Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-29 / 35. szám

ft «f*! «I VAS t s BETON — Mastei évvel ezelőtt még itt szántottam — meséli Mirek Hajný, Prunerovből. — Februárban felépítet­tük a fabarakkokat, és tavasszal, igen, tavasszal kezdődött a népvándorlás. Mondta Is a feleségem, hogy amióta Itt dolgozom, legalább tíz évet fiata­lodtam. Pedig nem Is könnyű a munkája. Lapáttal dolgozik egész nap. Azok közé tartozik, akik a hőerőmű építé­sénél megtették az első csákányvágá­sokat. — Ott, azokat a vágányokat ml rak­tuk le, és amott, hátul, látja azt az épületet, ott lesz a hőerőmű agya, hát azt Is ml építettük. A „mi“ jelzővel illetett csoport, Mi- rek csoportja, nyolc 20 év körüli Az építkezés szakszervezeti bizott­ságának elnöke, Aullcky Zdenék jár velem a félelmetes méretű daruk, ké­mények és csövek között. A csizmát, amelyet Itt sétaclpőként használnak, nyugodtan ráhúztam a cipőmre, de még így Is elég hely maradt benne. A „kobak“ — ezt a kifejezést a ma­gyarországi brigádosoktől hallottam, — 111. bukósisak — kötelező viselni — jó volt. Főleg hangszigetelés szem­pontjából. — Nők számára itt alig akad mun­kalehetőség. őket inkább adminisz­tratív munkaerőként alkalmazzuk. Ezért csak férfiakra méretezett mun­karuháink vannak. — Tud mindent az építkezésről? — Kérdezzen, majd meglátjuk. A „csövecske“ átmérője 2,5 méter. Benne lesz elhelyezve az a futószalag, amelyen szüntelenül megy majd a táplálék a hőerőmű gyomrába, évente 8 millió tonna szén. Még szerencse, hogy az éléskamra — barnaszénbá­nya formájában — itt van a szomszédban srác, Dél-Csehországból. Csaknem egy éve dolgoznak együtt, de szeptember­ben vége: öten magukra öltik a zöld egyenruhát, egy közülük megnősül, és az öreg? Nem mondta, de láttam rajta, számára sem mindegy, hogyan alakul a csoport sorsa. — Majd jönnek új zöldfülűek... —O— A Tuäímlce II. hőerőmű építését 1971 februárjában a SZISZ KB orszá­gos ifjúsági építkezéssé kiáltotta ki, mintegy ezzel is hangsúlyozva az építkezésr gazdasági fontosságát. Az első brigádosok 1971. április 5-én je­lentek meg a „szántóföldön“. — Nem volt rossz idő, csak a szél csípett. Es valaki megjegyzi, hogy jó len­ne bekeríteni azt a helyet, ahol ak­kor álltunk. Ide járnánk emlékezni... Azt hiszem, sokkal szebb emlék az, ami most már Itt a föld felett és a föld alatt felépült. — Hány brigádosházasságot kötöt­tek az építkezés kezdete óta? — Eleinte nagy port vert fel min­den ilyen esemény. Most már csak három ember kezén lehetne össze­számolni a brlgádos lagztkat. Érdek­li, hogyan élnek? Prunefovban és Kadaűban laknak — különben ott építettük fel a munkásszállókat is —, öt perc autóbusszal Innen, megnéz­heti. —0— A „tušimiceí házaspárok“ Kadaűban laknak garzonlakásokban, de nem élnek elszigetelődve az építkezéstől. Úgyszólván minden este lejönnek Pruneíovba a többiek közé. Szóra­koznak, beszélgetnek, tervezgetnek, mint azelőtt leány- vagy legényfejjel. A munkásszállóban aznap filmve­títés volt, egységes belépődíj — 2.- korona — fejében én is megnézhet­tem a Koronatanú című angol filmet. Vártam, hogy a film majd elszakad, mint az ilyen amatőT vetítéseknél Ma: vas és beton. Csak győzzük majd etetni a négy szénfaló turbinát. Az elsőt már az 1974-es év folyamán üzembe helyezik. Teljesítménye havon­ta 200 megawatt lesz. Ez kb. annyi, mint Budapest napi áramszükséglete a nyári hónapokban történni szokott, de nem. Az Is szo­katlan volt, hogy a vita nem a ve­títés után, hanem előtte bonyolódott le, mert a brigádosok többsége nem először látta a filmet. A szobát, ahol aztán többen össze­gyűltünk, a 35 tagú német brigád négy tagja lakja. Hirtelenében több jó falat került az asztalra, valaki megjegyezte, a bolgárok hozzájárulá­sa, ők ugyanis két nappal ezelőtt jöttek az építkezésre, még tart a ha­zai. Mindenki a teát dicsérte, úgy­hogy a szomszédos konyhafülke gyorsforralója alig győzte forró víz­zel a szobácska vendégeit. Beszélgettünk. Munkáról, tanulásról, családról. A hangulat közvetlen, sokan közü­lük nem is tudják, hogy újságíró va­gyok, éppen ezért csodál zozom, hogy beszélgetésünk alatt egyetlen panasz­kodó szó sem hangzott el. Elmondták, hogy keresetük felét, sokan a háromnegyed részét megta­karítják. A lehetőségek jók, és a bo­ríték vastagsága a munkabeosztástól, szombat-vasárnapi műszakoktól függ. Egy fillérrel sem kapnak többet a hazai brigádosoknál. Rendszerint fél évre szerződtetik ősét, de többen már most is hosszabb ideig szeretnének maradni. Zdenék Félixtől, az építkezés ifjú­sági szervezete vezetőségi tagjától megtudtam, hogy a külföldi brigádo­sok nem véletlenül kerülnek TuSimi- cébe. Az illető ország mintegy juta­lomként küldi őket hozzánk. Szak­májuknak mindnyájan mesterei, és többségük kitüntetés, elismerés tu­lajdonosa. — Sajnos más a helyzet a hazai brigádosokkal. A kerületi SZISZ-szer- vezetek sokszor nem is tudják, kit küldenek Tuslmicébe, csak a létszám betöltését tartják a fontosnak. Sok pénzt kidobunk az ilyen álbrigádo- sokra. — Hogyan néz ki a munkaerő-fluk­tuáció? — Külföldi brigádosalnk közül ed­dig hatan távoztak egészségi okok miatt. Különösebb gondot csak a ha­zai munkaerők okoznak. Többen „ka- lózhajőnak" vélték Tuštmicét, ahol „útlevélre, múltra“ való tekintet nél­kül minden kézre szükség van. Ele­inte voltak kisebb-nagyobb kihágá­sok, lopások, erkölcsi vétségek. Az ilyen bemutatkozás után a lelkes bri- gádos oda jutott, ahol Ismerték be­tegsége kezelési módját: a közbizton­sági szervek kezeibe.-0— A szobában közben romlanak a lá­tási viszonyok, az ablak nem győzi tiszta levegővel. A dumcsizás cseh és szlovák nyelven folyik, pedig már jó­val túl van éjfél után. A cseh nyel­vet mindenki „beszéli“, ugyanis a brigádosok számára hetente három­szor két óra nyelvleckét adnak a ka- dani gimnázium tanárai. Az építkezés vezetősége gondosko­dik a brigádosok szabad idejének he­lyes kihasználásáról is. Minden kül­földi csoportnak van védnökségi vál­lalata, üzeme. így a magyar csoporté a komofanyi V. I. Lenln-bánya, ahová már többször ellátogattak. A magyar- országi brigádosok csoportja külön­ben versenyez „A SZISZ I. kongresz- szusának brigádja“ cím elnyeréséért. —0— Nem mondhatjuk azt, hogy pár nap múlva látszatja lesz a tušimiceí bri­gádosok keze munkájának, de 2—3 év múlva bizonyára sok cseh család gondol majd rájuk, ha szobájuk égő­je nemcsak világosságot, hanem va­lamiféle belső meleget is áraszt majd... Melegebbet a radiátorok melegénél. Zácsek Erzsébet Mirek Hajný: „Másfél évvel ezelőtt itt még szántóföld volt...“ gyszerű hétköznap, de a főváros, Brati­slava lakossága részére mégis vidám, ünnepi. Nem játszik katonazenekar a főtéren, nincs fáklyás menet, és mégis... június húszadika, már a koránkelőket is han­gos csobogással, bugyborékolással fogadja. A víz­vezeték viselkedik ekképpen, a viz duzzog így benne. Elkészült a város III. számú vízmüve, s bár a hivatalos és ünnepélyes átadás délelőtt tíz órakor lesz, a víz már most is ott feszíti mellét a csövekben. Másfél hetes próbaüzemeltetés, cső­tisztítás, — öblítés, — próba után most már tel­jes erejével adja a vízmű a vizet, és ime — bír­ja... Ezzel persze még nem telt be a nap vidámsá­ga. A később kelőket és a délelőtti járókelőket a vizeskocsik bangos tülkölése, vidám ficánko- lása, utcahossznyi öntözködése fogadja, vidítja fel. Búcsúznak — szimbolikusan —, hiszen két rónap után ismét régi tisztségüket, a város ut­cáinak tisztogatását láthatják el. Ott kint, a tett színhelyén viszont inás a han­gulat. Valamiféle fojtott izgalom, sürgés-forgás tartja lázban az embereket — közöttük néhány igazgatót, akik a kis ünnepséget készítik elő. Utolsó simításokat végzik a föld felszíne alá rejtett nyolcvanméteres „épületek“, a kutak kö­rül. Az aprócska kis motorházban még egyszer feltörli egy bütykös férfikéz a padlózatot és... Egy negyedórára leállítják a motorokat, hogy ne csak szimbolikus, hanem valóságos és végleges is legyen az átadás, a víz elindítása. Aztán a délelőtti napsütésben lassan megtelik a tér. Pionírok, igazgatók, kormánytagok, párt­vezetők gyülekeznek. Nem is hinné az ember, itt a szabad ég alatt, a Dunától alig egypár lé­pésre az erdők között, vagy százötven ember gyűlik össze. MÁR NEM KEIL SORAKOZNUNK A kötelezettségvállalásunkat becsülettel és hama­rább teljesítettük — hirdeti a tábla, s a szónok, Ladislav Martlnák, a főváros polgármestere pedig mindannyiunk nevében köszöni az építők szorgal­mát és az odaadását. Jelentős pillanat ez, hiszen vize van most már a városnak, s egyben tudatosíthatja azt is: bajba kerültünk, de gyorsan és haladéktalanul úrrá let­tünk a problémán — képesek voltunk rá, van bennünk erő és akarat.... Az ünnepi szónok, Ladislav Martlnák, a fővá­ros polgármestere is erről beszél. Méltatja az építők szorgalmát, odaadását, ügyszeretetét. Ki­csit talán forróbbak is a szavai, izgatottabb ö maga is, de ezen most nem lehet csodálkozni, hiszen ő a város atyja, 140 000 lakos nevében kö­szöni mindenkinek a munkáját. Es nem is akár­milyen munkát! Szavaiból megtudhatjuk, hogy Euröpa-szerte három-négyszáz liter víz jut a vá­rosokban egy lakosra, Bratislavában már jelen­leg 520 liter napi fogyasztásra elegendő víz áll minden egyes ember rendelkezésére. Ezzel jóval a fejlett országok átlaga fölött vagyunk, s köz­ben épül már a város újabb a pecsni-szigeti IV. számú vízműve is, amelyet ugyancsak rövid időn belül a lakosság rendelkezésére bocsátanak... Nagyszerű. Ám azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Csallóköz víztartaléka csak akkor szolgálja hűségesen az embert, ha az vigyáz is rá. Erről is beszél a szónok, s elmondja, hogy a kormányrendeletek értelmében most már a vá­ros is szigorúbb és könyörtelenebb lesz azokkal, akik nem gazdálkodnak kellően a vízzel. A jö­vőben már a tapasztalat is segíti majd a vízügyi szakembereket, hiszen talán a legjobbkor jött a természet figyelmeztetése. Talán egy későbbi és nagyobb természeti katasztrófától óvott meg, ami­kor a tavalyi rendkívül csapadéktalan évben fi­gyelmeztetett bennünket. Végre Ismét van vizünk. S most talán már so­ha sem kell vödrökkel, fazekakkal sorba állnunk, hogy megfőzhessük az ebédünket, vagy szomjun- kat olthassuk.-nth­H0RGÄSZSTAT1SZTIKA Hazánk 22 000 természetes és mesterséges tava 42000 hektárt, 47 duzzasztott tava 17.000 hektárt foglal el. És mennyi még a csermely, pa­tak, folyó. Cosmas, az első cseh krónikás már 1225-ben írt a halászatról. Feljegyez­te, hogy a vizek tiszták és átlátszók, lvásra és ívásra egyaránt alkalmasak, s a ha­lak nagyon Jó ízűek, pom­pásan tálalják ókét. Cseh­szlovákia vizeinek átlagho­zama 1968-ban hektáronként 331 kiló hal volt. 130 ÉVES „PILZENI“ A világhírű plzeiít Pra- zdroj sörgyár az Idén ün­nepli megalapításának 130. évfordulóját. A matuzsálemi évfordulót azzal szeretnék megünnepelni, hogy a Gam- brlnus sörgyárral együtt fennállásuk éta az Idén el­ső ízben akarnak 2 millió hektoliternél több sört főz­ni. Ez vetekszik egy közepes kis patak vízbőségével. Összkomfort Komáméban (Komáromi a hajógyár közelében épül a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat (CSAD) egyik leg­korszerűbb központja ha­zánkban. A négy hektáron és 50 millió korona költ­séggel épülő központban a garázsokon és szervizen kí­vül saját egészségügyi köz­pont, tornaterem, Inasisko- la, sőt még finn szauna is épül. Az összkomfortos lé­tesítményt valószínűleg már jövőre átadják rendeltetésé­nek. ÁRVÁI TÉVÉK VILÁGSZER­TE Az oravaí Tesla tévéké­szülékeit ismerik Európa- Ázsia- és Afrlka-szerte. A legtöbb országban az Ora- vában gyártott alkatrészek­ből a helyszínen szerelik össze a tévékészülékeket. Cipruson például Vanora védjeggyel licencben gyárt­ják a TVP Orava 235 készü­lékeket. CfMERGYÜJTEMÉNY Ritka szép városi és csa­ládi címergyűjtemény talál­ható a Rožmftáli Városi Mú­zeumban. A 400 címert évek­kel ezelőtt Kotrbatý helyi vasöntő faragta ki gyertyán- fából. A LEGMÉLYEBB TÁRNA Hazánkban található Eu­rópa legmélyebb tárnája. A pŕíbrami IV. számú uránbá­nya S aknája 1681 méter­nyire nyúlik be a föld mé­lyébe. E mélységben 31 ,C fok állandó hőmérséklet uralkodik. HÉTMILLIÓ GYERMEKLÁB­BELI A Zruí nad Sázavou vá­rosában található Sázavan a világ legnagyobb gyermek- lábbeli-gyára. Évente több mint hétmillió gyermekláb­belit gyárt. JUBILÁLÓ VAGONGYÁR A poprádi vagongyár az idén, októberben ünnepli megalapításának 50. évfor­dulóját. Az első kis vagon­javító műhelyt Poprádon 1922-ben helyezték üzembe. A második világháború alatt épült fel a mai gyár mag- vát alkotó épület, azóta a- zonban jelentősen bővült és korszerűsödött. A poprádt vagongyár tehervagonokat gyárt. Legismertebbek közü­lük a két tengelyű ZTS jel­zésű és a RAG és RA tar­tálykocsik.

Next

/
Thumbnails
Contents