Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-10 / 2. szám

4 új ifjúság KÖVET­KEZIK A MÁSODIK ÉVSZÁZAD Csendben ünnepelték ta­valy év végén KoSicén a vá­ros múzeumának századik születésnapját. Az intéz­mény ezzel az új esztendő­vel működésének második évszázadába lép. Egy lelkes szakember, aki szenvedélye­sen foglalkozik ásatással, történelemmel és restaurá­lással, és aki ismereteit rendszeresen átadja a fiata­loknak — most megpróbál­ja a lehetetlent. Egy rövid cikkbe süríti a százeszten­dős múzeum történetét. x A kassai múzeum megala­pításának gondolata először Klimkovics Ferenc rajzta­nár és festőművész agyában ötlött fel. A múlt század hatvanas éveiben ugyanis több kassai család foglalko­zott helyi régiségek, fest­II. Rákóczi Ferenc rodostúi háza. Az épUletel 190B- ban téglánként hozták a városba hogy itt újra össze­rakják. A felső rész (törökös mintázattal) volt a feje­delem pipatériuma. mények gyűjtésével. Kitin - kovics Is közéjük tartozott. Több éven át tartó tervez- getések nyomán alapították meg ezek a műbarátcsalá- dok a Felső-magyarországi Múzeum Egyletet. Fáradozásukat siker koro­názta, mert maga a város is megértő támogatással kísér­te munkájukat. Ennek ered­ményeképpen 1872-ben „hí vatalosan“ is megalapítot­ták a Kassai Múzeumot, me lyet ideiglenesen az akkori Fő-utcán, a volt Arany Csil- lag-szállő épületében ren­deztek be. Csaknem minden kassai család igyekezett va­lami régiséggel gyarapítani az intézmény tulajdonát Rövid időn beiül teteme­sen megnövekedett1 a inű zeuni gyűjteményének szá­ma. Szükségessé' vált az e­gyes osztályok létrehozása. Ezt a munkát a kassai kö­zépiskolák tanárai vállalták. 1874-ben, tehát két évvel az alapítása után már 14 e- zer tárgy volt a múzeum tulajdonában! Első igazga­tója, Klimkovics Béla hamar felismerte, hogy a szálló helyiségei nem lesznek meg­felelőek, ezért arról ábrán­dozott, hogy a múzeumot egy külön, erre a célra épí­tett létesítménybe viszi át. Tervét — korai halála miatt — nem sikerült megvalósí­tania. Az országot akkoriban a millenáris kiállításra való előkészületek tartották láz­ban. A város múzeumpárto­lói e_ gondolat jegyében ..lát­tak hozzá az épület megter- v'-vöftéhez is A város het­venötezer forinttal jáfult iu.'.zn költségvetésében az alapítványhoz. Az új épüle­tet 1899-ben adták át ren­deltetésének. Ezek után még inkább íellobbant a pol­gárok gyűjtési és adakozási kedve. Az újabb értékek között például ott találjuk a Klimkovics testvérek ha­gyatékát, amely több mint háromezer rajzból, fest­ményből és kéziratanyagból áll. Kezdetben a régi Felső­magyarországi Múzeum Egy­let gyűjteményeit tájjellegü- eknek minősíthetjük. A szá­zadfordulót zövető években az intézmény jellege mind­inkább mdtörténeti, képző­művészeti és iparművészeti irányba tolódott. Ennek oka azzal magyarázható, hogy az ajándékozók többsége a városi arisztokrácia tagjai­ból került ki, s ezek a va­gyonos emberek saját réte­gük emlékeivel és tárgyai­val gyarapították a gyűjte­ményt. A múzeumi anyag számbavételét, csoportosí­tását és kiállítását Mihalik József miniszteri biztosra bíz­ták. Elmondható róla, hogy ő volt az első „muzeológus“ aki az egész anyagot feldol­gozta, és munkájának ered­ményét nyomtatásban is köz­zétette. Az ő kezdeményezésére ment át a korábbi, Felső­magyarországi Múzeum Egy­let tulajdonából városi tu­lajdonba az intézmény. Ve­zetése alatt a Kassai Múze­um országos, sőt nemzetkö­zi hírnévre tett szert. Az el­ső világháború évei sajnos alaposan megviselték a gaz­dag állományt. A háború befejezése után Keletszlová- kial Múzeum lett az intéz­mény neve. Igazgatását dr. Polák vet­te át, aki mintegy húsz esz­tendőn át látta el ezt a tisztségét. Az erősen meg- hiányosodott gyűjteményt ú- jabb, friss anyaggal egészí­tették ki. Az új Igazgató egyik legnagyobb érdeme, hogy kiállításokat szervezett, valamint értékes anyagot gyűjtött az 1919-es Tanács- köztásaságról. A második világháború ellenére a múzeum értékes kutatómunkát folytatott, rendbe szedte például a Miklós-börtön épületét, ta­tarozták a szomszédos Hó­hérbástya udvarát, sőt hoz­záfogtak II. Rákóczi Ferenc rodostöi házának felállítá­sához is. A felszabadulás után a múzeum életében újabb kor­szak kezdődött. Igazgatását először dr. Fabim, utána pedig dr. Markus etnográ­fus vette át. A társadalom- tudományok szakkutatói, Pásztor J, régész és E. Pe- tách történész segítségével kiállításokat szerveztek, és megindították a tudományos gyűjtőmunkát. A későbbiek során helyet kaptak további szaktudomá­nyi ágak is, pl. az állattan, a geológia, a művészettörté­net és a munkásmozgalom. Erre az időszakra esik a Kerületi Galéria önállósu­lása is, amely e múzeum gyűjteményéből fejlődött önállóvá. Ma a Kelet-szlovákiai Mú­zeum az ország egyik leg­fontosabb muzeológiai köz­pontja, egy időben például itt székelt a Szlovák Múze­umi Szövetség is. A múzeum ma több épü­letben van, a milleniumi é- vekben létrehozott főépü­letben vannak a történeti gyűjtemények, a volt Vár- megyeházában időszaki kiál­lításokat nyitnak és kutató­helyiségeket rendeznek be, a Miklós-börtön mindazok rendelkezésére áll, akik a város történetének egyes időszakaira kíváncsiak, és rövidesen a Hóhérbástyát is előkészítik kiállítások megrendezésére. Lukács jözsef A Kelet-szlovákiai Múzeum főépülete. A millenium idején készült. Rozman László felvételei gyszerö dolgos napok után nyu­E godt csendes éjszakák következ­nek] Erről tanúskodtak a behunyt szemű házak, a békés utcák és az elnyugvó lakótelepek. Á városnak, Bratislavának az ut­cái békések. Nincsenek napirenden gyilkos­ságok, nem fosztogatják úton-útfélen pol­gárait. A statisztikák ugyan a bűnözés számának mérsékelt emelkedését mutatják, de ez sem változtat a korábbi megállapításon. Mindez elsősorban annak tudható be, hogy a város, de az egész ország lakossá­ga — kis kivétellel — dolgozik és munká­jából él; tehát a kényszer nem viszi rá, hogy fosztogasson. Az éjszakának így is különös íze, hangu­lata van. Erősebben visszhangzik a vonatok dübörgése, a hajók tülkölése. Csak most ve­ssed észre, hogy az új híd már a városhoz tartozik. A vár méltóságteljesen és békésen álldo­gál odafenn. Környéke, az egykori hírhedt Vidrica eltűnt s vele együtt a legsötétebb városzugok is. Ha van az éjszakák folyamán élet, moz­gás a városban, akkor az a szállók, éjjeli mulatók körül kezdődik. Itt is, ott is egy-egy járőrszolgálat. Ket­tesben, hármas ban járják az utcákat. A jár­őrök nagy többsége azonban motorizált. Szüntelen köröznek, járják a várost Rádió­összeköttetésben vannak egymással és a központtal is, hogy ha kell, akár menet közben is irányt változtathassanak, és gyor­san a tett színhelyére siethessenek. A talpon lévők közül a mentősök sem na­gyon pihennek. Még be sem értek, máris itt a telefonhívás, a vonal másik végén pe­dig türelmetlenül topog az illető. A mentő­söknek még nincs vagy egészen elvétve akad csak URH-adójuk, s így sok utat fö­löslegesen, éjszakánként néha gyors egy­másutánban kétszer-háromszor is meg kell tenniök. A főtéren lévő kórház vagy az áruházak portásai sokat tudnak mesélni az éjszaká­ról. A kórházban vannak például állandó és alkalmi látogatók. Az állandók kis tö­pörödött anyókák, eszük vesztette vénecs- ke emberek. Bejönnek, leülnek a váróter­mi padokra, kötnek, horgolnak, beszélnek, szunyókálnak egy kicsit, aztán elmennek. Van, aki náluk tölti az éjszakát. Odahaza van lakása, meleg sztibája, de vagy fél é­gyedül, vagy csak megszokta ezt, s már nem is tudja, hogy a mi világunkban fur­csa már mindez. Az alkalmi látogatók tizenegy, tizenkettő után szoktak becsöngetű'i. Ha nem nyitják ki nekik az ajtót, akkor dörömbölnek. Vé­resek, kékek, lilák és főleg — erőszako­sak. Az ilyeneket csak akkor bocsátják be, ha férfiügyelet is akad a kórházban. A leg­többször persze a járőr viszi el őket. Ez a éjszakázás kicsit drágább, de biztonságo­sabb, és a jegyzőkönyvek, valamint szemé-' lyes beszélgetések nyomán az emlékek, il­letve a tettek sem mennek azonnal feledés­be. Akik még mesélhetnek az éjszakáról, azok a taxisofőrök. A főpályaudvarnál, a Szlovák­Nemzeti Felkelés téren és a Carlton-, vala­mint a Devín-szálló előtt van az állandó állomásuk, de mégis itt találkozol velük a legritkábban. Ha éppen igénybe akarod ven­ni szolgálataikat, akkor jobb, ha az úttes­tet figyeled; ha mégis beérsz az állomásuk­ra, akkor viszont légy türelemmel, mert ha menet közben nem állította meg őket vala­ki, akkor azért rád is sor kerül, hiszen vé­gül is mindegyik ide tart. Az éjszakai taxizás drága, így ha min­den pénzed a pincérnek hagytad, akkor csak nyugodtan várd meg az autóbusz-já­ratok menetrendi idejét. Éjfél után óránként fordulnak, és a menetjegy ára is csupán két korona. És ha az éjszakai talponlevőket akarod látni, akkor ‘ mindenképpen ide gyere. Jó gyűjtőlencse a megálló. Színes társaság gyűlik itt össze. Zenészek, fiatal és fiata­labb párocskák, furcsa, egymásba fonódó idősebb nők és férfiak, alkalmi üzemi mu­latságok hangos és vidám társasága, vala­mint mosogatónők, fűtők, pincérek, nyom­dászok és ki tudja, hogy még hányféle em­ber. Vannak egyszerű, egyedi utasok is. Vagy az ország másik részéből, vagy kül­földről jönnek, és mire így éjfél után meg érkeznek a városba, bizony sokszor már nagyon éhesek. Aki megéhezik, az beállhat a Manderla-atatti kis büfé elé a sorba és kérhet magának virslit, kenyeret és valami innivalót is. Az innivalók közül főleg a ko- fola, a különböző limonádék, narancslé és alkalomadtán sör is kapható. Jó, hogy más szeszes italt nem árulnak. Nem vonzza a lecsúszott és beszeszelt emberek gyülevész társaságát; nincs aki hangoskodjék, duhaj­kodjék, és kellemetf ertkedjék. Az utasom nyugodtan felszállhatnak az autóbuszokra. Aki a végállomásig megy, az szunyókálhat is. Az autóbusz gyorsan ürül. Már a máso­dik, harmadik megálló után felére csökken az utasok száma. Aztán folyamatosan el­fogynak. Az út felétől, háromnegyedétől, már csak egy-két utassal vagy egészen üre­sen szalad a jármű. A sofőrök egyike-másika beszédesebb, hátraszól az utashoz, megkérdi, hol akar leszállni. Néha egészen összebarátkoznak, szó szót követ, s az utas gyorsan elmond­ja éjszakai élményeit. A kocsivezető aztán reggel továbbadja a családjának, munka­társainak. Néha szörnyűlködnek rajta, más­kor megmosolyogják, kinevetik a pórul járt flótást. IIBHHHMBHHBHIBBHnBIHBBKnBBnRnMBBnBani.'S! 7ÍUIB9 Jj Visszafelé persze az első és második lor dulőnak még nincs nagy becse. Inkább amo lyan eltévedt lelkek utaznak. De háromtól már igen! Mint tél végén az első tavaszi szél, ők a reggel előhírnökei. Rendszerint ismerősökként, amolyan alkalmi barátok­ként üdvözlik egymást, és zsong az autó­busz. Arról beszélnek, hogy hogyan volt tegnap, hogyan lesz ma. A négyórás! busz­nál többnyire sofőrök, villamos- és troli­buszvezetők gyűlnek össze, meg tejesek, portások, pékek, szakácsok. Megismerheted őket egyenruhájukról, testalkatukról, bő­rükről, kezükről. Rendszerint idősebb embe­rek azok, akik korán kelnek. Fiatallal csak ejvétve találkozol. Az elárvult, magányos éjszakai autóbu­szok lassan leállnak, a vezetőjük kitölti a jelentést, elszámol a jegyekkel és leadja a „persely“ tartalmát a városi közlekedési vállalat központjában. Egyébként most már a város is ébred. Fél öt körül elindulnak a rendezőkből az első villamosok, a garázsokból kigördülnek az autóbuszok. A város vasútállomásairól fo­lyamok ömlenek az utcára. Északról, dél­ről hozzák a munkásokat az autóbuszok. Kinyitnak a trafikok, újságárusok, büfék, tejcsarnokok, hentesüzletek. Itt a reggel. A gyors statisztikai összegezés születések­ről beszél. Baleset nem történt, egy betö­re volt. Kifosztották az egyik peremkerület kocsmáját — az éjszaka leple alatt érkez­tek, s vattás csönd és sötétség borult rá­juk, amikor távoztak. Különben is autóval voltak, elég nehéz lesz a nyomukra buk­kanni. Rendzavarók? Igen, néhány ittas ember a közbiztonsági szervek „szállodájába“ került, egy fiatalokból álló csoport énekelt, han­goskodott a Vöröshadsereg útján, de ami­kor megérkezett a motorizált járőrség, gyorsan elhallgattak. Egyébként csend és nyugalom honolt a városban. A polgárai kipihenték magukat. — Mindig ilyen csendes a város? — kér­dezzük annak a járőrségnek a tagjait, akik­kel az éjszakát töltöttük. — Nem. Néha mozgalmasabb az éjszaka, a mentőknek és a biztonsági szerveknek is több a munkája, de nem ez a jellemző. A város polgárai nyugodtan élnek, nem kell rettegniük, az ismeretlen, az éj leple alatt megbúvó és garázdálkodó tettesektől. Németh István ^^******M———————gl—WI■IICT.vlrf

Next

/
Thumbnails
Contents