Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-27 / 9. szám
í 10 [Befejezésf És itt találkoznám John Mekasz- szal, a modem filmművészet múzeumának alapítójával és igazgatójával. Ez a litván származású férfi erős segítőkre támaszkodva és némi adományok felhasználásával érdekes intézmény létrehozásán fáradozik. A Nem mindenben értek egyet Me- kasszal és kollégáival. Programjuk túlságosan Is szétfolyó, minden belefér. Nincs pozitív programjuk, de érdeklődnek az alkotó filmművészet iránt, a szovjet film, Ejzensteín, Pu- dovkin és Vertov' halhatatlan művei és a mai szovjet filmművészek kiemelkedő alkotásai iránt. A szovjet modem filmművészet múzeuma nemcsak öszegyűjti a világ és minden filmtörténeti korszak legjobb filmjeit, hanem vetítéssel összekapcsolt vitákat is rendez arról, milyen helyet foglal el korunkban a filmművészet, és milyenek a lehetőségsi. Irányzata nyíltan Hollywood-ellenes, mert arra ösztönzi a művészeket, hogy keressék az újat, hogy küzdjenek a rutin és a kispolgári belenyugvás ellen. filmművészetet olyan áramlatnak tartják, amely képes felfrissíteni a világ filmművészetét. A protest filmet, ha naturalista Is, nagyobb rokonszenvvel fogadják, mint a patologikus sex-filmeket, mint azokat a filmhősöket, akik csak lovagolnak, röpülnek és lövöldöznek. Mekasztől és barátaitól távozóban jó hangulatban voltam, mert általuk jóval kedvezőbb benyomást szereztem az amerikai filmművészetről. Másfél hónap telt el. Közeledett a hazatérés Ideje. Barátokat, új ismerősöket és megújult barátságot, hagytam Amerikában. Érdekes utazás volt, sok élményben volt részem, de azt hiszem, amerikai ismerőseim közül azoknak Is, akik meg akartak tudni valamit Litvániáról, a Szovjetunióról, gazdaságáról, kultúrájáról, arról, hogyan élnek nálunk az emberek. Jólesően gondoltam vissza azokra az amerikaiakra, akiknek a lakása tele van litván könyvekkel, a Szovjetunióról szóló könyvekkel. Magabiztosnak, fontosnak éreztem magam, mert „onnan“ jöttem hozzájuk, élve, egészségesen, tele álmokkal és tervekkel. Fontosnak éreztem magam, mert számtalan otthonban képviseltem népemet, és számoltam be életünkről. Boldog voltam, hogy a sors engem nem sodort messzire hazámtól, hogy hazatérek Litvániába, a szülővárosomba. Panavezysbe. És láttam, hányán szomorkodnak és irigyelnek most engem emiatt. Az ENSZ könyvtárában, amelynek a közelmúltig földim, Vlagyimirov volt a vezetője, sajtókonferenciát tartottam. Legnagyobb csodálkozásomra igen sok újságíró jött el. Különösen emlékezetembe vésődött egy spanyol újságíró kérdése: „Hogyan látszhatja el ön, litván létére, aki ráadásul oroszul beszél, a spanyol Goya szerepét, méghozzá olyan filmben, a- melynek forgatókönyvét egy bolgár irta, s amelyet német rendező rendez?“ „Csakugyan, volt-e jogom eljátszani?“ — töprengtem. A spanyol újságíró minha megsejtette volna, milyen kétségek gyötörtek, amikor felajánlották ezt a szerepet. Goya spanyol. Spanyolország távoli, számomra ismeretlen ország, azóta évszázadok teltek el, minden szokatlan Goya világában, életében. Bizony, sokáig késtem a válasszal, a teremben már suttogni kezdtek, azt hitték, sarokba szorított az újságíró. Tudtam, mit is akart kérdezni tulajdonképpen, és e- zért szerettem volna minél pontosabb választ adni neki. Mondhattam volna, hogy a színészek mindent eljátszanak, amivel megbízzák őket. E- gyik nap Szophoklészt játszunk, másik nap Shakespeare-t, a harmadik nap pedig a jövő polgárát. Könnyedén átlépjük az országok és idők határait. Én azonban másként feleltem: „önnek Igaza van. Ilyen íVni - zetközi művészkollektívának valóban nehéz filmet készíteni Goyáról. De talán éppen Goya ereje adott erőt nekünk ehhez. Hiszen az emberi kultúra igazi értékeinek jelentőségét bármely ország művészei megérthetik és feltárhatják. Az ön helyében én büszke volnék rá, hogy a spanyol Goya a világ különböző országaiból összesereglett művészek Ilyen nagy csoportjának a barátja lett. Ogy vélem, jogom volt spanyolt játszani, és remélem, hogy Spanyolországban is bemutatják majd ezt a filmet.“ A teremben felcsattant a taps. Nem tudom, kelégítette-e válaszom a spanyol újságírót, mint ahogyan azt sem tudom, hogy Amerikáiéin minden alkalommal elég meggyőzően beszéltem-e arról, ami számomra teljesen egyértelmű, ami nem szorul magyarázatra. Akár sikerült, akár nem, Amerika lassan már mögöttem volt. Olyan érzéssel pillantottam meg az ismerős partok körvonalait, mintha nagyon-nagyon hosszú távoliét után tértem volna haza, s ezért még kedvesebbnek tűntek nekem. Moszkva nemcsak a világ e- gyik legnagyobb városa, hanem az egyik legszebb is. Itt minden házról, minden szoborról írni lehetne, s amikor az utcáit és parkjait róttam, megértettem, miért írtak annyi szép riportot erról a festőién szép városról! A moszkvai riportok színes tengerében a- zonban keveset olvastam egyik történelmi érdekességéről n novogyivcsi temetőről. Az örök csend kertjéről. A nagy moszkvai temető egy régi kolostor, a novogyivcsi zárda mellett terül el. A zárda falai közt valaha újoncapácák éltek, a novíciák, róluk kapta a nevét is. A temető szintén a kolostor nevét viseli. Hatalmas területet ölel fel, árnyas fasorok szegélyezik útjait. Mintha valóban kertben sétálnánk, az emlékek birodalmában. Az o- rosz szellemi és politikai élet nagyjai fekszenek itt. A temető elején mellszobor: Ismerős arc, bajszos férfi, nem is kellett megnéznem a sír feliratát. Nyikolaj Vasziljevtcs Gogol! A „Revizor“ ma is műsora a világ színpadjainak, a Tárász Bulba vagy a Holt lelkek ma is élvezetes olvasmány. Teste már rég elporladt a fehér emlék alatt, de szelleme örökkön él. Innen nem is olyan messze egy aránylag szerény sírkő áll. Kibetűztem a feliratot: Csehov. Állítólag ő maga kívánta ezt így. Mellette fekszik a felesége, itt porlad a csendes orvos az örök csend kertjében, művét, a Cseresznyéskertet szerte a világon játsszák. Lekötött egy monumentális, fekvő síremlék, Alek- szej Tolsztoj porait fedi. A régi világban kezdett írni, és a szovjet irodalom jeleseként halt meg. Egy vörös kőemléken egy katona faragott reliefje bontakozott ki. Nyikolaj Fedorovics Pogogyin nyugszik alatta, a Puskás ember vagy a Kreml toronyórája szerzője! Egy márványkockán révedező férfi, orosz Ingben, előtte kéziratcsomó. Hiába fogatta el a cári rendőrség a Gogol halálára írt nekrológja miatt, hiába rótt rá hároméves börtönt, ezek a kéziratok mégis legyőzték az időt, Iván Szergejevics Turgenyevnek, az Apák és fiúk szerzőjének szelleme tovább él. Odább egy magasba nyúló vörös oszlopot pillantottam meg. Vajon kié lehet? Közelebb mentem, elolvastam a felírást. Vlagyimir Vlagyimírovics Majakovskijé,' a híres Lenin-vers szerzőjéé. Távolabb Dmitrij An- drejevics Furmanov f 1891—1926) emlékét idézi egy sírkő. Ki ne olvasta volna híres regényét, a Csa- pajevet? Az első világháború és az októberi forradalom aktív részese, aki „Az acélt megedzik“ könyvével, véste be nevét a fiatalok szívébe. Nyikolaj Alekszeje- vics Osztrovszkíf itt közelben fekszik. Nemcsak az irodalom, hanem a képzőművészet és tudomány felesei is itt pihennek. A híres táfképjestö, Szergej Vasziljevics Ge- raszimov sírját éppúgy megtaláljuk itt, mint a szobrász Favorszki- jét, az utóbbi rögtön feltűnik, mert a sírkövet színes mozaik díszíti. Itt pihen a híres filmrendező Dovzsenko, soha nem felejtem el egyik híres filmjét a „Tűzvész a Távol-Keleten“ címűt. Vagy ki felejtené el Dunajevszkij melódiáit, aki szintén itt fekszik? Lev Vlagyimírovics Rundnyev é- pítészt itt csak egy egyszerű kő jelzi, de vajon nem örök dí$ze-e az építésznek a Lomonoszov Egyetem épülete? Szemembe ötlött egy nem mindennapi síremlék: űrhajós öltözetben űrhajós, a márványlapon pedig a felirat: Bel jajén. A sír körül sok-sok friss virág. Amikor a Kreml falában Gagarin táblája előtt álltam, ott Is feltűnt a tömérdek friss virág! Híres politikusok Cslcserintől Zsdanovig, híres katonák és generálisok pihennek itt. A legtöbb látogatót azonban egy friss virágokkal behintett sír előtt láttam, Z. Koszmogyemszkajdnak [1923— 41), a szovjet hősiesség és hazaszeretet örökké élő mintaképének csak a teste porlad itt. Elbeszélgettem a temető előtt álló kis virágbolt vezetőjével. Tőle tudtam meg, hogy erre a sírra viszik a legtöbb virágot! A novogyivcsi temető óriást területét lehetetlen bebarangolni, valamint lehetetlen minden jelesség sírjáról írnom. De a felsorolt néhány név is elegendő ahho.z,, hogy az örök csend kertjének kultúrtörténeti jelentőségét értékelhessük. Mártonvölgyi László Itt nyugszanak az orosz-szovjet szellemi élet nagyságai Védett terület a dóngök — -r számára- MIT BÍR EL EGY SZÍV Az orvostudományban egyre gyakrabban használnak miniatűr adóberendezéseket a szívműködés megfigyelésére. Az orvosokat elsősorban az érdekli, hogyan viselkednek a szívizmok nagy megterhelésnél. A képen látható berendezés másfél kilométeres körzetben fogja a miniatűr adó jelzését, az adó pedig a sportoló védősisakjára van erősítve. (P) Bármennyire is furcsán hangzik, a nálunk annyira irtott dongók kipusztulásától félnek a Szovjetunióban. Igen, a szó szoros értelmében félnek. A dongók, vagy tudományos nevükön a poszméhek — fontos szerepet látszanak a növények porzásában. A méhek túl rövid szipókájuk miatt nem képesek ezt a feladatot olyan alaposan és olyan hatalmas területen elvégezni, mint a dongók. Éppen ezért a közelmúltban a szovjetunióban Voronyezsban tartott ravartatni szaktanácskozáson elhatározták, hogy a nyugat-szibériai Omszk környékén védett területet jelölnek ki a poszméhek számára: a minifarmon megteremtik a föltételeket gyorsított szaporodásukhoz, A tudósok véleménye szerint néhány év alatt sikerül majd itt annyira elszapori- tant a dongókat, hogy az e- gész szovjet mezőgazdaság „dongószükségletét“ kielégíthetik. A moszkvai Lény ins zk a Szmjena című lap beszámolója szerint a kezdeményezés tu- tományos körökben világszerte érdekesnek és követendőnek tartják. ■■■■■■■■■■Ml Az amerikai Bell Telephone New Jersey-i laboratóriumának mukatársai újfajta telefonkészüléket szerkesztettek. A konstrukción nem kell tárcsázni. Elegendő a hívott fél számát a mikrofonba bemondani. A készülék működésének lényege egy mondatban: az automata választót elektromos impulzusok átalakítják a kívánt számmá. Olyan automata, amely minden egyes hangot bárkinek az előadásában „megértene“, ma mégis csak terv. Remélhetően — a tudósok ígérete szerint — 1985-ben már ilyen is lesz. Jelenleg is beváltak azonban a különféle félmegoldások: az álanalízisek. Ezek hatására a gépek egy-egy szót, sőt, esetleg mondatot felfognak, tudomásul vesznek, s mi több, parancsra cselekszenek is. Ilyen sikeres megoldások — több más mellett —, amikor a gép — a mássalhangzókkal nem törődve — felismeri a magánhangzókat. Magyarországon az Akadémia a- kusztikai kutatólabora tori urnában már dolgoznak magánhangzót felismerő géppel. A berendezés az érthetően kiejtett kilenc magánhangzó bármelyikét felismeri, s ezt ki- gyulladóan lámpákkal vagy egy-egy betű leütésével jelzi. Az 1972-es Bell-modellhez hasonló gépet már 1962-ben készítettek az amerikai technikusok. Ez azonban meglehetősen nagy volt. A mostani legújabb telefonnál nem a módszer, csupán a technikai megvalósítás az új. A példátlan méretű kicsinyítést parányi integrált áramkörökkel érték el. A hívó a készüléken kigyulladó számokat ellenőrizheti, hogy telefonja pontosan vette-e a beszédét. Ha a hívott fél foglalt, a készülék néhány perc múlva ismét megkísérli a kapcsolást, egészen addig, amíg sikerül, vagy pedig a hívó a keresést a telefon kikapcsolásával megszűnteti. A készülék árát még nem állapították meg. Rövidesen megkezdik « szériagyártást. Európa legnagyobb lakóháza — Kölnben épül: 137,5 méter magas és 46 szintes. Ezer ember lakja majd. A lakásokon és alap vető szolgáltatásokon kívül a házban lesz óvoda, orvosi rendelő, úszómedence, tornaterem, tekepálya és szauna. A földszinten pedig 329 személygépkocsit garázsolhatnak' el a lakók. |Zs| MACTIAIinDAM A7 oDAI/ ACCIUHi I# i DT* E 9%LiB% I m
