Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-20 / 12. szám
4 új ifjúság----------------------------Az anyák megmentőjének szülőházában a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban ■ Budán, a Várhegy déli lábánál, a Tabánban áll egymagában egy egyemeletes öreg é- pri let: Semmelweis orvosprofesszornak, az anyák megmen- tójének a szülőháza. Itt született 1818-ban a későbbi nagy kutató és felfedező, akit szülei Ignác Fülöp névre kereszteltek. Édesapjának ebben a házban volt, az akkori idők kereskedelmének szokásai szerint, fűszer-, vegyes, festék- és, 11- , latszer-kereskedése A család Is ebben a házban lakott. Nevének német hangzása miatt sokan kétségbe vonták Semmelweis Ignác orvosprofesszor magyarságát, sőt egyenesen elorozták őt nemzetétől. Édesapja a tabáni házban 1846. július 11-én meghalt. A család a szomorú eseményről magyar nyelven adott ki gyászjelentést, noha abban az Időben Budán még inkább a német sző járta. Ha Semmelweisék nem magyarnak tartják magukat, akkor ez a gyászjelentés Is németül íródik. Sok idő telt el, amíg Semmelweis Józsefnek a „Fehér E- lefánthoz“ címzett vegyeskereskedéséből Semmelweis Or- vostörténett Múzeum lett. Ez a ház ma már európai hírnévre tett szert. 1908-ban emléktáblával jelölték meg. A táblán ez állt: „Itt született 1818. július 1-én Semmelweis Ignác orvostanár, az anyák megmentője“. A második világháború majdnem elsöpörte a házat a föld színéről, de aztán újjáépítve 1968-ban megnyílhatott mint orvostörténeti múzeum... Semmelweis pedig annyi hányattatás után végre végső nyugodalmat nyerhetett — immáron ötödik nyugvóhelyén — 1964. október 15-én, egykori szülőházának falában; előtte Borsos Miklós „Anyaság“ című szobra áll őrt. A múzeum emlékszobája a nagy orvoskutató utolsó otthoni szobáját Idézi. A falakon festmények; szüleinek ismeretlen festőtől származó pprtréja, róla és feleségéről Canzi Ágost által festett akvarellek. A Semmelweis család csoportképe és a barokk dolgozószoba garnitúrája mutatja azt a környezetet, amelyben Semmelweis u- tolső éveiben élt. A terem falán a következő idézetet olvashatjuk: „...minden kérdéses volt... csupán a halottak nagy száma volt kétségbevonhatatlan valóság...“ Semmelweis írta 1861-ben, a- mikor orvostársai nem akartak hitelt adni óriási jelentőségű felfedezésének. Az élet, a gyakorlat csak halála után igazolta őt. Az első elismerést a Szentpétervári Orvosegyesülettől kapta 1863-ban. Megvan valamennyi tudományos munkája: vitairatai, életének főműve, a „Die Aetilogie der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers“ és e- gyetemi tanártársaihoz tanai védelmében írott nyílt levelei. Megmaradt egy boncolási jegyzőkönyv a Rőkus-kórházi működése idejéből, sajátkezű aláírásával ellátva. De ott vannak a felfedezését mindvégig el nem ismerők, az ellenfelek kicsinyes féltékenységét tükröző könyvek is. Az egyik német nyelvű könyv szélére Semmelweis magyarul írta oda a megjegyzését: „Nem, nem, Siebold uram!“ A vitrinekben a római kori sebészeti eszközökön kívül ott van egy honfoglalás kori koponya és egy afrikai varázsló gyógyító csontja is. A legősibb „gyógyító“ eszköz mellett láthatjuk a későbbi századok gyógyeszközeit: őst szaru gyógyszertartót, XVI. századi patikamozsarat, XVII. századi koponyafúrót, XVIII. századi klistélyt. Meghatározhatatlanul régi bábaeszközök, égetésre, fertőtlenítésre, vérzéscsillapításra szolgáló vasak; érvágók, gégemetszök, sebkampók, foghúzó szerszámok, gyógynövényéé tinktúraprések, tégelyek. U- tólag nézve is megborzongtató az a köpölyöző, amelynek 16 pengéje 16 apró sebet ejtett egyszerre az érvágásra diagnosztáit betegen. Egy metszeten egy 1475-ben lezajlott transzplantáció látható. Igen érdekes egy XVII. századi alkimista laboratóriumi felszerelése, valamint egy XVIII. századi orvosi útiláda, benne a szükséges gyógyszerekkel és egyéb eszközökkel. Mint az első világháború előtti katonaláda. íme, ez .volt a mai orvosi táskák őse.' Mindezeket a tudományokat már az ókortól kezdve írásba, könyvekbe foglalták, hogy a nehezen megszerzett tudás ne menjen veszendőbe. Az emlékek, a dokumentumok a mai kor emberének és orvosának egyformán azt mondják: hogy önfeláldozó emberek, a hivatás megszállottjai nélkül ma nem tartana ott az emberiség, hogy a legveszedelmesebb kórokat képes leküzdeni. A múlt gyógyító nagyjaira emlékeztetnek azok a használati tárgyak, amelyek annak i- dején tulajdonosukat életük végéig elkísérték. Ilyenek pl. Schwartzer Ferenc zsebórája, Politzer Adám bécsi 1848-as kokárdája,- Than Károly ősmikroszkópja, Balassa János professzori kinevezése. Deák Ferenc is „jelen van“ az orvos- történeti múzeumban. Egykor fából kifaragta a híres Balassa professzor kezét, és ez a faszobrásznak is becsületére váló munka is itt látható. Táncsics Mihály 1870. április 23-án kelt bizonyítványa ázt igazolja, hogy dr. Egei József szerencsés szemműtétet végzett a sok szenvedést kiállott forradalmáron. Itt van az első magyar orvosnő, Hugonnay Vilma képe, és az 1871-ben elsőként megjelent magyar gyógyszerkönyv. Az egyik falon hatalmas térkép, a XVIII. századi Magyar- országot ábrázolja, rajta megjelölve, hogy az ország mely városaiban működtek abban az időben gyógyszertárak. Láthatjuk rajta Szlovákia egykori gyógyszertárait is. A budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és ennek minden anyaga azt bizonyítja, hogy imndig akadnak emberek, akik a tudományért, a haladásért képesek mindent feláldozni. Végül hadd szóljunk egy mába átnyúló dokumentumról is. A galántai származású dr. Fodor Józsefről és fiáról, dr. Fodor Gézáról van szó. Horvátországba sodorta őket a sorsuk. Dr. Fodor József hosszú ideig az akkori Abbáziában, majd Fiúméban dolgozott és nagyon sokat tett e városok közegészségügyéért. Fia az első világháború idején Zágrábban lakott, és amikor behívták katonai szolgálatra, a zágrábi helyőrségi kórházban kapott beosztást. A horvát nép nem felejtette el dr. Fodor Géza emberbaráti magatartását. Szlovákia népe, közelebbről Galán- ta, büszke lehet fiaira. Dr. Fodor Géza 1927-ben halt meg Zágrábban, sírját emlékoszloppal jelölték meg. Keienváry János Emlékeztünk Hodossy Gabriella Több más iskolához hasonlóan a Vydranyi Kilencéves Alapiskola vezetősége is emlékversenyt- szervezett a kisiskolásoknak „Ki tud többet Petőfiről?“ címmel. A gyerekek az osztálytanítók irányításával örömmel látlak munkához és a már tananyagként is átvett költeményekhez jó néhányat hozzátanultak. A célunk az volt, hogy a magyarságnak e lánglelkű költőjét — ifjúkorának küzdelmes éveit, bátorságát, kitartását, a szülőföld, a haza, a nép szeretetét — versein át közelítsük meg, hogy a gyönyörködtetés mellett felhívhassuk gyermekeink figyelmét az igaz hazafiságra, a nép őszinte szeretetére. Jólesően tapasztaltuk, hogy elképzelésünk termő talajra talált a gyermekek körében. Szinte napról napra nőtt azoknak a száma, akik Petőfi verseivel, útirajzaival, a Petőfiről szóló könyvekkel ismerkedtek. Meg is látszott a vetélkedőnk színvonalán. Szinte a nagyobb diákokhoz is beillő tudással adtak számot a költő életéről, és mondták el gyönyörű verseit. A legkisebbektől a legnagyobbakig mind-mind bátran feleltek; a legjobbaknak a neve is hadd álljon itt: Varga Gyuszi, Pongrácz Albinka, Mészáros Ildikó, Angyal Alica, Hodossy Gabriella, Zöld Gabriella, Sárközi Zsuzsa és Póda Margit. A zsűri Hodossy Gabriellát niég külön dicséretben is részesítette. A versenyben résztvevők a helyi nemzeti bizottság jóvoltából még apró kis ajándékokat is kaptak. Emlékversenyünk teljesítette küldetését. Elégedettek voltak mind a tanítók, mind a diákok, hiszen Petőfi járt közöttünk... Miklós Tiborné, igazgató Keszi Zsuzsa tmm A Koós-féle sláger óta a fiatalembert mindenki Kapitánynak hívja a faluban. Fene tudja, miért — ráragadt e név. Nem haragszik érte, sőt büszke rá, s hízelgőén így is szólíttatja magát. Még az anyját is rászoktatta, pedig Marosa. néni szájából igazán esetlenül hangzik: főztem neked húslevest, Kapitány. Marosa néni gyakran mondja a fiának: — Igazán komolyabbat vehetnéd azt a folit, éde fiam. — Édes Kapitányom javítja ki az anyját az ifjú, de a nevezett lányról nem hajlandó beszélni. Bezzeg, ha a kocsmában, sör mellett a barátai hozzák szóba a lányt... akkor bezzeg beszél — Joli! — mondja és legyint. — A Kis Virág. Hát mit gondol, konzervdobozban születtem én. Végigjártam vele a tavalyi nyarat, végigcsináltam úgy. hogy az ellen nem lehetett szava. Rendesen, fájául viselkedtem, és komolyan Is gondoltam a dolgot. De a teremtőjét, nem vagyok én se fából. Mikor az aratóbálon finnyáskodott, dühös lettem, de azért másnap este már náluk voltam, nem haragudtam rá. Ott is maradtam estig, méghozzá kettesben ve le. Azért is ment el biztosan az anyja, hogy úgy maradhassunk. De hát különben is. Akkora az a ház, hogy ott tizenöt pár se zavarhatja egymást,'no nemi? Nem erőszakoskodtam én vele. Szóból ért az ember, nemi? Megmondtam neki, hogy szeretem, ó is megmondta nekem, de hogy 6 teljesen nem lehet az e- nyém. No... Bizalmas barátnőjével, Erzsivel, Joli is sokat beszél az ügyről, mert hát bántja őt. Joli emlgy meséli: — Ha nem, akkor nem, mondta S. Megkérdeztem tőle, hogy ml történik akkor, ha nem? Talán szakít velem? Nem, hogy nem szakít. de addig, míg az iskolát be nem fejezem, függesszük fel a kapcsolatot. Tudom is én, hogyan, miért, de belementem az egyezségbe, mert én is úgy láttam jónak. Igen ám, de tudod, számára ez azt jelentette, hogy az elkövetkező két évben csak köszönünk egymásnak, és semmi több. Ök- tondi fejemmel csak később értettem meg, hogy ez mit jelent. Két évig Ő majd éli a maga életét, azt csinál, amit akar, flörtöl az olyan lányokkal, mint a Magda, a Tercsi meg a többiek. Megértettem, de haragudni nem tudtam rá. így hát egy hónap múlva, mikor megint randira hívott — elmentem, mert szerettem. Az elején rendes volt, aztán megint ugyanazon vesztünk össze, *s a végén úgy váltunk el, hogy ő ismét a „felfüggesz- lést“ javasolta, de én kémj- ‘elen voltam azt mondani, hogy jobb, ha abbahagyjuk. Azóta eltelt a tél, Joli romlatlan tanulmányi eredménnyel végigcsinálta a limnázium második osztásának első felét, de Kapitányról nem tud megfeledkezni, állandóan rá gondol, és úgy érzi, nagyon szereti, bár nem tartja tisztességesnek, ahogy viselkedik. Erzsinek egyszer nagyon bizalmasan azt is bevallotta, hogy neki nem érzelmi, egyszerűen csak gyakorlati megfontoltságból vannak kifogásai az ellen, amit a Kapitány követel, mert annak, ki tudja, milyen rossz vége is lehet; ő pedig végig akarja járni az iskolát, ha törik, ha szakad, és főiskolára akar menni. Világosan megmondta Kapitánynak-, hogy véleménye szerint egy főiskolás lánynál már természetes, amit követel, de amíg az gimis, addig lehetetlen. Kapitány azt válaszolta, hogy ez így mind szép és jó, de csak szóban állja meg a helyét, nem pedig a valóságban. Telik-múlik az idő, most már tavaszodik is, és Jolit csak gyötri-gyötri a dolog, kínlódik, hiszen szerelmes, és nem úgy látja a helyzetet, önmagát meg Kapitányt se, ahogy kéne. Nem gondol arra, hogy nem is biztos az az erős szerelem. Nem tudja, talán nem is akarja magában felülvizsgálni saját érzelmeit, vagy talán a fantáziája, az emberismerete szegényes ahhoz, ogy vigasztalódni tudjon. Ázt hiszi, az az e- qyetlen út, amely most Kapitány türelmetlensége folytán olyan kanyargós lett, Kapitány meg valóban ö- szlntén gondolta javaslatát. Valóban úgy érzi, maga is vonzódik falihoz, szereti, jó feleséget lát benne, és egy percig sem mond le róla, hogy feleségül is' vegye. De persze nem most! Majd! A mikor Joli már férjhez mehet, s mikor ő majd nősülni akar. Az még épp jókor, két-három év múlva lesz. Addig éli az életét, megháromszorozza a bankbetétjét, és tavasszal feltétlenül megveszi a kocsit. A kocsi majd enyhít a problémán. Rendszeres időközökben próbálkozik majd Jolinál, s ha nem, hát nem. A kocsi be- lemenősebb lányokig is elviszi Kapitányt, s ha majd eljön az ideje, szépen visz- sza is hozza Jolihoz, akinkkor majd ígérete szerint kötélnek áll. Kapitánynak fó szakmája van, tavasszal megveszi a kocsit. Ha nősülni fog, lesz elég pénze az építkezéshez. A telket az anyja már rá is íratta a nevére. Kapitánynak szent meggyőződése, hogy modern srác. Jól láncol, gyakran mondja, hogy ól rájt, tankjú, de azért magyarul is tud; Jolinak a- ny any elvén mondja el érzéseit: „Nem tudok nálad nélkül élntl" Persze nemcsak hozzágondolja, hanem hozzá Is teszi: „Illetve két esztendeig majd csak kibírom valahogy.“ Jolt is érvelni próbál, és . legszívesebben ő is egy slágert idézne, mondván: „Nem ' vagyok én apáca!“ De inkább nem mondja mert tudja, hogy Kapitány egyből azt vágná rá. hnmy: „Igenis, apáca vagy!" Már pedig Joli szerint ez nem l- gaz. Csak hát olyan nehéz lenne bebizonyítani... KESZELI FERENC Sláger és valóság
