Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-01 / 31. szám

P AL AGYI I A] OS: Ha majd egyszer megírják a krimtirodalom történetét, ak­kor napjainkat kétségkívül a műjaj fénykoraként tüntetik jel benne. A kiadók szinte ver­sengenek egymással, hogy ki ad ki több és hátborzongatóbb irományt. Odáig jutottunk, hogy már a bűnözés sem tud lépést tarta­ni a krimiirodalommal, a bűn­ügyi filmekkel. Az alkotók fan­táziája mindent felülmúl. A legelvetemültebb gonosztevő a- gyában sem fordul meg olyas­mi, amit egy krimiszerző szem­rebbenés nélkül papírra vet. Ha jól összeszámolnánk, akkor e- zek már legalább kétszer, há­romszor kigyilkolták földünk egész lakosságát. Nemrég láttam egy krimit. Mondhatom, el voltam vele ra­gadtatva. Semmi piszkos mun­ka. A tévedhetetlen, elegáns és ellenállhatatlan fa hölgyek számára) nyomozók mgjdhogy- ...nem fehér kesztyűben sétáltak.-Már azt vártam, hogy ipari te­levízió segítségével, puha bár? sonyszékben, papucsban ülve göngyölítik fel az egész ügyet. De még erre sem volt szükség, mert a népes csempészbanda egytől egyig kiirtotta egymást. Hát nem zseniális? Nincs vég nélküli vizsgálat, korrupció, hosszan tartó bűn­per, amely köztiszteletben ál­ló személyek szennyesét is ki­teregetheti. A tettesek azon­ban így is elnyerték mßtö bün­tetésüket. Hiába, változnak az idők... A békebeli idők pesti lapjá­nak esete jutott erről eszem­be. \ Ha még nem hallották vol- \ na, az úgy volt, hogy a csőd szélén álló pesti lapnál jelent- | kezeit egy jobb sorsra érde­mesült, de a puszta megélhe­tésért mindenre kapható szer­ző, egy folytatásos bűnügyi re­gényt kínálva, hogy az biztos megmenti a lapot a bukástól. Az utolsó szalmaszálba is ka­paszkodó főszerkesztővel köny- nyen egyezségbe lépett. Aztán nap mint nap szállította a re- • gény újabb és újabb folytatá­sát, amelyhez képest a water- loot csata ártatlan dajkamese. Halomra gyilkolta az embere­ket, mindenki gyilkos, gyanús vagy áldozat volt. Ügy látszik azonban, hogy végül ő is meg­elégelte a vérfürdőt, mert egy nap hiába várta a lap a re- ; gény folytatását. Miután tűvé tették a szerző után az ösz- szes pesti. kávéházat, á főszer­kesztő megbízta legügyesebb firkászát, hogy vigye valahogy dűlőre a regényt. Szegény kol- j légának főtt a feje, sehogy sem tudott eligazodni a sok re­gényalak és az összekuszáló- dott szálak között. Végül men­tő ötlete támadt. Valamilyen ü- rügy alatt összehívta az ösz- szes szereplőt egy hajókirán­dulásra és a hajót elsüllyesz­tette. Nem mondom, elég nagy ál- _ dozat volt — egy még egész jó hajót a tenger fenekére kül­deni. No meg a hajón ártatla­nok is utaltak, így mégis csak humánusabb, ha egy revolverrel végez egy­mással a banda. Olcsóbb, és nincs ártatlan áldozata. Hacsak nem téveszt célt a golyó... ú| ifjúság 7 Fiatal, tehetséges énekesünk, Jiff Korn nyugodtan elmond­hatja, hogy újra született. A CRD tanonciskolájában adott hangversenyt, s mikrofonpréba közben egyszercsak görcsös vo- naglásokkal a földre zuhant. Az Olympic-együttes egyik tag­ja gyorsan kirántotta a vil- lanyzstnör dugaszát, s talán ez mentette meg az énekes életét, akit a hibás vezetékből áram­ütés ért. Végül azonban min­den Jóra fordult, sőt másnap boldog házasságra lépett szíve választottjával. Karel Gott és Alena Tichá Ladislav Štaidl zenekarával au­gusztus 1-től a Szovjetunióban hangversenyezik. Waldemar Matugka az új színházi idénytől a Večerní Brno színpadán Ivo Fischer „Byl jednou jeden“ című sza­tirikus vígjátékának főszerepét játssza és énekli. A Túl szép lány című tévé- musicalt fannak Idején írtunk róla] Helena Vondráčkovával, Václav Neckáŕzsal, Milan Drob- nýval és több más énekessel és színésszel a televízió szep­tember elején tűzi műsorára. Kislemezzel, jelentkezett a napokban Szécsi Pál, Karda Beáta, Korda György, a Scam- poló- és a Mini-együttes. Lili Ivanova bolgár énekesnő, az idei Arany Orfeusz fesztivál nemzeti részének győztese no­vemberben hazánkban turnézik. A Szluncsev Briagban megren­dezett fesztiválon egyébként különdíjjal jutalmazták azt a külföldi szereplőt, aki bolgár dal magas színvonalú előadásá­val tűnt ki. Ebben a kategó­riában a díjat Szvetlána Reza- nova szovjet énekesnő nyerte el. Mick Jagger. a Rolling Sto­nes csillaga filmszerepet vál­lait a Billy The Kid című film­ben. Szvetlána Rezanova A Cats-együttes az One Way Mike McGear, a szigetország Wind című világsláger után ú- egyik legfelkapottabb énekese, jabb lemezzel jelentkezett. Cí- a hajdani Scaffold-együttes tag- me: let's Dance. Azt mondják, ja nem más, mint a beatlet bizonyosra vehető, hogy világ- Paul McCartney öccse, sláger lesz belőle. Ringó Starr, az egykori Beaf­,.i«rsv•«* Presley és a Beatles-együttes --filmrendező és operatőr adta el. is bemutatkozik. Tiff Korn lemezek - Énekesek ■■ Jl ' IMI 1^* Bili* Pü Hollywoodban azt mondják, hogy a külügyminisztérium és a Pentagon nem nagyon örül Jane Fonda Oscar-díjának. A színésznő mindkét minisztéri­ummal hadilábon áll. Különö­sen a hadügyminisztérium né­zi rossz szemmel, mert Fonda, aki nem titkolja politikai el­lenvéleményét, egyre népsze­rűbb és tekintélyesebb. Jane Fonda az elmúlt évek­ben sok bosszúságot okozott a Pentagonnak, amikor a viet­nami háború elleni tüntetések­ben vett részt és propaganda- akciókat irányított a katonai támaszpontok előtt az Egye­sült Államok különböző része­in. De az az akciója, amely a legnagyobb riadalmat keltette a Pentagonban, sőt a politiku­sok körében Is, a Free The Ar­my Show; Jane Fonda egyene­sen az Ázsiában állomásozó a- merikal katonák közé vitte el. Harminc év óta először for­dult elő, hogy az Egyesült Ál­lamok határain kívül' állomá­sozó katonák szórakoztatására olyan színjáték került előadás­ra, amely nem a Pentagon szabványai szerint készült. Bob Hopé helyett az idén Jane Fonda háborúellenes jeleneteit látták. — A Free The Army Show — mondja jane Fonda — szó­rakoztató és mulatságos előa­dás, politikai vaudeville, vidám jelenetekből, dalokból, táncszá­mokból áll, mint a szokásos katonaműsorok. A társulatban nincsenek sztárok, mind egyen- löek vagyunk. —. A show, amelyet Ázsiába vittünk — folytatja Jane — mulatságos. Nem Brecht, ha­nem hagyományos amerikai hu­mor. Ezért tudtunk azonnal kapcsolatot teremteni a kato­naközönséggel. Ez a közönség rögtön megérti, amit mondunk, és azt is, amit nem mondunk ki. A katonák • torkig vannak Bob Hope műsoraival. — Nagyon érdekes volt, hogy milyen pánikba estek a kato­nai hatóságok, amikor megér­keztünk. Valósággal elveszítet­ték a fejüket, mintha egy ge­rillacsapat állított volna be. Az egész turné alatt egy tucat kü­lönféle hírszerző szolgálat ügy­nökei sündörögtek körülöttünk, amerikaiak, Fülöp-szigetiek, ja­pánok és mások. Nevetséges volt. —• Valaliártyszor egy támasz­pont közelébe értünk, a pa­rancsnokság készültségi állapo­tot rendelt el és kiküldte fény­képészeit, hogy lefényképezzék mindazokat a katonákat, akik a kőzetünkbe jönnek. Subic Bayben, a 7. flotta egyik tá­maszpontján tengerre küldték a Chicago hajót, hogy a ten­gerészek ne láthassák' a műso­runkat, Honoluluban pedig a Coral Sea hajót két napig tá­vol tartották, amíg el nem mentünk. — Egyetlen támaszponton sem engedélyezték a műsorunk bemutatását, ezért a támasz­pontok közelében kellett előa­dótermet keresnünk, jobboldali személyek is kölcsönöztek ne­künk termet, mert hízelgett ne­kik, hogy Jane Fondát vendé­gül láthatják. Néha a holly­woodi hírnév is jó valamire. A bátor színésznő a közel­múltban még tovább ment. A vietnami-amerikai baráti társa­ság meghívására a Vietnami Demokratikus Köztársaságba lá­togatott, hogy a saját szemé­vel is meggyőződjék arról — amiben már amúgy is bizonyos volt —, honfitársai szabályos népirtást folytatnak egy békés ország ellen. — Az amerikai légierő a VDK-ban olyan célpontokat bombáz, amelyeknek nincs ka­tonai jelentőségük — jelentette ki, miután felkereste Nam Dtnh város megsemmisített tex­tilközpontját. — Saját szememmel győződ­tem meg e városban, Vietnam textilipari központjában, hogy az amerikai légitámadások so­rán kórházak, iskolák, lakóhá­zak pusztultak el. Nam Dinh textilipari városban nincs ka­tonai célpont — hangsúlyozta. Jane Fonda fellépett a ha­noi rádióban is, felhívással fordult azokhoz az amerikai katonákhoz, akik a VDK-t bombázzák. „Július 12-én elindultam Ha­noitól keletre, hogy a saját szememmel lássam, milyen ká­rokat okoztak a bombatámadá­sok a gátrendszerben. Egyene­sen lesújtott a felismerés, hogy mire képesek azok, akik a Vörös-folyó gátjait bombáz­zák. Közismert, hogy a viet­nami parasztok évszázadok óta bonyolult gátrendszereket épí­tenek a hegyekből lezúduló 3- sővíz felfogására. Enélküi ve­szélyben forogna a 15 millió vietnami élete. Ehen halnának vagy az árvízbe fulladnának. Az előző amerikai kormányok nem engedélyezték a Vörös-folyó deltájának bombázását, mert tisztában voltak vele, hogy a gátak nem katonai célpontok, és bombázásuk alávaló terror lenne, amely nem méltó az a- merikai nemzethez és az ame­rikai lobogóhoz. Ma — és ezt önök nálam jobban tudják — az amerikai Phantom-repülőgé- pek egész gátrendszereket bombáznak. Felszólítom önöket, gondol­kodjanak el arról, mit csele­kednek! A területeken, ahol jártam, nincs semmilyen kato­nai célpont, fontos közút, vas­útvonal vagy ipari üzem. Csu­pán parasztok vannak, ' akik rizstermesztéssel foglalkoznak. Nagyapáink még nem sokban különböztek ezektől a parasz­toktól. Önök, akik a repülőgépek pilótafülkéjében ülnek, akik a repülőgép-anyahajókon berak­ják a bombákat, akik a harci gépeket javítják, akik a 7. flot­ta egységeinél szolgálnak, gon­dolkozzanak el afölött, mit cse­lekszenek! Talán ellenségeik önöknek ezek az egyszerű em­berek? Mit válaszolnak majd gyermekeiknek, ha néhány Óv múlva megkérdik: Miért vet­tek részt ebben a gyalázatos háborúban?“ Hatodszor rendezi meg az idén a Magyar Televízió a táncdalfesztivált. Mikor e so­rokat olvassák, már ismerik az első és második elődöntő eredményeit, mi még csak az első elődöntő dalait hallottuk; az első tizenhat dal elhangzása után az Add már, uram, az esőt, Kovács Kati előadásá­ban utcahosszal vezet. Ezúttal azonban nem a dalok és az elő­döntő színvonalát akarjuk elemezni, ha­nem a táncdalfesztivál néhány kevésbé is­mert vagy ismeretlen mozzanatát villant­juk fel. A pályázati felhívás nyomán — dr. Vár­hegyi Tibornak, a fesztivál titkárának köz­lése szerint — mintegy 800 jeligés pályamű érkezett a fesztivál! bizottság címére. A fesztiválon mindössze negyvennyolc dal hangzik el. Az illetékesek további négy, ún. tartalékot is kiválasztottak az esetleg kimaradó dalok pótlására. Az elődöntőkön egyaránt 16-16 dal hang­zik el, az utolsó augusztus 5-én. Az elődön­tők szakmai zsűrije: elnök Lendvay Ka- milló, tagjai: Galambos Erzsi, Gyimesi Er­nő, Harsányi Gábor, Juhász István, Kiss Gyöngyi, Romhányi József, Sárosi Katalin, Sztevanovity Dusán, Tóth Erika, Török Já- nosné és dr. Vukán György. A döntő időpontja augusztus 19-e. Tímár Istvánnak, a Szerzői Jogvédő Hivatal igaz­gatójának elnökletével nemzetközi zsűri dönt a szerzői, hangszerelői és előadói dí­jak odaítéléséről. A döntő mezőnyét a zsű­ri és a közönség alakítja ki. Döntőbe jut­nak azok a dalok, amelyek a zsűritől a legtöbb pontot, illetve a közönségtől a leg­több szavazatot kapják. A közönség elődön­tőnként két-két dalt juttathat a döntőbe. A szavazólapokat a Rádió- és Tv-újság, vala­mint a Zeneműkiadó fesztiválfüzete tartal­mazza. A közönségdijat a döntőt követő gálaes­ten adják majd át, amikor a fesztivál da­lait ismert külföldi előadók tolmácsolják. Kovács Kati t

Next

/
Thumbnails
Contents