Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-22 / 34. szám

10 fii ifjúság turnéjáét ülnek testvéreinknél, Romániában. 1944. augusztus 23-án fegyveres felkelés kezdődött, amely­nek során letartóztatták a reakciós minisztereket: és lefegyve­rezték a német fašista csapatok egy részéf. Augusztus 25-én Románia hadat üzent- Németországnak. Szeptember 12-én a Szovjetunió a szövetséges'hatalmak nevében fegyverszüneti szerződést kötött Romániával. Az antifasiszta erők fegyveres -felkelése a munkásosztály, a, parasztság s valamennyi demokratikus erő forradalmi mozgal­mává szélesedett, amely 1947. december 50'i-án, megdöntötte a monarchista rendszert, és megteremtette a Román Népköztársa­ságot. '' ' r Elkezdődött a szocializmus alapjainak lerakása. Román barátaink nemzeti ünnepén meleg hangú riportban vil­lantjuk fel az ország hétköznapjait, és bemutatjuk téstvérszer- vezetünket, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget.* UTC 2 418 333 KISZ-tag képviseletében, mintegy 2000 küldött részvételével egy évvel ezelőtt tartotta IX. kongresszusát román testvérszervezetünk, az Unlunea Tlneretului Comunlst (UTC — KISZ). A kongresszus lényeges megállapítása volt, hogy a román Ifjúság mai hivatását, az UTC feladatait az ország szocialista fejlesztésére vonatkozó tér vek alapvetően meghatározzák. Románia ezáltal kö­zelebb kerül a fejlettebb országok színvonalához, A minden téren fejlett szocialista társadalom megteremtésének feladatait csak nagy tudományos és műszaki felkészültséggel, általános műveltség gél, alapos gyakorlati készségekkel felruházott emberek valósíthatják meg. Ebből következik az Iskola, az oktatás továbbfejlesztésének szükséges­sége, s ez nemcsak az állami szervek, nevelők, szakemberek feladata. Ebben részt kell venniük a diákoknak és szervezeteiknek Is, segíteniük kell az oktatás elméleti színvonalának emelését úgy, hogy az oktatás mindjobban alkalmazkodjék az élethez, a gyakorlathoz, a társadalom konkrét szükségleteihez. Románia fiatalságának nagy része közvetlenül részt vesz a gazdasági és társadalmi tevékenység­ben, részaránya nagy az üzemekben és gyárak­ban, az épltőtelepeken, a szocialista mezőgazda­sági egységekben, a társadalom valamennyi terü­letén. Az Ifjúsági szervezetek, akárcsak a szak- szervezetek, kitartóan gondoskodjanak a fiatalok tömegei lendületének és energiájának hasznosító sáről, valamint a fiatalok megfelelő munka- és életkörülményeinek biztosításáról. A Román Kommunista Párt megkülönböztetett jelentőséget tulajdonit annak, hogy az ifjú nem­zedék Intenziven részt vegyen a társadalmi élet­ben a társadalom vezetésében, hiszen a fiatalság lendülete és energiája, új Iránti fogékonysága, és forradalmi szenvedélye a haladás nagyszerű dina­mizáló tényezője. Romániában már eddig Is több Intézkedés történt, hogy az Ifjúság megfelelő ke­retek között vehessen részt a társadalmi életben: a Kommunista Ifjúsági Szövetség első titkára tag­ja a kormánynak, az Ifjúság képviselői megtalál­hatók számos társadalmi szervben, a Romániai Diákegyesületek Szövetségének küldöttel részt vesznek az egyetemi szenátusok és tanácsok mun­kájában, jelentős hatáskörrel rendelkeznek az otthonok és a kantlnok ügykezelésében, az egész egyetemi életben. Az e területeken szerzett ta­pasztalat azt bizonyltja, hogy tovább kell menni, biztosítani kell a Kommunista Ifjúsági Szövetség képviseletét a néptanácsokban, a vállalatok lgaz- gatóbizottságában, illetve igazgatótanácsaiban, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezető taná­csaiban. A UTC IX. kongresszusa keretében tartotta meg VIII. konferenciáját a Romániai Diákegyesületok Szövetsége, amely a főiskolás KISZ-eseket tömö­rít szervezeteiben. Az értekezleten részt vett 300 küldött, 150 000 diák képviseletében, megvitatta az RDESZ tanácsának beszámolóját, határozatot fogadott el. Külön bizottság foglalkozott a munkásifjúság, a falusi fiatalság, a tanulók sajátos problémáival, továbbá a politikai-ideológiai és kulturális-művé­szeti nevelés; a sport, turisztika és a honvédelmi nevelés; a szervezeti szabályzat, a szervezés, a szervezeti élet; az UTC nemzetközt tevékenységé­nek kérdéseivel. A z a szerencse ért, hogy én vi­szonozhattam Lázár Lászlónak, romániai magyar testvérla­punk, az Ifjúmunkás szerkesz­tőjének nálunk, Csehszlovákiában tett látogatását. Most, jegyzeteimet lapoz­gatva egyre-másra elevenednek fel bennem az emlékek: egy-egy meglá­togatott város képe, az emberek és a bosszú-hosszú beszélgetések... Mind­az, amit egy országra először rácso­dálkozó szem képes felfedni. De e néhány bevezető mondat ntán térjünk talán a lényegre... Bukarestbe délután kettő felé fu­tott bo a vonatunk. Cseke Gábor köl­tő-főszerkesztő és Lázár Lászlő vár­tak az állomáson. „No, meg van mentve a hazai“ — gondoltam ma­gamban, és nagyon-nagyon szerettem őket. Hogy miért? Mert végre újra lett szemem, szám, fülem. Leszakadt rólam a knkaság átka. A szemükkel látok, a szájukkal szólhatok, kérdez hetek bárkitől bármit. Es hallgatom, hallgathatom őket, általuk tudok ro­mánul. Amíg a taxi a szálloda felé száguld velünk — érdekes, hogy Bukarestben mennyi a taxi, és nemcsak Buka­restben, és milyen olcsói — az abla­kon át lesem a várost: élénk forgal­mát, érdekes, masszív épületeit, kacs karingés utcáit vagy az éppen éjabb keletű, irigyelni való sngárutait. Barátaim rám szólnak: — Hagyd ezt, erre lesz még időd! Es én hagyom, habár tudom vagy legalábbis érzem, hogy Időm az nem lesz rá, Ismerve az úti programot, amelyet a számomra összeállítottak. — Megnézzük Konstancát — mond­ják —, csak úgy ráadásul, hogy ha már Romániában vagy, lásd legalább a tengert la. Megnéztük! Gyönyörű volt) Nem, nemcsak a tenger, hanem maga a vá­ros, a kikötő számtalan sok hajú­jával, az öreg nénikék fabődéjaival, amelyekben nyílt parázson sütött fa­sfrtsxerüság kapható, az éttermekben fogyasztható cérnavékony, ám annál fzletesebb kolbászaival és egyáltalán. A város maga még most is úgy él bennem, akár egy tarka kendő. A régi és az éj keveredik előtted lép- ten-nyomon, s fölötte a félholdas mi­naret tekint szét... Másnap Erdélybe indultunk. A re­pülőgép egy és egynegyed óra alatt repült le velük Temesvárra. Az or­szág egyik végéből hirtelen a má­sikba kerültem, egy — ezt még az idegen is azonnal észreveszi — egé­szen más világba. A város százötven- ezernyi lakosának jelentős hányada magyar. Van magyar színháza. Itt szerkesztik a Szabad Sző nevű me­gyei lapot, s mivel úgy látszik, hogy a szerencse kegyeibe fogadott, a ma­rosvárhelyi népi együttes vezetőivel, Tóth Erzsébet igazgatóval, valamint Székely Dénes és Domokos István ko­reográfusokkal találkozhattam az em­lített lap szerkesztőségében. Este megnéztem az előadásukat. Nagysze­rű, kultivált együttest ismertem meg bennük. E csodálatod élményemet csak tetézte, hogy alkalmam volt ta­lálkozni néhány fiatal képzőművész- szél, köztük Molnár Zoltánnal, újság­író kollégával, Szekernyés Jánossal, aki Temesváron kalauzolt bennünket. Szekernyésnek köszönhetem egyik legértékesebb romániai élményemet is. Találkoztam — a jelző ugyan ROMÁNIAI kissé banális, de le kell Írnom — az örökifjú, akkor nyolcvankét éves Franyé Zoltánnal és az éppen nála időző Polgár Istvánnal. Késő éjsza­kába nyélén beszélgettünk. Zoli bá­csi kérdezett, én felelgettem, és köz­ben azon ámultam, hogy honnan eb­ben a fehér hajú, szelíd, kék szemű csöpp emberben ennyi energia, erő. Sző esett a nemzetiségi irodalmak szerepéről, a fiatalokról, csak az örogségről nem. Talán ezért is kér­deztem meg Zoli bácsitól a búcsú- kézfogás előtt, hogy mi a hosszú élet titka. — Sokat dolgozni; tíz-tizenkét órát naponta, keveset aludni. Szeretni a jé bort és a lányokat — tette még hozzá huncut mosollyal. Franyé Zoli bácsi most nyolcvan­öt éves. Éltesse a receptje még na­gyon sokáig. Második megállónk Nagyvárad. Ady városa. A Holnap városa, ahogy Dut- ka Ákos Irta róla. Persze ez a „hol­nap“ már egészen más irányt vett, de rég! hangulata ma is lelkesítő, megtartó! Bölöni Sándornál, az Előre Nagyváradon tanyázó szerkesztőjénél szálltunk meg. Éppen színházba ké­Marosvásárhelyl találkozás: Balázs Imre festő, Szőcs Kálmán köl­tő és Lázár László kolléga. Konstanca gyönyörű város a réginek és az újnak érdekes ötvöze­te; mintegy őrként magaslik fölé a félholdas minaret. szült, hát vitt magával bennünket is. A kolozsváriak játszották Az ember tragédiáját. Másnap bolyongtunk egy sort a várasbán. Megnéztük a híres „kano­nok sort“, régi utcákat, házakat, em­lékeket. Kolozsvár volt a következő álló­FÜZETLAP más, a romániai magyarság szellemi góca. Külön román és magyar ope­rája, színháza van. Itt működik a Babes-Bólyai Egyetem, hat karral, de számos főiskola is itt kapott még helyet. Mátyás király szülőházában ottjártamkor például a Képzőművé­szeti Főiskola működött. S már em­lítettem a város e gyönyörű műem­lékét, hadd soroljam még hozzá Má­tyás nagyszerű lovasszobrát, a gyö­nyörű Szent Mihály-templomot, és még mennyi mindent sorolhatnék. De most látom csak, hogy Temesvárról szólva nem említettem a Dézsa-em­lékművet — Itt végezték ki Dézsát, — amelyen ez olvasható: „Az Isten anyjának, a magyarok védőassznnyá- nak. Dézsa György kegyetlen halála helyén, melyet évszázadok hagyomá­nya őriz, kegyeletes engesztelésiil ajánlja ez emlékművet — Temesvár városa és lakossága 1906.“ De térjünk vissza Kolozsvárra! Szel­lemi gócot említettünk. Így Is van. Mert a Babes-Búlyai Egyetem mel­lett itt jelennek meg a jelentős Iro­dalmi lapok, az Utunk, és a Korunk is. Az utóbbi helyen különben jár­tam, és nagyon jólesett Balogh Ed­gár mindenre figyelő kedvessége. Nagyszerű emberekkel hozott ösz- sze a véletlen, no és persze Lászlő barátom. Így ismertem meg Kötő jós- kát, az Állami Magyar Színház művé­szeti titkárát, Horváth jfiskáékat, a- kik hogy egy kis hazait is kapjak, MB ezresükkel kikocsikáztak velünk Kolozsvár festői környékére, este pe­dig Szabó Jöskáékhoz látogattunk el, aki egyébként a színház egyik kitű­nő rendezője, és amint említette, szí­vesen eljönne a mi MATESZ-ünkhöz is vendégrendezni. Kolozsvárhoz csupán egy ugrás Marosvásárhely. A székelyföld kapu­ja. Itt találkoztam a szigorú Szőcs Kálmán költővel. A gránit kemény­ségű Balázs Imre festővel és az ép­pen kiállításra készülő Marké An­drás szobrásszal A közelmúltban hozta a posta az értesítést, hogy Mar­ké András nincs többé. Alkotó ereje teljében ütötte ki a vésőt és a ka­lapácsot a Halál a kezéből. Meggyé- szóltam. Innen Sepsiszentgyörgybe mentünk. Gj arcok, új ismerősök százai villan­nak most el előttem emlékeim közt lapozgatva. Itt is ugyanúgy vitatkoz­tunk és beszélgettünk, mint eddig mindenütt, mert ha „idegenek“ ta­lálkoznak, a kérdések szinte magok­tól fogalmazódnak. Hogy van nála­tok ez? Hogy van nálatok az? Aki külföldön jár, illik szólnia a gazdasági helyzetről is. Természete­sen az olvasó a turista véleményé­re kíváncsi, nem holmi gazdasági elemzésre. En nagyon röviden som­mázhatom tapasztalataimat. Az üzle­tekben ára van, s az árakat tekint­ve azok megegyeznek a mi hasonló áruink áraival. Nem beszéltem a városok gondo- zottságárél. Nem beszéltem fiatal íré barátaimnál tett látogatásaimról és arról, hogy képzőművészek, Írók mennyire megbecsülik egymást, hogy A nyolcvanöt éves Franyé Zoltán az írók, újságírók lakásai tele van­nak eredeti festményekkel, szobrok­kal — mert irigyeltem őket. Irigyel­tem, mert nálunk, nem tudom, akad-e két irő, akinek képzőművész ismerő­se, esetleg barátja van, s mennyivel szegényebb ezért irodalmunk... Városokat igyekeztem felvillanta­ni, s most látom, hogy vajmi kevés szőt vesztegettem magukra a váro­sokra. Bennem azéta is az emberek tolakodnak előtérbe. Emberek, per­sze, de hiszen éppen az emberek egy-egy város „arcának“ a meghatá­rozói. Persze mondogatom azóta fs magamnak, és tudom, hogy romániai utam során sok-sok emberrel gazda­godtam. TÓTH ELEMÉR A városokban kevés a beé­pítetlen telek, ezért az építke­zés egyre nehezebbé válik. Minden talpalatnyi helyet ki kell használni, még ha rossz Is a talaj, vagy nem megfelelő a hely — például a lejtőkön. Az építészek ismét újabb lehetősé­get ajánlanak: a teraszos há­zak építését, mert ezek nem zavarják a kilátást és magas színvonalú lakáskultúrát bizto­sítanak. De elég sok problé­ma Is akad körülöttük. Külö­nösen a lejtők rögzítése, a tar­tóoszlopok építése gyakran a talaj víztelenítése, no meg a drága anyagszállítás. Igaz vi­szont, hogy a terasz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik, ésnyu­Hmnn galom veszi körül az embert, valamennyire ellensúlyozza a számlát. A ml adottságaink mellett sokkal jobban érvényesülnek a nyílt teraszos házak, nem az átriumosak, mert ezek az éle­tet mégiscsak egy bizonyos ke­retbe szűkítik. Egyes városok­ban, ahol a talaj megfelelő, már meg Is kezdték a teraszos házak építését. A líberecí épí­tőszövetkezet úgynevezett szö- nyegstílusban épít, azaz lép­csőzetesen 29 teraszos lakás alkot egy egységet. Nyilván ez lesz majd a város egyik lát­ványossága. A prágai Rokoska gyönyörű déli lejtőjén a Trô- jai-híd mögött a libenl lakás- szövetkezet 72 lakást épít. E- zek abban különböznek majd a libereclektől, hogy egy-egy ház csak nyolc lakásegységből áll. Minden emeleten két négyszo­bás lakás kap helyet, valameny- nyl önálló terasszal és közpon­ti gázfűtéssel. A házak között épülnek a garázssorok, ame­lyeknek még az Is a feladatuk lesz, hogy „megtámasszák“ a lejtőt és megvédjék az esetle­ges csuszamlásoktél. Bár a csu- szamlást a „véletlenül“ elhe­lyezett sziklarétegek szinte teljesen kizárják. Egészen más­ként épülnek a prágai Hrebie- nokon a teraszos házak. Ha­sonló építkezéseket vettek tervbe Bratislavában, Ostí n/ Labemban és hazánk több vá­rosában Is. Megkezdték egy újabb, min­den eddiginél erősebb atom­meghajtású motorral rendelke­ző Jégtörő hajó építését a Szovjetunióban. A 44 ezer 16 erős Lenin atomjégtörővel szemben az új egység 75 ezer lóerős lesz. A Lenin jégtörő motorját e- gyébként most újítják fel. A hajó megépítése őta űgyszöl ván szüntelenül járta a sar­ki tengereket, s képes, ak'ár 3 méter vastag jégrétegen Is átjutni. Az új, most épülő, nagytel­jesítményű hajóval a szovjet flotta jégtörő egységeinek a száma eléri a húszat.-O­A moszkvai Vojkov vegyigyár igen kis mennyiségű árut ál­lít elő: egy üzemrész egész napi munkájának eredménye egyetlen kis ampullában is el­fér, Mégis, az a kis mennyi­ség is igen fontos: a gyár ugyanis rendkívül tiszta ve­gyi hatóanyagokat állít elő. jódkristályokbél például olyan gránátot készítenek, mely a jégesőt hozó felhőbe lőve a fenyegető elemi csapást szelíd esővé változtatja. A gyár má­sik terméke, a heteroauxin pedig az egyik leghatásosabb szer növények fejlődésének serkentésére. A készítmény e- gyetlen grammjával több ezer dugvány kezelhető ültetés előtt, s ezek aztán kétszer-há- romszor gyorsabban nőnek, mint a kezelés nélkül elülte­tettek. OARUÚRIAS ...így jellemezhetnénk legtalálóbban a GÉP—130-17,5 jel­zésű szovjet vasúti darut. Eddig mindössze hét készült be­lőle. Ezek közül hat a Szovjetunióban segít a vasutak kor­szerűsítésben, új vonalak építésében, egy hazánkban üzemel. Egy-egy ilyen félelmetes gépkolosszus 56 millió koronába ke­rül. Nem olcsó, de megéri az árát, mert képes 30-40 méter hosszú hídelemeket egy darabban lefektetni. A daru súlya 700 tonna, teherbírása 146 tonna, karjának hossza 85 méter. BRIT PROGRAM A FOLYÓK TISZTÍTÁSÁRÓL Anglia a következő öt évben 1300 millió fontot költ a folyók szennyezettségének megszüntetésére, tisztán tartására. A helyzet súlyossága indokolja ezt a nagy összeget. Igaz, a hatóságok az elmúlt években igen szigorú rendelkezéseket hoztak a folyék és vizek szennyezésének elkerülésére, azonban a helyzet érdemlege­sen nem javult. A legkedvezőbb jel a Temzse folyóban tapasztal­ható. A Londont keresztülszelő folyéban 1954-ben még csak az angolna bukkant fel, ma már azonban a tudások kimutatása sze­rint 54 halféle lenne képes megélni benne. ■■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents