Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-03 / 14. szám
új ifjúság 3 APA, maga már meghalt A SZÁMUNKRA Tisztelt Szerkesztőség! „Nagyon nehéz az élelem, s csak a keserűség és bánat késztet a levélírásra. Eddig is már számtalanszor tollat ragadtam, sokszor elgondolkoztam, hogyan is lenne jobb, de valahogy mindig elmaradt a levélírás. Talán azért, mert mindig jobbat vártam a holnaptól; vagy talán a félelem, a szégyenérzet tartott vissza az írástól. Nem tudomI De azt igen, ha az embernek sikerül valami, akkor könnyű a szíve, könnyebben beszél. Már tizenöt éve jár nekem az Oj Ifjúság, ennyi éve olvasom, és olyan sokan találnak benne vigaszt, háthp nekem is tudnak egy-két jó tanácsot adni. Nem is tudom, hogy hogyan is magyarázzam meg röviden és mégis érthetően az egészet. Négyen vagyunk testvérek. Négyen — lányok. Én vagyok a legidősebb, az egyik húgom férjnél van, a másik óvónőképzőben tanul, a harmadik pedig kórházban van az idegeivel; vagy. nem is tudom, annyi bizonyos, hogy ráismernek a betegségre a Pokol tornácán című riportjuk alapján. Sajnos; ö az egyik áldozat a családban, és hogy a másik ki lesz, nem tudom. Talán én? Vagy mégsem? Ki tudja! De ha így megy tovább, ott leszünk mindnyájan, csak az apám nem. ö nem, mert rajta nem fog semmi! Mert neki van mindenre pénze, ő gavallér, tud fizetni mindenhol, mindenkinek, mert az ital az első, anélkül nem élet az élet, abban van varázserő, attól o- lyan kedve kerekedik, hogy még a balta is sokszor a kezébe kerül. Mert hát velünk is kell néha foglalkozni! Es ki, ha ő nem? ő csak így tud velünk beszélni. Neki az a két nap, amit más pihenéssel tölt, erre kell. Meri ugye, ki, ha nem 0, 0 majd embert farag belőlünk... „Egy régi olvasójuk“. M indenhová fordultunk, a helyi nemzeti bizottsághoz, a közbiztonsági szervekhez. de amíg olyan indok nem lesz, hogy bezárhassák vagy elvigyék, addig nem segítenek. £s milyen élet ez? Egyszer bent voltunk a szobában, az Idősebbik lányom épp műszak után volt, még aludt, és ö egyszer csak egy égő papirosomét dobott be ránk az ablakon. Szegény lá- i nyom, talán azóta van ennyire kimerülve, azóta nincsenek rendben az Idegei... Anna lányom intézetben van. Hiába kezelték, hiába óvtuk, adtuk neki az orvosságokat, ha egyszer idehaza nem volt soha nyugalom. Ö mindig részegeskedett, i- vott, veszekedett. Megfogta és a hajánál fogva hiizta ki a WC-re. Mire kiszaladtam, már ütötte, verte annak a szegény teremtésnek a fejét a deszkába. Máskor meg elvitte sétálni, de alig ment vele néhány lépést. máris rugdosta, ütötte. Eleinte úgy gondoltuk, családi ügy, nem mentünk panaszra, de aztán már egészen kibírhatatlan volt. Hogy elnök, bíró volt a faluban? Akkor is csak szaladgált, ment más nők után. Én akkor kocsmában voltam, de otthagytam az üzletet, mert ö mindig be volt rúgva, a vendégeket ugye mulattatni kellett? De képzelhetik: én reggeltől estig a kocsmában, ó meg nem segített semmit. Itt volt a négy gyerek, ő meg mindig részeg volt. Aztán ő vette át a kocsmát. Dévalkodott. duhajkodott. Akkor is volt neki egy cigány- származású szeretője. Hordták tőle az italt, a konyhából az ennivalót, de még a szenet, fát is — káréval. Már mindenki tudott róla, csak én nem Verekedett, rossz volt. Akkor aztán mondta valaki. hogy csak tegyek úgy, mintha mennék a városba és rejtőzködjem ei a bokrokban, majd meglátom, hogy micsoda királyság folyik ott. Hát úgy is lett. Már meg volt pakolva a káré, amikor előjöttem. De megint csak én ittam meg a levét, mert tűiért alázom meg. mtért csinálok neki Ilyen szégyent. Este nagyon megvert. De szerencsére már nem tartott sokáig a királysága! A leltározásnál hu- szonkétexer korona hiányt találtak nála, és elvették tőle a kocsmát. Akármit főztem neki, az soha sem volt Jó. Ha meleg volt az étéi, akkor az volt a baj; ha hideg volt. akkor meg azért hajította ki fazekastul. Soha nem tetszett neki semmi! Merthogy miért főzök neki mindig csak bablevest. De mit tudjon mindig főzni az ember? Számtalanszor előfordult, hogy nem adott egy fillért sem. Két éve Is nyolc hónapig nem adott egy koronát sem. A nagyobbik lányka fizetéséből éltünk. Nem főztem neki. Ekkor megint ez lett a baj. Most, hogy kint lakik a nyári konyhában, nem főzök neki, nem mosok rá... Az mindig úgy volt, hogy hot adott pénzt, hol meg nem adott. Ha közeledett a fizetés, akkor már veszekedett; dúlt- fúlt, hogy csak ne kelljen o- daadnia a pénzt. Most meg azért veszekszik, hogy legalább az éléskamrát adjuk oda neki. De abból nem Iát semmit, mert a ház az én nevemre van írva, az én örökségemből építettük, még a neve sem szerepel a papíron. Mehet, földönfutóvá lesz... A lányom is állandóan sirt. Hétfő reggelre mindig úgy ki volt készülve, hogy mondtam Is neki, szólj a mesterednek, a vezetőknek, legyenek rád egy kicsit tekintettel.-Elég nagy a fizetése, ezért a kisebbik lányom, a Gizi nem kap ösztöndíjat. Háromszázötven koronát kell fizetnie az internátusért. Ezt elküldi meg a gyerekpénzt, de többet nem ad. Ha nem volnának a gyerekek. akkor már rég elöltem volna magamat. Ügy élünk, mint a rabok, mert amikor péntek-szombat-vasárnapra hazajön, akkor már előre beké- szítjük a fát, szenet, vizet a szomszédból hordjuk. hogy csak ne tudjon velünk, veszekedni. De így is durva, veszekedik. kiabál, azzal fenyeget, hogy egyszer úgyis megöl, a- gyoncsap, szétveri fejszével n fejünket. Még a rabok sém élnek Ilyen életet... XXX H agy az az átkozott istennyila vénlány nem tud férjhez menni! Ha az férjhez menne, akkor minden jó lenne; az biztatja mindig az anyját, hogy váljon el, mit fog ezzel a bitanggal élni. Pedig hát, ki keresett rájuk? És volt úgy, hogy múg levest sem adtak. Az ingeimet nem mosták ki. Kidobtak, ott rohadok abban a kis padlásjáratban. Nekik ott a bútor, meg minden, nekem meg kiaggatták a ruháimat, hadd szállja a por. De nem baj. már vettem ma gamnak szekrényt, ingeket, már csak egykét törülközőt kell vennem! Persze, nem jfi ez így! E- gész héten maga van az ember. dolgozik, mint egy állat, pénteken hazajön és még egy levest, egy jó szót sem adnak neki. Néha már azt gondolom. hogy megörülök abban a lyukban, inni? Hát a sört azt megiszom, arra szükségem van, hiszen nézze, csonka a kezem, hogyan is bírnám a munkát, de pálinkát nem iszom. Esetleg reggel egy kicsit a teába, dn hogy berúgnék, azt nem. És a munkásszállón sem i szóm. Megkérdezheti, nyugodtan megkérdezheti a munka társaimtól, vezetőimtől, de a- kár még az igazgatótól is, hogy volt-o valaha is egyetlenegy nap kimaradásom. Meg hogy láttak-e munka közben berúgva! Igen. a sört. mint a többi munkás, azt én is megiszom, az olyan, mint a tej. de hogy berúgnék, azt nem. Havonta kétezer-háromszázat — kétezer-nyolcszázat is keresek, kapom a diétát, távolsági pénzt, összejön olyan háromezer-ötszázra, hárnrne- zer-nyolcszázra. Kapnák-e env- nyit ezzel a kézzel, ha részeges lennék, ha nem dolgoznék?! A feleségem már nagyon régen kitervelte a kisemmizé somét. Amikor nekem az a ..mankóm“ volt a kocsmában, akkor kezdtük az építkezést. A „rodina“, a család nevében kérte az engedélyt. A férj a- láfrása olvashatatlan. Én megnéztem azt az aláírást. az nem az én írásom. Már akkor is ügy gondoltam, hogy egyszer majd elűznek a házból. De abból nem esznek! Az i- gaz, hogy örökölt, hogy a telek, amelyre építettünk, az ö- vé, de én talán csak tizenötezer koronát kerestem a harminckét év alatt? Lefizettem a hiányt, felépitettiik a házat, s most meg azt hiszik, hegy az övék. Ki dolgozott rajta, ki vetette a vályogot? Az apámmal, sógorommal meg az ii- csémmel dolgoztunk... Volt veszekedés, persze hogy volt! Én hazajövök, s nincs főzve, hát nem futná el az embert a méreg? Meg aztán mindig csak bablevest meg bablevest tudott főzni. Az ember egész héten csak hideget eszük, otthon még azt sem kapja meg, hogy egy jó levessel vagy vacsorával várják? Búcsúkor már azt mondtam, hagy fogom a fejszét és mindnyájukat szétaprítom, a- gyonverem. Odalettek a hidak, a csirkék. Mindenki ünnepelt, vidám volt, én pedi° még egy tányér levest sem kaptam a feleségemtől, a gyerekeimtől. Az öregebbik, az olyan rosszindulatú! A lányaimat mind úgy nevelte, hogy ellenem legyenek. Az idősebbik goromba. Gondoltam. majd a fiatalabbikat magamhoz édesgetem, szelídítem. Vettem neki tangóharmonikát; mondtam neki, hogy ha majd öreg leszek, fog nekem játszani. Azt mondta, jő, megtanul rajta játszani. Különben a tranzisztoros rádiót is neki vettem. De hiába, ha az udvaron találkozók vele, nem köszön. Az állomáson még köszön, azt mondja, csókolom a- puka, de odahaza csak elmegy mellettem. És azt a szegény szerencsétlen Annát is mindig csak verték, ütlegelték. De hát nem bírok velük. Hárman vannak, hárman jönnek rám, lefognak, megvernek, hogy már szólni sem merek. A múltkor is majd kiverte a feleségem a szemem. A Jul- csa meg ágyékon rúgott. Kérdik a férfiak a kocsmában meg a vonatom, hogy mi az. megvert a feleséged? Á. nem, mondom nekik, csak elestem. Pedig ők vertek meg! Hogy elmegyek néha a kocsmába? Persze hogy elmegyek, hiszen nekem is kell emberek közé mennem. Különben megőrülnék abban a lyukban. Még a nap sem süt be! Most. hegy megvettem azt a szekrényt, még az ajtúí sem tudom rendesen kinyitni. Aztán meg leszaggatják a lámpát, elrontják a kapcsolót, bosszúsadnak. Mindent pontosan vezetek, elrakom a papírokat. A papírokkal megtanultam bánni, a- miknr a nostán voltam meg amikor híré voltam a faluban. De sokszor szinte beleszédülök a sok papírba, pedig még talán nincs is vége. Sót, még csak most kezdődik, mert hiszen beadta a „válópert“. El akar válni. Állandóan csak a bíróságra hívnak meg a csendőrségre. De hát mit számít léklsciroa az, nekem már úgyis mindegy. Nyugodt vagyok, már csak legyintek, amikor büntetést kell fizetnem. Már nyugodt vagyok, mert mi jöhet még, mi, a halál? Voltam az orvosnál, mert már aludni sem tudtam; mindig csak azon gondolkodtam, hogy miért csinál velem ez az asszony így. Az orvos adott „tabelettákat és most már úgy alszom, mint a bunda. Addig mindig olyan voltam, mint az agyonvert. E- gész éjjel nem aludtam, reggel meg kellett menni dolgozni. De most már csak legyintek Mindegy, csináljanak, a- mit akarnak, de a házból nem megyek ki. Még a vöm is azt rikoltozta rám, hogy futok én még ebből a házból, leszek én még földönfutó. De nem, ebből nem esznek! Hogy nem adok nekik pénzt? Hát nem adok, amíg nem főznek, nem mosnak, takarítanak rám, addig nem adok nekik egy fillért sem. Nem. Egész héten dolgozom. Lapáttal, krampáccsal. Kell talán nekem még a nő? Nem elég nekem a saját bajom?! xxx r E s hogy abban a kis szobában van, az is az ő hibája. Amikor még bent aludt a konyhában, addig mindig veszekedett, mondta, hogy ő kimegy oda, most meg ott nem jó neki. Ha ő ment reggel, akkor mindig felgyújtotta a villanyt, járkált, zörgött, de ha a Jul- csa ment műszakra, akkor neki sötétben kellett öltöznie. Volt úgy, hogy a nővérem éjszakai műszakra ment. Ilyenkor már fél nyolctól kilencig — negyed tízig kint kellett ácsorognia a megállóban, mert az aput nem volt szabad zavarni. ö mindig veszekedett. í Nem, én nem tudom már ót szeretni. Tanult ember, miért kell neki olyan helyen dolgozni? És amit csinál abban a kis szobában, azt sem tudja senki elképzelni! Van a faluban egy olyan csúnya asszony, aki minden férfival elmegy. Hát az jár hozzá. A férjével e- gyütt, és ahogy azok ott beszélnek, amit azok ott csinálnak! Csúnya, nagyon csúnya dolog. Az asszony a férje e- lőtt. pénzért. Ezért nem ad haza pénzt, ezért nem tud hazaadni egy koronát sem, mert kizsebellk. Hogy nem köszönök neki? És amikir 6 nem köszön nekem? Még a fejét ts elfordítja, úgy megy el mellettem. Mint egy Idegen! De Így csinál a nagyapával is. Haragszik rá, nem köszön a saját apjának. Ogy áprilistól októberig nincs vele semmi baj. de azután, hogy leszüreteli a szőlőt, nem lehet vele kibírni. Ha ad is pénzt, mindig aláíratja. Hát ezt kell egy apának csinálnia? Nem. én már nem tudok neki megbocsátani. Ha"" kísöjJörteml takarítottam neki. mindig csak azt mondta, hogy nem kellett volna, hát most már nem Is 1- gyekszem. Különben a Julcsa Is mondta, hogy ő sem tud neki megbocsátani. Nem, amióta egyszer, vagy tízéves lehetett Julcsa, fölkeltette, hogy nyissa ki neki az ablakot, és ő nem tudta, azóta nagyon haragszik rá. Akkor is valahol járt, és hogy az anyu ne tudja meg, az ablakon akart beszökni. Amiért a julcsa álmos fejjel nem tudta neki kinyitni az ablakot, elverte. Hát így kell egy apának csinálni? XXX H át azt jól mondta, hogy maga egy megtört emberi Maga egy megtört ember? Maga? Arra nincs megtörve, hogy idegeneket. részegeket meg asszonyokat hordjon a tulajdon házunkba? — Menjetek'ki! Hagyjatok engem békében! Mi itt beszélgetünk. mit rohantok rám? — Nem megyünk! Most mondja meg, mnst a szemünk előtt! Maga!... Maga!... — J6, a julcsát nem szereti, de engem igen. engem szeret, akkor miért csinál így? Mondja meg nekem, engem szeret miért ilyen? Maga! — Hagyjatok, menjetek ki! A lányaim vagytok így nem he szelhettek velem! — Maga a mi apánk? Hát nem. maga, maga már rég meghalt. Az én apám már meghalt, nincs apám! Maga nem az apám! Maga már meg halt a számunkra! Tisztelt Vargáék! Türelmesen végighallgattam panaszaikat, megpróbáltam eligazodni szomorú bajaik között, és bizony mindnyájukat nagyon sajnálom. Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy nem lett volna szabad ilyen messzire jutniuk. Önök jobban gyűlölik egymást — férj a feleséget, feleség a férjet, lányok az apjukat, apa a lányt, mintha idegenek lennének. Egymásban keresik a vétkest. Nem tudnak egymásnak megbocsátanil Pedig higgyék el, hogy csak ez segítene önökön. Igen, ha kell, váljanak el. Bár a családot tekintjük a szocialista társadalom alapjának, távol áll tőlünk az egyház által képviselt álláspont, hogy annak mindenáron fenn kell maradnia. Önök az évek folyamán sokat vétettek egymásnak, és,sokat el is tűrtek. Ebből ered a gyűlölet, a harag és a főbb, kiegyensúlyozottabb élet utáni vágyuk is. De ehhez szükséges, hogy mindezt be Is lássák, és nyugodt emberhez méltó magatartással gondoljanak a jövőre. Az nem lehet, hogy ne köszönjenek egymásnak, hogy ne gondoskodjariak .a férj, illetv.e a feleség elemi szükségleteiről. Tartoznak egymásnak azzal, hogy mindenkor megfőzzenek, kivasalják a ruháit, Illetve hogy odaadják fizetésüknek azt a részét, amely a gyerekeket és a feleséget illeti. Ha elválnak, minderről a bíróság dönt. Persze, kérdés, hogy ki húzza a rövidebbet. Önöknek emberségből arra kellene törekedniük, hogy ne egymás kárán vigadjanak, hanem továbbra is egy kicsit egymás közelében maradjanak; nemcsak azért, mert egymásra vannak és lesznek is utalva, hanem mert válásuk nem okvetlenül szükségszerű és kikerülhetetlen. Természetesen azt tudniuk kell, hogy attól a pillanattól, amikortól külön élnek, az egyik is és a másik is azt tesz és tehet, amit jónak lát. Már most sejp lett volna szabad megtörténnie, hogy egymás dolgait kihallgassák, az esetleges válás után még kevésbé szabad ennek megtörténnie. Az írásomban úgy csoportosítottam a tényeket; hogy lássák: jobbára ugyanazzal vádolják egymást. Meglehetősen sok az olyan tény, amely meg nem értésből, az évek folyamán felgyülemlett keserűségből és gyűlöletből ered. Csak egy kis megértés, csak egy kis jóindulat is elég lenne ahhoz, hogy szépen elosszák a pénzt, elrendezzék a házban való együttélésüket. Persze, hangsúlyozom, hogy ehhez mindkettőjük megértésé szükséges. Nem tudom eléggé rosszallani a lányaik álláspontját. A? apa vagy az anya, a tulajdon szülő még akkor sem hal meg, amikor már rég kivitték a temetőbe. 7- gen, tudom, méltányolom, hogy az apjuk nagyon rászolgált a gyűlöletükre, de még így sem szabadna eny- nyire lealacsonyodniuk. Egyszerűen önmagukat sértik ezzel. Amit még szeretnék hangsúlyozni, hogy vádjaik között nagyon sok az olyan, amely a közvetlen múltra, arra az időszakra esik, amikor szinte valódi idegháborút viseltek egymás ellen. Nos, láthatják, hogy ez nem vezet sehova. Csak a bajt növelik. Ne is csodálkozzanak azon, hogy egyszer az asszony nem főz, mos, másszor meg a férj nem ad haza egyetlenegy koronát sem. A háborúban így viselkednek az emberekI En azt javaslom önöknek: hogy akár elválnak, illetve elválasztják önöket, akár nem, próbáljanak egymás iránt közömbösek lenni, de ugyanakkor egyetlenegy o- lyan kötelességüket se mulasszanak el, amely családi helyzetükből ered. A levélben azt írják, félő, hogy valahányon a bolondokházában végzik. Ha nem hagyják abba ezt a háborúskodást, épp akkor juthatnak a gyengeelméjüek intézetébe. Ne tegyék annyira próbára az idegeiket! Könnyen még nagyobb bajt okozhatnak egymásnak. Ne higgyék, hogy olyan könnyű manapság hosszú hónapokon át pénz nélkül élni, vagy hogy. az a sötét, fénytelen kis szoba nem képes az embert megőrjíteni. Próbálják ezeket az okokat elkerülni! Tudatosítják, hogy ez az a bizonyos pokolt Sokban önmaguk okozzák, tehát elsősorban önök azok, akik enyhíthetik, csillapíthatják a tüzet. NÉMETH ISTVÁN
