Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-10 / 15. szám
új ifjúság 3 tátrai hegymászóknak már saját hagyományuk A van a hódító hegymászásban. Nem egy expedíció indult és valósult meg Európa területén kívül is az ő kezdeményezésükre. Többek között a 8125 m magas Nanga Parbat-1 győzelmes expedíció is 1971-ben. Így van ez most is. A JAMES — hegymászó csoport 'a Magas-Tátra TE egyik csapata — a kormányszervek és egyéb intézmények megértésével és támogatásával megszervezte az első hegymászó expedíciót a Magat-Atlasz hegységbe. Az expedíció 1973. január 1-től február 2-ig Marokkóban tartózkodott. Résztvevői: Arno Puékás érdemes sportmester, az expedíció vezetője, MUDr. Laurenc Díváid, az expedíció orvosa, Ivan Urbanoviő érdemes sportmester és Zdeno Vaskó mérnök. A szállítás légi úton történt a Csehszlovák Légitársaság gépén: Magas- Tátra — Madrid — Rabat — útvonalon. Ezen az úton került a 385 kg poggyász és a kézipoggyász is rendeltetési helyére. Marokkóban ugyancsak a Csehszlovák Légitársaság mikrobusza vette át a feladatot. A bázis légitársaságunk rabati házában volt. Az expedíció — beleszámítva az utat — 17 napig tartózkodott a hegyekben, az Ait Mizan-völgyben, nyolc „négyezres“ környezetében. A poggyász hordására 12 bennszülöttet fogadtunk fel. Miért éppen a Magas-Atlasz? Ha valaki csak egy kicsit is kiismeri magát a történetében — a válasz egyértelmű. Ma már nagyon egyszerűen hozzáférhető. Civilizált hegység, emlékeztet a Mont Blancra. Természetesen kevésbé magas és kevésbé meredek falakkal. Az évezredek itt is elvégezték munkájukat, a völgyek a hegygerincek és a csúcsok szélnek kitett terepeire gondolok. De minden előnyük és hátrányuk mellett sem vesztették el egzotikus jellegüket — s ez a lényeg. Ezért vált a Magas-Atlasz a második világháború után annyira divatossá. A hazai, sőt az egész világ hegymászói mellett, még a „himalájások“ sem vetették meg. Hegymászói történelme 1945-ig többé-kevésbé egyszerű. Az első feljegyzések sikeres megmászásáról az 1922-es esztendőből származnak. Azokban az években vitathatatlanul a franciáké, olaszoké és lengyeleké a legnagyobb érdem. A lengyelek 1934 nyarán teljes három hónapig mászták a hegyet, de valóban alapos rendszerességgel. Nem érdektelen megemlíteni, hogy e- zekben az években szükségszerű volt a katonai kíséret. A lengyelek jobb munkát végeztek, mint bármely külföldi expedíció. Téli expedíciókat még most Is nagyon ritkán szerveznek. Többnyire a Marokkóban élő franciák vállalkoznak rá. Az ő kezdeményezésükre adták ki az első és egyetlen hegymászókézikönyvet, a „Le masaif du Toubkal“-t. J. Dresch és J. de Lepiney szerzőpáros könyve 1942-ben második kiadását érta meg. A ml tulajdonunkban Is van egy belőle; ma már ritkaságnak számít ez a mű. 1958-tg jelent meg a „MonAz AFELA N'VENKRIM keleti fala Az AFELA N'VENKRIM keletnyugati pillére, a megmászás útjának kijelölésével. tagnes Marocaines“, amelyet Casablancában' a CAF- szekcló adott ki, de ez jóformán csak a síeléssel foglalkozott. A már lebonyolított expedíciók szemszögéből szükséges ezeket a forrásokat megemlítenünk, mert sajnos, éppen a nagy időbeli távolságok és a jegyzetek hozzáférhetetlensége miatt a dokumentáció erősen hézagos. Az egyedüli jegyzetek erről a körzetről a nelt- neri turlstaházban találhatók, ezek valamennyire kitöltik a hézagokat, no meg természetesen a világ alpinista-folyóirataiban közölt feljegyzések. De ezek az e- gyén számára legtöbbnylre hozzáférhetetlenek. A Magas-Atlasz kb. 750 km hosszú és 80 km széle* ’ — egész Marokkón keresztülvonul. Hegymászói szemszögből — az ukalmedenl sielőközponton kívül — • legérdekesebb csoport a 4185 m-es Dzsebel (csúcs) Tubkal környéke. Van Itt egynéhány turistaház, a Nel- ter nevű fekszik a legmagasabban, 3207 m magasan. 1938 nyarán épült kőből, emeletes, a Tubkal alatti Alt Mizan-völgyben fekszik, ahol expedíciónk le működött. A turlstaházakban nincs gondnok, a kulcshoz bárki hozzáférhet. Ebben a körzetben 500 és 900 méter magasak a hegyfalak, hosszuk rendszerint túllépi, néha jóval ezer méteren felül a hegygerincek és a pillérek magasságát. A sziklák nagyobbrészt törmelékesek, még- ie szilárdak, hosszú szakaszon érdes felületűek. A téli hónapokban — gyakran már októbertől április végéig — hő borltja itt a tájat, sőt a jeges szakaszok sem ritkák. Normális téli Időszakban a hőtakarő 2500 méternél kezdődik. De vannak esztendők — akárcsak a mi látogatásunkkor Is —, amikor már a falut, Imiit Is hó takarta, pedig ez csak 1700 méter magasan tarül el. Márkásból a faluig nem egészen 70 km hosszú autóút vezet. Valaki nagyon találóan a marokkói Cha- monlx-nak nevezte el ezt a hegymászóközpontot. — Ma — és az nagyon figyelemre méltó — minden hegymászószakasznak megvan a maga klasszikus jellege. De lehetőség nyílik új hegymászótúrákra, mert a szélsőséges hegymászást még meg sem kezdték, a téli hegymászók pedig még csak kezdeti stádiumban vannak. De hagyjuk az afrikai hőséget és figyeljük a 20 km-nyl hosszú Alt Mlzan-völgyet, vagy amikor térdig gázolunk a hóban, vagy épp pihenünk a csúcsokon, miközben a távolban az Atlanti-óceánt és messze délre a Szahara sárga homokját sejtjük. Az afrikai havas tél kellős közepén vagyunk. A csehszlovák hegymászók csak szórványosan jelennek Itt meg. Legutoljára 1964 őszén jártak Itt. Expedíciónk kilenc emebrből állt. 1963-ban és 1968-ban csak hatból. A megszokott úton másztak fel a 4^65 m magas Tubkalra, a Nyugatl-Tubkalra (4010 m) és a 3837 m magas Tadatra. A téli időszakban járt itt néhány angol, skót és spanyol expedíció. Voltak olyanok Is, a- klk három hónapot töltöttek itt és néhány átlagos hegymászást könyvelhettek csak el. A lengyel hegymászók határozottan a legnagyobb sikereket mondhatják magukéinak, mert még télen is rendszeresen dolgoztak. 1969-ben az első héttagú lengyel hegymászó csoport 14 nap alatt 7 téli hegymászást és 3 első mászást bonyolított le. A második expedíció, 1971-ben nagyon rossz Időjárási viszonyok között — tíz résztvevővel — két első téli hegymászást és két másodikat tudhatott maga mögött. Utánuk mér csak a mi expedíciónk működött, Ilyen alapossággal. Hegymászásaink — még a kicsi, négytagú expedíció ellenére is, minőségben és mennyiségben jók voltak, és ez egyszerűen azzal magyarázható, hogy kedvező időjárás uralkodott, ez pedig fontos körülmény az ilyen vállalkozásoknál. Mérlegünk: az Alt Mt- zan-völgynek mind a 8 négyezresét megmásztuk különböző oldalakról. Felhágtunk 21 csúcsra és 18 hegynyeregre. Leküzdöttünk 10 hegyfalat, pillért és hegygerincet. Hat első mászást végeztünk téli viszonyok között és három első téli hegymászást. A nehézségek a harmadik és ötödik nehézségi fok között mozogtak. A további téli és egyéb hegymászásokat nem számítottam ebbe a kvótába, úgyszintén a több kilométer hosszú 4000 m magas, sőt magasabb hegygerinceken valő átkeléseket sem. E napokban egy lengyelországi hegymászótól, a filmes Stanislaw Jaworskltól levelet kaptam. Többek között ezeket írja: „Szívből irigylem a marokkói látogatásáért. Nem tudom, hogy ön, aki annyi különböző országban járt, mennyire becsüli a téglavörös föld hegyeit és tájait. Számomra ez a világ legszebb csücske, pompás és színes. Lehet, hogy a tavaszi ottjártam élményeinek a hatása alatt állok. A Tátra után az első helyre rögtön Marokkőt teszem. És valóban higgye el, hogy az afganisztáni és a Central Hindukus-i benyomásaim mit sem változtattak ezen a meggyőződésemen.“ ARNO PUSKAS, érdemes sportmester Az AIA MIZAN ARUND-völgy utolsó faluja fészekrakás - társadalmi összefogással mai ember létszükségleteinek A középpontjában a lakáskérdés megoldása áll. Hatványozottan vonatkozik ez a fiatalokra, akiknek legtöbbször már a családalapításkor nehézségekkel kell megbirkózniuk saját otthonuk megteremtéséért. Szocialista társadalmunk szívügyének tartja e probléma minél előbbi megoldását. Természetesen az összes terhet nem vállalhatja magára, ezért az állampolgároknak is hozzá kell járulniuk a lakáskérdés megoldásához. Ennek egyik formája a szövetkezeti lakásépítés, amely főleg a városokban igen elterjedt. A szövetkezeti mozgalom eredményeiről és feladatairól igen sok szó esett a Lakásépítő Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének március utolsó két napján tartott II. kongresszusán. A föbeszámoló mérleget vont a szövetség elmúlt négyévi tevékenységéről. E tevékenységet a kibontakozás és a konszolidáció jellemzi. A tagok létszáma Szlovákiában jelenleg 180 ezerre tehető. közülük 112 ezren már szövetkezeti lakásban laknak. E lakásalap értéke meghaladja a 12 milliárd koronát. A kép azonban csak akkur lesz teljes, ha bozzátesz- szük, hogy évente 10-12 ezerrel gyarapodik a taglétszám, sajnos az átadott lakásokkal országos viszonylatban is egyelőre csak az érdeklődők egyharmadát tudják kielégíteni. A legsúlyosabb helyzet Bratisla- vában van; pillanatnyilag 30 ezer szövetkezeti tag vár lakásra, viszont évente csak ezren felül jutnak otthonhoz. Ezt a magas számat torzítja az a tény, hogy sokan — több irányból várva a szerencsére — két- három szövetkezetben is igényelnek lakást. A kongresszus örömmel nyugtázta, hogy hatásos intézkedések fogantak a szövetkezeti lakásépítés eddigi formáinak tökéletesítésére és a meglevő lakások nagyobb védelmére. Így például az elmúlt évben számos kis taglétszámú szövetkezetét egyesítettek, így csökkent az adminisztráció és a belső önköltség, viszont növekedett a hatáskörük, erősödött a befolyásuk. Szlovákiában még tavaly a lakásépftő szövetkezetek száma közel 800 volt, jelenleg alig haladja meg az 500-at. Egy másik igen jelentős kérdés került a tanácskozás központjába: a meglevő lakások karbantartása. Nagyon sok szövetkezeti ház már 10-15 évvel ezelőtt épült, nagyobb tatarozásra azonban eddig nem volt szükség. A szövetkezetek eddig legjobb esetben az együttes érték mintegy 0,8 vagy sok e- setben még ennél is kisebb százalékarányát fordították karbantartásra. A kongresszus azt javasolta a szövetkezeteknek, hogy ezt az összeget az együttes értéknek megfelelően legalább egy százalékra emeljék. és létesítsenek önálló karbantartórészlegeket. Igen hasznos volt annak a kérdésnek a megvitatása, hogy a lakáskultúra és általában a jobb és szebb életkörnyezethez nem elég a csupasz háztömbök felépítése a vele járó kiegészítő létesítmények: bölcsődék, óvodák, iskolák, üzlethálózat, kulturális létesítmények stb. nélkül. Az új alapszabályok ezért többek között javasolják, hogy a lakásépftő szövetkezetek az eddigieknél szarosabban működjenek együtt a nemzeti bizottságok városfejlesztési és tervezési osztályaival, a tervezett lakótelepek közművesítése és a kiegészítő létesítmények összehangolt felépítése végett. Érthető módon a legtöbb szó a lakáselosztás demokratizmusa, illetve a „kinek miért“ körül lorgott. Itt lel kell idézni az SZSZK kormányküldöttségének egy tavalyi rendelkezését, amely a szövetkezeti lakáselosztásban is megköveteli a lakástörvény főbb rendelkezéseinek a betartását. Ez pedig az első helyre a szociális körülményeket teszi, vagyis előnyben kell részesíteni a lakással nem rendelkező, gyermekes, különélő családokat és fiatal házasokat. Április 1-től érvénybe lépett a fiatal házasoknak nyújtandó hosszú lejáratú kölcsönről szólő törvény. Az összegnek a szövetkezeti lakásokra való felhasználása hasznára válik a társadalomnak és a fiataloknak egyaránt. Végül, de nem utolsósorban snk szó e- sett a lakásépítő szövetkezeti mozgalom e- gyik igen káros jelenségéről, a korrupcióról és a visszaélésekről. A legkirívóbb esetekről a közelmúltban a sajtó is beszámolt. A kongresszus elítélte a hiszékenység és sok esetben a kétségbeesettség vámszedőit, de figyelmeztette a tagságot, hogy az ilyen egyének elleni harcban a legtöbbet ponto san ők tehetnek. Pártunk XIV. kongresszusa Igen előkelő helyen emelte ki a lakásépftő szövetkezetek eddigi munkáját és a társadalmunkban betöltött szerepét. A most lezajlott kong resszus ás az általa elfogadott irányelvek maradéktalan teljesítése bizonyára igazolja majd ezt a nemes küldetést, ami nem kevesebb, mint dolgozó népünk életszínvo nalának további emelése. Tőth Géza
