Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-27 / 13. szám

I 1*. — \ T avaly november tize­dikén üzemi aktívát tartottak a Kovo- smaltban. Másfél hó­nap volt hátra az év végéig, s a gyár ki­lencmillió korona értékű le­maradást könyvelt. Olyan veszély fenyegetett, amelyet senki sem akart a gyár dol­gozói közül. Az aktíván be­számolók, vélemények, ja­vaslatok, kritikák hangzot­tak el. Arról viszont, hogy a hátralévő másfél hónap alatt valamilyen módon be kell hozni a lemaradást — azonos nézetet vallottak. Látszott ez, nyilvánvoló volt ez akkor Is, de végérvénye­sen csak december har­mincegyedikén, Szilveszter napján lett biztos, amikor kimondhatták, hogy sike­rült, hogy a tervet mégis­csak teliosíinm hirlfák a Kn­Nagy Dezső, az önálló dol- dozói kezdeményezés refe­rense. vosmalt dolgozói. Még az a néhány tamáskodó is elége­dett volt azon a napon. Nagy Dezsőt, a dolgozói kezdeményezés önálló előa­dóját kérdezem, hogyan is volt azon a döntő napon, s hogyan is telt az a másfél döntő hónap? — Szívesen emlékezünk rá — mondja —, mert dol­gozóink szinte kivétel nél­kül megmutatták, hogy i- genis magukénak őrzik a gyárat, magukénak a mun­kát, a közös hibát ugyan­úgy, mint a hibák kijavítá­sának, helyrehozatalának közös feladatát. Ma a het- venhármas év első negyed­évének vége felé közeledve elmondhatjuk, hogy novem­ARCOK A BRIGÁDBÓL bér tizediké nemcsak azért lett jelentős dátum, mert e- redményes másfél hónapot nyitott meg, hanem azért is, mert egy kicsit a gyár tör­ténelmében is eredményes napként könyvelhetjük el, hiszen azóta új évet kezd­tünk, új negyedév vége felé közeledünk, és nem panasz­kodhatunk lemaradásról., Egyszóval, nemcsak kam­pányszerű fellángolás volt a tavalyi esztendő utolsó más­fél hónapja, hanem amint az idei eredmények is mu­tatják, több annál. Ma nyolcvanhat versenyző kol­lektívát tarthatunk számon, s e kollektívákban kis hí­ján ezren dolgoznak. Közü­lük tíz brigád már megsze­rezte a Szocialista Munka­brigád első fokozatát. XXX A z év végi hajrából nagy részt vállaltak a technikusok, az ön­töde-kollektívája, a lemezosztály Tyeres- kova-brigádja, a Szputnyik-, a NOSZF-brigád és persze még sokan má­sok. György Tibor a Nógrádi Sándor nevét viselő, techni­kusokból álló brigád tagja. Tizennégyen vannak, s mi­előtt a Szocialista Munka­brigád cím első fokozatát megkapták volna, már több elismerésben részesültek. Közülük ^ mat György Tibor, a Nógrádi­brigádból v Pohonyi István ropolis magyar iparijában végeztek. Ez azért érdemel említést, mert az iskolai összetartozás egyéb egész­séges vonásokkal párosulva kollektívává, versenyző, többletcélokért küzdő, dol­gozó közösséggé kovácsolta őket. A szocialista módon élni és dolgozni! — felhí­vás serkentette őket arra, hogy megpróbáljanak job­ban dolgozói és érdemleges kötelezettségeket vállalja­nak újításokat vezessenek be. Mindezt sikerült is meg­valósítaniuk. ötvenezer ko­ronás újítást mondhatnak magukénak, s jó például szolgálnak abban, hogyan tartson közvetlen, hatékony és eredményező kapcsolatot a műszaki tervezőiroda a közvetlen termeléssel. Ádám Magda a Tyeresko- va-brigád tagja. Tizenhár­mán vannak, köztük egyet­len férfi, a fiatalkorától itt dolgozó Miilei István. Ex­centrikus présekkel dolgoz­nak a helyi szóhasználattal Fülezqnek nevezett üzem­részlegben — tűzhelyalkat­részeket készítenek. Tavaly ők voltak azok, akik folya­matosan teljesítették tervü­ket, kötelezettségvállalásai­kat és tervezetten csökken­tették a selejtmennyiséget. Érdemeik közé tartozik, hogy szükség esetén gyak ran segítenek ki más műhe­lyeket, s következetesen ar­ra törekszenek, hogy minél több hulladékanyagból tud­janak használható terméket készíteni. Kitűnő közösség­ként tartják őket nyilván az üzemben. Május elseje és kilencediké tiszteletére tett új kötelezettségvállalásuk értelmében száz százalékra akarják teljesíteni tervüket, a minimálisra csökkenteni a selejtet, és háromezer koro­nát akarnak megtakarítani a lemezhulladékok kihaszná­lásával. A műhely rövidesen új helyiségbe költözik. Egé­szen biztos, hogy ott még jobban tudnak majd dolgoz­ni, hiszen mai munkahelyük a legjobb eredmények mel­lett sem mondható ideális­nak. Sötét, elavult. Mire az új helyre költöznek, már a szocialista munkabrigád mű­helyének mondhatják ma­gukat. Kovács Zoltán ugyancsak fiatal műszaki. Ö a karban­tartó részleg vezetője. Ná la jelentik be a műszaki meghibásodásokat, neki kell intézkednie, hogy mielőbb kijavítsák az adódó üzem­zavarokat. Ez mellett az ü- zemi Ifjúsági Szocialista Munkabrigád-mozgalom re­ferens. A SZISZ megalaku­lása előtt is működött a gyárban ifjúsági mozgalom. Ma tizenegy ifjúsági szocia­lista munkabrigádot számol­nak, s közülük kettő már elnyerte a cím első fokoza­tát. Egyik közülük a tech­nikai részlegen dolgozó ti­zenegy tagú Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség­brigád, melynek vezetője Pohonyi István szerint az el­ső negyedévre kétszázezer koronás kötelezettségválla­lást tett a brigád. A tava­lyi évvégi hajrából 544 bri­gádóra ledolgozásával és e- gyéb kötelezettségvállalás­sal vették ki a részüket. Találkozom a második Szocialista Ifjúsági Munka­brigád vezetőjével, Henne- mann Ferenccel. A februári győzelem tiszteletére har­mincnyolcezer korona érté­kű vállalást tettek és ezt sikerrel teljesítették is. Hordozói „A SZISZ első kongresszusának brigádja“ című megtisztelő kitüntetés­nek, valamint a Vili. szak- szervezeti kongresszus elis­merő oklevelének. Valahá- nyan szerelők. Legközeleb­bi tervük, hogy a szerelő­részlegeken ifjúsági munka­szalagot indítanak, melyen csakis a brigádtagok dol­goznak majd, hogy még többet, még markánsabban tudjanak bizonyítani. Példát akarnak mutatni, hogy za­varmentesen, folyamatosan, hajrá nélkül is teljesíteni lehet a napi tervet. Ök vol­tak a becsület- és szégyen­táblák bevezetni ff'úsá­Millei István, a Tyereskova- brigád egyetlen férfi tagja gi Fényszóró- és a ZENIT- mozgalom keretében u- gyancsak sokat tettek már, s a klubtevékenységük is rendkívül eredményes. A sportról nem is beszélnek, mert valahányuk megszál­lott sportoló. Közösen spor­tolnak, nem keveset, és ész­szerűen, úgy, ahogy mun­kájukat is végzik. S végül egy rendkívül humánus cse­lekedet: védnökséget vállal­tak a -feledi árvahá2 - felett. Gondolom, mindezekhez" a tényékhez nem kell sok kommentár. A Szputnyik- brigád elektromos karban­tartói a tavalyi hajrálistá­Kovács Zoltán, a karbantar­tási részleg vezetője, az If­júsági Szocialista Munka­brigád-mozgalom referense. ra vastag ceruzával írták fel nevüket. XXX T izenegy ifjúsági szo­cialista munkabrigád, tíz szocialista munka­brigád, nyolcvanhat versenyző kollektíva. November tizediké és Szilveszter napja. Gyár, em­berek, tervek, lemaradások, s másfél hónap alatt kilenc- mllllós bepótolás. Az üzem dolgozói mindebből kivétel nélkül részt vállaltak, de a vezető szerep, az építő szel­lem mindenekelőtt épp a dolgozók önálló kezdemé­nyezésének, a brigádoknak, a versenymozgalmaknak tudható be. A dicséret és elismerés szavait hadd toldjuk meg: ]6 munkát továbbra Is! —ne— Hennemann Ferenc: „Ifjú sági munkaszalagot aka­runk alapítani.“ A tanító versei nlva s „A szabadság ne'irt perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az,...“ olvassa halkan, inkább csak önmagá­nak Csóka Ede a nagylégi alapfokú iskola matematika-fizika szakos ta­nítója, miközben a családi fészek ab­lakán bekönyököl a téli este. Nagyon szereti ezt a Heltai-verset, mindig az édesapját juttatja eszébe, aki megfo­gadta, hogy gyermekeiből szolgát nem nevel. Mert hal gyermeke volt Csóka Istvánnak, Pongrácz gróf ara­tógazdájának, hat csészébe kellett tejet önteni,-hat karéjt kellett a ke­nyérből leszelni.. . Több mint negyvenesztendős. Emlé­kek ezreit őrzi agytekervényeiben, az éhség és az elnyomás emlékéi, csak­úgy, mint a betűvetés első nehézkes mozdulatainak az emlékét szülőfalu­jában, maid a vajkai és a somorjai iskolában. Bs a félelem emlékét, hi­szen gyermekszíve már megremegett a második világháború borzalmaitól. Milyen szép volt, amikor a csilla­gos sapkájú katonák elhozták a bé­két, amikor folytathatta tanulmánya­it Budapesten, Zebergényben, Nagy­maroson, Bratislavában. Milyen szép volt, amikor 1953-ban átvehette a Pe­dagógiai Gimnáziumban az érettségi bizonyítványt. Utána Felsőszeliben kezdett tanítani, majd bevonult ka­tonának, megtanulta védeni saját ha­záját, a munkáshatalmat... Leszerelés után tovább tanult és 1958-ban megszerezte a matematika­fizika szakos képesítést. Azóta itt él a faluban, tanít, fotoszakkört vezet, írja az iskola krónikáját, a szemlél­tető agitáció irányítója; a község és az iskola minden rendezvényét ak­tív munkával segíti. Tíz évvel ezelőtt lépett be a pártba, hogy még el­szántadban, még hatékonyabban küzdhessen a szabadságért, a jólét­ért, minden becsületes ember bol­dogságáért. A pihenés: a könyv. A szórakozás: a hegedű és a. színjátszás. 1970-ben belépett a Dunajská Streda-i (Duna- szerdahely) Népművelési Otthon ka­maraegyüttesébe, később pedig a FÖKUSZ Irodalmi Színpad tagja lett. „Szabad csak az, kit nem rettent a holnap...“ Nem, neki — a szolga­ősök szabad utódjának — már ‘nem kell félnie a holnaptól. Vidáman, bi­zakodva készült a szabadság ünne­pére — a februári győzelem évfor­dulójára, és önmagában is felmérte nemcsak saját, hanem az egész or­szág útját. A szabadságot Keletről hozták, s kemény munkáskezek véd­ték meg 1948 februárjában és védik, erősítik a párt vezetésével a munká­sok és a parasztok, védi mindeníci: „Aki üres jelszókat nem visít,. Nem áltat, nem ígér, nem hamisít..." A tanító — Csóka István, mező­gazdasági munkás hatodik gyermeke — az asztal mellett ül, dolgozatokat javít. Néha egy pillantást vet a 'fiá­ra; aki álmaiban már a meseország­ban jár. Péterfi György Milyen az ideális diák? — Puskázott diákkorában? A szívélyes nevetés majdnem elfojtja a választ. — Nem, igazán nem. — Akkor miért mondta, hogy nem ítéli el az iskolában elköve­tett diákcsínyeket? — Más lapra tartozik a súgás, a pusizás és másra a diákcsínyek. A súgást és a különféle csaláso­kat, a tanár félrevezetését elíté­lem és büntetem. — Van értelme ennek a harc­nak? Lehet gyógyítani ezt az év­százados diákbetegséget? — Lehet, de kigyőigyítani nem. Az orvosság nevét ugyan nem is­merem, de falán terrorral és kö­vetkezetességgel meg lehetne szüntetni. Ez viszont nem „vág“ össze a modem pedagógia elvei­vel. — Ha diákokkal beszélgetek, mindig kíváncsi vagyok, hogyan vélekednek az ideális tanárról. Ta­nár elvtárs, önnek mi a vélemé­nye az ideális diákról? — Ez nehéz kérdés, de az ideá­lis diáknál helyesebb a jó diák megnevezés. Az ilyet is csak meg­közelítőleg tudom leírni: önálló, aktív és tud. Érdeklődő, s inkább legyen, osztálytársai kedvence, mint a tanároké. A kettő ugyanis rendszerint összehozhaíatlan. —’ Voltak már ilyen diákját? — Igen, sót a jellemzetteknél « jobbak is. — Mennyivel szebb a tanári hi­vatás más hivatásoknál? — Ogyszólván egész életünkön keresztül emberekkel- ismerke­dünk, három évig egyengetjük é- letútjUkat, velük izgulunk az é- rettségin, de azután is. Higgye el, a művészetnél is többet, nagyobb élményt jelent egy fiatal jellemé­nek a formálódása, alakulása a kezünk alatt, szemünk láttára. — Nyilvánvaló, hogy a tanárok nagy szerepet játszanak minden ember életében. Hogyan nyilvánul meg ez a gyakorlatban? ' — A leggyakoribb, amikor a ta­nár „leszáll“ a diákhoz, elbeszél­get vele. Nem cosinusokról és fa­radokról. Csak úgy, mondjuk a jö­vőjükről vagy éppenséggel a szó­rakozásukról, a hosszú hajpól vagy arról, mit terveznek a SZISZ- ben. És ilyenkor tanácsolunk. — Megfogadják? — Nem mindig. De nem is ta­nácsok ezek. Impulzusok, apró, változtatható receptek, amelyeket a diákok relatív önállóságuk elle­nére egyszer vagy többször mégis­csak alkalmaznak. — Göröngyös a. kommunikáció, a tananyag átadásának útja? — Ez a diákoktól függ. Vannak, akik a magyarázatból . tanulnak, vannak, akik magolnak, a magya­rázat alatt máson jár az eszük. Az én tantárgyaim, a fizika-mate­Hlavaty Sándor matika, különösen igényesek a szemléltető magyarázatra és az is­kolánk lehetőségei meglehetősen szűkek. De ha felépül az új isko­laépület, bizonyára minden más­képp lesz. Amikor beléptem a tanáriba, reggelizett: tejet és kiflit. Hirte­len nem is tudtam, diákkal vagy tanárral van-e dolgom. Nyolc éve tanít a galántai gimnáziumban, két osztályt vezetett érettségihez, több tanítványa most fejezi be fő­iskolai tanulmányait. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem vég­zettje, és mint csendesen megje­gyezte, az utóbbi időben gyakran gondul arra. hogy beiratkozik a Szlovák Műszaki Főiskola Elektro­technikai Karára. Most az iskola elsőseinek az osztályfőnöke. Neve: HLAVATY SÄNDOR. Beszélgetett: Zácsek Erzsébet s

Next

/
Thumbnails
Contents