Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-27 / 9. szám
8 új ifjúság ö 5S|6 906 7 S 0291020! 37 ' 102910241 II. Hol találta Krafstudt eat a matematikust? S milyen feltételekkel fogadta magához? Ki lehet ez az ismeretlen? Egy föl nem fedett géniusz? Vagy egy az emberi faj csodálatos képviselői közül, aki.c a normális és abnormális határán tűnnek fel néha-néha? Egy ragyogó elme a bölcsek házából? Ismerünk eseteket, hogy pazar matematikusok az örültek házában végeztek. Egy volna közülük az én ismeretlenem is? A nap hátralevő óráiban Ilyen' kérdések gyötörtek. Egy dolog azonban bizonyos volt: a feladatot nem gép, hanem egy föl nem fedezett matematikus-varázsló oldotta meg. Másnap, kissé higgadtabban, ismét átnéztem a megoldást — ezúttal csupán az élvezet kedvéért, mint ahogy a zenerajongó is újra és újra meghallgatja kedvenc muzsikáját. A számítás olyan pontos, olyan áttekinthető, olyan gyönyörű volt, hogy elhatároztam, teszek még egy próbát. Nem volt különösebben nehéz, mert sosem voltam problémáik híján, így hát kiválasztottam egy megfejthetetlennek tűnő, csak számítógéppel megoldható feladatot. • Ez az egyenlet is a rádióhullámok terjedésével foglalkozott, de rendkívül bonyolult volt. Az egyenletek ama fajtája közé tartozott, amelyet az elméleti fizikusok is csak a szellemi kaland nyújtotta élvezet kedvéért oldanak meg, aztán hamarosan elfeledkeznek róla mert összetettsége miatt hasznavehetetlen. Ugyanaz a fiatalember fogadott, oki az első alkalommal. Hunyorogva állt a napfényben, s halvány mosollyal üdvözölt. — Egy újabb feladat — kezdtem. Bólintott, s a sötét folyosókon át a barátságtalan hallba vezetett. Már ismertem a szobásokat, az ablakhoz mentem, s átnyújtottam az egyenletet. — Szóval önök nem számítógéppel dolgoznak? — kérdeztem. — Amint látja — felelte, föl sem pillantva a papírokból. — Bárki oldotta meg az első feladványt, nem tehetségtelen matematikus — mondtam. A fiatalember nem válaszolt, az egyenletekbe mélyedt. — ö az egyetlen alkalmazott, vagy többen fs vannak? — érdeklődtem. — Mi iköze ennek az ön megbízásaihoz? A társulat kezeskedik, hogy... Nem fejezhette be, mert a terem halotti csendjébe tébolyült sikoly hasított bele. A hang a fülke mögötti fal felől érkezett. Mintha valakit kínoztak volna. A fiatalember sietve összesöpörte papírjaimat, rám pillantott, karon ragadott, s a kijárathoz tuszkolt. — Mi volt ez? — kérdeztem lihegve. — Holnapután délben megkapja a megoldást. A küldöncnek fizessen. S sző nélkül a taxinál hagyott. 3. Aligha kelj mondanom, hogy a történtek után teljesen, elhagyott a nyugalom. Egy pillanatra sem tudtam elfelejteni a Krafstudt Társulat épületének kőboltozatát megremegtető sikolyt. Ezenkívül még mindig hatása alatt tartott az egyetlen ember által egyetlen nap alatt megoldott matematikaprobléma is. Türelmetlenül vártam a második feladat megfejtését. Ha ez is sikerül, akkor ... Két nap múlva remegő kézzel vtettem át Krafstudték küldöncétől a paksamétát. A súlya elárulta, hogy a borítékban benne van a rendkívül bonyolult matematika tétel megoldása. Tisztelettel néztem az előttem álló sovány teremtésre. Aztán egy gondolat támadt. — jöjjön be, kérem, amíg előkeresem a pénzt. Nem, nem, jól van ez így — szabadkozott ijedten a lány, s úgy tűnt, hogy sietős a dolga. — Csak jöjjön, nincs értelme, hogy kint fagyoskodjék — arősködtem, s behúztam őt az előszobába. — Át kell néznem a megoldást, tudnom kell, miért fizetek. A lány az ajtónak dőlt, s tágra nyílt szemmel figyelt. — De ez tilos... — suttogta. — Micsoda? — Az ügyfelek lakásába lépni... Ez az utasítás, urain. — Ne törődjék az- utasítással. Én vagyok a ház tulajdonosa, s rajtam kívül senki sem tudja meg, hogy itt járt. — De ők megtudják, uram, s akkor... — Akkor? — kérdeztem közelebb lépve. — Ö, ez szörnyű ... Lehajtotta a fejét, és zokogott. Vállára tettem a kezem, de a lány visszahőfkölt. — Azonnal fizesse ki a hétszáz márkát, menni akarok. Átnyújtottam a pénzt, ő elvette, s eltűnt. A csomagot felbontva, csaknem felkiáltottam a meglepetéstől. Percekig álltam, s úgy bámultam, mint aki nem hisz a szemének. A számítások egy másik kéz írását mutatták! Ojabb matematikai lángelme! Az elsőnél Is nagyobb tehetség. Az analitikus formában megoldott egyenlet ötvenhárom oldalas levezetése ösz- szehason lf thata ti anul bony o lultabb volt, mint az előbbié. S az integrálszámítást, az ösz- szegeket, variációkat és a legmagasabb szintű matematika más jegyeit bámulva úgy éreztem, hogy egy különös világba csöppentem, ahol nincsenek nehézségek. Egyszerűen nem léteznek. Ügy tűnt, az egyenletek megoldása nem okozott több fejtörést ennek a matematikusnak, mint nekünk a kétjegyű számok összeadása és ki von ánem egy egész csoporttal dolgozik. Két-három emberrel bizonyára nem is alapított volna számítóközpontot. Hogyan sikerülhetett neki ennyi alkalmazottat öszeszedni? S miért van a központ az elmegyógyintézet szomszédságában? S kitől eredt a falak mögötti rettenetes sikoly? És miért? — Krafstudt, Krafstudt... — dobolt az agyamban. — Mikor és hol hallottam ezt'a nevet? S ki rejlik mögötte? — Fel s alá lépdeltem dolgozószobámban, s halántékomat nyomkodva törtem a fejem. Aztán újra leültem a géniusz ihlette kézirathoz, gyönyörködtem benne, részenként újraolvastam, s belevetettem |ia- gam a tételek és képletek bonyolult világába. Majd hirtelen felugrottam, mert ismét e- szembe jutott a szörnyű sikoly s vele együtt a Krafstudt neve is. A kapcsolat nem a véletlen szülöttje volt. Elkerülhetetlenül jött. A megkínzottak sikolya és — Krafstudt. A kettő Turcsan László illusztrációja Néhány alkalommal félretettem a kéziratot, hogy kézikönyveimben fellapozzak egy- egy problémát. Teljesen elbűvölt az ismeretlennek a komplex érvek és bizonyítások világában tanúsított jártassága. Logikája és módszerei tökéletesek voltak. Biztos voltam abban, hogy bármely nemzet és bármely kor legjobb matematikusai Is — mint mondjuk Newton, Leibnitz, Gauss, Euler, Lobachevsky — elképedtek volna a megoldott feladat láttán. A kéziratot átolvasva gondolkodóba estem. Hol szerezte Krafstudt ezeket a matematikusokat? Most már meggyőződtem róla, hogy nem két-három emberrel, haösszeillett. A második világháború alatt egy bizonyos Krafstudt a grázi német koncentrációs tábor tudományos kutatója volt. A gyilkosságokban és embertelen kínzásokban, való részvétele miatt a nürnbergi per is elítélte. Visszaemlékeztem a lapokban közölt fényképére, az e- gyeoruhás, tágra nyílt szemű, csodálkozó tekintetű, kövér- kes, de ápolt arcú SS Qber- sturmführerre. Az ember nem is hinné, hogy egy Ilyen arc szadistát takar. A részletes bizonyítékok és az alapos vizsgálat azonban semmi kétséget sem hagyott efelöl. De ml 'köze ennek a matematikához? Következtetéseim ezen a pói»« ton megszakadtak, mivel a két dolgot sehogyan sem tudtam összeilleszteni. Nyilvánvaló, hogy valahol hiányzik egy láncszem. Egy titokzatos láncszem. Bármennyire törtem is fejem, semmi elfogadhatóra nem jöttem rá. S ráadásul még az a lány is, aki rémülten mondta, hogy „megtudják“! Néhány napi fárasztó találgatás után úgy éreztem, magamnak okozok rosszat, ha nem járok a titok végére. Először is arról akartam meggyőződni, hogy a szóban forgó Krafstudt azonos-e a háborús bűnössel? 4. Amikor harmadszor Is a Krafstudt Társulat alacsony kapujában találtam magam, már éreztem, hoy az elkövetkezendő események hatással lesznek egész életemre. Miért, miért nem, ezt sem akkor, sem később n§m tudtam magamnak megmagyarázni, de kifizettem a taxit, s csak miután az eltűnt a sarok mögött, csöngettem be. Ogy éreztem, hogy az öregedő, gyűrött arcú fiatalember már várt. Szó nélkül karon fogott, és a sötét föld alatti útvesztőn keresztül a már jól ismert hallba vezetett. — Nos, ezúttal mi járatban? — kérdezte kissé gunyorosan. — Krafstudt úrral szeretnék beszélni — feleltem. — Talán társulatunk nem e- légfti ki az igényeit? profesz- szor úr? — Krafstudt úrral akarok beszél« — ismételtem és megpróbáltam elkerülni a fiatalember mély tüzű, ezúttal kissé gun y or os-g on ősz t e kin tétét. — Ahogy parancsolja. Nem az én dolgom — mondta, s tetőtől talpig végigmért. — Várjon ittt. Eltűnt az üvegfülke valamelyik ajtaja mögött. Már jó félórája lehetett távol, s én csaknem elbóbiskoltam, amikor az egyik sarokból zaj szűrődött felém, a félhomályból egy fehér köpenyes, kezében szívhallgató-készülé- ket tartó alak közeledett felém. — Orvos — villant át az agyamon. — KI akar vizsgálni. Elengedhetetlen ez ahhoz, hogy Krafstudt úrral beszéljek? — Kövessen — mondta az orvos ellentmondást nem tűrő hangon, s én engedelmeskedtem, bár fogalmam sem volt' arról, mi történik a következő kben. Miért is kezdtem ebbe az őrültségbe? Fentröl fény szűrődött a hosszú folyosóba, amely egy magas, erős ajtóhoz vezetett. — Várjon meg Itt, Krafstudt úr azonnal rendelkezésére áll. Alig öt perc múlva megnyílt előttem az ajtó. — No gyerünk — mondta a férfi, s úgy tűnt, hangjában sajnálat csendült. Engedelmesen követtem. Nagy, ablakos épületszárnyba jutottunk, ahol a fény miatt a- karatlanul is lehunytam a szemem. (Folytatjuk) Zala bal Zsigmond fordítása • „Fluora“: „Hirtelen, mint égi sugallatra megszorítottam a nyakát, ahogy csak bírtam, majd egy széklábbal ütögettem, s végül ráálltam. Egy utolsó hör- gés, s az agyonkíozott, megcsonkított test nem mozdult többé. Szemem köonybetábadt, tudtam: minden hiába. Egy utolsót rúgtam bele, s átadtam testét az örök enyészetnek, (mindig nagyon szerette ha rugdosom.)“ Eddig az idézet. Az agyonkínzott szerkesztőből felszakad az uto-lső hörgés, de mielőtt még a széklábbal fejbe vernék és megrugdosnák (amit kifejezetten nem szeret), ide írja: LEBESZÉLJÜK! Természetesen csak az írásróll 9 „Pillangó“: Fiatalsága reményekre jogosító. Tanuljon! Vigyázzon versei gondolati tisztaságára, logikai felépítésére. Képeivel láttasson! Ne feledje, a költészet a világ és önma-j gunk újrateremtései 9 „Cogito ergo sum“: Sajnáljuk, de rossz helyen kopogtatott. Talán szlovák lapoknál próbálkozzék. • „Csigaház“: Verseit elolvasva Szabó Lőrinc sorai jutottak eszünkbe. „A rossz költő egyszer cifra és fenti - költ, máskor meg annyira primitív, hogy minden igazi egyszerűséget túllicitál; de sohasem tud élményt a maga hitelességében megfogni, nem tudja a tárgyi világot eleven és továbbítható szellemi tapasztalattá változtatni. A rossz költő nem tud közel férkőzni magához és a világhoz, amely benne van. Szavaiból, mialatt beszél, elpárolog a valóság ereje. Vagy valami szigetelő réteg van a szavai és a tárgyak közt, vagy idegen témaroncs zavarja kompozíciója tisztaságát. A szigetelő réteg az elevenséget, a közvetlenséget csökkenti, a fölösleges elemek az összhatás biztos érvényesülését, az erőt!“ Csak a tanulást tudjuk ajánlanil Érdemesebbl Első vitatémánk befejező cikke Az elmúlt hetekben szerkesztőségünkbe érkezett levelek is tanúsítják, hogy az alkoholizmus egyre súlyosabb probléma hazánkban. A sörfogyasztásban azelőtt is igen előkelő helyet foglaltunk el a világon, az utúbbi években azonban különösen a tömény Italok fogyasztása emelkedett hazánkban. Ennél is sü- Jyosabb azonban, hogy az ulábbi tizenöt évben elsősorban a munkahelyen elfogyasztott alkohol mennyisége nőtt. A repre- zentáciá mellett a munkahelyeken mindinkább tért hédít a névnapok és születésnapok megünneplése — itallal. Sőt az alkohol az egyes iskolai ünnepségekre Is behatott. Az italozás megszokása és elterjedése ugyanakkor összefügg az alkoholizmus terjedésével. Az alkoholizmus pedig már betegség. Ezt bizonyltja az Is, hogy az elmegyógyintézetekbe felvett új betegek 25—30 százaléka az ivás következtében jutott idáig. Az alkoholos eredetű vese-, szív- és májbajok egyre emelkedő számát itt nem is említjük! Itt említjük viszont azt a sokak előtt Ismert tényt, összefüggést, amely a mértéktelen alkoholfogyasztás és a bűnözés terjedése közt fennáll. Itt nem csupán a közlekedési balesetek magas számadataira gondolunk, hanem arra, hogy minden súlyosabb bűntény elkövetésében szerepet játszik valamilyen formában az alkohol is. Ezek a nyilvánvaló társadalmi következmények ösztönözték állami szerveinket arra, hogy különböző szigorítást foganatosítsanak az alkohol árusításában és fogyasztásában. Sajnos, ezek az Intézkedések a legtöbb ember előtt ismeretlenek. Ezért mindenekelőtt a nép és az ifjúság körében végzett felvi- lágosíté munkát kell eredményesebbé tennünk. A felvilágosító" munkába be kell kapcsolni az ifjúsági szervezetet és a pedagógusokat Is. Fel kell mérni, hogy az Iskolákban és tsko lén kívül milyen megelőző tevékenységre van szükség, különösen a serdülökarúak körében. A teendő nem kevés! Erre figyelmeztetnek a közölt levelek is. A bajba jutott, az Ital rabjává vált emberek legtöbbje képtelen önmagán segíteni, ezért szükséges a társadalmi ösz- szefogás. A levélírók többsége nem hisz abban, hogy az alkoholista megváltozhat. Sajnos a tapasztalatok is őket Igazolírd meg te is a véleményed! i ____________________________________i ják: kutyából nem lesz szalonna! De találunk ellenkező példát is. „Az alkoholisták között Is akadnak gerinces emberek — Írja az Én már okultam jeligés olvasónk — Fogjatok ösz- sze, jó barátok, és ügyeljetek egymásra! Da vigyázzatok, mert nagyon erős a Lucifer csábítása!" Az ő szavaihoz csatlakozunk mi is. Az alkoholisták felkutatásában az üzemi orvosok mellett felbecsülhetetlen segítséget nyújthatnak a szocialista brigádok. Fontos szerepük lehet abban, hogy az elvonókúráról viszatéró munkatársaik életét rendes mederbe tereljék. Néhány nagyvárosunkban igen eredményes szolgálatot tesznek a szocialista munkabrigádok támogatásával működő alkoholellenes klubok, amelyekben orvosok, pszichológusok és népművelők foglalkoznak a gyógyult alkoholistákkal. Néhány faluban az ifjúsági szervezet javaslatára egy-egy vendéglőt alkoholmentes eszpresszóvá alakították át. Ez a kezdeményezés példaképül szolgálhatna, és megnyugtathatja azt a édesanyát is, aki Így Irt a levelében: „Félek, hogy a fiam is csak a kocsmában találja majd meg a szórakozási lehetőségét. Remélem, hogy mire megnő, addigra bezárják majd az italboltokat.“ Ha az összes italboltot nem is zárják be, azzal egyetérthetünk, amit az egyik idősebb olvasónk javasol: ......... amelyik faluban két kocsma van, az egyiket alakítsátok át művelődési házzá vagy klubhelyiséggé.“ A tapasztalatok azt bizonyítják — és ezt a levélíróink Is megemlítették —, hogy az alkoholista házastársa ugyanolyan gyakran fordul segítségért a munkahelyhez, mint az orvoshoz. Ezért hasznos, ha az alkoholellenes felvilágosítás egyre Inkább a munkahelyeken folyna, ftt a társadalmi szervezetek az üzem vezetőivel karöltve valóban eredményesebb munkát végezhetnek. Az üzemekben sajnos sokszor a vezetők se Ismerik, hogy milyenek ezen a téren • lehetőségeik, és ml a feladatuk. Sok helyen azt se tudják, hogy elvonókűrára küldhetik az Idült alkoholistákat. Az üzemek ás munkahelyek vezetői mellett nagy feladat hárul a nemzett bizottságokra és a közbiztonsági szerveinkre is. Néhány levélíró megemlítette, hogy az állami szervek nem szívesen avatkoznak családi ügyekbe, és a legtöbbször „csak ekkor avatkoznak közbe, amikor már késő.“ Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a részegek garázdálkodása akkor se családi ügy, ha a részeges apa odahaza garázdálkodik és így veszélyezteti gyermekeinek és feleségének a testi épségét. Elismerjük, hogy csöppet se kellemes és könnyű feladat egy részegen dühöngő családapa megfékezése. Ezt bizonyítják a konkrét esetekről beszámolő levelek is, de a védtelen gyerekeket és családanyákat semmiképp se hagyhatjuk magukra, s az erre vonatkozó törvényes előírásoknak érvényt kelt szerezni! Az Iszákos férjjel csöppet se örömteli az élet. A vita során hozzánk érkezett levelek Is bizonyítják, hogy némely lányok nem veszik komolyan az abban rejlő veszélyt, hogy az udvariájuk az iszákos barátokat és az alkoholt részesíti előnyben. Hallgatnak a mentegetödzésekre és az Ígéretekre. Pedig a puszta Ígérgetés semmit se ér. Ha valaki valakit valóban szeret, akkor az már az udvarláskor is megváltozik, véget vei az italozásnak Végezetül köszönetét mondunk mindazoknak, akik bekapcsolódtak a vitánkba. Külön köszönet illeti azokat, akik életük szomorú tapasztalatairól is írtak levelükben. Meggyőződésünk, hogy ezek a levelek sók bizonytalan fiatalnak nyitották fel a szemét, és térítették őket a helyes útra. Vitánk véget ért, de az Írd meg te is a véleményed rovat nem szűnik meg. A következő számunkban megkezdjük a második vitatémánkra beérkezett levelek közlését. A másik vitatémánk tárgya a túlságosan fiatalon, meggondolatlanul kötött házasságok problémája. Reméljük, hogy rovatunk levelezői és olvasói erről is megírják a véeményüket. Várjuk tehát hozzászólásukat, véleményüket a következő kérdésekre: Milyen tanulsággal szolgálnak a túl fiatalon és meggondolatlanul kötött házasságok? Melyek a megalapozott házasság feltételei? Milyen korban házasodjunk? Érdemese katonai szolgálat előtt összeházasodni? Fontos-e a szülők hozzájárulása, beleegyezése és támogatása a boldog házassághoz?
