Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-27 / 9. szám

It »fn. * EGY Eleire TALÁL­KOZTUNK A verseny már véget ért, de ne­künk valahogy még nem volt ked­vünk nyugovóra térni. Ekkor Szer- gej azzal állt elő, hogy teázni kel­letne. Nem telt bele félóra sem, már vagy tizenöten tolongtunk a prágai Parik-szálló egyik szobájában, ösz- szezsúfolódva ugyan, de nagyszerű hangulatban szürcsölgettük a forró teát. A magnószalagról halkan szó't a zene, s ők, Szergej Csetveruhin és Ondrej Nepela a közös emlékekről diskuráltaik. S ahogy ott kuporog­tunk a szőnyegen, Ciceró aranymon­dása jutott az eszembe: „Csak jó emberek között lehet tartós barát­ság.“ Hét évvel ezelőtt Moszkvában az EB-n találkoztak először. Azóta csaknem mindem jelentősebb verse­nyen riválisokként álltak a jégre. Mindketten azonban azt vallják, hogy sohasem fűtötte őket a vágy, győ­zedelmeskedni a másik felett, in­kább arra törekedtek, hogy a legtö­kéletesebben szerepeljenek. Találko­zásuk első pillanatától kezdve ro- zonszenvesek■ voltak egymásnak. Ta­lán azért is, mert mindkettőjük elő­adásmódja hasonló — csaknem klasszikus, higgadt, precíz, technika­ilag tökéletes, elegáns, kiegyensú­lyozott. Ám őket nemcsak a Jég, hanem sokkal erősebb szálak fűzik egy­máshoz. Valahányszor találkoznak, sohasem ölelkeznek össze, csupán szerényen kezet szorítanak s . mo­solyt váltanak. Ha megkérdezik Ondrejtől, ml a véleménye Csetveruhinról ezt feleli: — Kiváló műkorcsolyázó, de an­nál is jobb ember. S ha ugyanezt a kérdést felteszik Szergejnek, ezt feleli: — A legjobb barátom, szilárd jel­lem, s azonkívül nagyszerűen kor­csolyázik. Sohasem Irigyelték egymás sike­reit. Ellenkezőleg, szomorkodtak, iia valamelyikük rossz napot fogott ftí. — Az emberek többnyire hízeleg­nek egymásnak — mondja Ondrej —, ml azonban inkább bíráltuk egy­mást, mintsem dicsértük. Amikor Amerikában és Kanadában járta*, egy szobában laktak. Együtt rótták a nagyvárosok utcáit, együtt mentek moziba, színházba, ugyana­zokkal az emberekkel találkoztak. Ondrej tökéletesítette orosz tudását, Szergej elég jől megtanult szlová­kul. — Sírba viszel az öntudatos ed­zéseddel — mondogatta Ondrej. — Ugyan ne mondd, te ugyanazt teszed, sőt, amikor én már csak az alvásra gondolok, te még akkor Is angolul és németül tanulsz — felel­te mosolyogva Szergej. A műkorcsolyázók hamarosan Ik­reknek nevezték el őket. — Nem vagyunk Ikrek, de életmó­dunk a megtévesztésig hasonlít egy­máshoz: edzés, tanulás, versenyzés, edzés, tanulás... így, körbe-körbe. Különben Csetveruhin Ismét máso­dik lett. Ondrej az aranyának nem tudott tiszta szívből örülni: „Nem voltam jobb, mmint Szergej'.“ S a jégtől is együtt vesznek búcsút — Bratislavában a világbajnokságon. Ám barátságuk ezzel nem fejeződik be, hiszen amint maguk vallják — egy életre találkoztak... —ok— Az Idő kereke kérlelhetetlenül forog, s észre sem vettük, méris ttt van az a nap, amelyre a mükorcsolyázást kedvelők már hónapok óta vár­nak, s amelyre a szervező bizottság már hóna­pok óta készül. Bratislava! premierről beszélünk, mert világbajnokságot itt első ízben rendeznek, no meg azért Is, mert az új pontozási rend­szert is itt próbálják ki. Ez a város EB-nek már két ízben volt színhelye, s dicséretünkre váljék, hogy vendégszeretetünkkel, szervezőképességünk­kel, a versenyzők, újságírók, turisták egyaránt meg voltak elégedve. Vajon így vélekednek-e majd a világbajnokságról is? Reméljük, Igen. Ám reménykedni nem elég, ezért valamit, sőt nagyon sokat tenni kell. S hogy mi mindent, erről hadd szóljon a szervező bizottság főtitkára, Tibor Re- xa. — Egy olyan városban, mint Bratislava, bi­zony nem könnyű világbajnokságot rendezni. Hi­szen mindeddig csak egy fedett mükorcsolyapá- lyánk volt. Nagyon rövid tdő alatt be kellett fednünk a nyitott pályát és építenünk keilett egy harmadik, edzőpályát. Minderre azonban a szer­vező bizottság nem lett volna képes, ha a párt­ós állami szervek nem segítettek volna, s ha az építkezések felett a város főpolgármestere nem vállalt volna védnökséget. A versenyzők szem­Melyik olvasónk találja el? Dózsa? Trnava? Esetleg mindkettő? Itt a tavasz, mert itt a tocl. Március hetedikén rendezik a BEK még versenyben álló csapatainak mér­kőzéseit a legjobb négy közé való ju­tásért, a visszavágók időpontja március 21. Mint tudjuk, a csehszlovák bajnak Spartak Trnava először otthonában fo­gadja a félelmetes angol Derby Coun- tyt. A Dózsa viszont Torinóban lép pá­lyára a Juventus eilen. Huszonegyedi­kén lordul a kocka, a Trnava utazik Angliába, a Dózsa mérkőzik Magyaror­szágon. Köztudott, hogy Hollandiábao készül­tek Adamecék, otthon alapoztak Bené ék. Ojből elválik, vajon behozhatják-e a lendületben lévő, szünet nélkül mér­5 kőző nyugat-európai csapatok előnyét a tél zavarta kelet-európaiak? Olvasóink között bizonyára számosán akadnak, akiket foglalkoztat ez a té­ma. Itt az alkalom, tippelhetnek, mert a sportrovat kitűnő minőségű „tévélab­dával“ jutalmazza azt, aki fején talál­ja a szöget. Kérésünk: egy postai levelezőlapon, olvashatóan, március hatodikéig Írjá­tok meg: tnvábbjut-e a csehszlovák és n magyar bajnok a BEK-ben? Elegen­dő csupán a továbbjutó csapat nevét teltüntetni. He mindkét bajnak tovább­jut, akkor a helyes felelet: Dózsa. Tr­nava. Kérünk benneteket, írjátok meg pontos cfmeteket is! Tippjeiteket szerkesztőségünk elmére küldjétek: Üj If jóság, Spartrovat, 897 14 Bratislava, Praiská 9. Jé szórakozást! (bt) I ____________ pontjából a Jéglehetőségek a legfontosabbak. Ne­künk azonban gondolnunk kell az Ideérkezők jó ellátásáról is. Felépült a város legnagyobb szál­lodája, a Kijev-szálló, elkészült a Zlaté píeskyn egy másik hotel, átépítették a Duklát, felújítot­ták a Devínt és Carltont, s fgy sorolhatnám to­vább. 2850 főt nagyon jól el tudunk szállásolni, az Igénylők száma azonban 4 200, s Így csaknem ezerötszáz embert diákotthonokban vagyunk kény­telenek elhelyezni. Az ellátás ttt Is kitűnő lesz. 0 Kiket látunk vendégül? — A versenyzők, edzők, bírák, funkcionáriusok száma körülbelül ötszáz. Több mint négyszáz új­ságíró jelentette be érkezését. Egész Európából, sőt a tengerentúlról Is, leginkább az Egyesült Államokból és Kanadából érkeznek turisták. A versenyen a Nemzetközi Műkorcsolyáző Ontó tag­államai közül csupán Mongólia és a Dél-afrikai Köztársaság nem képviselteti magát. A VB-t 36 tv-társaság közvetíti színesben. 0 Gondolja, hogy mindezt s még ezer más, lényeges és apróbb dolgot is biztosítani tudunk? — Meg vagyok róla győződve, hogy munkánk­ból kiveszik részüket mindazok, akik szeretik ezt a sportot, hogy az önkéntesek százai lesznek majd segítségünkre. Sikerünk titka nem utolsó­sorban az összefogásunkban rejlik ... KÖZÉPISKOLÁS SPORTJÁTÉKOK A Szocialista ' Ifjúsági Szövetség tevékenységében egyre fontosabb helyet foglal el a fiatalok testne­velése és honvédelmi nevelése. Testnevelési rendsze­rünk azt az alapelvet követi, hogy megnyerje a fia­tal nemzedéket a sport és" a honvédelem ügyének, s ezáltal biztosítsa a fiatalok harmonikus fejlődését. A SZISZ legközelebbi és egyik legfontosabb fel­adata, hogy valamennyi alapszervezetet belevonja ebbe a ólunkéba. Az elmúlt években tapasztaltuk, hogy a sikeres sporttevékenységhez feltétlenül szük­séges együttműködni a kerületi nemzeti bizottság Iskolaügyi osztályával, és a Szlovák Testnevelés: Szervezet kerületi bizottságával. E szervek munka­terveinek koordinálásával hatékonyabban kihasznál­hatók a sport- és a honvédelmi tevékenység telté­teleihez szükséges anyagi eszközök. Ezt a szempontot követve az 1972-73-as tanév má­sodik felében megvalósul a középiskolások sportren­dezvényeinek egységes rendszere, a középiskolás sportjátékok. • ■ E játékok fő küldetése: a lehető legtöbb közép­iskolást. bekapcsolni a sporttevékenységbe. A SZISZ iskolai alapszervezeteinek legfontosabb feladatai a játékok megrendezésénél: 1. Alapszervezeti szinten hosszú lejáratú verse­nyek formájában vezessék be a középiskolások sport- rendezvényeinek egységes rendszerét. 2. Az Iskolai fordulókba lehetőleg mindegyik osz­tályt vonják be. 3. Szorosan működjenek együtt a testnevelő taná­rokkal és az Iskola vezetőségével. 4. Az iskolai fordulókat az iskola saját anyagi forrásait felhasználva rendezze meg. Az Iskolai fordulók megrendezésének Időpontjai: KOSÁRLABDA: 1973. február 15-ig; (Ez az időpont lejárt, de reméljük, nemcsak ml tájékoztatjuk az Iskolákat ezekről a rendezvények­ről!) RÖPLABDA: április 15-ig; KÉZILABDA: április 25-ig; ATLÉTIKA: április 30-tg. KVARDA JÖZSEF, a SZISZ nyugat-szlová­kiai kerületi bizottságának dolgozója. ózsa László, a labda J rúgóliga őszi idényé­nek gólkirálya bevál­totta ígéretét; meg­írta első cikkeit sportrovatunknak. A szerkesztő örömmel nyug­tázhatja, hogy a csatár jól fogalmaz, világosan és tö­mören fejezi ki gondolata­it, vagyis használható mun­katárs. Józsa a közeljövő­ben is rendelkezésünkre bocsátja majd jegyzeteit: az ő révén tudjuk majd meg, miért sikerült, vagy miért nem sikerült tavasszal is gyakran a hálóba találnia. Az alábbi gondolatok a futballista fim. szürke hét­köznapjairól szólnak. Innen a „király dolgozószobájá­ban“ cím is. Izgalommal várjuk a legfelsőbb labda­rúgó-bajnokság tavaszi mér­kőzéseit: örülnénk, ha la­punk újdonsült munkatár­sa fejére illesztenék a leg­jobb lövő királyi koronáját. 1. ÖLOMMELLÉNYBEN Csapatom, a Lokomotí- va Kosice január harmadi­kén kezdte el edzését. Az erőnléti jellegű tréninge­ket általában a csermelyt dombokon végeztük, az e- rősítő gyakorlatokat pedig a tornateremben. Tizenötö­dikén elutaztunk a Tátrába. A tizennyolc tagú keretre nehéz napok vártak. Tizen­hatodba a jelentősebb nap­jaim egyike volt, ekkor töltöttem be huszonötödik évemet. Az ünneplés termé­szetesen most is — mint annyi éven keresztül —el­maradt. Az edzőtáborban két különböző típusú ed­zésnapot váltogattunk ott­létünk alatt. Az egyik: terep futással kezdődött (reggel énként negyedórás erősítést végez­tünk súlyzókzal,) tíz óra­kor. A terepfutás különbö­ző, általában 100 és 400 méter között változó hosz- szak lefutásából állott. Jó egyórás futkosás után für­dőbe, majd ebédelni men­tünk. Ebéd után kötelező alvás volt műsoron. Délután háromkor a közeli pályán futballoztunk. Fárasztóak voltak eze* az edzések is; helyzetünket három napon át a hótakaró is nehezítet­te. Visszatértünkkor a ka­tonai gyógyintézetben for­ró vízzel teli kádak vár­tak, megkezdődtek a szer­vezet regenerálódását elő­segítő masszázsok. Tulaj­donképpen ekzor készítet­tek elő a másnapi, ■ ismét nagyon fárasztó napra. Ez ismét síilyzógyakária­tokkal kezdődött, aztán jöttek az ólommeltények. Ezekben futballoztunk, méghozzá azzal a céllal, hogy egyes fontos tulaj­donságokat megtanuljunk. Á KIRÁLY DOLGOZÓ­SZOBÁJÁBAN Munkatársunk: JÖZSA LÁSZLÓ Például a labdát kellett tartanunz, négyen egy el­len alapon. Az ólommellé- nyeikről csak annyit, hogy mindenki a testsúlya 10 szá­zalékát cipelte ' magán. — Én nyolc kilogrammal fut- károztam. Ezután az ebéd és a pihenés következett, majd délután a tornaterem. Alig vártuk, hogy a fürdő és a gyúrás ideje elkövet­kezzék, mert ez a napi gyakorlás végét is jelen­tette. Ezután a vacsora várt, este tízig pedig sza­bad foglalkozás. Ez általá­ban mozilátogatást vagy asztaliteniszezést jelentett. A Tátrában január hu- szonötödizóig tartózkod­tunk. Ittlétünk alatt, mint említettem, így váltogatták egymást a napok. KoSicén (Kassán) felkészülésünk ú- jabb szakaszát kezdtük. Következtek az előkészítő mérkőzések. Az elsőn 1:0- ra győz tűn* a Dukia Pre- sov ellen. A győzelmet je­lentő gélt én szereztem. 2. A MŰTÉT Az előkészítés utáni na­pon eldőlt, hogy a jobb lábfejemet operálni kell. Az olvasókat talán érdekli,; hogy sérüléseim milyen ere­detű. Még 1972 májusában, a Dukia Praha elleni mérkő­zésen történt (1:1). Az el­ső félidő közepén hátulról elgáncsolt a Dukia kemény középhátvédje, Dvofáik. E- lőször azt hittem, hogy láb­törést szenvedtem vagy na­gyon komoly bokafiicamot. Később kiderült, hogy ín- szazadás és porcleválás történt, a nagy rúgás nyo­mán. A liga közben terméig«*) tesen folytatódott, s a esw» patnak szüksége volt rám. Orvosunk, dr. Mlchalko in­jekciókkal akarta gyógyíta­ni a lábamat. Naponta többször is szúrta, két hét múlva már játszottam Is Teplice ellen. Egy gólt lőt­tem, persze a baj lábam­mal. Bizonyára csodálkoz­nak, hogy egy ilyen sérü­lés után két héttel játék­ra vállai zoztatn. Ennek az a magyarázata, hogy tíz perccel a mérkőzás kezde­te előtt érzéstelenítő injek­ciót kaptam, amely után e- gészen tűrhetően viselke­dett a lábam hetven-het- venöt percen át. így szen­vedtem végig az egész ta­vaszi, idényt. Utána Jött a várva várt pihenő, a nyári szabadság. Igyekeztem mi­nél távolabb lenni a lab­dától, hegy rendbe hozzam a sérülésem. Az alapozás ■ kezdetekor úgy tűnt, min­den rendben van, orvo­sunknak is ez volt a véle­ménye. A • számomra olyan sikeres ősz folyamán fáj­dalmat csupán az erősebb rúgások után éreztem, de ezt mi, labdarúgók meg- szoktuz már, s ezért nem . csinálunk belőle gondot. A liga befejezése után egy­hetes rehabilitációs kúrára utaztunk néhányan Pieéfa- nyba. Ott fedeztem fel, hogy valami kinőtt a jobb lábam fején. A röntgenföl- vételek kimutatták, hogy a porcleválások helyén nőtt ki az a „valami“. A lábam egyre jobban fájt. Ekkor edzőm javaslatára meglá­togattam a traumatológiai osztály főorvoshelyettesét, dr. Biankót, akii műtétét ja­vasolt. Az operációra február 1- én került sor. Három na­piig nagy fájdalmakat érez­tem. A kitűnő orvos sze­rint bárom hét múlva tel­jesen rendben leszek, vagy­is nem hiányzóm az első bajnokiról. Az olvasót bizo­nyára jobban érdekelték volna a felkészítő mérkő­zések beszámolói, de ezek-, ről én is edzőmtől vagv csapattársaimtól tudok. Re­mélem, hogy a legközelebb már a fociról lesz szó. JÖZSA LÄSZLÖ t BRATISLAVA! PREMIER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents