Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-04 / 27. szám
8 ü|lf|US3g AVELLANO: A zsákmány oroszlánrésze B ejelentettem magam Doe- ley bankigazgatónál. A- mikor beléptem az Irodájába, éppen egy öreg paraszt állt előtte. Zavartan gyűröget- te kífakult, zsíros kalapját, és egyik lábáról a másikra állt. — Sajnálom, Prude, de nem adhatunk kölcsönt — mondta az igazgató, az arcáról lerítt, hogy egy csöppet sem sajnálja. — Smith vagyok — mondtam neki, amikor végre magunkra maradtunk. ' Boldogan fölugrott a székről és kezet nyújtott. — Na végre! — sóhajtott föli — Már napok óta várom. Nem akartam vesztegetni az Időm, elővettem hát azonnal a revolvert. — Hol a pénz? — kérdeztem. — Egy vászonzsákban. A páncélszekrény nyitva van. De ne üssön túlságosan nagyot, csak akkorát, amekkorára föltétlenül szükség van. Revolveremmel jő erősen fül- tövön vágtam, aztán még egyszer megütöttem az öreg parasztért is. Minden simán ment, tíz perccel később már kinn voltam a városból. Ha nem ismertem volna ezt a két romlott alakot, Charlie Miller betörőt és Doolev-t, a bankigazgatót, soha nem sikerült volna ezt a jól őrzött bankot kirabolnom. Charlie terve azonban tökéletes volt. A várostól mintegy harminc kilométerre egy mellékútra forP olgártársak, semmi kedvem írni a közvagyon szétlopkodóiról. A pokolba velük, mindegyikkel! Megutáltam őket. Sokkal kedvesebb és szim- patikusabb nekem az a villamoson működő tolvaj, mint a- kár Vaszka jegorov, akt a gondjaira bízott házban száz ezüst rubelt sinkófdlt el. Egy ilyen Vaszka Jegorov miatt még csak a tollat se venném a kezembe, csak fognék egy üveg tintát és a képébe vágnám — nesze, Itt a tárca. Csakhogy ez az egész ügy, sajnos, éppen itt változik egy kissé. Vaszka nyilván megijedt tette következményeitől, és ijedtében elhatározta magát, hogy a mankót valamiképpen eltünteti. Ügy állítja be a dolgokat, mintha a pénz sohasem hiányzott volna, hanem a tolvajok, természetesen álarcban, pisztollyal a kezükben behatoltak a lakásba, és a pénzt elvitték. Vaszka felhajtott egy ilyen sokoldalú individuumot. Grisa Zsukov a maga „szakmájában“ csakugyan igazi specialistának számított. Vaszka sörrel vendédultam, amely egy erdőbe torkollott. Itt vár rám Miller. — Minden rendben ment? — kérdezte mosolyogva. — Éppúgy, mint terveztük — bólintottam. — Most eltűnök innen — mondta Miller —, néhány nap múlva, ha a zűrzavar elül, jelentkezek. Az erdő egy tisztásán, deszkákkal gondosan letakart, jól álcázott veremben volt a búvóhelyem. Néhány nappal ezelőtt már idekészítettem egy kis harapnivalót, vizet, hálózsákot és zsebrádiót. Itt meghúzódhatok addig, amíg a rendőrség meg nem nyugszik. Először is a zsákmányt számoltam meg. Valamivel több mint negyvenezer dollár volt a zsákban. Három részre osztottam, az egyik Milleré, a másik az enyém, a harmadik pedig a romlott bankigazgatóé, Dooley-é lesz. Elmúlt két nap, és a bankrablás okozta Izgalom lassan lanyhulni kezdett. Rendszeregelte meg és sírt is egy sornyit előtte. — Hát látod, Grisa, ilyen körülmények között élünk. Néhány nyomorult rubel miatt tönkreteszik az ember életét, Te, Grisa, nem dolgozhatnád meg nálam a terepet? Valami betöréses lopás, vagy hasonló... Egy zsebkendőt a számba, a kezemet hátrakötözni, felfordítani a lakást. Ügy fordulok hozzád, mint a szakemberhez. Erre Grisa: — Már miért ne lehetne?! Sőt, nagyon ts lehet, hiszen ez a szakmánk. Es, hogy a dolog még hitelesebbnek tűnjön, meg ts üthetünk, drága elvtárs- kám, kiverhetünk egy vagy két sen hallgattam a híreket a zsebrádión. A városba vezető utakon még lesben állt ugyan a rendőrség, de már senki sem hitte, hogy elfogják a tettest. Magamban jót mulattam és arra gondoltam, akár egy hónapig is itt maradhatok a búvóhelyen, ha erre szükség lesz. Negyedik nap beborult az ég, és feltámadt a szél. Váratlanul valóságos felhőszakadás keletkezett. A verem talaja egyre inkább elázott. Beláttam, hogy nem sokáig maradhatok a veremben. Ingem alá rejtettem a pénzt, fölvettem a zakómat, és előmásztam. A vihar dühöngött. És akkor hirtelen megcsúsztam, éles fájdalmat é- reztem a lábamban, és elvesztettem az eszméletem. Egy idegen szobában tértem magamhoz. Kényelmes ágyban feküdtem. A szobában három csinos lány volt, az egyik revolveremet tisztította, a másik az elázott bankjegyeket szárít- gatta, a harmadik pedig vasalt. — Ni csak, a mi kis bankfogadat... Bs ez az egész he- cecáré mindössze egy papír háromrubelesedbe kerül. Másoktól ilyen munkáért egy ötvenest is leakasztok, de te tetszel nekem, neked van fantáziád. Sok ilyen munkát elvégeztünk már, de ilyen fantáziával, hogy valaki maga kérjen rá bennünket, még nem találkoztam... Kezet adtak rá. Aztán elindultak. Vaszkg Jegorov kissé reszketni kezdett. — Te — mondta —, azért az istenért nehogy nagyon megverj. Es a fogaimat se fontos okvetlen kiverned. Azt rablónk fölébredt! — kiáltott föl az egyikük. Mindhárman körülvettek, és nekem egyáltalán nem tetszett, ahogy bámultak rám. — Hol az öltönyöm? — kérdeztem mérgesen. — Martha kimosta és kivasalta. — Nagyapó vetkőztetett le — vihogott a másik lány. — A lábad is 5 tette helyre. — És most mi lesz? — Nálunk maradsz, amíg föl nem épülsz, aztán nagyapó elvisz oda,* ahová akarod. Az ajtóban megjelent az ö- reg. Azonnal ráismertem, ő volt az, aki kölcsönt kért a bankigazgatótól. — Fölébredtél? — mosolyodon el, amikor meglátott. — Jobban vagy? Hát ti meg mit álltok itt — mordult unokáira —, jobb volna, ha valami harapnivalót készítenétek a legénynek. — Kicsoda maga? — kérdeztem felkönyökölve. I —- Helman Pride-nek hívnak. Ezek a kislányok az unokáim. Hát nem bájosak? Hogy megnyugtassalak, mindjárt megmondhatom, hogy a te pártodon állok. — Miért? — Mert a kövér Dooley utálatos, vérszívó zsarnok. Mondd, alaposan fejbe verted? Bólintottam, és elvigyorod- tam, az öreg meg vidáman dörzsölte a kezét. Hat hétig nyomtam az ágyat. mondják, hogy egy új fog nagyon sokba kerül. Te csak törölj képen néhányszor, es kész. A zsebkendőt sem kell mélyen a torkomba nyomni, nehogy megfulladjak. — Rendben — mondja Grisa —, ne tanítsd a mestert. Megérkeztek. Grisa Vaszka Jegorovra vetette magát, a padlóra döntötte, hátra kötözte a kezét és ü szájába zsebkendőt tömött. Adott neki két nyaklevest is, és aztán munkához látott. Ami a keze ügyébe akadt, mindent szétdobált a padlón, sarkig tárta a szekrények ajtaját, és kihúzogatta a fiókokat is. Aztán megállt és elégedetten nézett végig a munkáján. — Nos — mondta —, azt hiszem, minőségi munkát végeztem. Szinte fáj — beszélt tovább —, hogy csak úgy menjek el innen. A lelkem tiltakozik ellene. Még egy picit — teszi hozzá —, körülnézek itt ebben a fiókban. Néhány értékesebb apróságot magammal viszek... Nem tudni, hogy végződött volna az egész, ha Vaszka Jegorov a nagy ijedségtől nem Ez idő alatt a rendőrfőnök kétszer is járt az öreg parasztnál érdeklődni, hogy nem látott-e valami gyanúsat. Mind a kétszer megkínálták kávéval, és megnyugtatták, hogy a környéken semmi gyanúsat sem észleltek. És akkor az újságok megrázó hírt közöltek: Miller, a nagystílű betörő közlekedési szerencsétlenség áldozata lett. Így aztán az egész zsákmány rám maradt, mert időközben megtudtam, hogy Dooley, a bankigazgató, már jó előre kilopta a pénz felét a páncél- szekrényből, neki tehát nem járt több a pénzből. Amikor ismét talpraálltam, az öreg figyelmeztetett, hogy készüljek föl az útra. Cansas City-ig vitt rozoga teherautójával. Búcsűzáskor elővettem néhány bankjegyet és a markába akartam nyomni. — Szeretném megköszönni mindazt, amit értem tett — motyogtam zavartan. Az öreg azonban eltolta a kezem. — Nem fogadok el én fiam, tőled egy vasat sem... Nem használt a meggyőzés, az öreg hajthatatlan maradt. Ügy váltunk el, mintha örökké barátok lettünk volna. Csak jóval később, a Saint Louis-i szállodában jöttem rá, hogy miért nem akart az öreg paraszt pénzt elfogadni tőlem. Az egyik zsákban, amit a lányok adtak, pénz helyett újságpapír volt. köpi ki a szájából a kendőt és nem kezd el kiabálni. Jgy aztán mind a két jómadarat leleplezték. Leleplezték őket, és ezzel minden rendben is van. De mégis felmerül a kérdés — hát minek minderről írni, miért vonjam el önöket a munkától ezzel az öncélú irodalommal? Nem lenne jobb egy üveg tintával megjelölni valakinek a képét, és azzal menni tovább? E's egyáltalán, mi haszna lesz ebből az öncélú irodalomból az országnak, a köztársaságnak? Hát bizony, barátocskám. haszon nem sok lesz rajta. Habár előfordulhat, hogy ezt a szüleményt egy fanatikus közvagyonrongáló is . elolvassa és megijed. Hát így vagyunk — mondja majd —, rólunk már írni sem akarnak, sőt mi több, üveg tintával fenyegetőznek... Egyszóval, berezel majd, és ilyen ijedten abbahagyja a közvagyon fosztogatását. A másik meg idedtében esetleg még a saját pénzét is hozzáadja. Mert a világon minden előfordulhat! —tó— fordítása 0 „Vihar“: írása kedves, hangulatos. Csupán a befejezése sikerült túl semmitmondóra. Dolgozzon, és küldjön újabbakat. A nevét és címét is nyugodtan megírhatja. © „LBUJ“: Versei egyelőre még nehézkesek, nyersek. Hiányzik belőlük a gondolat, a költői tűz. Nyelvi kifejezőereje is szegényes. Nézzünk talán egy példát: / Olyan a nyugati égbolt, / Mint a kohók lángja, / S közepén egy tüzes folt, / Mi a nap öreg korongja. / stb. Egyelőre azt ajánlanánk, hogy tanuljon, s gondolkodjon el azon, mit is akar mondani „költészetével“ a világnak... 0 K. M. Komárno (Komárom): Szívesen megnézzük rajzait és ha alkalmasakat találunk közöttük, természetesen közöljük is. Küldje be őket szerkesztőségünkbe! 0 „MONASZ“: Versein érezhető a fejlődés, de logikai felépítésükben még sok a kívánnivaló. Sokszor nyersek, nyelvileg is elnagyoltak. A gondolatot erősen feltördeli, nem mondja végig. Egy példa: / Mozgok / hogy felfedezzek több világot magamnak / s egy tüdő ritmusa / arcomra lövette jelenét / markomban felhörög az erőin / s egy mély kripta csak / hol lezárni a szemfedél /. — Adós marad á költői képekkel is. T'atiui- jprii, dolgozzon, s idövef je lentkezzen újra! 0 „Érdemes?“: írása szellemes, ügyes. Kíváncsiak lennénk a többi Írására is. 0 „A levél“: írásában valóban nyomon követhető a fejlődés. Plasztikusáéban, árnyalatban ábrázol. Az indítással azonban még mindig baj van. Nehézkes. Dolgozzon tovább és küldjön többet írásaiból. Témái megvá- logatásában az eredeti látásra, láttatásra törekedjék. VASZILIJ ZOSCSENKO: A specialista Csak néhány elejtett megjegyzésből sejtik az igazat. A két őrmester nem henyél, Sikerül kapcsolatul teremteni néhány emberrel a Silver A és Silver B csoportból. Es apró adatokat gyűjtenek. Adatokat, melyekből lassan, mozaikszerüen képek állnak össze Heydrich protektor életéről, mozgásáról, környezetéről. Lassan kialakul a terv. Ez azonban hovatovább, egyre több ember bekapcsolását igényli. Az illegális csoport vezetője, aki az emberek bekapcsolását szervezi, rájön, mi is a két őrmester igazi küldetése. Az igazság felismerésétől megborzong a háta. Igaz, Heydrich a nácik egyik legelvetemültebbje és megérdemli a halált, de mit segft ez a cseh népen? Vajon tisztában vannak-e a londoniak azzal, milyen véres megtorlás vár a cseh nemzetre, ha kivégzik Heydrichet? Aznap este az illegális csoport vezetősége rendkívüli találkozón jön össze, és még az éjszaka folyamán titkos rádióadó rejtjeles üzenetet továbbit Londonba: „...kérjük, azonnal adjanak parancsot, hogy az Antropoid ne hajtsa végre a merényletet! A dolog nagyon sürgős, a parancsot továbbítsák azonnal!“ Kubiš és Gabiik kedveszegetten veszik tudomásul az illegális csoport i- lyennemű beavatkozását dolgukba. Lelkűkben harcot vfv a nemzetét szerető hazafi és a parancsot teljesítő katona. Egyelőre győz a hazafi. Elnapolják a merényletet. Egy hét, két hét, három... London nem válaszol! Három hét után a katona győz! London hallgatását a parancs megerősítésének vétik. Eljött a H-óra. Május 27-én napsütéses reggelre ébred Prága. A libeni kereszteződésen az óra mutatója a kilenceshez közeledik, amikor a város felől két kerékpáros mnnkás jelenik meg, majd néhány méterrel mögöttük egy harmadik. A vychovatelnai kanyarban a két kerékpáros leszáll és a kerítéshez támasztja biciklijét. A harmadik tovább kerekezik a felfelé kapaszkodó Kirchmayer úton, és vagy száz méterre a kanyartöl szintén megáll. A két első leveszi táskáját a kerékpár kormányáról, a földre teszi, valamit matatnak. Az alkalmi járókelő azt hiszi, javitásra szorult a kerékpár. Az egyik felemelkedik, és egy viselt ballonkabátot dob át a kezén, senki sem veszi észre alatta a Sten-gnn típusú géppisztolyt. A másik közben két mozdulattal bevetésre kész állapotba hozza a táskában rejtett bambát. A kanyarban levő megállóhoz éppen befutott a hármas villamos, amikor az „együttes“ harmadik tagja — aki eddig a Kirchmayer úton „javítgatta“ kerékpárját — egy kis tükröt vesz elő, és fésíilködn! kezd. Hirtelen erős ténysugár csapódik az egyik kerékpáros szemébe, jelzés a tükörrel. A villamos éppen indul, amikor erősen fékezve az éles kanyarban, egy hatalmas olajzöld Mercedes fordul be a Kirchmayer ötről. Gabiik, az egyik kerékpáros ebben a pillanatban lelép a V. A kőfejtőhöz vezető nyomok a hóban valakinek mégis felhívták a figyelmét. A harmadik napon elvezetik a szikla- odúhoz Alois Šmejkalt, a nehvizdyi csőszt. Bár Gabiik és Kubiš nem fedik tel kilétüket, Šmejkal tisztában van, kiket talált a kőfejtőben. Smejkal főnyeremény a kát ejtőernyősnek. Még azon az éjszakán átköltöznek Nehvizdybe Bauman molnár házába. A molnár közvetítésével néhány nap múlva Erna Khodlová lakásán kapnak szállást Prágában. Kbodlová bátyja tagja az egyik illegális csoportnak. Mozgásba jön révén ez a csoport, hogy fedezze az őrmestereket.. Ruhát orvosi kezelést biztosítanak — Gabiik lábának sérülése ugyanis komolyabb, mint ahogy gondolták —és ami a legfontosabb, orvost igazolást szereznek nekik. Ennek segítségével, a szigorú munkakötelezettség ellenére, szabadon mozoghatnak Prágában. Mindenki, aki tud, segft, de senki sem tudja, mi a két őrmester tulajdonképpeni feladata. járdáról az úttestre, mintha az indnló villamost akarná elérni. Fékcsikorgás. — Schweinkerl...! káromkodja el magát a Mercedes sofőrje. Gabiik hirtelen megfordul és a nyitott kocsiban meglétja „célját“. Hosszú, nyúlt arc, rendjelekkel teli egyenruha. A ballonkabát a levegőbe repül, és Heydrich szemben találja magát a Sten- gnnnal. Gabiik ujja ráfeszül a ravaszra, de a fegyver néma marad. Megakadt a töltény. Klein, a sofőr, nem veszti el lélekjelenlétét, igyekszik előrántani pisztolyát és kiugrik a kocsiból. Heydrich is próbálja kiszabadítani lábát az ülés alól. Ekkor „lép színre“ Kubiš. A levegőt irtózatos robbanás basftja ketté. A bomba leszakítja a kocsi ajtaját, a környező házak ablakai csőröm pöléssel törnek ki. Gabiik csak most ocsúdik fel. Eldobja a hasznavehetetlen Sten-gunt és a Na zápalif utca felé kezd futni. Utána Klein, akinek közben sikerült előhúzni a pisztolyt. Valódi vadnyugati lö vüldözés következik. Gabiik fedezéket keresve egyik fától a másik mögé fut. Végül Klein kél találattal a testében a földön marad. Gabiik a Trójai-hfdig fut. itt sikerül elvegyülnie az emberek kozott, majd villamosra száll. Rosszabbul ált Kubiš. A bomba szilánkjai az ő arcát is megsebesítették. Szemét elvakítja a vér. De nem veszti el lélekjelenlétét. Neki is van Üldözője — Heydrich. De ez már alig áll a lábán. Kublsnak sikerül elérnie a kerékpárt, és vérző arccal megmenekül. Es a nagy Reinhard? Még néhány lépést tesz, majd a tőidre rogyik fájdalmában. A helyszínen megjelenő protektorátus! rendőr leállítja az első autót — a Hőtan szállító cég furgonját. A Német Birodalom harmadik embere cseh furgonon, cipőkrémes ládikákon nyög décselve feszi meg élete utolsó autó- ótját. (Folytatjuk) Heydrlcb autója a merénylet után
