Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-03 / 14. szám

8' új ifjúság • 2q£?I6 029 020 37 ' 102910241 ■ „Barátság és vers“. A barátja szégyenli verseit, ezért mint írja a levelében, ön küldi el helyette őket. Nos, ügy látszik, a barátja jobban érezte, hogy ezek a versek még nem érettek a nyilvánosságra. Nézzük ta­lán néhány sorát: / Holnap újra lú'.juk a felkelő napot / Holnap újra ragyognak a csillagok / És újra felkel a Hold / S álomba ringatja az embereket. / A költészet a „világ“ újrateremtésével kezdődik. Ebben a versben, sajnos, nincs semmi, ami költőt sejtetne. Egymás mel­lé rakott szavak csupán, ht­jával minden költői erőnek. A tanulást, az önművelést ajánlanánkl ■ „Júlia“: Versel, bár még nem haladják meg az iskolás szintet, tehetséget mutatnak. Elsősorban témái­ban kell megtalálnia azt a sajátost, amelyet költészet­té tud emelni, amelyről e- gyéníen. senkihez se hason- líthatőan képes vallani. Fel­hívnánk a figyelmét a vers logikai építkezésére is és a gondolat tisztaságára Ta­nuljon, művelje magát, és ha úgy érzi, hogy mondani­valóját másokkal is kell kö­zölnie, írjon verset! ■ „R. L. Rozsnyó“: Verset egyelőre még nehézkesek, nyersek. Hiányzik belőlük a költői tűz, izzás. Témájáról semmi újat nem közöl olva­sójával Például: / Az már tény, hogy orcád / kőrenge­teg / Ráncai közt por és nem / szellemek. / A csil­lagok szétdobált, / fényes kövek. / stb. Csak arról valljon, amiről többet tud, mint a „földi halandók“ ál­talában s úgy, hogy érzései az olvasóban rezonáljanak, visszhangra találjanak. Ha ez ugyanis nem történik meg — rossz verset Irt a „költő“ Tanuljonl ■ „Piros“: Szándéka ne­mes érző, gondolkodó em­berre valló. A megvalósítás­sal azonban már egy kis baj van. Tudása, felkészült­sége még nem elég. Művel­je magáti Örömmel olvasom az Írd meg te is a véleményed rovat­ban közölt leveleket. A bennük leírt nézetek igen tanuUágn- sek. Különösen azok a levelek tetszenek, amelyekben saját am­sükről vallanak a fiatalok. A megtörtént esetekből tanul az ember a legkönnyebben. Azt hiszem, hogy ezt nem esek én gondolom Így Azért írok, mert a mostani vitában felvetett problémával kapcsolatban nekem is vannak bizonyos tapasztalataim. Sajnos ezek a tapasztalatok nem éppen vidémak. Mégis Írok réluk, mert úgy gondolom, hogy az esetem nem egyedülálló, s má­soknak is tanulságos. Udvarolt nekem egy fiú. Kezdetben csak a szüleim és a ro­konaim kedvéért álltam vele szóba. Később azonban, amikor jobban megismertem, belészerettem. Ö is nagyon szeretett. A- mikor bevonni! katonának, stirün váltogattuk a leveleket, gyak­ran hazajött szabadságra, és ilyenkor mindig meglátogatott en­gem is. Később azonban valamilyen okból ethídegiilt tőlem. Ta­lán a távolság és a hosszú távoliét ártott a kapcsolatunknak, nem tudom. Most már másodéves katona, s a levelei teljesen elmarad tak. Karácsonyra idehaza volt szabadságon, vártam, hogy meg látogat. Üzentem neki. hogy beszélni akarok vele. Azt vála­szolta, hogy nincs ideje és nincs miről beszélnie velem, tgv aztán végleg szakítottunk. Pedig már az eljegyzésünkre ké­szültünk. Nemrég azt hallottam, hogy ott, ahol katonáskodik, megismerkedett egy lánnyal, és azért szakított volem. De ha (gy van, miért nem írta ezt meg nekem? Rettenetesen boldogtalan vagyok, és nem tudom, hogy mit tőgyek. A szüléim azzal vigasztalnak, hogy Így legalább kidé rült ez udvarlóm ingatagsága. Rosszabb lenne, ha mindez csak a házasságunk után derült volna kt. Elismerem, hogy a szü leimnek igazuk van. Csakhogy én még most ts szeretem, és folyton arra gondolok, hogy ha nincs tőlem olyan hosszú Ideig távol, akkor nem hidegül el tőlem. S. Retallo Én vagyok az apa? Olyasmiről írok, ami nem mindennapi. Nem tudom, hogy az esetem beleilllk-e az Cj Ifjúság hasábjain folyó vitába, de úgy gondolom, hogy nagyon tanulságos, és ezért fogtam tollat. Másodéves katona vagyok. Mielőtt bevonultam katonának, komolyan udvaroltam egy lánynak. A kapcsolatunk teljesen bensőséges volt, de aztán kezdtünk egymástól elidegenedni. A szülei azt szerették volna, ha mégis összeházasodunk. En azon­ban hallani se akartam a házasságról. Így aztán, még a be vonulásom előtt szakítottunk. Nem is leveleztünk. Egy szombati napon, amikor éppen kimenőre készültem, le hívattak a kaszárnya kapujába. Legnagyobb meglepetésemre a lány és az apja vártak ott rám. Közölték velem, hagy nemsn kára apa leszek, és éppen ezért jő lenne, ha minél előbb ősz szeházasodnánk. Nem álltam kötélnek. Nemcsak azért, mert nem hittem, hogy én vagyok a születendő gyerek apja, hanem azért is, mert a lánytól Időközben teljesen elhidegllltem. Tudom, hogy már ti se szeret, és csak azért ragaszkodik hozzám, mert most bajba került, mert apa kall a gyerekének. A lakodalom elmaradt. A kislány megszületett, s most azt állítják, hogy én vagyok az apja. Én azonban nem1 hiszem, mivel bárhogyan számolok, a szorosabb kapcsolatunktól a gye rek születéséig tizenegy hőnap telt el. Természetesen, az it gyünk bíróság elé került. Remélem, hogy nekem adnak Igazat. Saját könnyelműségemből ilyen kellemetlen helyzetbe kerül­tem. Most már hiába logom a fejem, a tanulságokkal nem sok­ra megyek. Mégis szeretném, ha az flj Ifjúság olvasói és le volezoi megmondanák ügyemről a véleményüket. Hol hibáztam? Mit tennének az én szorult helyzetemben? Egy katona Hűtlen lett hozzám Örülök, hugy az Oj Ifjúságban olyan kérdést vetettek fel, amely bennünket, katonákat is érdekel, s engem, sajnos, sze­mély szerint Is érint. Hónapok óta szerencsétlennek érzem magam. Ha a bajtár­saim nem vigasztalnának, s a parancsnokaim nem lennének megértőek, akkor biztos, hogy már rég végeztem volna magam­mal. Életem legnagyobb csalódása ért az ősszel, amikor ott­honról levelet kaptam. Azt írták, hogy a menyasszonyom más­hoz megy feleségül. Azonnal szabadságot kértem. Szerencsé re jő katona vagyok, ezért a parancsnokaim nagyobb megértést tanúsítottak irántam. Kaptam néhány napos eltávozást. így hazautazhattam. Sajnos, az otthonról kapott hír igaznak bizonyult. A meny­asszonyom először szóba se akart állni velem, de aztán mégis kijött a kapuba. Közölte, hogy már nem szeret és egy hónap múlva férjhez megy. Beszélgetésünk alatt jelen volt az anyja, s amikor kértem, hogy néhány szót négyszemközt szeretnék váltani a lányával, azt felelte, hogy a lánya már menyasszony, nem hagyhat bennünket magunkra. Szomorúan és csalódottan távoztam. Semmit se tehettem. Azóta folyton azon töprengek, hogy miért lett hozzám hűtlen a menyasszonyom. Talán attól tartott, hogy a két év alatt megváltozom és nem veszem öt feleségül? A faluban azt suttog­ják, hogy az egészben a szülei a ludasok. Ok beszélték rá. hogy ahhoz a másikhoz menjen feleségül. Sajnos, nem vagyok otthon és nem deríthetem fel az Igazságot. De ha kideríteném Is hogy ml az igaz. a helyzeten akkor se változtathatnék sem mit. Máshoz ment feleségül az, akit én mindenkinél jobban sze­rettem. Kovács István, Prága goznak. A boldogság tán nem az alkotómunkában rejlik? — Érvelése fölháborító. Az emberi életnek megvan a ma­ga normális tempója, s ennek a meggyorsítása bűn. Boltz ismét fölnevetett. — Gondolatmenete nem tel jesen logikus, professzor úr. Volt idő, amikor az emberek gyalog vagy lóháton közieked tek. Manapság lökhajtásos gé pékén repülnek. Valaha száj ról szájra szállt a hír, és éve kig tartott, míg eljutott a föld­golyó minden sarkába, ma a rádió az események történésé­vel egyidejűleg ad hírt róluk. Korunk civilizációja mestersé­ges eszközökkel gyorsítja az élettempót, s ön ezt nem ta­lálja bűnnek. A tömegszóra­koztatás eszközei talán nem gyorsítják az élettempót? Miért ítéli hát bűnösnek az élő szer­vezet működésének felgyorsí­tását? Biztos vagyok abban, hogy ezek az emberek, ha nor­mális életet élnének, a millio­mod részét sem tudnák elvé­gezni annak, amit jelenleg. Az élet értelme pedig, mint tudja. közül különösen kettő volt fon­tos: a matematikai gondolko­dást kiváltó inger és az, amely — szerencsére — nem esett távol a 93-as ciklustól. Kiképzésem egy hétig tar tott, s ezek után elég engedel mesnek találtak arra, hogy munkába állítsanak. Első fela­datom az ICBM elfogadhatósá gának a megoldása volt. A megoldás két órát vett igénybe. Az eredmény kedve zőtlennek bizonyult a miniszté rium számára: az ICBM az a dott körülmények között meg valósíthatatlan volt. A második — ugyancsak ha­dászati jellegű — probléma az ellenség nukleáris fegyvereinek a megsemmisítésére is képes neutronsugár erejének a kiszá­mítása volt. A számítás ismét kedvezőtlenül alakult. Egy neutrónágyú, ahogy a számítá sok jelezték, néhány ezer ton­nát nyomott volna. A feladatok megoldása való­ban gyönyörűséggel töltött el, s minden bizonnyal úgy lát­szott, hogy én is Krafstudt ha­talmában vagvok, akárcsak a az alkotómunka. Bizonyára méltányolni fogja, hogy ön is közéjük tartozhat. Hamarosan ön is megtudja, mi az öröm és a boldogság! Két napon belül egy külön szobát készítünk az ön részére. Egyedül fog dől gozni, mert — mér megbo csásson — ön kissé elüt a nor mális emberektől. Boltz kedélyesen vállon ve­regetett, s egyedül hagyott, hogy eltűnődjem e?nb°rtelen filozófiáján. 9 Lelki alkatomtól függően, az engedelmességre nevelést o- lyan frekvenciával kezdték, amely megtörte nyakasságo- mat. Az első lépés következté­ben újra elvesztettem akarat erőmet. Térden állva, kidülledt szemmel, üres tekintettel bá múltam a semmibe, s engedel mesen Ismételtem a már isme rős hálaadási szöveget. Újdon­ságként ezenkívül belém ver­tek néhány neurokibernetikai igazságot is. A lelkiállapoto­mat meghatározó frekvenciák többiek, azzal a különbséggel, hogy engem a generátor nem változtatott lélektelen eszköz­zé, hanem önbizalommal és lel kesedéssel töltött el. Örömet szerzett az a tudat, hogy min denek fölött állok, s ez az érzés még az alvásra szánt szünetben sem hagyott cser ben. Alvást színleltem, valójá ban azonban méltó bosszún törtem a fejem. Befejezve a hadügyminiszté­rium feladatainak a megoldá­sát, gondolatban (hogy senki meg ne tudja) legfontosabb személyes problémámat igye­keztem megoldani, amelynek segítségével levegőbe akartam röpíteni a Krafstudt Társula­tot. A levegőbe röpítést termé­szetesen képletesen értettem, mert robbanóanyagom nem volt, s abban a börtönszerű őrültekházábán nem is szerez­hettem volna. A robbantás mindenesetre nem szerepelt a terveimben. Mivel az impulzusgenerátor bármilyen emberi érzés kivál­tására alkalmasnak bizonyult, úgy okoskodtam, hogy megpró­bálhatom felhasználni arra is, hogy az emberi méltóság érze- letét váltsam ki a generátor ál­dozataiban, s fellázítsam őket az exnáci bűnöző ellen. Ha ez lehetséges volna, kívülről érke­ző segítség sem menthetné meg ezt a tudóskodó gengszterban­dát. De mi módon érhetem ezt el? Lehetséges a frekvencia olyan megváltoztatása, amely a matematikai gondolkodás he­lyett haragot és gyűlöletet kelt az emberekben? A generátort idős tervezője, a tehetséges, de láthatóan sza­dista hajlamú dr. Pfaff kezel­te. Szemmel láthatóan élvezte az általa tervezett gépezet mű­ködését, tőle tehát nem várhat­tam segítséget. Dr. Pfaff szóba sem jöhetett. A generátort te­hát az ő segítsége és tudomá­sa nélkül kellett a kívánt frek­venciára állítanom. Ha a generátort túlterheljük, azaz, ha a megengedettnél több áramot fogyaszt, a frek­vencia csökken. Ez pedig azt jelenti, hogy ha egy ellenállás­sal fokozzuk a megterhelést, a generátor alacsonyabb frekven­cián működik, mint azt a mé­rőműszerskála mutatja. A Krafstudt Társulat a má­sodpercenkénti 93-as frekven­ciával váltotta ki a matemati­kai gondolkodást. A düh a 85- ös frekvencia eredménye. Ezek szerint a frekvenciát teljes nyolc ciklussal kellett csök- kentenem. Hogyan és mivel terheljem le' a generátort, hogy ez bekövetkezzék? A laboratóriumban tett l«to- gatásaim alkalmával alaposan szemügyre vettem a generátor volt- és amméterskálájának a mutatóját. Hogyan hajtsam végre a túlterhelést az én ma­tematikai problémámhoz? Először is magam elé kép­zeltem, miképpen kapcsolód­nak a generátorhoz a hatal­mas kondenzátorok, amelyek között ezek a szerencsétlenek raboskodtak. Aztán negyven perc alatt megoldottam az ide­vágó Maxwell-egyenletet, s el­végeztem a többi bonyolult számítást is. Kiderült, hogy Píaff úr ener­giatöbblete csak mintegy más fél Watt! • ' "Ez elégnek bizonyult annak 1 a megoldására, hogyan csök­kenthető a generátor 93-as cik- . tusa 85-re. Semmi mást nem kellett tennem, csupán egy 1,350 ohmos ellenállással le 1 földelnem a kondenzátor er­nyők valamelyikét. Csaknem felkiáltottam az ö- römtől. De hói találok egy ép- 1 pen ilyen ellenállást kiváltó drótot? Törtem a fejem. Na- gyón pontos munkát kellett vé- ■; geznem, máskülönben a kívánt :i hatás nem következett volna be. b Lázasan kutattam valami ! anyag után, de semmi elfogad­ni hatót nem találtam. Már-már ű erőt vett rajtam a tehetetlen- ség, amikor egy fekete mű­anyag csésze jelent meg a sze- ■- mem előtt, amint egy reszkető i, kéz az asztalomra helyezi. Fel- n pillantottam, s a meglepetés- ű tői alig tudtam megállni, hogy föl ne kiáltsak: az a karcsú, s ijedt tekintetű lány állt előt- a tem, aki krafstudték postáját hordta nekem. >r 1- (Befejezése következik) t, Zalabai Zsigmond fordítása VII. — ...öröm és boldogság tölt el bennünket — ismételte á kó­rus. — Milyen csodálatos, hogy minden egyszerűi- Milyen gyö­nyörű tudni, hogy a szeretet, félelem, fájdalom, gyűlölet, éh­ség, bánat és öröm nem más, mint testünket érő elektroké miai Impulzus! — ...elektrokémiai impulzusl — Milyen boldogtalan, aki nem ismeri ezt az igazságot! — ...ezt az igazságot! — harsogta engedelmesen a szol­gahad. — Ezt a boldogságot Kraf­studt úrtól, mesterünktől és megváltónktól kaptuk! — „.kaptuk. — Oj életre keltett minket. —- Új életve keltett minket. Bekémleltem a tanterem ü­vegfalán, s hallgattam ezt a rettenetes imát. Az emberek lélektelenül, összeroskadva, félig lecsukott szemmel, kifejezéstelen han gon ismételték a lidércnyomá- sos „igazságokat". Az alig tíz lépésnyire álló generátor alá­zatosságra kényszerítette el­lenállásra képtelen egyéniségü­ket. Győzött rajtuk az ember­telenül gonosz, állati és u- gyanakkor precíz kegyetlenség. A szerencsétleneket látva csak a legrosszabbra, a lelki zavar­ra és kábítószer-használatra gondolhattam. A hálaadás végeztével mind a tizenketten egy. nagy, padso­rokkal zsúfolt terembe vonul­tak. Minden egyes pad fölött egy alumínium ernyő függött, amely az óriási kondenzátor része volt. Az.ernyő másik fe­le bizonyára a padlóba volt süllyesztve. Ez a terem akaratlanul is egv ernyős asztalokkal bérén dezett kertvendéglőre emlékez­tetett. Az Idilli benyomás s- zonban rögtön* szertefoszlott, mihelyt az ernyő alatt görnye­dő emberekre pillantottam. Valamennyinket egy papír­lap várta a megoldandó fel­adattal. A számítók kezdetben ostobán és értetlenül bámul­ták, még mindig az akaraterőt megszüntető frekvencia hatása alatt álltak. Ezzel egyidőben bekapcsolták a 93-as ciklusú frekvenciát, s egy harsány hang parancsot adott a mun­kára. Mindnyájan a jegyzettömb höz kaptak, ceruzát ragadtak és lázas sietséggel írni kezd tek. Ezt nem lehetett munká­nak nevezni, őrület volt, affé­le matematikai epilepszia. Jegyzeteik fölé görnyedve hánykolódtak és vonaglottak. kezük úgy járt, mint a motol­la, míg csak el nem mereve­dett; az erőfeszítéstől arcukba szökött a vér, szemük majd kiugrott az üregéből. S ez Így ment csaknem egy órán keresztül. Amikor kezük már csak vonaglott, amikor fejük már-már az asztalra ha­nyatlott, s kinyújtott nyakukon kötélvastagságúra dagadtak az erek, a generátort a nyolcas ciklusra állították át. Abban a pillanatban mind a tizenketten álomba merültek. Krafstudt még arról is gon­doskodott, hogy szolgahada pi­henőhöz jussonl Aztán minden kezdődött élői­ről. Egyszer, amíg a matematikai tömegőrületet figyeltem, lát­tam, hogy omlott össze az e- gyik alkalmazott. Hirtelen ab­bahagyta az Írást, őrülten egy megszállottan körmölő szom­szédja felé fordult, és kifeje­zéstelen tekintettel bámult rá, mintha valami elviselhetetlen fájdalom árán emlékeznék visz- sza valamire. Majd szörnyű torokhangon felkiáltott, s tépni kezdte a ruháját. Ütötte, verte magát, ujjait harapdálta, tépte a bőrt a mellkasáról, asztalba verte a fejét. Majd kirohant a terem­ből, és a padiéra roskadt. A többiek ügyet sem vetet­tek rá, ceruzájuk továbbra is lázas sietséggel rótta a soro­kat. Ügy elfogott a gyűlölet, hogy dörömbölni kezdtepi a becsukott ajtón. Ki akartam hívni a sze­rencsétleneket, rá akartam ven ni őket, hogy számoljanak le mindennel, lázadjanak fel, tör jenek hóhéraik ellen. — Ne dolgozza magát agyon. Rauch űr — hallatszott a há tam mögött egy hűvös hang Boltzé volt. — Gyilkosok! Látja, mit est nálnak az embereikkel! Milyen jogon kínozzák őket? Nyájasan elmosolyodott, és így felelt: — Emlékszik az Odüsszeiáról szóló mondára? Az istenek fel­ajánlották neki, hogy válasszon a hosszú, de unalmas, és a rö­vid de eseményekben gazdag élet között. Az utóbbit vájasz- totta. Akárcsak ezek az ' em­berek. — De nekik nem kínáltak föl semmilyen választási lehe­tőséget. Az impulzusgenerá torral kényszerítették őket, hogy az értelmetlen önfeláldo zás mellett döntsenek! Boltz felkacagott. — Nem hallotta, amikor ki­jelentették, hogy boldogok? Nézze, milyen önfeledten do

Next

/
Thumbnails
Contents