Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-10 / 2. szám
4 új ifjúság KÖVETKEZIK A MÁSODIK ÉVSZÁZAD Csendben ünnepelték tavaly év végén KoSicén a város múzeumának századik születésnapját. Az intézmény ezzel az új esztendővel működésének második évszázadába lép. Egy lelkes szakember, aki szenvedélyesen foglalkozik ásatással, történelemmel és restaurálással, és aki ismereteit rendszeresen átadja a fiataloknak — most megpróbálja a lehetetlent. Egy rövid cikkbe süríti a százesztendős múzeum történetét. x A kassai múzeum megalapításának gondolata először Klimkovics Ferenc rajztanár és festőművész agyában ötlött fel. A múlt század hatvanas éveiben ugyanis több kassai család foglalkozott helyi régiségek, festII. Rákóczi Ferenc rodostúi háza. Az épUletel 190B- ban téglánként hozták a városba hogy itt újra összerakják. A felső rész (törökös mintázattal) volt a fejedelem pipatériuma. mények gyűjtésével. Kitin - kovics Is közéjük tartozott. Több éven át tartó tervez- getések nyomán alapították meg ezek a műbarátcsalá- dok a Felső-magyarországi Múzeum Egyletet. Fáradozásukat siker koronázta, mert maga a város is megértő támogatással kísérte munkájukat. Ennek eredményeképpen 1872-ben „hí vatalosan“ is megalapították a Kassai Múzeumot, me lyet ideiglenesen az akkori Fő-utcán, a volt Arany Csil- lag-szállő épületében rendeztek be. Csaknem minden kassai család igyekezett valami régiséggel gyarapítani az intézmény tulajdonát Rövid időn beiül tetemesen megnövekedett1 a inű zeuni gyűjteményének száma. Szükségessé' vált az egyes osztályok létrehozása. Ezt a munkát a kassai középiskolák tanárai vállalták. 1874-ben, tehát két évvel az alapítása után már 14 e- zer tárgy volt a múzeum tulajdonában! Első igazgatója, Klimkovics Béla hamar felismerte, hogy a szálló helyiségei nem lesznek megfelelőek, ezért arról ábrándozott, hogy a múzeumot egy külön, erre a célra épített létesítménybe viszi át. Tervét — korai halála miatt — nem sikerült megvalósítania. Az országot akkoriban a millenáris kiállításra való előkészületek tartották lázban. A város múzeumpártolói e_ gondolat jegyében ..láttak hozzá az épület megter- v'-vöftéhez is A város hetvenötezer forinttal jáfult iu.'.zn költségvetésében az alapítványhoz. Az új épületet 1899-ben adták át rendeltetésének. Ezek után még inkább íellobbant a polgárok gyűjtési és adakozási kedve. Az újabb értékek között például ott találjuk a Klimkovics testvérek hagyatékát, amely több mint háromezer rajzból, festményből és kéziratanyagból áll. Kezdetben a régi Felsőmagyarországi Múzeum Egylet gyűjteményeit tájjellegü- eknek minősíthetjük. A századfordulót zövető években az intézmény jellege mindinkább mdtörténeti, képzőművészeti és iparművészeti irányba tolódott. Ennek oka azzal magyarázható, hogy az ajándékozók többsége a városi arisztokrácia tagjaiból került ki, s ezek a vagyonos emberek saját rétegük emlékeivel és tárgyaival gyarapították a gyűjteményt. A múzeumi anyag számbavételét, csoportosítását és kiállítását Mihalik József miniszteri biztosra bízták. Elmondható róla, hogy ő volt az első „muzeológus“ aki az egész anyagot feldolgozta, és munkájának eredményét nyomtatásban is közzétette. Az ő kezdeményezésére ment át a korábbi, Felsőmagyarországi Múzeum Egylet tulajdonából városi tulajdonba az intézmény. Vezetése alatt a Kassai Múzeum országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert. Az első világháború évei sajnos alaposan megviselték a gazdag állományt. A háború befejezése után Keletszlová- kial Múzeum lett az intézmény neve. Igazgatását dr. Polák vette át, aki mintegy húsz esztendőn át látta el ezt a tisztségét. Az erősen meg- hiányosodott gyűjteményt ú- jabb, friss anyaggal egészítették ki. Az új Igazgató egyik legnagyobb érdeme, hogy kiállításokat szervezett, valamint értékes anyagot gyűjtött az 1919-es Tanács- köztásaságról. A második világháború ellenére a múzeum értékes kutatómunkát folytatott, rendbe szedte például a Miklós-börtön épületét, tatarozták a szomszédos Hóhérbástya udvarát, sőt hozzáfogtak II. Rákóczi Ferenc rodostöi házának felállításához is. A felszabadulás után a múzeum életében újabb korszak kezdődött. Igazgatását először dr. Fabim, utána pedig dr. Markus etnográfus vette át. A társadalom- tudományok szakkutatói, Pásztor J, régész és E. Pe- tách történész segítségével kiállításokat szerveztek, és megindították a tudományos gyűjtőmunkát. A későbbiek során helyet kaptak további szaktudományi ágak is, pl. az állattan, a geológia, a művészettörténet és a munkásmozgalom. Erre az időszakra esik a Kerületi Galéria önállósulása is, amely e múzeum gyűjteményéből fejlődött önállóvá. Ma a Kelet-szlovákiai Múzeum az ország egyik legfontosabb muzeológiai központja, egy időben például itt székelt a Szlovák Múzeumi Szövetség is. A múzeum ma több épületben van, a milleniumi é- vekben létrehozott főépületben vannak a történeti gyűjtemények, a volt Vár- megyeházában időszaki kiállításokat nyitnak és kutatóhelyiségeket rendeznek be, a Miklós-börtön mindazok rendelkezésére áll, akik a város történetének egyes időszakaira kíváncsiak, és rövidesen a Hóhérbástyát is előkészítik kiállítások megrendezésére. Lukács jözsef A Kelet-szlovákiai Múzeum főépülete. A millenium idején készült. Rozman László felvételei gyszerö dolgos napok után nyuE godt csendes éjszakák következnek] Erről tanúskodtak a behunyt szemű házak, a békés utcák és az elnyugvó lakótelepek. Á városnak, Bratislavának az utcái békések. Nincsenek napirenden gyilkosságok, nem fosztogatják úton-útfélen polgárait. A statisztikák ugyan a bűnözés számának mérsékelt emelkedését mutatják, de ez sem változtat a korábbi megállapításon. Mindez elsősorban annak tudható be, hogy a város, de az egész ország lakossága — kis kivétellel — dolgozik és munkájából él; tehát a kényszer nem viszi rá, hogy fosztogasson. Az éjszakának így is különös íze, hangulata van. Erősebben visszhangzik a vonatok dübörgése, a hajók tülkölése. Csak most vessed észre, hogy az új híd már a városhoz tartozik. A vár méltóságteljesen és békésen álldogál odafenn. Környéke, az egykori hírhedt Vidrica eltűnt s vele együtt a legsötétebb városzugok is. Ha van az éjszakák folyamán élet, mozgás a városban, akkor az a szállók, éjjeli mulatók körül kezdődik. Itt is, ott is egy-egy járőrszolgálat. Kettesben, hármas ban járják az utcákat. A járőrök nagy többsége azonban motorizált. Szüntelen köröznek, járják a várost Rádióösszeköttetésben vannak egymással és a központtal is, hogy ha kell, akár menet közben is irányt változtathassanak, és gyorsan a tett színhelyére siethessenek. A talpon lévők közül a mentősök sem nagyon pihennek. Még be sem értek, máris itt a telefonhívás, a vonal másik végén pedig türelmetlenül topog az illető. A mentősöknek még nincs vagy egészen elvétve akad csak URH-adójuk, s így sok utat fölöslegesen, éjszakánként néha gyors egymásutánban kétszer-háromszor is meg kell tenniök. A főtéren lévő kórház vagy az áruházak portásai sokat tudnak mesélni az éjszakáról. A kórházban vannak például állandó és alkalmi látogatók. Az állandók kis töpörödött anyókák, eszük vesztette vénecs- ke emberek. Bejönnek, leülnek a várótermi padokra, kötnek, horgolnak, beszélnek, szunyókálnak egy kicsit, aztán elmennek. Van, aki náluk tölti az éjszakát. Odahaza van lakása, meleg sztibája, de vagy fél égyedül, vagy csak megszokta ezt, s már nem is tudja, hogy a mi világunkban furcsa már mindez. Az alkalmi látogatók tizenegy, tizenkettő után szoktak becsöngetű'i. Ha nem nyitják ki nekik az ajtót, akkor dörömbölnek. Véresek, kékek, lilák és főleg — erőszakosak. Az ilyeneket csak akkor bocsátják be, ha férfiügyelet is akad a kórházban. A legtöbbször persze a járőr viszi el őket. Ez a éjszakázás kicsit drágább, de biztonságosabb, és a jegyzőkönyvek, valamint szemé-' lyes beszélgetések nyomán az emlékek, illetve a tettek sem mennek azonnal feledésbe. Akik még mesélhetnek az éjszakáról, azok a taxisofőrök. A főpályaudvarnál, a SzlovákNemzeti Felkelés téren és a Carlton-, valamint a Devín-szálló előtt van az állandó állomásuk, de mégis itt találkozol velük a legritkábban. Ha éppen igénybe akarod venni szolgálataikat, akkor jobb, ha az úttestet figyeled; ha mégis beérsz az állomásukra, akkor viszont légy türelemmel, mert ha menet közben nem állította meg őket valaki, akkor azért rád is sor kerül, hiszen végül is mindegyik ide tart. Az éjszakai taxizás drága, így ha minden pénzed a pincérnek hagytad, akkor csak nyugodtan várd meg az autóbusz-járatok menetrendi idejét. Éjfél után óránként fordulnak, és a menetjegy ára is csupán két korona. És ha az éjszakai talponlevőket akarod látni, akkor ‘ mindenképpen ide gyere. Jó gyűjtőlencse a megálló. Színes társaság gyűlik itt össze. Zenészek, fiatal és fiatalabb párocskák, furcsa, egymásba fonódó idősebb nők és férfiak, alkalmi üzemi mulatságok hangos és vidám társasága, valamint mosogatónők, fűtők, pincérek, nyomdászok és ki tudja, hogy még hányféle ember. Vannak egyszerű, egyedi utasok is. Vagy az ország másik részéből, vagy külföldről jönnek, és mire így éjfél után meg érkeznek a városba, bizony sokszor már nagyon éhesek. Aki megéhezik, az beállhat a Manderla-atatti kis büfé elé a sorba és kérhet magának virslit, kenyeret és valami innivalót is. Az innivalók közül főleg a ko- fola, a különböző limonádék, narancslé és alkalomadtán sör is kapható. Jó, hogy más szeszes italt nem árulnak. Nem vonzza a lecsúszott és beszeszelt emberek gyülevész társaságát; nincs aki hangoskodjék, duhajkodjék, és kellemetf ertkedjék. Az utasom nyugodtan felszállhatnak az autóbuszokra. Aki a végállomásig megy, az szunyókálhat is. Az autóbusz gyorsan ürül. Már a második, harmadik megálló után felére csökken az utasok száma. Aztán folyamatosan elfogynak. Az út felétől, háromnegyedétől, már csak egy-két utassal vagy egészen üresen szalad a jármű. A sofőrök egyike-másika beszédesebb, hátraszól az utashoz, megkérdi, hol akar leszállni. Néha egészen összebarátkoznak, szó szót követ, s az utas gyorsan elmondja éjszakai élményeit. A kocsivezető aztán reggel továbbadja a családjának, munkatársainak. Néha szörnyűlködnek rajta, máskor megmosolyogják, kinevetik a pórul járt flótást. IIBHHHMBHHBHIBBHnBIHBBKnBBnRnMBBnBani.'S! 7ÍUIB9 Jj Visszafelé persze az első és második lor dulőnak még nincs nagy becse. Inkább amo lyan eltévedt lelkek utaznak. De háromtól már igen! Mint tél végén az első tavaszi szél, ők a reggel előhírnökei. Rendszerint ismerősökként, amolyan alkalmi barátokként üdvözlik egymást, és zsong az autóbusz. Arról beszélnek, hogy hogyan volt tegnap, hogyan lesz ma. A négyórás! busznál többnyire sofőrök, villamos- és trolibuszvezetők gyűlnek össze, meg tejesek, portások, pékek, szakácsok. Megismerheted őket egyenruhájukról, testalkatukról, bőrükről, kezükről. Rendszerint idősebb emberek azok, akik korán kelnek. Fiatallal csak ejvétve találkozol. Az elárvult, magányos éjszakai autóbuszok lassan leállnak, a vezetőjük kitölti a jelentést, elszámol a jegyekkel és leadja a „persely“ tartalmát a városi közlekedési vállalat központjában. Egyébként most már a város is ébred. Fél öt körül elindulnak a rendezőkből az első villamosok, a garázsokból kigördülnek az autóbuszok. A város vasútállomásairól folyamok ömlenek az utcára. Északról, délről hozzák a munkásokat az autóbuszok. Kinyitnak a trafikok, újságárusok, büfék, tejcsarnokok, hentesüzletek. Itt a reggel. A gyors statisztikai összegezés születésekről beszél. Baleset nem történt, egy betöre volt. Kifosztották az egyik peremkerület kocsmáját — az éjszaka leple alatt érkeztek, s vattás csönd és sötétség borult rájuk, amikor távoztak. Különben is autóval voltak, elég nehéz lesz a nyomukra bukkanni. Rendzavarók? Igen, néhány ittas ember a közbiztonsági szervek „szállodájába“ került, egy fiatalokból álló csoport énekelt, hangoskodott a Vöröshadsereg útján, de amikor megérkezett a motorizált járőrség, gyorsan elhallgattak. Egyébként csend és nyugalom honolt a városban. A polgárai kipihenték magukat. — Mindig ilyen csendes a város? — kérdezzük annak a járőrségnek a tagjait, akikkel az éjszakát töltöttük. — Nem. Néha mozgalmasabb az éjszaka, a mentőknek és a biztonsági szerveknek is több a munkája, de nem ez a jellemző. A város polgárai nyugodtan élnek, nem kell rettegniük, az ismeretlen, az éj leple alatt megbúvó és garázdálkodó tettesektől. Németh István ^^******M———————gl—WI■IICT.vlrf