Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-15 / 33. szám

FESZTIVÁL UTÁN Karlovy Vary 72 /gondolatok I PALAGVI LAJOS: KELLETT EZ NEKEM? Megint Reykjavík a téma, pontosabban Bobby Fischer. Na nem nekem, én már annak ide­jén leírtain, hanem annak a névtelen levélírónak, aki azt írta, hogy... De inkább nem árulom el, hogy mit. Engem attól jól neveltebb vagyok. Az Istennek sem venném a szám­ba, hogy... Szóval ezektől a közhelyek­től eltekintve kedves Ismeret­len barátom azt írta, hogy ügy értek én a sakkhoz, mint Ma- csákné, az utcai tökmagárus, az alvégről, a kibernetikához. Tanuljak meg előbb sakkozni, aztán írjak olyan marhaságot, mint a múltkor. Nos, sakkozni még jó slhe- der koromban megtanultam, mert ezt a királyi játékot sze­rintem minden Intelligens em­bernek Ismernie kell. Sajnos, nein annyira. hogy esetleg százezreket keressek vele. De nekem ez elég, és nem kérke- dek vele. Azt a marhaságot csak azért vetettem papírra, mert tudom, hogy a sportolók példája ál­talában vonzó, és nem szeret­ném, ha egy szép napon a fiam azzal állna elő, hogy nem hajlandó felelni az iskolában, mert zavarja a tanító jelenlé­te. Na meg ha futballrajongó a nyájas olvasó, mit szólna hozzá, ha ezek az aranylábú fiúk egyszercsak azzal hoza­kodnának elő; azért nem megy a játék, mert nem elég zöld a gyep, vagy nem tetszik ne­kik a bíró fizimiskája. Mi? Hogy ilyen már volt? Na látják. De félre a tréfával, mert Bobby Fischer példája valóban ragadós. Erről legutóbb jerry Lewis, az amerikai filmek és televíziós show-k egyik leg­népszerűbb komikusa győzött meg bennünket. Minap Monte Carlóban lé­pett fel, az ottani operaház színpadán Javában folyt a mű­sor, amikor egyszerre csak Lewis elkezdett hangosan pa­naszkodni a színházépületben felállított televíziós kamerák „zavarása“ miatt —, majd fogta magát és lement a szín­padról. A nézőtér első sorának kö­zepén Rainer monacói herceg ült a feleségével, Grace Kelly egykori hollywoodi filmsztár­ral és három gyermekükkel, ök ugyanúgy, mint a közön­ség többi része, érdeklődve vé­gignézték a két és fél órásra tervezett műsor első negyven percét, azután — ugyanúgy, mint a közönség többi tagja — még háromnegyed órán át várakoztak Jerry Kewisre, hát­ha meggondolja, visszajön és folytatja műsorát. De nem gon­dolta meg magát. Lehetséges hogy Bobby Fischert parodi zálta. Na, de térjünk vissza a név­telen levélfróra. Hogy bebizo­nyítsam sakktudásomat, kihí­vom párbajra. De vannak ki kötéseim. TV-kamerák nélkül, a sakktábla csakis fehér car- rarai márványból lehet, és sür­gősen szállítsák át a nagy esemény színhelyére lehetőleg repülőgépen anyám tölgyfa- hokedlijét. Még csecsemő ko­romban megkedveltem amikor fellábbal állt a konyha köze­pén. Abban tanultam meg áll­ni... Natasa Bondarcsuk, a világhírű szovjet rendező, Szergej Bondarcsuk lánya is a fesztivál vendégei között volt. A Szola- risz című filmben játszott, amelyet nagy sikerrel mutattak be Cannes-ban. Tizennégy napig tartott Kar­lovy Varyban a filmvetítések maratonja. Százfelé szakadha­tott az, aki ott akart lenni a XVHI. nemzetközi filmfesztivál eseményeinek túlnyomó ré­szén. Mert a fesztivált nemcsak a filmek versengése jelenti. A fő versenyen kívül sor került egy szimpozíon jellegű bemu­tató sorozatra — például a fia­tal ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai kinematográfiák verse­nyére — szakmai összejövetel­re, tárgyalásokra. A fesztivál eredményhirdeté­se már Ismert, közölte a napi sajtó, de nem árt ha ezúttal újra felelevenítjük. A nemzetközi bírálóbizottság — A. M. Brousll professzor el­nökletével — a fesztivái nagy­díját a Danyiil Hrabrovickij rendezte „A tűz megszelídítése“ című szovjet filmnek ítélte o- da. A Lidice rózsái díjat „A felkelő nap lobogója alatt" cí­mű japán film kapta. A zsűri a négy fődíjat az alábbi sorrend­ben adta ki: Remek fickók (Csehszlovákia), Olyan külö­nös szerelem (Olaszország), A harmadik (NDK), Veszélyes út­szakasz (Lengyelország). A zsű­ri különdíját a Kecskeszars cí­mű bolgár film nyerte. A nól alakítás díjával Töröcsik Marit (Magyarország), a férfi alakí­tás díjával pedig Randzsi Ma­likot (India) tüntették ki. A zsűri érmét a „Virágárusnő" című NDK film kapta. Az újonnan alakult kinema­tográfiák szimpózionának díját a Szülőföld című dél-vietnami alkotásnak ítélték, ezen kívül díjjá) jutalmazták a Leopárd (Szíria), És holnap (Tunéziai, Ének ?» *>*7n»’0«ihí»n 1 Povrntn'n című filmeket. A CIDALC (a filmművészek nemzetközi bi­zottsága) diját a Harc a démo­nokkal című kubai film, vala­mint „A nép tiltakozására (Ar­gentína) és az Elfújta a szél (Libanon) című dokumentum- filmek nyerték. Az UN1ATEC — a műszaki zsűri — fődíját A felkelő nap lobogója alatt cí­mű japán filmnek, a különdíját A tűz megszelídítése című szov­jet filmnek ítélte oda. Külön elismerésben részesítette Az angyalok és kerubinok című mexikói filmet. A FICC — a Filmklubok Nemzetközi Szövet­sége — a „Holt vidék“ című magyar filmet tüntette ki. A Rudé právo díjával Az elgériai háború című francia filmet ju­talmazták. Az Antifasiszta Har­cosok Szövetségének díját a Hegyek leánya című Jugoszláv alkotás nyerte. A CSSZBSZ dí­ját a Felszabadítás című szov­jet filmeposz IV. és V. része kapta. . A Cseh Színművészek Szövetsége díjával A tűz meg­szelídítése című szovjet alko­tást tüntették ki. Túlzott optimisták lennénk, ha azt hlnnők, hogy ezzel a fesztivál körül már minden le­zárult. Már a fesztivál Idején Is megmutatkozott, rogy a leg­különbözőbb meggyőződésű és művészi hitvallású vendégek és szakértők meglehetősen vegyes légkört alakítottak ki. Követ­kezésképp a vélemények és az értékelések Is megoszlottak, s a bírálóbizottság döntése még sokáig vita tárgyát képezi majd az illetékes körökben. E- gészben véve azonban a jelen­lévők túlnyomó része beleegye­zéssel fogadta a fesztivál ered­ményeit. Hazai filmművészetünk szem­pontjából megelégedéssel fogad hatjuk a díjkiosztást. A bírá- lóbizotságnak sikerült kiválasz­tani az egyébként eléggé xü- lönböző tartalmi és művészi színvonalú filmek közül azo­kat, amelyek valóban kiemel­kedtek a XVIIT nemzetközi natkozik ez elsősorban Danyiil Hrabrovckij Kristály Glóbuszos (nagydíj) filmjére A tűz meg­szelídítése című filmre, amely az aktuális problémák megkö­zelítésének újszerűségével von­ta magára a figyelmet. Ide so­rolhatnánk továbbá Kindzsi Fu- kaszaku japán rendező A fel­kelő nap Iobogój'a alatt című filmjét, amely az újonnan ala­pított Lidice rózsái díjat kap­ta. E film a filmtörténet leg­megrázóbb háborúellenes alko­tásai közé tartozik, amelyet e témakörből valaha Is láthat­tunk. Kétségkívül e két film volt az Idei fesztivál két leg­szembetűnőbb alkotása. E he­lyen említhetnénk még Cour- riér és Monnier francia rende­zők művét Az algériai háborút, amely azonban műfaját, doku ben részesült arra nem érde­mesült alkotás vagy mellőzés érte a másik, művészi színvo­nalával jobb méltánylást ér­demlő müvet. Ez bárhol előfor­dulhat, ahol olyan vegyes, szer­teágazó művészi irányzat, vi­lágszemlélet és életfelfogás szerint készült alkotásokat so­rakoztatlak fel egymás mellett, mint Karlovy Varyban. Az egyes szemléletek hltval- lői között szenvedélyes viták alakultak ki, ami nem is baj, mert csak előbbre viheti a filmművészet ügyét. Különösen sok vitára adott okot a Holt vidék című magyar film, a- melynek főszerepéért Törőcaik Marit a legjobb női alakítás díjával tüntették ki. A fejlődő országok filmművé­szetének seregszemléje, a Munkában a zsűri: Szergej Geraszlmov (Szovjetunió) és Bán­ki Zsuzsa (Magyarország) Vo­mentáris voltát tekintve egy kissé „kilógott“ a szemle jelle­géből. Ez azonban mitsem csök­kent kétségbevonhatatlan mű­vészi értékén, s végül Is a Ru­dé právo díját kapta. Ami a további díjak odaíté­lésének Jogosultságát illett: nincs kizárva, hogy elismerés­Danyiil Hrabrovickij, A tűz megszelídítése című szovjet film rendezője (középen) az Arany Glóbusszal. Szimpozíon arról győzött meg bennünket, hogy alkotóik mű­szaki felszerelés terén már e- lég tűrhető színvonalon dol­gozhatnak, de nem mindig tud­ják megfelelő művészi eszkö­zökkel a kívánt szinten kife­jezni azt, amit kifejezni szeret­nének. Az Ilyen fesztiválok, mint a Karlovy Vary-í Is, nagy­szerű alkalmat szolgáltatnak nekik arra, hogy tanuljanak, tapasztalatot gyűjtsenek. Ez ts egyik nagy erénye a fesztivál­nak, hogy így felkarolja a gyermekcipőben járó kinemato­gráfiákat. Felmerült e seregszemlén to­vábbá az is, milyen jelentősé­get tulajdonítsunk a filmcsil­lagok részvételének a hasonló fesztiválokon? Ami azt illeti, Karlovy Varyban az Idén hiá­nyoztak a csillagok. Más kér­dés az, hogy jelenlétük hozzá­járul-e egyáltalán a filmművé­szet ügyének előbbreviteléhez. Mindenesetre a fesztivál meg­volt nélkülük is, teljesítette küldetését, jó házigazdának bi­zonyultunk. A jövőben — a- hogy azt dr. Jirí PurS a Cseh­szlovák Film vezérigazgatója is hangsúlyozta záróbeszédében — több figyelmet kell szentel­ni az előzetes válogatásnak, hogy a szemle színvonala lehe­tőleg kiegyensúlyozottabb le­gyen. oős Jánossal, a magyar K show egyik kiváló mű­vészével beszélgetttünk a témáról: — Ez a műfaj nemcsak ének és zene, hanem színjáték, fény, mozgás, lát­vány. Hogyan művelt ezt Koós János? — Az első követelmény, hoqy az énekes olyan zenekarral dol­gozzék, amellyel a legteljesebb mértékben együtt tud működni. En öt éve csak az EXPRESSZ zenekarral énekelek. A magán­életben Is barátok vagyunk, s így sokkal szívesebben, készsé­gesebben segítjük egymást, s a legmerészebb ötleteket ts meg­valósítjuk. Ez azért fontos, mert a show-ban rengeteg olyat kell produkálni, amit az úgyneve­zett sima fellépésnél nem kell. A technikai, főleg a színpad- technikai követelmények a leg­több magyar városban hiányoz­nak, ezért prózával és mozgás­sal próbáljuk az előadást kibő­víteni. A dalokat is úgy kell kiválasztani, hogy azok ne csak táncdalok legyenek. Néha a műsorban akad cigánydal Is. Sajátos műfaj félig táncdal, fé­lig sanzon, ilyen a születésnap című dalom is, amely édesapám halálakor íródott. A közönség Igényli a show-t, világszerte telt házak bizonyít­ják ezt. Koós János szerint ho­gyan lehetne igazán felvirágoz­tatni ez* i műfajt? Interjú Koós Jánossal Elsősorban erre a célra épült show-szlnházakkal: széles mély pódiummal, nagyon jó fényha­tásokkal, legkevesebb tizenkét táncosnővel színházanként. Ha egy énekes csak énekel, s ez a tizenkét nő semmi mást nem produkál, csupán egyszerre lép, egyszerre csinál egy kört, az már show, vagyis látvány. Pél­dául Csehszlovákiában ki tu­dott alakulni a show-műfaj. gondoljunk csak Karel Gottra vagy Josef Lauf erre. De ott van legalább három könnyűzenei színház, ami alapja a show fej­lődésének. Koós János ilyenkor nyáron „nomád“ életet él. Három hó­napot tölt el a Balatonnál, he­lyesebben a Balatonon, hiszen saját hajóján lakik; s innen Indul különböző üdülőhelyekre — fellépni a „Halló, Itt Bala­ton — 1972“ show-ban. A szép hangú, rokonszenves 'előadói erényekkel rendelkező IKoós Jánosról már régen kide­rült: remek humora van. Koós János és Hofl Géza közös Daró- dlái egy kis túlzással' azt is mondhatnánk, műfajt teremtet­itek. Hogyan született a duó? 1 Nyolc évvel ezelőtt még ke­vesen ismerték Hoftí, aki pe­dig ugyanolyan nagyszerű volt,, mint most. Sokat lártunk együtt vidékre. Egyik alkalommal a hazafelé vezető Hton elromlott a kocsi. Az árok szélén üldö­géltünk, s egyszerre csak éne­kelni kezdtünk... Így született meg az első paródia. Btlicsi Tivadar is velünk volt, s azt mondta: gyerekek, bűn lenne, ha nem lépnétek föl ezzel. Be­fejezésül annyit, hogy újabban sokan reklamálják, régen lát­tak minket együtt. Ígérhetem, szilveszterkor áj paródiát mu­tatunk be. új ifjúság 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents