Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-10 / 2. szám
A SZÉP SZÓ EREJÉVEL Tudtam, hogy lesz kultúrműsor, azt Jegyzetemben lapozgatva tekintetem is, hogy a fiatalok kdják, mégis meg- mindig azon a néhány szén állapodik lepődtem, amikor beléptem a Velká meg, melyet még akkor aláhúztam: Ida-i (Nagyida) kultúrházba. Az egy- Irodalmi Színpad, Ady Októberi Szo- begyűlteknek legalább a 70 százaléka cialista Forradalom meg néhány versfiatal bolt. Mintha a SZISZ összejö- cím. vetelére érkeztem volna. Pedig hát Az Irodalmi Színpad műsorával a CSEMADOK helyi szervezete tartót kezdődött az est. De mielőtt erről ta évzáró közgyűlését. szólnék, hadd mondjam el, hogy kőSzép számban összejöttek a kultú- zel egyórás műsor keretében a Iá rát kedvelők. A vezetőség értékelte nyok tánccsoportja is többször kész az 1972-ben végzett munkát, felolvas- tette tapsra a hálás közönséget, ták az 1973-ra kidolgozott tervet, Nos, azok az aláhúzott szavak. Hát májd, élének, esetenként szenvedélyes az úgy kezdődött, hogy négy fiatal a vita következett, szóval tartalmas elhelyezkedett a színpadon. Nem volt az egész gyűlés. Most mégsem szóltak egy szót sem, mit akarnak, erről akarok szólni. Hogy miért? mi a céljuk, csak szép sorjában olvasni kezdték a nagy költő verseit. Az elején még azt kérdezi meg Nyugatos Ady, hogy „Szabad-e Dévénynél betörnöm Üj időknek új da laival?, de az 1905-ös orosz forradalom idején mér meglátja, üdvözít s várja a keletről jövő nagy vörös székárét. Aztán harcol a Nagyúrral, majd kérdez: „Mikor fogunk már összefogni? .. . Magyarok és nem-magyarok?“ Válaszol és bíztat: „Holnap már minden a mienk lesz, Hogyha akarunk, ha merünk“. Dózsa György unokája már azt mondja: „A Nyár heves s a kasza egyenes“. S a végén: Sose hull le a vörös csillag“. Nem kellett ebbe a műsorba sem mit belemagyarázni. A forradalom viharmadarának szavain át szinte észrevétlenül jutottunk el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyó zelméig. S a költő soraiból éreztük, a szép szó erejével világot lehet megmozgatni. Haraszti Gyula FELHÍVÁS A CSEMADOK Központi Bizottsága, a bratislavai Népművelési Intézet (Osvetovy ústav), a Szlovákiai írók Szövetségének magyar szekciója, a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v., az Irodalmi Szemle, a Nő, a Hét, az Oj Ifjúság, valamint a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztősége „Nagy évfordulók“ címmel országos irodalmi vetélkedőt hirdet Csokonai Vitéz Mihály születésének 200., Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 150. évfordulója alkalmából. A vetélkedő célja, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók jobban megismerjék a költők életpályáját, műveiket, a kort, melyben éltek és alkottak, és sikálom arra, hogy tisztelegjünk a három klasszikus, nagy, magyar költő emlékének. A vetélkedő 1973. január 1-vel kezdődik és májusban a Jókai-napokon ér véget. Az országos irodalmi vetélkedő feltételei és szervezési szabályai: 1. A vetélkedő négyfordulós: helyi, járási, országos elődöntő és döntő. 2. A vetélkedő első fordulóját (helyi) 1973. február 28-ig, a járási döntőket 1973. március 31-ig, az országos elődöntőket 1973. április. 29 ig, a döntőt 1973. május havában, a Jókai-napokon tartjuk. 3. A négyfordulós Irodalmi vetélkedő anyagát a rendező szervek biztosítják nevezetesen: jelentkezési lapok a vetélkedőbe, kérdések és a helyes válaAZ ÉN KLUBOM! Az utóbbi időben számos SZISZklub alakult. Az Oj Ifjúság szerkesztősége úgy határozott, lehetőséget ad ezeknek a kluboknak, klubvezetőknek és -tagoknak, hogy a lap hasábjain valljanak munkájukról. elképzeléseikről, kulturális ténykedésük ról. AZ ÉN KLUBOM címen olyan írásokat várunk, amelyek nemcsak a klnbszeretetet tükrözik, hanem tanácsként, útmutatásként is szolgálnak más kluboknak, amelyek segítik a még jobb munkát, amelyek segítenek ki küszöbölni a kulturális tevékenységben mutatkozó esetleges hibákat, hiányosságokat. Kedves Fiúk, kedves Lányok! Várjuk Írásaitokat! t a szerkesztőség szók a vetélkedőt vezető bizottságnak, egységes, értékelőlap. Továbbá: műsoranyag az ünnepi rendezvényekhez. 4. A vetélkedőbe korhatár nélkül benevezhetnek: a CSEMADOK helyi szervezetei, könyvtárak, népművelési intézmények, a Nőszövetség, a SZISZ alapszervezetei, iskolák közösségei. A benevezés lehet csoportos (3 személy) és egyéni. 5. A jelentkezési lapot a vetélkedőbe a CSÉMADOK illetékes járási titkárságán kérjék és a kitöltés után ugyanoda küldjék be. A kellő mennyiségű jelentkezés után a járási szervező bizottság (Irodalom-népszerűsítő albizottság) a jelentkezési lapon feltűntetett zsűri elnökének,. megküldi a vetélkedő anyagát. 8. A vetélkedő minden fordulójában minden versenyző mindhárom témakörben (Csokonai, Petőfi, Madách) indul. A vetélkedőt háromtagú zsűri vezeti és értékeli (egyenként 0—5 pontig). Az I. fordulóból a zsűri a legmagasabb pontszámot elért versenyzőt (csoport vagy egyén) juttatja a járási döntőbe. Egyenlő pontszám esetén a zsűri erre a célra tartalékolt kérdést adhat fel a versenyzőknek, hogy eldöntse az elsőbbséget. 7. A négyfordulós irodalmi vetélkedőbe benevezett résztvevők kizárólag a központi szervező bizottság megbízásából elkészített kérdésekre kötelesek vála szólni. A kihúzott kérdés érthető felolvasása után a zsűri két perc gondolkodási időt ad a versenyzőnek. A megadott idő után további két percen belül kell megfogalmazni a helyes választ. Elégtelen válasz esetében a zsűri másik versenyzőtől kérheti a kérdés helyes megválaszolását. Minden versenyző azo nos mennyiségű kérdésre válaszol, melyet a zsűri határoz meg a versenyzők létszámától függően. 8. Az irodalmi vetélkedő kérdéseinek helyes válaszait a zsűri az ilietékes szervező bizottságtól kapja meg lepecsételt borítékban, melyet a Zsűri elnöke csak a vetélkedő előtt egy órával bonthat fel a két bizottsági tag jelenlétében, majd a verseny befejezése után ugyancsak leragasztott borítékban köteles éladni a szervező bizottságnak. 9. A járási döntők háromtagú zsűrijét a járási szervező bizottság nevezi ki. A járási döntőkből az első két helyezett jut tovább az országos elődöntöbe. 10. Az országos elődöntők (és a döntő) zsűrijét a központi szervező bizottság nevezi ki. Az országos elődöntőkből az első három helyett Jut a döntőbe. 11- A vetélkedő I. és II. fordulójával járó költségeket a résztvevők, az országos elődöntők és a döntő költségeit a központi rendező szerv fedezi. 12. Az országos irodalmi vetélkedő döntőjének résztvevőit a versenyt meghirdető intézmények díjakkal jutalmazzák. Bratislava, 1972. december A CSEMADOK Központi Bizottságának népművelési osztálya s néped dicsőségére Ehhez a korszakhoz fűződik Petőfi két nagy élménye: ekkor köszönt rá a legnagyobb szerelmi érzés, és ekkor köt barátságot Arany János sál. A Kisfaludy Társaság 1846-ben pályázatot hirdet olyan költői be szély megírására, amelynek hőse a nép ajkán élő történeti személy. A- rany János Toldija* nyeri az első díjat. Petőfi meghallva a hírt, elkéri a kéziratot és azon nyomban elolvassa a művet. Látja, hogy táréra talált. akit ugyanaz az irodalmi elv vezényel, mint őt. Lelkesedéstől fűtve költői levélben üdvözli Toldi szerző jét, arra biztatva költőtársát: „Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!“ Arany ugyancsak versben válaszolt a kitüntető elismerésre. Mindkét kői temény az Életképekben jelent meg. Ezek után őszinte ösztönző, gyümölcsöző barátság fűzte őket egymáshoz. Barátságukat számos levél és költemény örökli meg. ezek egyikéből idézünk: „Jártam azóta dicső szép tájakon. ámde tiétek Mindig eszemben volt, bár nincs mit rajta csodálni; A veletek töltött kor tette szivembe örökké. S jártam azóta magas fényes paloták körül, ahol Minden, minden nagy; gazdáik lelke kicsiny csak . . .“ 16. kérdés: Mi a címe ennek e költeménynek, amellyel Petőfi Aranyt köszöntötte, s melyik versével vála szolt Arany? írjátok meg ez idézett Petőfi vers elmét! Petőfinél a magánélet és a közönség! harc elválaszthatatlanul jelentkeznek a verseiben. Éppoly termé szetességgel „teregeti kl“ élete gondjait, mint amilyen közvetlenül énekli meg a politikai-közéleti kérdéseket. A közösségi érzés és a magánélet összhangját tükrözi szerelmi költészete Is. Számára a szerelem nem elszigetelt érzés, hanem tettekre lelkesítő, lendítő erő. 1846 nyárutón a költő erdélyi uta zásra indul. A nagykárolyl megyebálon Ismeri meg Szendrey Jaltát. Az, első látásra lángra Jobban a költő szive, s a nagy szerelmi tűz a magyar szerelmi líra legszebb gyöngy szemei megalkotáséra Ihlett, ame lyekben a hazaszeretet, a közösségi ügy és a csodálatos szerelem elválaszthatatlanok: „Az örömnek könnyét strom, Ha lánykámra gondolok: Fájdalonlnak könnyét síróm. Ha hazámhoz fordulok.“ Szerelmes verselt a népdaljk kristálytiszta egyszerűsége, finom mücsi szoltsága jellemzi, s a keresetben szavak mégis határtalan, mindent elsöprő szerelméről szólnak. „Lennék vad erdő a /Folyó két oldalán,/Fergetegekkel a/Hárcot klél- laném . . ./De csak úgy, ha szeretőm /Kts madárka volna,/Bennem ütne fészket és ott/Ágamon dalolna./ Az öreg Szendrey osztályelőttéie- tekkel hajtva elzárkózik a bizonytalan jövedelmű költő elől, s a fiata lók egyébb okok közbejátszáséval egy időre elszakadnak egymástól. 1847 elején jelenik meg az Életképekben a „Reszket a bokor“ című népdalszerfi — azóta oly sok nyelvre lefordított — szerelmes verse. Ezt olvasva Júlia bizonyságot szerez a költő szerelméről. Mindössze ennyit válaszol: „1000 szer Júlia“. 17. kérdés: Nevezzétek meg a két idézett vertet! A fiatal pár legyőzi az eléjük gördülő akadályokat, s az esküvő napját megismerkedésük évfordulójára tűzik ki. A költő magánélete révbe Jut. A beteljesült vágy, a végtelen boldogság, az Ifjú feleség „birtoklása“ azonban nem feledteti vele a közösségi ügyeket. Harcos szabadságvágyát és szerelmét őszintén, tökéletes művészettel dalolja meg. Boldogsága mint az egész emberiség boldogságáért vívott harc ösztönzóereje jelenik meg az alábbi költeményében:/H6ny drága élet hullt már érted el,/Oh, szent szabadság! és ml haszna van? /De lesz, ha nincs . . ./Keblemre hajtva fejecskéjét, alszlk/Kls feleségem mélyen, csendesen./ Az idill meghitt légkörében annál élesebben véljük hallani politika! háborgása dörgéseit, de rögtön elcsendesül, amint tudatosftja felesége jelenlétét, erre pedig a refrén figyelmeztet szakaszonként. Feleségéről irt verseit ugyanaz az érzelmi tisztaság, mély Ilraiság, áttetsző tisztaság jellemzi, mint a Jú- lia-verseket, csak egy vonással különbőznek: a hitvesi versekből hiányzik a sóvárgás, az elérhetetlennek tűnő lény utáni vágyakozás, helyébe a boldog jelen bemutatása lép:/Elíá- radtam. Most már/Csak pihenhetek. /Ülj le Itten, majd én/Metléd heve- rek./S rád hajlok fejemmel./igy, kis angyalom. .. ./Munka után mllyen/jő a nyugalom!/ A boldog megelégedettségét, a beteljesedés érzését, a síron túl is tartő szerelmét leginkább a „Szeptember végén“ című költeménye örökíti meg. Egy konkrét szemléletből indul ki a szeme elé táruló völgy és bérc nyári képéből, de rögtön a kép mellé lopakodik a tél, az elmúlás. Ezután szubjektív párhuzam következik: a kőltő szívében vtrulő Ifjúság, és az őszbe csavarkodó haj. „Elhull a virág, eliramlik az’ élet.. .* sorban az anapesztusok mintegy meggyorsítják a költemény ritmusát, ezzel is szemléltetve a gyors elmúlást. De a költő ezt tudatosítja, és ennek hatására cselekszik, és folytatja képzelgéseit. Maga elé ülteti hitvesét, majd özvegyként látja őt, sőt azt is elképzeli, hogy a kedves férjhez megy, de ö még a sírban is, örökkön szeretni fogja, itt jut kifejezésre a versben lappangó alapérzés: a szörnyű jövő megjósoiása, amely később az utolsó betűig beteljesült. „Édes szép ifjú hitvesem...” — ez a három jelző tökéletesen összefoglalja mindazt, amit a költő egyik öt versszakos gyönyörű költeményében megénekel. 18. kérdés: Mi a címe ennek ez bt strófának, nevezzétek meg a két idézett verset ts! A 16.—17. kérdésekre a válaszokat január 20-ig küldjétek szerkesztőségünkbe! GENTB ANDRÁS: XIX. Ha nem élem át ezt az eseményt, talán én sem hiszem el, hogy a lő ilyen okos állat. Sok tapasztalatom még nem volt vele, mert gyorsan csinált hnszár voltam.-OKönnyebb lett a dolgunk, a mikor végre letelepedett Ősz tyerben az Első Internaciona lista Gyalogezred Az életünk is vidámabbá vált. mert ma gukkal hozták a zenekarukat De puskaporosabb is lett az életünk, mert Osztyert már nemcsak Gyenyikin, hanem Petljura egységei és a környékbeli zöld bandák is ustro- molták. A gyalogosok közt harcoló kínaiakból sokan elestek. Megviaszosodott, sárga arcuk láttán a szivünket facsarja a fájdalom. Messziről, távolról jöttek, hogy itt haljanak meg, feláldozzák életüket, mert megértették, mit jelent az ősz tályharc. Ha Ht leverjük az elnyomókat, akkor odahaza is sikerülhet! Úgy gondolkodhat nak, mini mi Nehéz is meg válnunk elesett bajtársainktól amikor utolsó útjukra kísér jük ókét Könnybe born) a szemünk, amikor a gyalogéi red zenekara a búcsúdalt játsz sza: Kitették a holttestet az udvarra, nem borul senki a koporsójára... Nincs más dalunk, csak a régit fújhatjuk. Nincs köztünk komponista, az viszont nem is juthatott az eszünkbe, hogy „vörös gyász dalt rendeljünk“, amikor nem a halálra, hanem ai életre gondoltunk. Hát maradt a régi dal, de est csak ml, magyaruk nkrán földön magyar dallal le metjük a kínai harcostársain értjük. Távol otthonainktól, ukrán földön magyar dallal temetjük a kínai harcostársainkat. Ha a koporsók alött áll va, a tájdalom, a szumurúság lett Is rajtunk úrrá, mégis a holnapra kell gondolnánk. Mint a pártsejt elnöke, én ts búcsúzom a halottaktól.* — Megfogadjuk sírjaitok felett, hogy a fegyvert nem tesz szűk le mindaddig, mig végleges győzelmet nem aratunk az Imperialista rablóbandák te lelt! —O— Annyiszor emlegettük a kutyaszorítót, hogy végül mi is belekerültünk Sem nappal, sem éjjel sincs már nyugtunk, minduntalan belénk mardos az ellenség. Gyenyikin Petljura csapatai és a zöld bandák Egymással versengenek Ősz lyerért. Nem is tarthatjuk tu vább a várost, mert az utolsó emberig leöldösnének benniin két. S a halottak nem küzd hatnék. Még az a szerencsénk, hogy a versengő partnerek nein dugják ossza a fejüket, hogy közös haditervet kovácsoljanak. A felderftőink kiszaglászták. hogy Gyenyikin mérlegelte a „konkurrenciát“, és északnak vette az irányi, elfoglalta Csornyigovot, a Gyeszna-parton fekvő nagyobb várost. Kétheti csatározás után túladtak Osztyert. A gyalogosok Kijav felé vonultak, mi pedig Gyenyikin alán. Meri úgy wzőll a parancs: Usztyerból kiverni Gyenyikint. Meg is tatlük, ám kivertek minket is. de nem Gyenyikinék. Hál megyünk utánuk. mert amíg egy cári *á- bornok is itt szívja a levegőt, nem hagyják nyugton a népei.. Furcsa egy háború ez. Kóborló egységek — kóborló front. Egyszer Itt, másszor ott csap fel a tűz, mintha sokfejü sárkánnyal hadakoznánk. Ha itt nem védjük meg a szovjethatalmat, hogy mehetnénk tovább? Támasz nélkül, hátország nélkül hová mehetnének azok, akik kiverekszik magukat a kutyaszorítóból? Mert kell egy ország, egy szilárd támaszpont, amelyben bízhat nak a forradalmárok. amely segítséget ád. S ez az ország megszületett, itt, ezen a föl dön, ahol még most Is harcban állunk az ellenséggel. Az élet re menő harcban azonban nem feledkeznek meg a bajba került társakról sem. Már ve lünk is tudatták a felsőbb vezetés tervét, hogy délnyugati irányba kellene nyomulnunk, hogy megsegítsük a Kárpát medencében szorongatott Ma gyár Tanácsköztársaságot. De hogy menjünk, amikor itt köt ve a kezünk, lábunk? Szabad kezot adjunk az elienforradal- mároknak? És délnyugat be lyett észak taté vágtatunk Gye- nyikin után. A Kárpátok fenyő- rengetege, az Uzsokl-, a Verec- keí-sznros csak ábránd marad...-Oüsernyiguv alatt egy falában szállásoljuk el magunkat. Négy kilométernyire vagyunk a várostól. Egyszerre távoli puskaropogás, gépfegyverek ratatá- zása zavarja meg a falu csendjét. Horváth ezredparancsnok falém tordal. — Szabó elvtársi — Parancs! — A divízióddal néad mag, ml ez a csetepaté. Elindulunk Csernyigov felé. mart arról az oldalról hallatszott a fegyverropogés. Már több mint két kilométernyire lehetünk a támaszpontunktól, amikor kirajzolódik előttünk egy falu körvonala, és oldalt, a határban a kis fenyderdo. A puskák még durrognak. A tain felöl lövöldöznek, de sem a támadókat, sem a védekező két nem látom. Gyakorlatoznának a közeli várost védő Gye nylkln-katonák? Gyorsan lété riink az útról, hogy hátulról vessük be magunkat a kis fenyőerdőbe. Itt kijelölöm e ló- fogókat. Jobb és bal felöl gyalogosan rajba fejlődünk. A faluból bizonyára láthatták, hogy valamilyen lovascsapat közeledik. Az sem kerülhette el • figyelmüket, hogy hirtelen letértünk az útról. És most, hogy az erdöszélen mozgolódást észlelnek. gépfegyvertüzet zúdítanak ránk. Már látjuk is, honnan lövik az erdőt. Jóval a házikók előtt, a földhányás mögül rálalázik a fegyverük. Hogy elvonjam a figyelmüket, a kozáksapkát viselő első századnak megparancsolom, hogy tartsa tűz alatt ókét, a vörös hnszársapkás második századdal pedig a lovainkhoz megyünk, hogy oldalba támadjuk az ellenséget. Amikor meghallják a patadobajt, látják a faléjük törő egységünk mögött felvert port, kezünkben a villogó kardot, a tejünkön vöröslő huszársapkát, kiugrálnak a lövészárokból, s a faluba, a lovaikhoz futnak. Az erdő felé Intek a kardommal: Ti Is lőre, „kozákok“! S a harci tüzet szítva, énekelni kezdünk: Fel, fel, ti rabjai a földnek, fel, fel. te éhes proletár!... Még elég távol vagyunk tőlük. de jől látjnk, hogy a Ifi- veszárokból szintén kiugró Gyenylkin-tiszt pisztollyal fenyegeti a megfutamodó katonáit: „Vissza, vissza! Lőni a vörös ördögöket!“ (Folytatjuk)
