Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-15 / 33. szám
új ifjúság 3 ■š Bratislava! FagyasztóA tlzem udvara az előző nap szüretelt, friss borsót szállító tehergépkocsik berregésétől, a töltőgépsorok ide hallatszó zümmögésétől hangos. — Most van a fő borsóidény, lgv ezekben a napokban szinte csupán ezt a közkedvelt zöldségfélét fagyasztjuk. Csak kivitelre kereken száz tonnát készítünk belőle — tájékoztat az igazgató, František M a r t i š mérnök, miközben rövid üzem- látogatásra invitál. — Sietnünk kell a munkával, mert a július eleji forró napsütés bizony a- laposan meggyorsította a borsó érését, ráadásul, küszöbön van már a barackszüret, a paprika- és paradicsomszezon is... — Az „idényt“ ezúttal is a spenóttal kezdték? Nevet. — Természetesen! Afféle tréfás mendemonda ez már rólunk, de lényegében igaz, hogy ennek a „gyerekijesztő“ eledelnek akár naptárhelyettesítő szerepe is van üzemünkben... Amikor ugyanis a mezőgazdászok szállítani kezdik a spenótot, akkor tudjuk: április van; s októberben, amikor ismét gépsorainkra kerül ez a dús vitamintartalmú növény — ez már az őszutót, a szezon végét jelzi szakmánkban... A nagy teljesítményű futószalagok egyike most a borsószemek millióit emeli a gyors egymásutánban érkező tehergépkocsikról az üzem belsejébe, pontosabban a forró vízzel öblögetett, forgó mosódobba, ahonnan a gép hatalmas sütőtepsikre emlékeztető edényekbe szórja a zöld golyócskákat. A szemek itt megszáradnak és kezdődhet a tényleges fagyasztás... A földszintről az emeleti mélyhűtőalagutak felé haladva, egyre hűvösebb levegő csapja meg az ember arcát. Hálásan pillantok hát az igazgatóra, a- mikor mosolyogva int; kár a legénykedésért, bújjak csak be a szvetterbe! S hogy Jó példával Járjon elöl, hát ő is szorosabbra fűzi nyakán a sálat... ahol -30 fok van Lépésről lépésre hidegebb „tájra“ érünk, a mélyhűtőalagutak hatalmas vasajtajánál pedig szinte odafagy már az ember arcára minden lehelet... Szerencsénk van: az alagutakban éppen árucsere van, így néhány percre beléphetünk a nyári meleghez szokott embernek a sarkvidéki hideget idéző, kristályos zúzmarával borított kamrák egyikébe. — Nézze csak! — mutat a hőmérőre Martiš mérnök, — Mínusz harminc fok? Ezen a hőfokon mélyhűtéssel tartósítjuk az árut. Júliusban épp úgy, mint januárban. Most talán kellemesebbnek, akkor bizonyára barátságosabbnak tűnik ez a gépházból gombnyomással szabályozható kemény fagy. Fogvacogva sietek ki a hű- tőalagútból, az ajtón kilépve megcsap a „meleg*... Itt, az e- lőtérben már „csak“ fagypont körüli a hőmérséklet... Hatalmas ablakok ontják a fényt a töltő- és csomagolórészlegen. Ilyenkor, csúcsidőben az önműködő gépsoron és a régebbi, még kézi „segítségre“ szoruló automata gépsoron Is folyik a munka — természetesen szobahőmérsékleten. Csupán az alagutakból töltésre, csomagolásra érkező áru hűti a lányok, asszonyok fürge ujjait. Huszonöt év körüli fiatalasz- szony, a régebbi gépsor mellett. Gyakorlott mozdulattal, a szükséges mennyiséget szinte hajszálnyira eltalálva zacskózza a csontkeménnyé fagyott borsó- szemeket. A keze, a köpenye tiszta, nem nehéz a munkája, csak érezni kell: mennyi egy negyed kiló borsó, mert a „mé- ricskélés“ rontja a teljesítményt és a fizetést. — Mennyit keres? — Ezerháromszázat. — jó munka? — Hát... nem fenékig tejföl. Mosolyog, de: nem fenékig tejföl. — Különösen ilyenkor, főidényben, amikor teljes három műszakra üzemelve is alig győzzük erővel magyarázza az igazgató, miközben ismét a „télbe“ lépünk: a mínusz 15—18 fokra hűtött, vastag zúzmarával borított, tágas árutárolókat járjuk. A padlótól a mennyezetig magasodnak itt az idei, friss spenóttal, eperrel, málnával, rl- bizlivel és zöldborsóval teli 20- kllós dobozok. Tamáskodom: — Mindez elfogy?... — Akár a duplája is... Egyre nagyobb a kereslet a fagyasztott zöldség és gyümölcs iránt... —O— A Bratislaval Fagyasztóüzem termelést problémáiról, mindennapi életéről, gondjairól Ismét a nyárban: Martiš mérnök dolgozószobájában beszélgetünk. — Valamikor, az indulás é- veiben például összesen 50 tonna spenótot fagyasztottunk egy- egy esztendőben, ma már a 700 tonna se melégi Az utóbbi évtizedben rohamosan megnövekedett a kereslet a fagyasztott áruk iránt. Az elmúlt hetekben például húsz vagon epret konzerváltunk. a hazai és a külföldi keresletet mégsem sikerült kielégítenünk. Indokoltak hát az üzem vezetőségének azok a tervei, melyeket a meglévő berendezés korszerűsítésére és egy új üzemrész fölépítésére dolgoztak ki. A kitűzött határidő: 1975! Hogy sikerül-e betartani, az természetesen .nemcsak a fagyasztóüzem vezetőitől és dolgozóitól, hanem az építészektől is nagyban függ. Az üzem SZISZ- szervezetének fiataljai mindenesetre megígérték: rendkívüli műszakokkal, brigádokkal segítik majd az építkezést. És ha megígérték, akkor bizonyára úgy is lesz, mert az igazgató véleménye szerint: ebben az üzemben lehet adni a fiatalok szaváral A csúcsidényben szükséges rendkívüli műszakokban, sürgős feladatok elvégzésében mindig derekasan kiveszik részüket. Ami pedig különösen örvendetes: többnyire kérő szó. utasítás nélkül — önálló kezdeményezésből! Jó tett helyébe jót várj! — tartja a közmondás s ez a fagyasztógyári fiatalok esetében is Igazolódott. Néhány régi irodahelyiség átalakításával rövidesen saját klubot kapnak SZISZ-esek, ahol az eddiginél lényegesen 1obb körülmények között s főképpen a s a- szabad idejüket. Ez az együttműködés, gondolom, számos üzemnek szolgálhat példaképül! —O— További _ tervek? Gazdagon vannak, bár többségük az üzem termelési kapacitásainak bővülésétől függ, s így egyelőre — az igazgató szerint — korai lenne részletezni őket. A jelenről ellenben nemcsak a nyári meleg „enyhítéseként“ volt érdemes szót ejteni. B. M. P. „Lázmérőért szaladt a szomszédba vagy fél évvel azelőtt, azóta sem láttam. A tízhónapos kisgyerek itt maradt a nyakamon.“ Ez a történet utolsó előtti része; nem vége. Az előzmények dióhéjban: Mácsikné leányanya, férjhez megy egy özvegyemberhez. házasságukból születik Ilonka. Nevelik. A leány még a gimnázium első osztályában is a kitüntetett tanulók közé tartozik. Tanonciskolába kezd járni, fél év múlva gyereket szül, hazahozza a szülői házba és — lelép, ö is bizonyára így mondaná: leléptem. A tablőképen matrőzruhás mosolygó lányra mutat Mácsikné. — Ez ő, és ez is ő, itt ebben a fürdőruhában, egy évvel az érettségi után. Táborozni volt bárom fiúval: nekem azt mondta, ne legyek ódivatú, ma már egy lány sem ül nyáron otthon, és amikor azt kérdeztem, hát hogyan is aludtak a sátorban, az volt a válasz, hogy ma már szégyen, ha egy lány tizenkilenc éves koréban még szűz... Látom, majdnem szégyellt magát, míg ezt mondja, és elképzelem, mennyi belső viaskodásába került ennek a töpörödött, aprócska kis falusi asz- szonynak, míg leányának feltette a kérdést: Hogyan is aludtatok a sátorban? Ezt kérdezte, 1- lonka mégis arra válaszolt, amit igazában tudni akart. A leány érettségi után a Slovnaft tanonciskolájában kezdett tanulni, de csak egy hónapig bírta — mint azt édesanyja utólag megtudta. Még azután is, hogy otthagyta az iskolát, szorgalmasan hazajárogatott, minden hét végén. — Semmilyen változást nem észleltünk rajta. A karácsony előtti héten, szombaton mondta, elmegy a barátnőjéhez. Nem jött haza. Akkor lépett meg először hazulról. Eltűnését, mert másnak ezt nem lehet nevezni, a szülök, az addig annyira féltő, gondoskodó szülők, nem Jelentették semmilyen hivatalos közegnek. Nekik nem hiányzott, és mintha csak számoltak volna, várták volna az esemény bekövetkezését, — De érhette a lányt baleset is. Mire gondoltak, mi történt vele? — Sokszor mondta, megöli magát... — Mikor? — Hát ha az anyja valamit szólt, ha a teaestékről éjszaka jött haza, vagy ha akarta, hogy számoljon el pénzről, amit havonta tőlük kért. Sokszor mondta, vonat alá veti magát, de akkor úgy éreztem, nem történt baja, és a környéken sem járt a híré semmilyen talált holttestnek. . Azt hittük, karácsonyra hazajön. Nem csodálkozom Mácsik bécsi szavain. Így papíron leírva csak pár mondatot tesz ki félórás beszélgetésem. Lassan mondta, amit mondott, húzni kellett belőle a szót. Parasztember, aki gyerekkorában parancsokat teljesített. Azóta sem csinál mást. Nem sikerült többre vinnie. E- gyetlen szóval senj bántotta Ilonkát. Átvészelt sok betegséget, de arai valóban megviselte, az Ilonka esete volt. Próbálom elképzelni nevelési módszereit, mert a felesége azt mondta, elkényeztette Ilonkát. — Csak azt kapta, amire szüksége volt. Nekem gyermekkoromban mindent egyedül kellett előteremtenem. Ilonka mindent megkapott. A karácsonyt „lelépés“ után öt hőnap múlva egy mentőautó állt meg a házuk előtt, Ilonka szállt ki belőle, pólyásgyerekkel a karján. — Csak azt mondta, itt vagyok, és ez Itt Ma- rosko. Egész életemben arra tanítottam, hogy nincs nagyobb szégyen a megesett lénynél, és Itt van nil De akkor semmire sem voltam kíváncsi. Hogy mit főztem, ez volt az első mondata. Az apja hátrament a szérűbe, és én csak azt kívántam, nyíljon meg már alattunk a föld. Ilonka ezután sokáig — majdnem egy évig otthon maradt, udvarlója Is akadt, rendes ember, és már az eljegyzés dátumát ts kitűzték. Mácsikné legnagyobb és legszebb élményeként emlegeti azt, amikor véglgtolta Maroskőt a falun, és mögötte büszkén, kihúzva sétált Ilonka és a vőlegénye. Az anyai örömök nem tartottak sokáig, de a nagymamaiak sem. Ilonka lázmérőért szaladt, és nem jött vissza többé... Senki sem tudja pontosan, hol tartózkodik, csak a hírek jönnek, amelyekre Mácsikné szorgalmasan bólogat: — Igen, tudom, a minap Irt a lányom... Nagyon szerettem volna Ilonkával találkozni. Fél napig lestük őt édesanyjával az egyik város kávéházában, ugyanis többen mondták, látták, 1- de szokott járni egy katonával. Nem jött; meglehet, csak egy fal választott el bennünket... Maroskőt a nagyszülők egy bratislaval gyermekotthonban helyezték el. Mácsikné mutatja a fényképét. Meglátogatta már kétszer is, és ott, abban a kávéházban volt rá időnk bőven, hogy elmondja, milyen a szeme, hány foga van már. A mai tizennyolc évesek már felnőttek. Felelősek tetteikért, nem szabad minden bűnüket „fiatalok még“ legyintéssel megbocsátani. Félrelépnek, elég gyakran, egyikük szándékosan, a másikuk nem. Mácsikné azt mondja, Ilonkát rosz- szul nevelték. — Az apja kényeztette, mindene megvolt, csak reá dolgozott. Mondtam ts neki, de még most sem ad nekem Igazat. Utólag nehéz eldönteni, melyik szülő hibázott, és valóban hibázott-e? Ilonka látta, hogy idős szülei — 58 és 31 évesek — a kedvében járnak, előteremtik, amire szüksége van, úgyhogy amit mások önállóságnak neveznek, ő nem Is ismerte. Ha valaki elhagyja ernyőjét, táskáját, a megtaláló örül és csak kevés esetben szalad a talált tárggyal a tulajdonos után. Ilonka elhagyta a kisfiát. Tudatosan. „A megtaláló“ nagyszülők mint valami égető dolgot, azonnal továbbadták. Pedig szeretik a gyereket, de a nyugdíjból nem futja tejporra, pelenkára meg gyümölcsre. Meg aztán öregek Is egy kisgyerek felnevelésére. Történt Itt valami, ami ellentmond szocialista erkölcseinknek: született egy gyerek, felelőtlen szülőktől. Talán jobb lenne a törvénynél járhatóbb utat választani, felkeresni Ilonkát: csakhogy egy kávé- ház címere nem küldhetünk postát Mácsik Ilonka nevére. Ide kívánkozik egy kérdés. Eltűnhet-e nyomtalanul egy személy ebben az országban? Nem! Csakhogy Ilonka szülei nem tettek jelentést a közbiztonsági szerveknél — szégyenérzetből. így mondták: nem akarnak port csapni az ügy körül. Pedig mindenekelőtt az ő nézeteiken kellene változtatni, nekik kellene megszabadulniuk az any- nyira terhelő önámítástól: Különben az egész fain betéve ismeri az ügy legaprőbb részleteit, és a falu szája túlságosan kis tét egy fiatal lány sorsának alakulásával szemben. A gyermekotthonban nevelkedő kisfiúról nem is beszélve. Kérdéses. hogy Ilonkán tudnának-e javítani a szülei. Meglehet, már rég késő. Pedig Mácsikék mindennap hazavárják őt. Nincs más dolguk. Szép nagy házuk kitakarítva, a kosárban friss tojás, hogyha hazajön, Mácsikné azonnal sütőbe tehesse a piskótát... Zácsek Erzsébet MILLIÓK A KÖZTÁRSASÁGNAK A kelet-szlovákiai kerület Ifjúsága ts kötelezettségvállalásokkal köszönti a SZISZ kongreszsusát, értékük körülbelül 64 millió korona. A kongresszus előtti munkamozgalomba 44 376 SZISZ- tag, 2059 alapszervezet, 347 ifjúsági és 414 pionírkollektíva kapcsolódott be. Eddig körülbelül 39 millió korona értékű munkát végeztek a fiatalok. A legaktívabbak a Košice-város, Poprad, Michalovce, Humenné, Prešov, Rožňava (Rozsnyó), Spišská Nová Ves, Košice- vidék és Trebišov. járások fiataljai. IF JO UTAZOK KLUBJA Az individuális turisztika a SZISZ tevékenységének egyik szerves része, a- mely a SZISZ Ifjúsági Utazási Irodájának (CKM) közvetítésével valósul meg. A CKM mellett működik a nagy népszerűségnekí örvendő Ifjú Utazók Klubja Az individuális turisztika a SZISZ tevékenységének e- gytk szerves része, amely a SZISZ Ifjúsági Utazási 1- rodájának (CKM1 közvetítésével valósul meg. A CKM mellett működik a nagy népszerűségnek örvendő Ifjú Utazók Klubja (KMC «= Klub mladých cestovatefov), amely jelentős mértékben támogatja a SZISZ törekvését az individuális turisztika szervezésével. A CKM tagsági igazolványt ad ki a KMC tagjainak, akik felmutatása ellenében kedvezményben részesülnek az 1YHF (Ifjúsági Szállodák Nemzetközi Szervezete) és a CKM szálláshelyein. A KMC-nek minden csehszlovákiai fiatal tagja lehet, aki még nem töltötte be 30. é- letévét és tagja a SZISZ- nek. jelentkezni lehet a CKM bármely kirendeltségén. ÉPÜL HAZÁNK LEGNAGYOBB KONZERVGYÁRA A Priemstav dolgozói 108 millió koronás beruházással Nové Zámky (Érsekújvár) ! déli peremén építik hazánk legkorszerűbb és legnagyobb konzervgyárát. A leendő konzervgyárban két hatalmas üzemegység lesz. Az egyik üzemegység zöldség- és gyümölcskonzerve- ket, kompótokat, készételeket és gyermektápszereket készít majd, a másik üzemegységet a paprikamalom alkotja, A Priemstav dolgozói nehéz feladatot vállaltak a konzervgyár felépítésénél. A talajeiőkészitéssel és az a- lapok lerakásával 307 ezer köbméter földet mozgattak meg, 220 ezer köbméter földet kénytelenek voltak áthelyezni. Az épületek körülbelül 40 ezer köbméter betont, 5700 köbméter falati 5000 köbméter vaskonstrukciót nyelnek el. A gyárat előreláthatólag 1975-ben helyezik üzemó*. i
