi udvarlójának, aki megnősült, meg akarta mutatni, hogy ő is férjhez tud menüt. Így tulajdonképpen ő tette tönkre a fiatalember áletét. Mindezt azért vetettem papírra, mert bánt, hogy a levélíró nem a teljes Igazságot írta meg, hogy a fiatalembert rossz színben tüntethesse tel. Egy ismeretlen levéllrő BOLDOG ÉLET Abból a történetből, amelyet leírok, sok lány tanulhatna, s akkor bizonyára kevesebb lenne a válás. A szomszédunkban lakott egy nagyon csinos tizenhét éves lány. A fiú, aki udvarolt neki tizenkilenc éves volt és katonaság előtt állott. A lány nagyon szerette volna, ha a fiú még a bevonulása előtt eljegyzi őt, de a fiú hallani se akart az eljegyzésről. A lány ezért természetesen megharagudott, és amikor a fiú bevonult, megfogadta, hogy soha senkivel se áll szóba. A két év letelte után, amikor a fiú leszerelt, már nem remélte, hogy odahaza várják. Ahogy megtudta, hogy a régi kedvese várja, nagyon megörült. Egy hónappal később már össze Is házasodtak. Azóta született egy aranyos kislányuk és boldog családi életet étnek. 1 Eddig a történet. Igaz, hogy kevés lány vár hűségesen a fiújára, de aki hűtlen tud lenni, az nem szeret igazán. Azt tanácsolom a fiúknak, hogy a katonaság előtt ne kössenek házasságot. Az én történetemben a fiú bizonyára azért nem tartott eljegyzést, mert arra gondolt, hogy a két év alatt köny- nyen megismerkedhet olyan lánnyal, akii jobban fog szeretni, s akkor az itthonmaradottnak nagy csalódást okozhat. Egy gutái lány
