Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-27 / 9. szám

z idén Január 19—26-a között rendezték A meg a Franciaországi Cannes-ban a hagyo­mányos MIDEM-fesztivált, amelyen évről évre a világ minden tájáról összeseregle- nek azok, akiknek valami közük van a ze­néhez, zenekultúrához. Hanglemezgyárak, zeneműkiadók, magnetofongyárak, kereskedelmi szakértők, üzletemberek, előadóművészek. A MIDEM tulajdonképpen nem fesztivál. A feszti­válhoz csupán annyi köze van, hogy a szeren­csésebb (?) előadóművészek a gálahangverse­nyeken valóban műértő közönség előtt csillog­tathatják képességeiket. Akik viszont innen le­maradnak, azok rögtönzött hangversenyeken igye­keznek némi hírverést csapni maguk körül. A MIDEM — mint a neve is elárulja (Marché In­ternational de Music) — a zene nagyvására. Hogy valójában mi is, arról dr. Frantisek Luc- ktjt, a bratislavai Slovart külkereskedelmi válla­lat osztályvezetőjét, az idei MIDEM részvevőjét kérdeztük meg. — Ez volt sorrendben a hetedik MIDEM, s ha a benyomásaimról kell nyilatkoznom, kertelés nélkül el kell mondanom, hogy meglehetősen ve­gyes, nemegyszer visszatetsző érzéseket váltott ki bennem, jóllehet, a MIDEM elsősorban az üzleti tárgyalások színhelye, azért mégis csak jelentős társadalmi esemény. Legalábbis annak kellene lennie. Sajnos, a MIDEM társadalmi Jelentősége mindinkább háttérbe szorul. Cannes-ban hovato­vább minden a könyörtelen, sőt esetenként a gát­lástalan üzletet szolgálja. Vonatkozik ez, sajnos, a gálahangversenyekre is, amelyek a múltban meglehetősen színvonalas pop-zenei fesztiválok voltak. Olvasóinkat bizonyára a gálahangversenyék ér­deklik leginkább. Kik voltak ott az ismertebb énekesek közül, egyáltalán ki vehet részt a fesz­tiválon, hogy fest egy MlDEM-gála, és milyen a színvonala? — Mind a három esti gálahangverseny csaló­dást okozott. Talán nemcsak nekem, hanem min­denkinek, aki bizonyos Igényeket támaszt a pop­zenével szemben. A gyakorlat az, hogy egy-egy énekes vagy zenekar életében csak egyszer ve­Ursula Sipiiíska AZ ÜZLET AZ ÜZLET (Beszélgetés a Cannes-i MIDEM fesztiválról) hét részt rajta, egy országot csak egy előadómű­vész vagy zenekar képviselheti. A kiválasztás azonban furcsa, kétes kritériumok alapján törté­nik, sőt még a felsorolt elveket sem tartják be. így történhetett meg, hogy Udo Jürgens az idén már másod ízben énekelt Cannes-ban. De ez még a jobbik eset, mert őt azért bármikor szívesen meghallgatja az ember. Voltak ott azonban olyan énekesek is, akiket Itthon egy falusi kocs­mából is kifütyülnék. Amit például az Egyesült Allamok-beli Nitty Gritty művelt, az a botránnyal határos. Kijött a mikrofon elé és mindjárt azzal kezdte, hogy most jól kitől velünk, s azzal is fejezte be, hogy nyilván alaposan kitolt a kö­zönséggel. Sikerült neki, a kitolás még enyhe kifejezés. A gitár, amelyen kísérte magát, sehogy sem engedelmeskedett neki, éneklése pedig leg­feljebb varjú károgásához hasonlítható. De a töb­biek színvonala is sok kívánnivalót hagyott ma­ga után. A rendezésről nem is beszélve. Előfor­dult például, hogy percekig üresen maradt a színpad vagy a zenekar idő előtt levonult róla, mert nem kapta meg az ígért gázsit. Ismétlem, máig sem világos előttem, milyen kritériumok alapján választják ki a három hangversenyest előadóit. Művészi szempontból aligha. Annál le- sújtóbb számunkra, hogy a rendezőbizottság fur­csa praktikája folytán az összes szocialista or­szágból csak két előadó részvételét engedélye­zik. Az idén Zalatnay Sarolta és a lengyel Ur­sula Sipifiska képviselték a szocialista tábort. Zalatnay érthetetlen módon lámpalázzal küzdött, de azért nem 'okozott csalódást. Sipiüska viszont kitörő sikert aratott. Tavaly Lorencová és a szov­jet Baglajenko szerepeltek Sipiftskához hasonló­an, és még mindig emlegetik itt Éva Pilarovát és Karel Gottot, akik 1968-ban hódították meg a közönséget. Már csak azért is fontolóra kell venni, erélyesebben küzdeni a szocialista orszá­gok érdekeiért. Elvégre jóformán mindegyik ba­ráti országnak- fejlett, világszerte megcsodált ze­nekultúrája van. Semmi indoka az alaptalan mel­lőzésnek. Ha ennek nem sikerül véget vetni, ak­kor a jövőben fontolóra kell venni, nem lenne- e érdemesebb megrendezni a szocialista orszá­gok külön nagy vásárát. Egész biztos, jobb len­ne a művészi és szervezési színvonala. Máskü­lönben jóformán valamennyi szocialista ország képviselte magát, az idén először az NDK 'is. A szakemberek elismeréssel szóltak a szocialista országok kiállításairól, úgy vélem, hogy nélkü­lük érezhetően szegényebb lenne a MIDEM. A sok összegyűlt művész között azért bizonyá­ra akadt még az említett Ursula Sipihskán kívül valaki, akire érdemes volt odafigyelni. — Természetesen népes társaság gyűlt össze. Megtalálhattuk köztük a legkülönbözőbb fajok, nemzetek, népek fiait, lányait. Akadtak köztük olyanok, akik kimagaslottak a mezőnyből. Itt említeném például az izraeli Esther Ofarimot és az ugyancsak izraeli Shuky-Aviva duettet. Amint lát]uk, a kiválasztás kritériumait nem mindig tar­tották be. Ellenkező esetben nem fordulhatott volna elő, hogy Izraelt két mű vészfellépés is kép­viselje. Viszont éppen Esther Ofarim és különö­sen a Shuky-Aviva duett voltak a fesztivál leg­kellemesebb színfoltjai. Mindannyian dallamos, lírai számokat adtak elő óriási sikerrel. Ebből is meglátszott, hogy az emberek únják már az ordí­tó, kakofőnikus zenét, inkább pihenni akarnak a muzsikánál. Zalatnay Sarolta Hazánknak milyen képviselete volt Cannes-ban és számunkra milyen eredménnyel zárult a MIDEM? — Mint már említettem, előadóművészeket nem fogadtak el. Pedig Prágából ajánlották Ma­rie Rottrovát, Bratislavából pedig először Éva Mázikovát, majd a Collegium Musicum együt­test. A rendezőbizottság Prágába azt telefonál­ta, hogy bratislavai énekest léptet fel, nekünk viszont azt mondták, hogy prágai előadó neve­zését fogadták el. Ez sem volt a legtisztessége- geseb eljárás. Ettől eltekintve hazánknak népes képviselete volt. Ott voltak a Supraphon, Pánton, OPUS, Pragokoncert, Artia, Slovart, Slovkoncert, Bratislavai líra és a Művelődésügyi Miniszté­rium képviselői. S minden mellőzés dacára szá­munkra az idei MIDEM minden korábbinál kedve­zőbb üzleti sikerrel zárult. Vonatkozik ez a cseh ARTIA külkereskedelmi vállalatra is. Remek üzle­ti kapcsolatokat kötöttünk az Egyesült Államok­kal, Japánnal, valamennyi nyugat-európai or­szággal. Az Egyesült Államokban különösen a né­pi muzsika iránt érdeklődnek, s a preSovi Uk­rán Népművészeti Együttes tavalyi sikere után a jubiláló Lúönicát is szívesen látnák. Egy New Yorki hanglemezgyár megvette a GATTCH együt­tes néhány lemezfelvételét. Világszerte élénken érdeklődnek a Szlovák Filharmónia és a Szlovák Kamarazenekar felvételei iránt. Számunkra tehát a MIDEM az említett zavaró tényezők dacára meglehetős sikerrel zárult. Palágyt Lajos tWmox Charlie Chaplin fia, Sid­ney nemrég meglátogatta apját Svájcbant akit nagyon gondterheltnek talált: — Azonnal megkérdeztem tőle, mi bántja. — Nagyon jól vagyok — | válaszolta az öreg Chaplin —, csak aggaszt, hogy az u- tűbbi időben kihullott né­hány szál hajam. Mellesleg, Chaplin mind­össze 84 esztendős ... ooooo ferry Lewis a népszerű a- merikai komikus mesélte. Felesége bement a konyhá­ba és odaszólt neki: — Kedvesem, nem tűrhe­tem, hogy edénymosással tönkretedd a kezed! Erre S azonnal abba akar­ta hagyni az edénymosást, mire a felesége: — Veszek neked gumi­kesztyűt! ooooo Sámuel Goldwyn Ismert amerikai filmproducer,'' a Metro-Goldwyn-Mayer cég egyik alapítófa nagy ta­pasztalára hivatkozva azt állítja, hogy a filmnek mindig lesz jövője. — A filmipar nem vész ki, míg a mozitermek söté­tek ... könnyűzene ked­A velői közül ki ne hallott volna a fia­tal és lelkes tánc- dalszerzőről és — éne­kesről. Jómagam is szí­vesen hallgatom szerze­ményeit, hisz zenéjével, dalaival sok-sok ember lelkivilágát befolyásolja. Tizennégy évvel ez­előtt találkoztam elő­ször Payer Andrással, egy magyarországi kis­város építőtáborában. Jó! emlékszem, már akkor fogadkozott, hogy zenész lesz „profi“ szinten. Azóta valóban orszá­gos hírű zenész lett. Si­kerrel szerepelt a tava­lyi táncdalfesztiválon és a múlt év szeptemberé­ben a Poór-Harangozó- Payer trió Innsbruckban egy nemzetközi verse­nyen az olasz Nada mö­gött a második helyen szerezte meg, megelőzve olyan nagyságokat, mint Millie Small és Heidi Brühl. — Amint hallottam, tizennégy évig tanultál zongorázni, s szinte az egész tananyag klasz- szikus zenéből állt. Ho­gyan tértél át a kön­nyűzenére? — Mondhatom. elég bonyolult volt az „átál­lás“, mivel az emberben Bach vegyült az akkor divatos Armstronggal. Persze, mint minden fia­tal, én is rajongtam a modern zenéért, amely lassan-lassan a hatalmá­ba is kerített. Ennek hatására írtam első si­keres számomat, az Alfa Rómeót, amely alindí­PAYER ANDRÁS tott az immár tíz évre visszatekintő pályámon. — A zeneszerzés és a fellépések mellett mivel foglalkozol még? — Hát a fő elfog­laltságot az említette­ken kívül a főiskolai ta­nulmányaim jelentik, Budapesten a Zeneaka­démián bővítem zenei 's- mereteimet. — A nejemmel Bala- tonújlakró] utaztunk Pestre, egyszercsak azt vettem észre, hogy kezd „dögledezni“ az Opelom, majd kis idő múlva meg is állt... Mondtam egy cifrát — voltak benne „népi motívumok“ —, nézegettem a kocsit, de nem tudtam megtalálni a hibát. Szerencsémre szembe jött egy teher­autó, szóltam a vezető­nek: Kedves honfitárs, itt van - egy ötvenes, „cukkolja meg“ a kocsi­mat. Az atyafi körülné­zett, majd diadalmasan nevetni kézdett. Tudja mit, cimbora — fordult felém és nevetve folytatta — hogy a lel- küsmerete nyugodt ma­radjon, nem a nő előtt mondom, nincs benne benzin ... Furcsa érzés fogott el. Úgy álltam ma­gamba roskadva, mint a- mikor a kezdő énekes először lép fel, és nincs levegője. A poénhoz tar­tozik, hogy a honfitárs kisegített azzal az ún. benzinnel és hozzáfűzte: Most már siethet, mert csinos a nő, s udvaria­san „le jattalt“ (pestie­sen kézfogást jelent) ve­lem. Kellemetlen „szto­ri“ ez a sok közül. — Legközelebbi ter­veid? — Szerelmes vagy? — Igen, a feleségem­be, már harmadik (!) é- ve, s ez nem kis dolog a mai szuperszónikus vi­lágban. — Mondj egy érdekes sztorit az életedből. — Készülődés a Made in Hungaryre. vizsgák a Zeneakadémián. Továbbá egy zenés darabon dol­gozom, az Állami Déry­né Színháznak, s egy tv-filmhez írok kísérő­zenét Babiák László Marián Varga A bratislavai Collegium Musicum a múlt év vé­gén nagy sikerrel szerepelt Magyarországon. Fel­lépett Budapesten és Szombathelyen, a Kertésze­ti Egyetemen és az E-klubban. A rádió közvetíté­sével .egész Magyarország hallhatta őket. A Film Színház Muzsika és az Esti Hírlap elis­merő kritikát írt az együttes hangversenyéről. Marián Varga, az együttes vezetője pedig a kö­vetkezőket mondta magyarországi vendégszerep­lésükről: ú.J­— Noha nehezebb fajsúlyú, dzsesszhatású zenét játszotok, mindenütt nagy tapsot kaptatok. Ilyen­nek képzelted a fogadtatást? — Tudtuk, hogy a magyar fiatalok igényes ze­nerajongók, megértik és szeretik a műfaj under­ground irányzatát is. Már amennyire el lehet határ,ölni ma a dzsesszt és a belőle táplálkozó beatot.. Közhely, de mégis azt kell mondanom, nem . az. irányzatokba való beskatulyázás, hanem a minőség a fontos. Egyébként ts, a zene nem ismer határokat. Örülünk a kedvező visszhang­nak. A Collegium Musicum felállítása: Marián Varga orgona, DuSan Háfek dob, Fedor FreSo basszus- gitár. Három éve vannak így együtt. Számtalan hangversenyt és néhány lemezfelvételt tudhat­nak maguk mögött. Végül megkérdeztük az együttes vezetője:, nogy szabad idejében milyen muzsikát hallgat legszí­vesebben. — Sztravinszkij és Bartók művett, a Beatles és a Who-együttes lemezeit (az utóbbi együttest a közeljövőben bemutatjuk — a szerk. megj.) Helyszűke miatt eddig nem számolhattunk be a magyar pop-zenei élet nagy eseményéről, a Pe­pita Oroszlán-díj kiosztásáról, pedig a múlt év utolsó napján a Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalatnál a kartonokról összeszámolták, hogy me­lyik előadóművésznek fogyott el a múlt eszten­dőben a legtöbb hanglemeze. A számítás minden olyan könnyűzenei hanglemezre kiterjed, amelyet az év során eladtak, tekintet nélkül arra, hogy a lemez 1972-ben vagy korábbi évben jelent meg. Ebben a pontversenyben a nagylemezek 3 pont­nak, a kislemezek 1 pontnak számítanak. Ha az előadóművész vagy az együttes a lemez egyik ol­dalán szerepelt, csak 0,5 pontot kap. Azok kedvéért, akik még nem látták volna, közöljük a Pepita Oroszlán dicsőséglistáját: Énekesek: 1. Koncz Zsuzsa 354 222 pont 2. Kovács Kati 256 920 pont 3. Szécsi Pál 195 920 pont 4. Korda György 189 343 pont 5. Zalatnay Sarolta 126 515 pont Együttesek: 1. Omega 2. Bergendy 3. Illés 4. Locomotív GT 5. Tolcsvayék 383 551 pont 235 340 pont 189 512 pont 156 710 pont 55 589 pont Másfél évig maradt csak együtt a Locomotív GT, az énekes, basszusgitáros és zeneszerző Frenreisz Károly kivált az együttesből. Miért? — Következetes vagyok a munkámban. Sokat vitatkoztunk az együttes jövőjéről, s én a megle­vő lehetőségek közül továbbra is koncerteket, a rockszínpadot és a lemezfelvételeket válasz­tottam. Mivel ebben nem tudtunk megegyezni, úgy döntöttem, megválók az együttestől. Most szólófelvételeket fogok készíteni. A modern stú­diótechnika lehetővé teszt, hogy egy dalt több hangszeren, gitáron, szaxofonon, fuvolán játsszak. Tavaszra szólónagylemezt tervezek, ennek felvé­teleit párhuzamosan szeretném elkészíteni szer­zeményeim állandó előadójának, Zalatnay Sarol­tának nagylemezével. A nyári programom: jó mu­zsikusokból összekovácsolni egy zenekari, hogy az ősszel, amikor a lemezek megjelennek, mind­ezt koncerteken is bemutathassuk.

Next

/
Thumbnails
Contents