Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-03 / 14. szám
8' új ifjúság • 2q£?I6 029 020 37 ' 102910241 ■ „Barátság és vers“. A barátja szégyenli verseit, ezért mint írja a levelében, ön küldi el helyette őket. Nos, ügy látszik, a barátja jobban érezte, hogy ezek a versek még nem érettek a nyilvánosságra. Nézzük talán néhány sorát: / Holnap újra lú'.juk a felkelő napot / Holnap újra ragyognak a csillagok / És újra felkel a Hold / S álomba ringatja az embereket. / A költészet a „világ“ újrateremtésével kezdődik. Ebben a versben, sajnos, nincs semmi, ami költőt sejtetne. Egymás mellé rakott szavak csupán, htjával minden költői erőnek. A tanulást, az önművelést ajánlanánkl ■ „Júlia“: Versel, bár még nem haladják meg az iskolás szintet, tehetséget mutatnak. Elsősorban témáiban kell megtalálnia azt a sajátost, amelyet költészetté tud emelni, amelyről e- gyéníen. senkihez se hason- líthatőan képes vallani. Felhívnánk a figyelmét a vers logikai építkezésére is és a gondolat tisztaságára Tanuljon, művelje magát, és ha úgy érzi, hogy mondanivalóját másokkal is kell közölnie, írjon verset! ■ „R. L. Rozsnyó“: Verset egyelőre még nehézkesek, nyersek. Hiányzik belőlük a költői tűz, izzás. Témájáról semmi újat nem közöl olvasójával Például: / Az már tény, hogy orcád / kőrengeteg / Ráncai közt por és nem / szellemek. / A csillagok szétdobált, / fényes kövek. / stb. Csak arról valljon, amiről többet tud, mint a „földi halandók“ általában s úgy, hogy érzései az olvasóban rezonáljanak, visszhangra találjanak. Ha ez ugyanis nem történik meg — rossz verset Irt a „költő“ Tanuljonl ■ „Piros“: Szándéka nemes érző, gondolkodó emberre valló. A megvalósítással azonban már egy kis baj van. Tudása, felkészültsége még nem elég. Művelje magáti Örömmel olvasom az Írd meg te is a véleményed rovatban közölt leveleket. A bennük leírt nézetek igen tanuUágn- sek. Különösen azok a levelek tetszenek, amelyekben saját amsükről vallanak a fiatalok. A megtörtént esetekből tanul az ember a legkönnyebben. Azt hiszem, hogy ezt nem esek én gondolom Így Azért írok, mert a mostani vitában felvetett problémával kapcsolatban nekem is vannak bizonyos tapasztalataim. Sajnos ezek a tapasztalatok nem éppen vidémak. Mégis Írok réluk, mert úgy gondolom, hogy az esetem nem egyedülálló, s másoknak is tanulságos. Udvarolt nekem egy fiú. Kezdetben csak a szüleim és a rokonaim kedvéért álltam vele szóba. Később azonban, amikor jobban megismertem, belészerettem. Ö is nagyon szeretett. A- mikor bevonni! katonának, stirün váltogattuk a leveleket, gyakran hazajött szabadságra, és ilyenkor mindig meglátogatott engem is. Később azonban valamilyen okból ethídegiilt tőlem. Talán a távolság és a hosszú távoliét ártott a kapcsolatunknak, nem tudom. Most már másodéves katona, s a levelei teljesen elmarad tak. Karácsonyra idehaza volt szabadságon, vártam, hogy meg látogat. Üzentem neki. hogy beszélni akarok vele. Azt válaszolta, hogy nincs ideje és nincs miről beszélnie velem, tgv aztán végleg szakítottunk. Pedig már az eljegyzésünkre készültünk. Nemrég azt hallottam, hogy ott, ahol katonáskodik, megismerkedett egy lánnyal, és azért szakított volem. De ha (gy van, miért nem írta ezt meg nekem? Rettenetesen boldogtalan vagyok, és nem tudom, hogy mit tőgyek. A szüléim azzal vigasztalnak, hogy Így legalább kidé rült ez udvarlóm ingatagsága. Rosszabb lenne, ha mindez csak a házasságunk után derült volna kt. Elismerem, hogy a szü leimnek igazuk van. Csakhogy én még most ts szeretem, és folyton arra gondolok, hogy ha nincs tőlem olyan hosszú Ideig távol, akkor nem hidegül el tőlem. S. Retallo Én vagyok az apa? Olyasmiről írok, ami nem mindennapi. Nem tudom, hogy az esetem beleilllk-e az Cj Ifjúság hasábjain folyó vitába, de úgy gondolom, hogy nagyon tanulságos, és ezért fogtam tollat. Másodéves katona vagyok. Mielőtt bevonultam katonának, komolyan udvaroltam egy lánynak. A kapcsolatunk teljesen bensőséges volt, de aztán kezdtünk egymástól elidegenedni. A szülei azt szerették volna, ha mégis összeházasodunk. En azonban hallani se akartam a házasságról. Így aztán, még a be vonulásom előtt szakítottunk. Nem is leveleztünk. Egy szombati napon, amikor éppen kimenőre készültem, le hívattak a kaszárnya kapujába. Legnagyobb meglepetésemre a lány és az apja vártak ott rám. Közölték velem, hagy nemsn kára apa leszek, és éppen ezért jő lenne, ha minél előbb ősz szeházasodnánk. Nem álltam kötélnek. Nemcsak azért, mert nem hittem, hogy én vagyok a születendő gyerek apja, hanem azért is, mert a lánytól Időközben teljesen elhidegllltem. Tudom, hogy már ti se szeret, és csak azért ragaszkodik hozzám, mert most bajba került, mert apa kall a gyerekének. A lakodalom elmaradt. A kislány megszületett, s most azt állítják, hogy én vagyok az apja. Én azonban nem1 hiszem, mivel bárhogyan számolok, a szorosabb kapcsolatunktól a gye rek születéséig tizenegy hőnap telt el. Természetesen, az it gyünk bíróság elé került. Remélem, hogy nekem adnak Igazat. Saját könnyelműségemből ilyen kellemetlen helyzetbe kerültem. Most már hiába logom a fejem, a tanulságokkal nem sokra megyek. Mégis szeretném, ha az flj Ifjúság olvasói és le volezoi megmondanák ügyemről a véleményüket. Hol hibáztam? Mit tennének az én szorult helyzetemben? Egy katona Hűtlen lett hozzám Örülök, hugy az Oj Ifjúságban olyan kérdést vetettek fel, amely bennünket, katonákat is érdekel, s engem, sajnos, személy szerint Is érint. Hónapok óta szerencsétlennek érzem magam. Ha a bajtársaim nem vigasztalnának, s a parancsnokaim nem lennének megértőek, akkor biztos, hogy már rég végeztem volna magammal. Életem legnagyobb csalódása ért az ősszel, amikor otthonról levelet kaptam. Azt írták, hogy a menyasszonyom máshoz megy feleségül. Azonnal szabadságot kértem. Szerencsé re jő katona vagyok, ezért a parancsnokaim nagyobb megértést tanúsítottak irántam. Kaptam néhány napos eltávozást. így hazautazhattam. Sajnos, az otthonról kapott hír igaznak bizonyult. A menyasszonyom először szóba se akart állni velem, de aztán mégis kijött a kapuba. Közölte, hogy már nem szeret és egy hónap múlva férjhez megy. Beszélgetésünk alatt jelen volt az anyja, s amikor kértem, hogy néhány szót négyszemközt szeretnék váltani a lányával, azt felelte, hogy a lánya már menyasszony, nem hagyhat bennünket magunkra. Szomorúan és csalódottan távoztam. Semmit se tehettem. Azóta folyton azon töprengek, hogy miért lett hozzám hűtlen a menyasszonyom. Talán attól tartott, hogy a két év alatt megváltozom és nem veszem öt feleségül? A faluban azt suttogják, hogy az egészben a szülei a ludasok. Ok beszélték rá. hogy ahhoz a másikhoz menjen feleségül. Sajnos, nem vagyok otthon és nem deríthetem fel az Igazságot. De ha kideríteném Is hogy ml az igaz. a helyzeten akkor se változtathatnék sem mit. Máshoz ment feleségül az, akit én mindenkinél jobban szerettem. Kovács István, Prága goznak. A boldogság tán nem az alkotómunkában rejlik? — Érvelése fölháborító. Az emberi életnek megvan a maga normális tempója, s ennek a meggyorsítása bűn. Boltz ismét fölnevetett. — Gondolatmenete nem tel jesen logikus, professzor úr. Volt idő, amikor az emberek gyalog vagy lóháton közieked tek. Manapság lökhajtásos gé pékén repülnek. Valaha száj ról szájra szállt a hír, és éve kig tartott, míg eljutott a földgolyó minden sarkába, ma a rádió az események történésével egyidejűleg ad hírt róluk. Korunk civilizációja mesterséges eszközökkel gyorsítja az élettempót, s ön ezt nem találja bűnnek. A tömegszórakoztatás eszközei talán nem gyorsítják az élettempót? Miért ítéli hát bűnösnek az élő szervezet működésének felgyorsítását? Biztos vagyok abban, hogy ezek az emberek, ha normális életet élnének, a milliomod részét sem tudnák elvégezni annak, amit jelenleg. Az élet értelme pedig, mint tudja. közül különösen kettő volt fontos: a matematikai gondolkodást kiváltó inger és az, amely — szerencsére — nem esett távol a 93-as ciklustól. Kiképzésem egy hétig tar tott, s ezek után elég engedel mesnek találtak arra, hogy munkába állítsanak. Első feladatom az ICBM elfogadhatósá gának a megoldása volt. A megoldás két órát vett igénybe. Az eredmény kedve zőtlennek bizonyult a miniszté rium számára: az ICBM az a dott körülmények között meg valósíthatatlan volt. A második — ugyancsak hadászati jellegű — probléma az ellenség nukleáris fegyvereinek a megsemmisítésére is képes neutronsugár erejének a kiszámítása volt. A számítás ismét kedvezőtlenül alakult. Egy neutrónágyú, ahogy a számítá sok jelezték, néhány ezer tonnát nyomott volna. A feladatok megoldása valóban gyönyörűséggel töltött el, s minden bizonnyal úgy látszott, hogy én is Krafstudt hatalmában vagvok, akárcsak a az alkotómunka. Bizonyára méltányolni fogja, hogy ön is közéjük tartozhat. Hamarosan ön is megtudja, mi az öröm és a boldogság! Két napon belül egy külön szobát készítünk az ön részére. Egyedül fog dől gozni, mert — mér megbo csásson — ön kissé elüt a nor mális emberektől. Boltz kedélyesen vállon veregetett, s egyedül hagyott, hogy eltűnődjem e?nb°rtelen filozófiáján. 9 Lelki alkatomtól függően, az engedelmességre nevelést o- lyan frekvenciával kezdték, amely megtörte nyakasságo- mat. Az első lépés következtében újra elvesztettem akarat erőmet. Térden állva, kidülledt szemmel, üres tekintettel bá múltam a semmibe, s engedel mesen Ismételtem a már isme rős hálaadási szöveget. Újdonságként ezenkívül belém vertek néhány neurokibernetikai igazságot is. A lelkiállapotomat meghatározó frekvenciák többiek, azzal a különbséggel, hogy engem a generátor nem változtatott lélektelen eszközzé, hanem önbizalommal és lel kesedéssel töltött el. Örömet szerzett az a tudat, hogy min denek fölött állok, s ez az érzés még az alvásra szánt szünetben sem hagyott cser ben. Alvást színleltem, valójá ban azonban méltó bosszún törtem a fejem. Befejezve a hadügyminisztérium feladatainak a megoldását, gondolatban (hogy senki meg ne tudja) legfontosabb személyes problémámat igyekeztem megoldani, amelynek segítségével levegőbe akartam röpíteni a Krafstudt Társulatot. A levegőbe röpítést természetesen képletesen értettem, mert robbanóanyagom nem volt, s abban a börtönszerű őrültekházábán nem is szerezhettem volna. A robbantás mindenesetre nem szerepelt a terveimben. Mivel az impulzusgenerátor bármilyen emberi érzés kiváltására alkalmasnak bizonyult, úgy okoskodtam, hogy megpróbálhatom felhasználni arra is, hogy az emberi méltóság érze- letét váltsam ki a generátor áldozataiban, s fellázítsam őket az exnáci bűnöző ellen. Ha ez lehetséges volna, kívülről érkező segítség sem menthetné meg ezt a tudóskodó gengszterbandát. De mi módon érhetem ezt el? Lehetséges a frekvencia olyan megváltoztatása, amely a matematikai gondolkodás helyett haragot és gyűlöletet kelt az emberekben? A generátort idős tervezője, a tehetséges, de láthatóan szadista hajlamú dr. Pfaff kezelte. Szemmel láthatóan élvezte az általa tervezett gépezet működését, tőle tehát nem várhattam segítséget. Dr. Pfaff szóba sem jöhetett. A generátort tehát az ő segítsége és tudomása nélkül kellett a kívánt frekvenciára állítanom. Ha a generátort túlterheljük, azaz, ha a megengedettnél több áramot fogyaszt, a frekvencia csökken. Ez pedig azt jelenti, hogy ha egy ellenállással fokozzuk a megterhelést, a generátor alacsonyabb frekvencián működik, mint azt a mérőműszerskála mutatja. A Krafstudt Társulat a másodpercenkénti 93-as frekvenciával váltotta ki a matematikai gondolkodást. A düh a 85- ös frekvencia eredménye. Ezek szerint a frekvenciát teljes nyolc ciklussal kellett csök- kentenem. Hogyan és mivel terheljem le' a generátort, hogy ez bekövetkezzék? A laboratóriumban tett l«to- gatásaim alkalmával alaposan szemügyre vettem a generátor volt- és amméterskálájának a mutatóját. Hogyan hajtsam végre a túlterhelést az én matematikai problémámhoz? Először is magam elé képzeltem, miképpen kapcsolódnak a generátorhoz a hatalmas kondenzátorok, amelyek között ezek a szerencsétlenek raboskodtak. Aztán negyven perc alatt megoldottam az idevágó Maxwell-egyenletet, s elvégeztem a többi bonyolult számítást is. Kiderült, hogy Píaff úr energiatöbblete csak mintegy más fél Watt! • ' "Ez elégnek bizonyult annak 1 a megoldására, hogyan csökkenthető a generátor 93-as cik- . tusa 85-re. Semmi mást nem kellett tennem, csupán egy 1,350 ohmos ellenállással le 1 földelnem a kondenzátor ernyők valamelyikét. Csaknem felkiáltottam az ö- römtől. De hói találok egy ép- 1 pen ilyen ellenállást kiváltó drótot? Törtem a fejem. Na- gyón pontos munkát kellett vé- ■; geznem, máskülönben a kívánt :i hatás nem következett volna be. b Lázasan kutattam valami ! anyag után, de semmi elfogadni hatót nem találtam. Már-már ű erőt vett rajtam a tehetetlen- ség, amikor egy fekete műanyag csésze jelent meg a sze- ■- mem előtt, amint egy reszkető i, kéz az asztalomra helyezi. Fel- n pillantottam, s a meglepetés- ű tői alig tudtam megállni, hogy föl ne kiáltsak: az a karcsú, s ijedt tekintetű lány állt előt- a tem, aki krafstudték postáját hordta nekem. >r 1- (Befejezése következik) t, Zalabai Zsigmond fordítása VII. — ...öröm és boldogság tölt el bennünket — ismételte á kórus. — Milyen csodálatos, hogy minden egyszerűi- Milyen gyönyörű tudni, hogy a szeretet, félelem, fájdalom, gyűlölet, éhség, bánat és öröm nem más, mint testünket érő elektroké miai Impulzus! — ...elektrokémiai impulzusl — Milyen boldogtalan, aki nem ismeri ezt az igazságot! — ...ezt az igazságot! — harsogta engedelmesen a szolgahad. — Ezt a boldogságot Krafstudt úrtól, mesterünktől és megváltónktól kaptuk! — „.kaptuk. — Oj életre keltett minket. —- Új életve keltett minket. Bekémleltem a tanterem üvegfalán, s hallgattam ezt a rettenetes imát. Az emberek lélektelenül, összeroskadva, félig lecsukott szemmel, kifejezéstelen han gon ismételték a lidércnyomá- sos „igazságokat". Az alig tíz lépésnyire álló generátor alázatosságra kényszerítette ellenállásra képtelen egyéniségüket. Győzött rajtuk az embertelenül gonosz, állati és u- gyanakkor precíz kegyetlenség. A szerencsétleneket látva csak a legrosszabbra, a lelki zavarra és kábítószer-használatra gondolhattam. A hálaadás végeztével mind a tizenketten egy. nagy, padsorokkal zsúfolt terembe vonultak. Minden egyes pad fölött egy alumínium ernyő függött, amely az óriási kondenzátor része volt. Az.ernyő másik fele bizonyára a padlóba volt süllyesztve. Ez a terem akaratlanul is egv ernyős asztalokkal bérén dezett kertvendéglőre emlékeztetett. Az Idilli benyomás s- zonban rögtön* szertefoszlott, mihelyt az ernyő alatt görnyedő emberekre pillantottam. Valamennyinket egy papírlap várta a megoldandó feladattal. A számítók kezdetben ostobán és értetlenül bámulták, még mindig az akaraterőt megszüntető frekvencia hatása alatt álltak. Ezzel egyidőben bekapcsolták a 93-as ciklusú frekvenciát, s egy harsány hang parancsot adott a munkára. Mindnyájan a jegyzettömb höz kaptak, ceruzát ragadtak és lázas sietséggel írni kezd tek. Ezt nem lehetett munkának nevezni, őrület volt, afféle matematikai epilepszia. Jegyzeteik fölé görnyedve hánykolódtak és vonaglottak. kezük úgy járt, mint a motolla, míg csak el nem merevedett; az erőfeszítéstől arcukba szökött a vér, szemük majd kiugrott az üregéből. S ez Így ment csaknem egy órán keresztül. Amikor kezük már csak vonaglott, amikor fejük már-már az asztalra hanyatlott, s kinyújtott nyakukon kötélvastagságúra dagadtak az erek, a generátort a nyolcas ciklusra állították át. Abban a pillanatban mind a tizenketten álomba merültek. Krafstudt még arról is gondoskodott, hogy szolgahada pihenőhöz jussonl Aztán minden kezdődött élőiről. Egyszer, amíg a matematikai tömegőrületet figyeltem, láttam, hogy omlott össze az e- gyik alkalmazott. Hirtelen abbahagyta az Írást, őrülten egy megszállottan körmölő szomszédja felé fordult, és kifejezéstelen tekintettel bámult rá, mintha valami elviselhetetlen fájdalom árán emlékeznék visz- sza valamire. Majd szörnyű torokhangon felkiáltott, s tépni kezdte a ruháját. Ütötte, verte magát, ujjait harapdálta, tépte a bőrt a mellkasáról, asztalba verte a fejét. Majd kirohant a teremből, és a padiéra roskadt. A többiek ügyet sem vetettek rá, ceruzájuk továbbra is lázas sietséggel rótta a sorokat. Ügy elfogott a gyűlölet, hogy dörömbölni kezdtepi a becsukott ajtón. Ki akartam hívni a szerencsétleneket, rá akartam ven ni őket, hogy számoljanak le mindennel, lázadjanak fel, tör jenek hóhéraik ellen. — Ne dolgozza magát agyon. Rauch űr — hallatszott a há tam mögött egy hűvös hang Boltzé volt. — Gyilkosok! Látja, mit est nálnak az embereikkel! Milyen jogon kínozzák őket? Nyájasan elmosolyodott, és így felelt: — Emlékszik az Odüsszeiáról szóló mondára? Az istenek felajánlották neki, hogy válasszon a hosszú, de unalmas, és a rövid de eseményekben gazdag élet között. Az utóbbit vájasz- totta. Akárcsak ezek az ' emberek. — De nekik nem kínáltak föl semmilyen választási lehetőséget. Az impulzusgenerá torral kényszerítették őket, hogy az értelmetlen önfeláldo zás mellett döntsenek! Boltz felkacagott. — Nem hallotta, amikor kijelentették, hogy boldogok? Nézze, milyen önfeledten do
