Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-10 / 2. szám

2 új ifjúság fölgán neveléstan A szocialista erkölcs és feladata a szocialista ember nevelésében i. Az emberiség fejlődésének minden szakasza — az őskö­zösség, az osztélytársadalmak, az osztály nélküli társada­lom, a szocializmus sajátos, a társadalom jellegének meg­felelő erkölcsöt hozott létre. Ha a szocialista erkölcsről akarunk beszélni, szükséges tisztáznunk, mi is tulajdon­képpen az erkölcs, a történelmi összefüggéseken keresz­tül meg kell érteni a szocialista erkölcs alapelveit és cél­jait. Az erkölcs, hasonlóan, mint a politika és a jog, az em­bernek a társadalomban történő cselekvését szabályozza. De eltérően a jogi és adminisztratív szabályoktól, ame­lyeknek célja egy bizonyos társadalom rendjének megszi­lárdítása, az erkölcs az ember belső életét és viselkedését érinti. Ezért az erkölcs a társadalmi tudatnak egyik na­gyon érzékeny formája. Akit egy bizonyos erkölcsi felfogásban neveltek fel, az az ember önmaga tudatosítja erkölcsi kötelességeit és fe­lelősségét (a társadalom többi tagjaival és magával a tár­sadalommal szemben), önmaga értékeli tevékenységét. Ezt a felfogást, tehát a felelősségérzetet mint az egyén lel­kiismeretét értelmezzük. Az erkölcs tehát az emberi együttélés és cselekvés írat lan törvénye. Az erkölcsnek mint az emberi tevékenység szabályozó­jának, sajátos vonása az, hogy betartását nem kénysze­ríti sem az állam, sem más hatalom, csak a meggyőződés ereje, a közvélemény, hagyományok, személyek és intéz­mények erkölcsi tekintélye. Az egyén erkölcsi tudata ha­talmas hajtóereje milliók tetteinek. Ezért a társadalom elengedhetetlen feladata az emberek erkölcsi felfogásának formálása, elmélyítése. Hogy jobban megértsük az összefüggéseket, nézzük meg az erkölcs kérdését történelmi szempontból. Az ősközösségi társadalomban nem keletkezhetett olyan erkölcsi ideál, mint az emberek egyenlősége, mert eb­ben a társadalomban nem létezett az emberek közötti tár­sadalmi különbség és az embernek ember által való leigá­zása. A rahszolgatársadslom feltételei mellett nem születhetett meg olyan tudat, hogy a munka erkölcsi kötelesség, hisz ebben a társadalomban a munkát a rabszolgából erőszak kai kényszerítették ki, a rabszolgatartó számára pedig a munka becstelen cselekedetnek számított. Az osztálytársadalnm keletkezése sflUf Új; kérdési' 'Vbtett fel az egyéni és társadalmi"' viselkedéssel'kápcsofátban. Milyen legyen az egyén viszonya a társadalomhoz és az egyes osztályok tagjaihoz? Itt lép fel először az erkölcs és az osztályszempont kapcsolata. Az osztálytársadalom­ban mindig két. párhuzamosan egymás mellett levő, er­kölcsi tudat létezik. Az egyik a kizsákmányoló osztály er­kölcse. amelyet általánosan érvényes erkölcsnek kiáltanak1 ki, pedig csak a kizsákmányoló osztály érdekeit szolgál­ja. Érdemes megfigyelni, hogy azok, akik ezt az erkölcsöt hirdetik, nem nagyon teszik magukévá. A kizsákmányoló osztály tagjai csak ritkán éltek azok szerint az erkölcsi normák szerint, amelyeket önmaguk hirdettek. így kelet­kezett egy képmutató erkölcs, melynek a iegeltorzultabb formáit a feudális és kapitalista társadalomból ismerjük. Az egyház mindig a s?egénységet és alázatot hirdette, de a papi hierarchia szinte veszetten harácsolta a vagyont és hatalmat. Az uralkodó osztályok hangoztatták: „ne lopj“, „ne gyilkolj“, de maguk nem éltek a hirdetett el­vek szerint. A Iegelfajultabb erőszakot alkalmazták azok­kal szemben, akik ellenük mertek szegülni, és tulajdon­képpen lopásbői — a kizsákmányoltak munkájából éltek. Az elnyomott és kizsákmányolt osztályok tehát nem kö­vettek el erkölcstelenséget, amikor nem voltak hajlandók a kizsákmányolok erkölcse szerint élni, és fokozotosan sa­ját erkölcsi felfogást teremtettek maguknak. Ez az er­kölcs az elnyomás és a szegénység ellen vívott harcok folyamán keletkezett, s az elnyomottak érdekeit képvisel­te, célkitűzése pedig az elnyomottak felszabadítása volt. A mai korban — melyet a szocialista és kapitalista tár­sadalmi rendszer éles ellentéte jellemez — világosan ki­rajzolódnak a burzsoá és a szocialista erkölcs társadalmi vonásai. A szocialista és a kommunista erkölcs a munkásosztály és a haladó erők humanista elvein alapul: létrehozni a Földön az igazi emberi kapcsolatokat ember és ember kö­zött. Ennek az erkölcsnek a fő jellemvonása a szocializ­musért és kommunizmusért való odaadás, a dolgozók szo­lidaritása az új társadalomért folytatott harcban. Ez az erkölcs is osztáiyjellegű, de kizárja az embernek ember által való kizsákmányolását, és célkitűzése az emberiség felszabadítása mindennemű elnyomástól, kizsákmányolás­tól. A célhoz való közeledés folyamán, a cél eléréséig az erkölcs fokozatosan elveszíti osztályjellegét. —kn— Oj Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának lapja’ 0 Kiadja a Smena kiadóvállalata • Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Praíská 9. Telefon: 485-41-45 Postafiók 30 0 Főszerkesztő dr STRASSER GYÖRGY. Nyomja Západoslovenské tlaCiarne 01 0 Előfizetési díj egész évre 52 — Kés. iélévre 28.-- Kés 0 Terjeszti a Pos­ta Hírlapszolgálata. Előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál 0 Kéziratokat Dem érzünk meg és nem küldünk vissza 0 A lapot külföldre a PNS Ostredná expe dicia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. é. 48 útján lehet megrendelni. Fukusné méltóságteljes fiatalasszony volt. Asszony, mert hiszen már nyolc éve viselte a házasságot jelké­pező gyűrűt. De voltak olya­nok, akik nem vették te­kintetbe, és hízelegve „kis­asszonynak“ szólították. A hölgy büszke volt vonzó külsejére, amelyet még csá­bítóbbá tettek holmi diva­tos apróságok. Ismerték és tisztelték őt a „Vkus“ di­vatszalonjaiban, a fodrász­üzemekben, ahol a szolgá­latokért busás zsebpénzek­kel véste magát az alkal­mazottak emlékezetébe. Ál­landóan a hízelgések és a bókok áradata vette körül. Megszokta, hogy estélyen a társaság legcslnosabb férfi­tagja ősapja neki a szelet. Az elszántabbak nem egy esetben szedtek annyi bá­torságot, hogy „forró“ sze­relmet valljanak neki, többször is eredményesen. Alena asszony kedvelte a rámenős férfiakat. Hogy semmi ne zavarja halvány színű sima arca szépségét, előnyben részesítette a táp­láló inyencfalatokat. Amíg Alena teli pohárból hörpölgette az élet örömeit, férje, Viktor a szolgálati kötelezettségek alatt rogya­dozva rendszertelenül járt haza a munkából. Tulajdon­képpen nem is tudta, hogyan él a felesége. Otthont ta­lált mellette, némi megbé- külést és pihenést, s ez elég volt neki. Alena tudott bánni a férfiakkall Mint mindig, azon a na­pon is időben érkezett a munkahelyére. Éppen csak levetette világos ballonka- bétját, amikor két férfi lé­pett az üzletbe. — Szeretnénk elbeszélge(- nl magával, kisasszony, ki­mondottan gazdasági kérdé­sekről — mondta az egyi­kük, és rátámaszkodott a pultra. Alena elmosolyodott. Fej­lett üzleti érzéke azonnal je­lezte, hogy itt csakis ellen­őrzésről lehet szó. „Szedd össze az eszed és viselkedj nyugodtan“ — súgta magá­ban, általános felkészültsé­get színlelve. Egy fordulat­tal felvette fehér köpenyét és csicsergő hangon szólt a látogatókhoz: — Kérem, elvtársak, ren­delkezésükre állok kezdhét- jük. — Mit kezdhetünk? — kérdezte tréfásan az egyik férfi, aki Alenának rögtön ismerősnek tűnt. Hosszasan kémlelték egymást, törték a fejüket, vajon hol látták már egymást. — Ügy tűnik, valahol már találkoztunk — mondta a férfi habozva s közben mo­solygott. Alena végül is visszaemlékezett. — Tudom, revízió végett jöttek, ugye? — mondta Alena egyenest. Ügy tűnt, mintha kérdezné, de hang­jában félelem is érzett. A SZESZÉLYES ALENKA — Igaza van, már tudom. Tudja hol? Azon a jelmez­bálon ,., Igen ... együtt táncoltunk.,, emlékszik?... — most csendesebben foly­tatta — ön egy^kicsit be­lém esett... szerelmet is vallott... — Igazán nem emlékszem már — bólintott tartózko­dóan a férfi, s ^elfogadta Alena meghívását a szom­szédos raktárba. — Igen, azért jöttünk, ma ugyanis erre az üzletre ke­rült a sor — válaszolta a férfi komoly hangon, és meredten nézett az asszony fekete szemébe. Fucsa játé­kot olvasott ki ebből a szempárból, ugyanolyant, a- milyent akkor a jelmezbálon látott benne. Számító játé­kosság, vagy játékos számí­tás ... Bizalmas hangon megkérdezte az asszonytól: — Nos, hogy áll tulajdon­képpen a gazdálkodással? Alena az egyenes válasz he­lyett ezt mondta: — Annak a másik elv­társnak itt kell lennie? — Látja, hogy ő nem tö­rődik velünk. Most a sze­mélyzettel foglalkozik. Alena rászánta magát a válaszra. — Igazat megvallva nem állok a legjobban. Bizonyo­san mutatkozik hiány is ... — Mennyi? — Attól tartok, hogy nem kevés. — Bátran ki vele. Majd meglátjuk. Lehet, hogy te­hetünk valamit — bátorítot­ta a férfi mosolyogva. Alenát föllelkesítették ezek a szavak, hozzálépett és átölelte a férfit. Az plíen- őmeik orrába csapott e női test melege. Sőt Alena még suttogott is a fülébe: — Csak azért árultam el, mert hiszek a szerelmében. Magán kívül senkinek sem vallanék, amíg csak rám nem bizonyítják a hiányt. Te bizonyosan elintézed a dolgot, hiszen közös érde­künk __ Ujjaival finoman játsza­dozni kezdett a tarkóján. Ez már talán nem is volt áltatás. A férfitest közelsé­ge izgalomba hozta. — Mégis mennyi? Tízezer? Húsz? — kérdezte a férfi rekedt hangon. — Harminc körül... — vallotta be kissé szorongva. — Köszönöm, Fukusné asszony, egyelőre ennyi elég. A többit megtudjuk később — mondta a férfi és eltolta magától az asz- szonyt. Alena elnémult. — Hát te... maga? há­pogott zavartan. A követke­ző pillanatban hirtelen gyű­lölet lobbant a szemében, aztán minden összedőlt ben­ne. megadóan a polcnak tá­maszkodott. — Nem, Fukusné, nem voltam és nem Is leszek a maga szeretője. Az én hi­vatásom ... A zsebéből elővette szol­gálati igazolványát. Az ellenőrzés során kide­rült, hogy a hiány 35 000 korona volt. A szeszélyes Alena asz- szony kifejezéstelen tekin­tettel nézett maga elé. Egy­re távolibbnak és homályo­sabbnak tűnt a jó sorban, bőségben töltött múltja, a- mely végérvényesen befeje­ződött. A pult melletti szék­re dőlt és hangosan felzo­kogott. Martin KriSS xfoiák\ A SZISZ Nővé Zámky-i járási bizottságá­nak jóvoltából falunkba, Pribetára (Perbetére) is ellátogatott a szovjet komszomolisták kül­döttsége. Lelkesen készültünk fogadtatásukra. Ebből az alkalomból a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55., valamint a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulója tiszteletére ve­télkedőt rendeztünk, melyre a szomszédos falvak SZISZ-szervezeteinek fiataljait is meg­hívtuk. A szovjet küldöttség nevében Hrisza- nyidisz Konsztantyin elvtárs köszönte meg a meleg fogadtatást, és tolmácsolta a szovjet ifjúság üdvözletét. Vetélkedőnket a chotínj (hetényi) csapat nyerte. Ezek után meleg, ba­ráti beszélgetés, zenés szórakozás következett; vendégeink s mi is nagyon jól éreztük magun­kat. Reméljük, a jövőben több hasonló talál­kozásra nyílik majd lehetőségünk, hiszen cél­jaink a szovjet fiatalok céljaival azonosak. RANCSÖ BÉLA A jablonovi (szádalmási) fiatalok is vetél­kedőt rendeztek a két jubileum alkalmából. A versenyzők a SZISZ helyi szervezetének tagjai, a bírálók pedig a helyi tanítók voltak. Az első részben a Szovjetunió történelméből, földraj­zából, gazdaságából vizsgáztak a versenyzők, majd hazánk iparára, a magyar irodalomra és falunk jelentős eseményeire vonatkozó kérdé­seket is kaptak. A rendezvény gyarapította tudásukat, nevelt, szórakoztatott. Követésre méltó példa. Németh Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents