Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-03 / 14. szám
Kisvárosi kávéház A leány betlpeg, körülnéz Délelőtt van, mégis csupa férfi ül az asztaloknál. A siker teljes, de a leányt most nem ez érdekli. Kiválasztja áldozatát. — ötvennyolc éves vagyok, az uram is jóval túl jár a hatvanon, nyugdíjas, mégis dolgozunk. Elképzelni sem tudjuk, hogy a mindennapi kenyér ingyen kerüljön az asztalunkra... gijába bélyegző kerüljön. A vállalat személyzeti osztályának az előadója még azt sem kérdezte, hol dolgozott azelőtt és hogy raktáros vagy mindenes akar-e lenni. Ez különben Idát sem Izgatta, mert már a második munkanapot átaludta. Előző este ugyanis barátaival „magába szállását“ ünnepelte... — Fáradt vagyok, hagyj békén — mondta anyjának szemtelen vállrándítás kíséretében. Ez volt az utolsó éjszaka, amelyet a szülői házban töltött. — Nem is láttuk őt azóta. Kerestük, írogattunk több helyre, elutaztuk koronáinkat, a „büdös“ meg sem érdemli, mindenütt csak a híréről hallottak. Azt mondják, tegnap láttuk egy katonával, vagy: búcsút vett, azt mondta a Tátrába megy. Meg hasonlókat mondanak azokon a helyeken, ahová járni szokott. A múltkor aztán megint jött egy papír a csendőröktől... ooo da keveset változtaI tott előző életmódján. Talán csak annyit, hogy egy városban sem tartózkodott huzamosabb ideig. Már nem elégedett meg a munka nélkül is jól élő „pillangó“ szerepével. Pénzre volt — Szabad ez a hely? Leül, s kezdődik a szokásos „kendőzés“. Félőra múl" va eltipeg, de csak azért, hogy visszarohanhasson. A rohanás és a lihegés a fontos. — A város másik végén lakom, s a szomszéd üzletben japán pulcsikat kaptak. Tudna kölcsönözni az árár ra? Es a férfiak rendszerint tudnak. Félórái ismeretség után. ooo A páink közmondása tartja aki nem dolgozik, ne is egyék, és hogy munka nélkül nincs kenyér Van egy szép népmese is, amely arról szól, högyan tréfálta meg lustálkodó fiát 'a szegény ember, akinek csak addig tetszett a Bodri kutya szerepe, míg munkáról volt szó... Mindez akkor Jutott e- szembe, amikor egy idősőa- lovói (megyeri) asszonv szerkesztőségünkben elpanaszolta leánya sorsát. Azzal kezdte, hogy táskájából csomőba gyűrt papírdarabot húzott elő, amelyben a Komáméi Közbiztonsági Szervek arról értesítették, hogy leányát élősködés miatt a 150/69-es törvény értelmében előzetesen j letartóztatják. A néninek a sző tájt, az ..élősködés“. Először nem értette, miről van sző, amikor elmondtuk, kifakadt. Vagy nem becsületes munka árán. Ezt már én tettem hozzá, mert Ida, a leány, a- kiröl szó van, nem dolgozik, mégis fényűző életet él. ooo Ítélet a köztársaság nevében ...K.. I. kiskorú a 8. paragrafus „c“ pontjának értelmében bűnös mégpedig abban, hogy 1970. október 21-tól önkényesen. komolyabb ok nélkül megszűnt munkahelyé re, a varnsdorfi Elite vállalatba lérni Ettől az időtől kezdve a munkaviszony felbontásáig, 1970. december 30 lg kihagyott minden műszakot, miáltal veszélyeztette a vállalat folyamatos termelését. Viselkedésével vétett a BTK 203. paragrafusa ellen. Ezért a bíróság kéthó napi szabadságvesztésre fté li. Az ítélet végrehajtását két évre felfüggeszti... — Nevetett, amikor elolvasta. Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek. A bírósági tárgyalás után bementünk egy kávéházba, a nevén szólította mindenki, hívták vagy három asztalhoz is:.. Mikor hazamentünk, í- gért fűt-fát. Másnap felvették a Zelenina komárnói kirendeltségéhez. Tudta, mennyire fontos, hogy személyazonossászüksége. Pár órás ismeretség után kihasználta a férfiak hiszékenységét és különböző okokat agyait ki pénzkölcsönzésre: Azonnal jön a barátnőm... Feljön hozzánk, visszaadom... És egy egészen naiv: otthon felejtettem a pénztárcámat. Lakása persze sohase volt. Mint bevallotta, nyáron többször aludt a Vág partján, csak úgy befúrva magát a fűzfák közé... Itt azonban szeretnék valamire kitérni. Az, hogy az ember hiszékeny, még rendben van, de ha becsapják és erre rá is jön, mégis, hallgat, nem érzi magát meglopottnak, az már nincs rendjén. Ott már valami azt kiáltja, megálljunk csak. Miért mondom mindezt? Az Idához hasonló személyeknek nincs címük, ha állandó lakhelyük rendszerint van Is a személyazonosságijukban. Ez bizonyos mértékben takarja őket. Bizonyos mértékben és bizonyos ideig. Mert ahboz, hogy az embert őrizetbe vegyék, okot kell adnia. Ida esetében egyetlen meglopott férfi sem jelentkezett a pénzéért, annak ellenére, hogy a „kikölcsönzött“ ösz- szeg 12 ezer korona körül mozog, s az áldozatok száma eléri a százat is. ooo z elején azt mondA tam, apáink közmondása. Igen, az övék és nagyapáinké, akik munkát keresve akár egy óceánt is áthajóztak, és ha kaptak, megbecsülték. Nekünk nem kell hajóznunk meg piszkos módszerekhez sem kell folyamodnunk, hogy megélhessünk. Hazánknak minden dolgos kézre szüksége van. Számol velük és megbecsüli őket. Nemcsak Idáról akartam írni, hanem a sok névtelen egészséges fiatalemberről és fiatal leányról, akik munka nélkül lézengnek az utcán, s akiknek legtöbb esetben szüleik szakmát is adtak a kezükbe. Élősködnek, mások munkája gyümölcsét fogyasztják. Nem munkanélküliek. Munkakerülők. És a két szó között rettenetes nagy a különbség. Nem é- heznek, egyáltalán nem, csakhogy az ö kenyerük más ízű, mint a munkásoké, dolgozóké. És persze azokról is szólni akartam, akik életmódjukban támogatják, segítik őket. Zácsek Erzsébet íz olvasó tanácsot ad Jámbor, cselédlány öreganyáink, szomorú szerelmi bánatukban vagy a megszégyenüléstől való félelmükben korukra jellemző módon vetetlek véget keserves életüknek, ha iksz vagy ipszilon úrit akkor hagyta őket cserben, mikor már biztos volt eljövendő leányanyaságuk és annak minden jellemző következménye. Masinát ittak. Mi fiatalok úgy hisszük, cséplő-, varrógép vagy gözeké lehetett az a masina, és nem értjük, hogy lehetett azt meginni. Persze öreganyáinkat sem értjük, mtért kellett pánikba esniük. Szemtelenek és tiszteletlenek vagyunk velük szemben, és pima$zul azt mondjuk.' minek pánikba esni,, ha már egyszer teherbe is esett az ember. Béla legalábbis így mondta Eszternek, .mikor az kétségbeesve, remegve adta elő, hogy gimnazista létére mi történt, s a tettes csak 5, az egyetlen lehet. Eszter megmagyarázta, hogy a vízben leáztatott foszforos gyufák fejét, illetve az így kapott oldatot mondták masinának az őseink, és itták meg, hogy jobb világra szén- derüljenek, virágzó fiatalon, kétség beesve. Béla erre is válaszolt: Nem nyugodhatnak azok békében, biztosan bántja őket a lelkiismeret. Eszter sírt, Béla meg csak hülyéskedett. Aztán amikor a szülők is megtudták, s a probléma terítékre került, Eszter apja próbálta megmagyarázni a kényszerült vöjelöltnek, hogy öreganyáink nemcsak az erkölcsi meg- szégyenüléstől való félelmükben lettek öngyilkosok, hanem mindenekelőtt , azok a szociális tényezők játszottak szerepet, melyek olyan jellemzően uralták öreganyáink korát. Cselédszobába, cselédbérre nem lehetett leányfejjel gyereket szülni; s persze házasodni se nagyon lehetett olyan körülmények között. Béla nem válaszolt. Eélt tovább szémtelenkedni, no meg mit is mondhatott volna. — Hallgatsz, taknyos?!. Bezzeg mo- dernkedni hangosan modernkedsz, o- lyan hangosan, hogy gyerek lesz belőle, s te ennek közelről sem tudod fölfogni a körülményeit, legrosszabb esetben megnősülsz, gondolod magadban, s ha a házasság mégsem sikerült, hát egy újabb legrosszabb e- setben elválsz. Mert mi az manapság?l Es mi nektek manapság az a háromszáz korona gyerektartás?! Két délután összefusizom, aztán a következő hónapig semmi gondom a továbbiakra. Vagy ott az állam, mi? Ott az. állará, amely kitűnő intézményeket létesített a zabigyerekek felnevelésére... — mondta már kiabálva, indulatosan Eszter apja, és akkorát csapott az asztalra, hogy a három borospohár felugrott a rózsás, műanyag asztalterítőn, s az öreganya kezéből meg kiesett a vajdhng. — Nem úgy van az, Árpi bátyáml Orvosok is vannak a világon, kórházak is, nemcsak lelencházak meg izék... Az öreg markos keze lendült egy nagyot, s Béla úgy esett le a .hokedliről, hogy csak a fásládában szedte össze magát. Eszter sírva fakadt, és kifutott a nyári konyhából. Oregonija nehézkesen felállt, és utánasietett a házba. Eltelt vagy öt perc. A fiatalember meg a férfi hallgattak. Öreganya jézusmáriázva jött viszsza a nyárt konyhába, hogy a lány sehol, se a házban, se ez udvaron... ooo Eszter most kórházban fekszik, megmentették az életét. Két hónap múlva kéne érettségiznie, és négy hónap múlva fog szülni. Hallani sem akar róla, hogy Bélához feleségül menjen. Szerette, az utolsó előtti pillanatig bízott benne, de most már a gyűlöletnél is nagyobb a megvetése. Béla egy hétig ivott, földhöz vert néhány söröskorsót, többször beerőszakoskodott a kórházba, aztán egy hétre eltűnt, és ezalatt levelet írt Eszternek. A levél meggyőző, a tények ismerete nélkül igaznak és alaposnak mondható bűnbánásról, hirtelen józanságról tanúskodik, s még akkor is annak bizonyul, ha ismerjük a pontos előzményeket. Eszter a levelet elolvasta, de ezek után sem akarja látni Bélát. A szülők álláspontja most már tartózkodó. Viselik a szégyen és a botrány falusi hullámzását, várják, míg elül, és nem akarnak közbeszólni — Eszterre és Bélára bízzák, hogyan, miképpen tovább. Ök ketten ellenkező véleményen vannak. Béla józansága meggyőzőnek látszik, Eszter gyötrődése nem hagy alább, kitart amellett, hogy többé találkozni sem akar Bélával, ooo Adftok tanácsot M, olvasók! RESZELI FERENC Szívhez szólás A I MEZÍTLÁBASOK ( erdmeben A Galánlai járási Nemzen ; Bizottságnak a szociális u- j gyekkel foglalkozó osztályán megkérdeztem, tettek-e «ű járás hnb-i valamit azért, hogy a családi pótlékot csak olyan szülők kapják, akik azt a gyerekek javára • fordítják. A válasz: egy ' mély sóhaj és valami panaszféle. Az új szociális törvény feltételt szabott: A pénz a gyerekeké, az ő javukat , kell szolgálnia. Nem szabad, hogy felelőtlen szülők italra, erkölcstelen szórakozásra pazarolják el. Ennek kivizsgálása viszont többletmunkát jelent a hnb-k dolgozóinak. Emberük nincs, és ;; óa akad ts, senki sem húz \ szívesen ujjat kocsmatőlte- lékkel, ha az csak pár ház- - zaj lakik odébb, vagy ne i adj isten, cigány családfő- vei. Ez faluhelyen megbosz- szulja magát, mert hiszen nem fillérekről van szó. Hát ezért vonakodnak a hnb-k ettől a munkától. Nem fillérekről, hanem ezrekről van szó. Így igaz. Közben azon csodálkozunk, hogy apró gyerekek I télen is nyári papucsban jutkároznak a jégen és hogy . kéregéinek. Azon már ta- ■ Ián nem ts ütközünk meg, II hogy naponta kisebb-na- gyobb tolvajlásokon kapják őket rajta a falu önkiszolgáló boltjaiban vagy a gyümölcsösökben, tyúkfarmokon. Éhesek. Sokszor a szülők buzdítása sem szükséges ahhoz, hogy a gyerek rászánja magái, s elvegye a másét. El is veszi, mert ne- : ki olyana sohasem volt, o- 1 lyai még sohasem evett. Félreértés ne essék: nem í egyértelműen és csak cigány származású apróságok- 1 ról van szó. Helyes az intézkedés, hogy a könnyelmű és a gyerekekről nem gondoskodó szülőktől megvonják a családi pótlékot, s az á\am annak adja, aki ezt az ösz- szeget majd a gyerekek javára fordítja. De miért vonakodnak ettől a munkától? Csak addig „tapsolnak“, míg az ő köreiket nem é- rinti az intézkedés, míg nem kell mozdulniuk? Es még valamit: ezt a megtorló intézkedést, a családi pótlék megvonását megelőzheti valami, amire különösképp szeretném felhívni a figyelmet. E$ pedig a beszélgetés, a meggyőzés, a „szívhez szólás“. Mindenki javíthat az elrontotta- kon. Es kiért változtatna az ember az életmódján, he nem a gyerekeiért? Tudom, az ilyen szülők rendszerint újságot sem olvasnak — erre sem futja a pénzükből —, Így ez a kommentár is hiábavalónak bizonyulna, ha azok sem olvasnának, akik a „kerítésen kívül állnak: a szomszédok, ismerősök, hnb-kép- viselök, és nem utolsósorban a falu SZlSZ-tagjaí is. Es éppen ők azok, akik 3 segíthetnek. —z_ I
