Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-17 / 16. szám
emleket s/.aiaz S elgondolom: a tuskó-asztalon fejed kezedhe-hajtott nyoma lebeg. Itt adott lendületet Meked — Forradalom! az osztálynélkiili tán roppant mágnese az indítás Isgválságosabb pillan Innen vágtál a legtávolabbi jövőbe, a vákuum örvényeiből előretörve! Ä SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. ávlelyatn — 1973 április 17. Ara 1.- Kés világszemlélet, a szocialista gondolkodásmód, az egyéniség kialakításához jelentős mértékben bozzájárul a munkahely, a kollektíva, a környezet hatása, a szakköri tevékenység, a kallóra és a sport. Különösen előtérbe kerül a szabad idő hasznos kihasználása, a könyvvel való munka elmélyítése, az Ifjúsági és pártsajtö állandó olvasása. Sajnos, ezzel kapcsolatban már nem beszélhetünk olyan sikerről, mint a politikai oktatásban. Egyelőre csak 12S0 SZlSZ-alapszervezetben alakítottak olvasókört. Ebből világosan kitűnik, hogy az eszmei nevelés fejlesztésében még mekkora tartalékaink vannak. PAPACY! LAfÜS A szocialista tudatformális, a marxista-leninista világnézetre való nevelés a szocialista társadalom egyik legfontosabb feladata. Különösen fontos a- zonban az ifjú nemzedék nevelése, jellemének és erkölcsének formálása, mert a ma ifjúsága a nemzet jövője. Vagy ahogy Vlagyimir Iljics, az orosz proletariátus halhatatlan vezére fogalmazta meg az ifjúság szerepét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után: „Mi most a jövő társadalmának csak az a- lapköveít rakjuk le, de felépíteni nektek kell...“ Lenin a továbbiakban azt is leszögezte, hogy e roppant feladat teljesítéséhez az ifjúságnak felnőtté kell válnia, Természetesen nem fizikai felnőtté válásra gondolt, hanem elsősorban szakmai és politikai beérésre. Könnyű volna azt mondani, hogy az ifjúság feladata: tanulni. Tény, hogy csak úgy válhat alkalmassá a nagy feladatának teljesítésére, ha elsajátítja mindazt a tudást, amit az emberiség eddig felhalmozott, és megtannl vele gazdálkodni, bánni, cselekedni, dolgozni. Ez azonban magában véve ma már nem elegendő. Manapság senki sem lehet a társadalmi élet pártatlan szemlélője. Fontosabb, mint bármikor az ifjúság világnézeti nevelése. Az ifjúság eszmei neveléséről, a nevelés különböző kérdéseiről, a tematikáról, a módszerekről, a hatékonyságról az elmúlt esztendőkben többször folyt kisebb-nagyobb eszmecsere. Az 1968-69 év politikai válságának felszámolása és az ifjúsági mozgalom újraegyesítése után elsősorban a kampányszerű politikai agitáció került előtérbe; a politikai oktatás most folyó 197.2-73. évfolyamában végre megtaláltuk az ifjúság politikai nevelésének megfelelő hosszú lejáratú rendszerét. A politikai oktatás azonban semmi szín alatt sem azonosítható az eszmei neveléssel, amint azt Miroslav Spaniel elvtárs, a SZISZ Központi Bizottságának titkára is óangsúlyozta a SZISZ KB legutóbbi, III. plenáris jülésén. Sajnos, több helyen ily egyoldalúan értelmezik az eszmei nevelést, ami káros, mert formalizmushoz, sematizmushoz és prakticizmushuz vezet. A politikai oktatás csupán egyik fontos része az eszmei nevelésnek. Kedvező tényként könyvelhetjük el, hogy az alapszervezetek 90 százaléka mellett megalakultak a politikai nevelés szakkörei és a tagság 88 százaléka bekapcsolódott a politikai nevelésbe, sót rajtuk kívül még további 60 ezer, a szervezeten kívül álló fiú és lány is. Olcsó önámítás lenne azonban, ha ezzel el- intézettnek tekintenénk az ifjúság eszmei nevelésének ügyét Az ifjúság» eszmei nevelése lényegesen több a politikai tanfolyamoknál, előadásoknál és szemináriumoknál. Nem véletlen, hogy éppen a SZISZ- KB-ának az említett HL plenáris ülése hangsúlyozta, hogy a marxista AZ ESZMEI NEVELÉSRŐL
