Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-10 / 2. szám

' tói-CBSZ A KfRAliTf Az utóbbi években elegen­dő volt tizenhat-tizenkilenc dugót belőni a liga gólki­rályi címért. Józsa „félidő­ben“ tizenkettőt lőtt. Csapa­ta több mérkőzést Játszott idegenben, mint otthon, te­hát még keservesebb volt gólt szerezni. Tavasszal kilenc mérkő­zést Kogicén Játszik a Loko­motive. Ebből nyolcat saját, csermelyi pályáján, egyet a VSS-stadionban. Emberi szá­mítás szerint — ha nem jön közbe sérülés vagy forma­hanyatlás —• legalább nyolc gólt lőnie kell az őszi első­nek, s ez összesen húsz du­gó lenne, ami pedig valószí­nűleg elég is a sikerhez. „Én nem mondanám. Ügy érzem, ezúttal huszonkét- -huszonöt gól kell majd az elsőség megszerzéséhez. Én Slezákot várom az első hely­re. Ez az idős játékos nagy­szerű barát, remek ember és jő futballista. Tiszta szí­vemből kívánom neki, hogy övé legyen a gólkirályi cím. Mások talán nem nagyon szólnak majd bele a ver­sengésbe, de azért sohasem lehet tudni.“ Íme, egy másik, Józsa-féle nyilatkozat. Ki hinné el, hogy ilyen Is van? Egy kis terefere a fociról A beszélgetés tanúi és ak­tív részesei Nagy Sándor és Farkas Géza is. Szóba ke­rül a hazai és a magyar- országi foci helyzete. „Kár, hogy a labdarúgó­szövetség éppen most kor­látozta a külföldi portyákat. Én például tíz éve Játszom már, de egy valamirevaló nemzetközi meccset nem játszottam még, pedig na­gyon vágyom utána — mon­dja az őszi idény gólkirá­lya. — Februárban sáros, mély pályákon dagasztjuk majd a sarat itthon, Humeti- né, Bardejov, a presovl Duk- la vagy Michalovce lesznek az ellenfeleink. Ezeken az előkészítő mérkőzéseken nem lehet játékba lendülni, mert ezt a talaj és az el­lenfelek nem teszik lehető­vé. Jó lenne száraz, jó pá­lyákon, jó ellenfelekkel, külföldön készülni. Akkor már az első tavaszi liga­mérkőzésen Jó formában szerepelne az együttes Tfi- nec ellen. Nekünk általában öt mérkőzés kell a ligában ahhoz, hogy azt tudjuk nyújtani, amire képesek va­gyunk. Tanulni , elsősorban Jobb játékostól, jobb csapatok­tól lehet. Sokkal többet kel­lene utaznunk külföldre“ — fejezi be eszmefuttatását Józsa. „Figyeltük a miskolci te­rempályás focit — jegyzi meg Farkas és Nagy. — A színvonal nem volt különö­sebb, sokat rontott rajta az a tény, hogy a csapatok öt­öt mezőnyjátékost szerepel­tettek. Ezért esett kevesebb gól is, és ezt a jövőben ok­vetlen meg kell változtatnil Négy mezőnyjátékos, egy kapus, ez a bevált összeté­tel. Ellenkező esetben olyan jől lehet védekezni, hogy alig esik gól, és csak dula­kodás van a pályán, mint ez néhányszor Miskolcon tör­tént.“ Az érdekes és okos meg­jegyzést továbbítjuk a Ké­pes Sport szerkesztőségének és a Magyar Televízió sport­osztályának. A Lokomottva- játékosok Javasolta megol­dás hazánkban bevált már az ilyen tornákon, tehát ta­pasztalattá érett. Amikor a Fradiról szó esett, Józsa mindig tűzbe jött. Elmondotta, hogy ő a Fra­di szurkolója. A ligában szereplő CSE­MADOK-tagok csapata? Kerekasztal-beszélgetésüiík során eljutottunk egy több éve felszínen lévő, de meg nem valósított ötlet megfor­málásáig. A Játékosok közölték, hogy július elején, amikor szünetel a liga, és amikor ők általában szabadságon vannak, el szoktak látogat­ni a CSEMADOK gombaszö­gi országos rendezvényére. Tavaly is ott jártunk és eszünkbe Jutott, hogy szom­bat délután remek kis mű­sorral kedveskedhetnénk a szurkolóknak: a roSflavai (Rozsnyó) pályán megren­dezhetnék a ligában szerep­lő CSEMADOK-tagok együt­tesének, és mondjuk a ha­zai magyar újságírók, mű­vészek (írók, színészek) csapatának összecsapását! Feltételezzük, hogy a ta­lálkozó iránt nagy lenne az érdeklődés. A bevételt vagy annak bizonyos százalékát fölajánlanánk az épülő gyermekfalucska javárai így köthetnénk össze a kelleme­set a hasznossal Ha az öt­let tetszik, a CSEMADOK- központ- gondolkozzék el rajta, mi szívesen rándulunk le Gombaszögre, s szereplé­sünkért egyetlen koronát sem kérünk, örülnénk, ha mi is hozzájárulhatnánk a kétnapos országos rendez­vény sikeréhez, és tekinté­lyes összeggel segíthetnénk a gyermekfalucskát. A javaslat valóban remek, a sportrovat szívesen támo­gatja az ilyen és ehhez hasonló megmozdulásokat. Eljátszottunk ezzel a gondo­lattal, és azon melegében papírra vetettük a CSEMA- DOK-válogatott keretét. Fus­sa át a neveket az olvasó, és döntse el, vonzó-e a terv. Majthényi, Szlkora, Gál (Inter Bratislava) Szolcsán, Karkó (TTinec) Vencel, Gögh K., Móder L (Slovan Bratislava) Móder J. (Oukla Praha) Széles, Strausz, Battyhány; Angyal (VSS Koéice) Turcsányi, Takács T. (Pre- sov) Takács (Nítra) Gyurek I. (most Sala, ez­előtt Lokomotíva Koélce) Farkas, Józsa, Nagy Knapp (Lokomotíva Koäice) Miklós (Brno) Szó szót követett, néhány, nerc múlva már ott tartot­tunk, hogy a mérkőzés szü­netében kulturista-bemuta- tőt lehetne tartani (Kiér' László négyszeres csehszlo­vák bajnok szereplésével) a kezdőrúgást pedig vala­melyik színésznőre bízhat­nánk. Lapunk cikkírójává válik a gólkirály? A liga tavaszi Idénye mindig izgalmasabb, mint az őszi, és ez teljesen érthető Akkor dől el, ki lesz a baj­nok, kik lesznek a kiesők és persze tavasszal tudjuk meg azt is, amit a címben megkérdőjeleztünk, meg­fosztják-e trónjától Józsa királyt? A csatár megígérte, hogy naplót vezet majd a felké­szülésről és az egyes mér­kőzésekről, és azt lapunk rendelkezésére bocsátja. Ab­ban a ritka szerencsében lesz tehát részünk, hogy be­lülről Itáliaijuk majd, mi történik a ligában, hogyan sikerült a gólkirályi címet elnyerni, vagy éppen for­dítva: miért nem lett első Józsa? Beszélgetésünk hosszúra nyúlt, de nem volt egyetlen unalmas perce sem. Köszönjük Józsa László nyilatkozatát, s kívánunk neki nagyon szerencsés új esztendőt. Külön örömünkre szolgálna, ha betartaná sza­vát, és rendszeresen vezet­né naplóját. Ha pedig sike­rülne a gólkirályi trónon maradnia, az egy kicsit a mi megelégedésünk is len­ne. Hazai magyar lapjaink között ml voltunk az elsők, akik interjút készítettünk vele. „Az igazat megvallva, egy kicsit csalódottnak éreztem magam. Amikor lőttem a gólokat, egymás után Jöt­tek az újságírók, a Tiptöl, a Góltól, a Prácától. Mikor jönnek a mieink? — tet­tem fel magamnak a kér­dést, s most örülök, hogy ez is elkövetkezett“. BATTA GYÖRGY CSEH­SZLOVÁKIA ? Kellemes emlék Középen Monspart Sarolta, az első helyezésért járó a- jándékkal, egy földgörabbel. Kilencedik bajnoki címéért kapta. Monspart Sarolta, a tájékozódási futás magyar világbajnoknője mondja: A legkelleme­sebb emlékek fűznek Csehszlovákiához, és ez teljesen érthető. Itt szereztem tavaly életem első világbajnokságát, sohasem felejtem el a versenyt és a szervezőket. Utána a kilencedik magyar bajnoki címet is sikerült megszereznem itthon. 1973-ban még egész biztosan ver­senyezni fogok, szeretnék tíz aranyérem tulajdonosa lenni. A világbajnokság két év múlva lesz, és az még messze van. Van egy hivatásom matematika-fizika szakot végeztem — és van egy szenvedélyem, a sport. Nem tudom megmondani, hogyan sikerül majd a jövőben is összehangolnom a kettőt. Reméljük, hogy a csinos lány elindul az 1974-es világbajnokságon is. IRKOINAK mérkőzésről mérkőzésre 80.000 néző harsogta: „Herrera chadia-cha“, „Inter eha cha-cha“« Ez a méltatásszerü üvöltés a kitűnő edzőnek, illetve a nagyszerű együttesnek szólt. Amióta csak kigördült az első labda a kez­dd körből, minden labdarúgönézonek megvan a maga kedvenc csapata. Ennek győzelméért, ennek sikeréért szurkol. Ez a telkesítés, a buzdítás adja a mérkőzések igazi hangulatát, ez serkenti a játékosukat küzdelemre, tudá­suk, erejük teljes bevetésére. Szerte a vilá­gon másképp és másképp szürkülünk a nézők. Lássunk néhány jellegzetességet! Akik jől Ismerik Eurfipa labdarúgását, egy­öntetűen vallják, hogy az angolok és a skó­tok felülmúlhatatlanok a 90 perc végigszurko- iásában. Buzdítások a legkülönbözőbb formák- _ban nyilvánul "‘Víg- Legtöbbnyire kórusukba verődnek,4 s ja*.. Cl£ú|z játékidőt végigcneklik. Mit énekelnek? Sokszor zsoltárokat választa­nak, ezeket Írják át kedvenceik lelkesítésére. Például a „When the Saints“... (Amikor a szentek) egyházi dalt gyakran így adják elő: When the Reeds... vagy When the White en- nak megfelelően, hogy milyen a csapatuk szí­ne, vörös-e, teliér-e. Gyakran költik bele a szent énekbe játéko­saik, csapatuk nevét. A leggyakrabban a „Glo­ry, glory Halleluja" dallamai csendülnek tel a szigetországban. Félelmetesen zúg máskor a „Ce-e-e-ltlc“, vagy a „Ra-a-a-ngers“ csatakiál­tás. Bizony az ilyen hangorkánhoz nem szo- kutt ellenfél játékosai már eleve megzavarná­nak. hátrányba kerülnek. Itáliában í, Az olasz „fifosik“ szurkolók közül a nápo­lyiak a leghangosabbak, a leglelkesebbek. Vé­gigkiabálják a mérkőzéseket, mégpedig fülsike­títő zajjal. A találkozók után csoportokat ala­kítanak. és zenekar kíséretével járják az ut­cákat, éneklik meg hőseiket, gúnyolják a le gyozöttet. Rómában ez a buzdítás divatos: Forza Ro­ma, forza Lupi... (Előre Róma, előre farka­sok). Ez zúg kilencven percen keresztül, és nincs játékos, akit ne hozna lendületbe a hangorkán. Milánóban az Internazionale fénykorában Spanyol földön Más és más a spanyol labdarúgó sznrkolék hozzáállása. A fénykorban, amikor a Real Mad­rid sorra aratta a BEK-győzelmeket, az adott alkalmakra frt versekkel ünnepelték a nagy szerű sikereket. A buzdítás magva azonban ma is megvan: Hala Madridi Ma-drld-Ma-drid, y nádié mast (Szabad (ordításban: Hajrá Mad­rid, nincs senki másl) Madridban. Barcelonában. Sevillában szokás­sá vált — és ezt a bikaviadalok szokásaiból vitték át labdarúgó-stadionokba —, hogy egy- egy gól után a győztes csapat szurkolói fehér zsebkendőt lobugtatnak. Belgiumban és Hollandiában csak az ntőbbi időben erősödött meg a szurkolók hangja. A Standard Liége, az Ajax Amszterdam és a Fei jenoord nagyszerű bajnoki és nemzetközi e- redményel ngyanls még a legcsendesebb szur­kolót is felrázták. És mindenütt Svédországban a válogatott csapatért tel­kesednek leginkább a nézők. Stockholmban, Göteborgban egy-egy EB vagy VB selejtező mérkőzésen, sőt még a barátságos nemzetközt mérkőzésen Is tízezrek zúgják: Héja, Sverige, friskt humor de är det som susen gór. Héja, Héja, Héja“. (Azaz: Hajrá, svédek, a jókedv győzelemhez vezet!) Braziliában az amúgy ts forróvérű szurko­lók minden mérkőzés alatt szinte „izzanak“ a lelkesedéstől. A Maracana stadion hangorkán­ja nem hasonlítható semmi máshoz, hiszen ha a lelátók megtelnek, ekkor több mint két­százezer ember üvölt, és ez az üvöltés min­den mást elnyel. A Flamengot, a Bntafogót himnuszukkal ünnepük, szinte azt lehetne mondani, hogy a gyerekek már a bölcsőben megtanulják a lelkesítő versikét. 'Belőlük egy: Flamengo, Flamengo Taa gloria é Intar Flamengo, Flamengo Campean de terra e mar! (Szabadfnrditásban talán fgy adhatnánk vlsz- sza: Flamengo, Flamengo a te dicsőséged a küzdelem, Flamengo, Flamengo — tűzön-vízen át bajnok lenni.) Hát igen. Így is leheti HOFFER JÓZSEF Itt a tél, teljes ütemben 2ajlanak a síversenyek. Csak itthon nem akar havazni. Reméljük, mire ezek a sorok napvilágot látnak, a mi pályáinkat is betakarja a hó, s nemcsak él­sportolóink, hanem a gyermekek is élvezhetik a tél örömeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents