Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-20 / 12. szám
sziget déli'részén megalakulhatott az ír Köztársaság. Az északi területeken a betelepült angol és: skót protestánsok a Nagy-Britanniához való csatlakozást választották. A sziget kettéosztottságában gyökereznek azóta is azok a súlyos problémák, amelyeknek a megoldatlansága már évek óta súlyos véráldozatökat követéi. Elegendő akárcsak néhány órát tölteni Belfastban, a tartomány fővárosában ahhoz, hogy az ember meglássa Észak-Irország legszembetűnőbb sajátosságát, a vallási megkülönböztetést. Mintha középkori vallásháborúk egyik megkésett harcmezőjén járnánk. Állás: csak protestánsoknak. Lakáskiutalás: csak protestánsoknak. A félmillió katolikus — a lakosság egyharmáda — jogfosztott, másodrendű állampolgár saját országában. E- zeknek a jogoknak a gyakorlását, e kirívóan középkori állapotok megszüntetését tűzte zászlójára a köztársasági polgárjogi mozgalom, amely valóságos löporos- hordóvá változtatta Észak-Irországot. A brit korona — néhány nappal ezelőtt — látványos népszavazást rendezett arról, hová tartozzék Észak- Irország. Annak ellenére, hogy mintegy félmillió szavazó a brit fennhatóság mellett adta le voksát, és mindössze 6463-an szavaztak a két Írország egyesítésére, London nem lehet elégedett. A helyzet mit sem változott. A katolikus kisebbség bojkottálta a szavazást, ezzel is a brit kormány és a világ közvéleményének tudtára adva, hogy nem ért egyet a jelenlegi állapotokkal. Persze nem csupán vallási meggyőződésből, inkább a mérhetetlen nyomor kényszerű hatása alatt. Valójában ez áll az északír események hátterében. A brit kormány úgyszólván gyarmati sorban tartja e tartományt. Egyes politikai megfigyelők szerint Észak-tror- szág Nagy-Britannia utolsó gyarmata. A háromlevelű lóhere az ország címerében utal valamire — az évszázados szegénységre. „Itt már az is szerencseszámba megy, ha valaki háromlevelű lóherét talál“ — mondják az írek. Olvassák el Dusán Kern? észak-írországi riportját lapunk 10. oldalán! P. Véres tenyér a háromfevelű lóherében Véres tenyér egy háromlevelü lóherében — ez Észak- trörszág címere. Hátborzongató nemzeti embléma. Hátborzongató a . véres tenyér legendája is. Története a XI. századig nyúlik vissza, amikor a Skandináviából kalandos tengeri utakra induló viking kalózok között a két 0‘Neil fivér is vitorlát bontott. Az úton megegyeztek: amelyikük keze először érinti a szárazföldet, azé a sziget. A fiatalabbik hajója ntfr egy hosszal győzni látszott, amikor bátyja kirántotta kardját, tőről lemetszette saját jobb kezét és kidobta a partra. így először az ö keze érintette a földet, övé . lett a sziget. Vérrel szerezte az első hódító, és vér áztatja azóta is szinte átokként a csodálatos zöld szigetet. Csakhogy a későbbi, évszázadok már nem a hódítókat, hanem inkább az jV lakosságot tizedelték. A brit hódítók elleni rtj!íprt:"B.i^gi. bare csak 1921-ben ért véget, amikor a Belfasti ...csendélet'' fegyverekkel — brit katonákkal, élesre töltött KERNÍ felvétele A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZíOVAKlAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA m XXII. évfolyam — 1973 március 20. Ara L- Kés Forradalmiak-e napjainkban a fiatalok ? Napjainkban igen gyakran mondanak pozitív véleményt, de legtöbbször inkább elmarasztalóan nyilatkoznak erről a kérdésről személyek, embercsoportok, sót néha még alsóbb szintű társadalmi szervezetek is. Az idősebb korosztály sokszor túl „baloldali“ e kérdés megítélésében. Szerintük csak az a forradalmár, aki becsülettel megállta helyét a barikádharcokban, harcolt az imperialista agresszió ellen, aki aktív részese volt a szocialista forradalomnak. A középkorúak nemzedékének fiatalabbjai, akik az előbbi harcoknak objektív okokból nem lehettek részesei, még ma is szinte elragadó lelkesedéssel tudnak beszélni az Ifjúsági Falu és az Ifjúsági Vasútvonal építéséről, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésekor szerzett élményeikről. Egy adott időszakban ezek voltak a legnagyobb forradalmi tettek. Maga Lenin mondta, hugy a szocializmus építése mindvégig forradalmi jellegű. Az egyes állomások egyformán fontosak. Ilyen állomások pl. az államosítás, kollektivizálás, tudatátformálás, kulturális forradalom, műszaki forradalom. Lenin többször hangsúlyozta, hogy nem kevésbé forradalmiak ezek a tettek, mint a nyílt osztályharc, sót néha „nehezebb“, mert nem elég csak a forradalmi fellángoiás. Lenin a forradalom győzelme utáni időszakról, a szovjethatalom soron levő feladatait elemezve ezt írta: „Lépésről lépésre, araszról araszra — egy olyan „hadsereg“, mint a mienk, ilyen nehéz úton, ilyen nehéz körülmények között, ilyen veszélyek közepette másképp most nem tud előrehaladni. Akinek ez a munka „unalmas", „nem érdekes“, „érthetetlen“, aki az orrát fintorgatja vagy pánikba esik, vagy pedig megrészegülve a „régi lendület“, a „régi lelkesedés“ stb. hiányáról szaval — azt jobb „felmenteni a munkától“ és irattárba tenni, hogy ne árthasson, mert az illető vagy nem akarja, vagy nem tudja megérteni a harc mostani fokának, mostani szakaszának sajátszerűségéi.“ Felvetődik a kérdés, hogy ki napjainkban a forradalmár. Forradalmárok-e a fiatalok? A válasz egyöntetű: igen, forradalmárok! Nem a forradalmár klasszikus értelmezésében, hanem a jelen követelményének megfelelően. Meggyőződésem, hogy Nemeckán az ifjúság védnöksége alatt felépített kilencéves alapiskola, a Szovjetunióból jövő olaj- és gázvezeték, a gyermek- város felépítésébe fektetett munka nem kisebb értékű, mint az Ifjúsági Vasútvonalon végzett munka. Mondhatja valaki, hogy ez semmi, ezt mi valamikor félkézzel is elvégeztük volna. De vajon az önzéssel, az embertelenséggel, a közönnyel vagy az új kezdeményezéseket bénító megszokással, a bürokratizmussal szemben könnyebb a küzdelem a korábbi harcnál? Ez is nagy társadalmi harc, az életformák és az elvek harca. Nem forradalmi tett-e a bonyolult számítógépek megtervezése, annak kivitelezése és az azon végzett munka? Nem volt-e forradalmi tett az ifjúság segítsége az 1965- ös árvíznél? Százezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik „forradalmat“ indítottak Angela Davis megmentéséért Keleten és Nyugaton. Igen, akadnak olyanok, akikre hat a nyugati propaganda, a kispolgári életmód, az individualizmus és a nihilizmus. De bátran kijelenthetjük, hogy ifjúságunknak csak kis része ilyen. Azzal, hogy a fiatalság egyes történelmi eseményekre elfogadható választ vár az idősebb nemzedéktől, nem akarja tagadni a régit; a régiből átveszi a pozitívat és erre épít. Azzal, hogy a fiatalok bírálják a még található rossz munkakörülményeket, egyes vidék vagy korosztály elavult életmódját, a még előforduló helytelnn és nem korszerű irányítást, ezzel még nem ellenségei a szocializmusnak. Az csak természetes, hogy minden korosztály többet akar annál, amit apáik tettek, ez így helyes és így marxista. Az idősebb nemzedék feladata megértetni a fiatalokkal azt, hogy mit adott nekik szocialista társadalmunk, de tudtukra kei) adnunk azt is, mit várunk tőlük ezért cserében. Minden fiatalnak é- reznie kell. hogy az üzemvezetőnek, az intézmény i- gazgatójának, vagyis az egész társadalomnak szüksége van rá, hogy az teret ad neki képességei maradéktalan érvényesítésére. A szocializmusban egyetlen korosztály sem mondhatja: itt van már a Kánaán, itt megállhatunk. A történelem nálunk is megváltoztatta a forradalmárokkal szemben támasztott igényeket. Az ifjúságra vár az a feladat, hogy becsülettel és egyre magasabb szinten építse azt a társadalmi rendet, amelynek alapjait apáink rakták le. A fiatalok feladata jobb életfeltételeket teremteni, és átformálni a milliók tudatát, továbbfejleszteni a közösségi erkölcsöt és életformát. Forradalmárok a mai fiatalok, mert a szocializmust tudatosan és mindennapi munkájukkal építik. Ebből e- red, hogy a fiatalok forradalmiságuk mellett szocialista hazafik is és mélyen internacionalisták. Presinszky Lajos, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója t ™ NÉMETH ISTVÁN: RÜGYEZNI KEZD A Iá J Rügyezni kezd a fa. Kopár ág végekbe tódidjP' az illatos mézga. M Gyerekhang, madárs/ó, szél szalad, Jf pllobban az ablakbk redőnye. mz-: jr f ' J
