Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-01 / 31. szám
6 új «• •£*/. STACHO UTÓDJA (A VÁLOGATOTTBAN IS) KEKETI? Március huszonnegyedikén múlt 21 éves. Augusztus 17- én lesz három éve, hogy bemutatkozott az első ligában. Legutóbb a juniorok Európa-bajnokságának döntőjében bizonyított. Mindenki szeme láttára, a tévéközvetítés jóvoltából. Dušan Keketi a bratisiavai Konventná utca lakója. Innen indult sportpályafutása, ide tér vissza szabad idejében szüleihez. Testvérei is itt laknak. A Trnava sokáig küzdött kapusenndnkkal. Az mond ható. hogy Sfachó után nem akadt igazán megbízható játékosuk erre a posztra. Sem Geryk, sem Knzinka nem tudott egyenletes teljesítményeket nyújtani. Mindegyiknek voltak nagyszerű napiai, de ezeket gyakran követ te váratlan formaingadnzás. A trnavaiak azonban nem cáfolták meg saját elképzeléseiket. Nem akartak „kész" kapust szerződtetni más egyesületből, hanem a környék fiatal kapusait figyelték. így akadt meg a szemük Dušan Keketin, aki az ifjúsági válogatott legjobbja volt. Dušan Trnavára szerződött. Eleinte tartalék volt. de bfzott a jövőben. Először Ostrava ellen szerepelt. A Spartak 5:l-re vezetett, amikor a hetvenedik percben bedobták a mély vízbe. „Szerettem volna, ha az ellenfél támad, és én bizonyíthatok. De az ostravaiak nem főttek át a félpályán és még csak labdához sem értem“ — emlékszik vissza Keketi. Nem sokkal később Prágában a Bohemians elleni ligamérkőzésen szerepelt a Trnava. „A helyzet megismétlődött. 5:0-ás vezetésnél cseréltem le Geryket. Es megint nem jött labda a kapu felé.“ Tavaly júniusban Prešovon játszotta utolsó bajnoki- iát a Trnava. Keketi végre az első perctől kezdve védhetett. „Sajnos, senkinek, nekem sem ment a játék, fgv kikantunk Három gólt kaptam Amikor lementünk a pályáról, azt hittem, soha többé nem állítanak a ka puha“. Közben a Spartak két szerencsétlen találkozót játszott a bukaresti Dinamóval a BEK-ben. A hazai két gól egyben a kiesést is jelentette. Ekkor ismét Keketi ueve került szóba. „A Boboty-szálló ablakából néztem a szép őszt, amikor Malatinský edző odajött hozzám. Közölte, hogy Zilinán én védek, készüljek hát fel. Tudtam, hogy most sikerülnie kell. 0:0-ra játszottunk. A döntetlenben nekem is lehetett egy kis érdemem, mert azóta nem hiányoztam a csapatból, és húsz fordulón át nem szenvedtünk vereséget. Összesen tizenegy gólt kaptam, és ez azért már elég szép teljesítmény.“ Keketire felfigyelt Vengloš és Fábera is. Az utánpótlás-válogatott két edzője meghívta őt a keretbe. Az eredményt mindnyájan tudjuk: aranyérem és kiváló védések egész sora. Egyre gyakrabban emlegetik szurkolók és szakemberek is: Dušan lesz a jövő kapusa a válogatottban. Ö Stacho igazi utódja. Keketi — mint általában a legtöbb jó kapus — véletlenül került erre a posztra. Mint kisfiú a ligetfalui Spoje-pályára járt nézni idősebb testvérét, akit Ha- soö edzett a diákcsapatban. A csapat kapusa egyszer megsértődött a kritika miatt és elhagyta a kaput. Ha- soó edző az ott ácsorgó Dušant állította be. Dušan aztán már nem is próbálkozott más poszton. A Spoje- ból a CH ifjúsági ligás csapatába került, innen pedig az ifjúsági válogatottba. A többit tudjuk. Keketi a liga egyik legmegbízhatóbb kapnvédője lett. Szüleit és testvéreit általában egyszer látogatja meg havonként. Telefonálni viszont gyakran szokott. Jól érzi magát családi körben, de ritkán lehet velük. A nősülésre egyelőre nem gondol. Pedig a Spartak vezetői felajánlottak neki egy lakást Trnaván. Ügy látszik, Keketi nem gondolkozik klubcserén, mert megörült a lakásnak. Es az is biztos, hogy sok láoy örülne annak, ha a jó alakú és jónevü Dušan feleségül kérné. Keketi Újságcikkek, tévékommentárok ezrei hemzsegik körül az „évszázad sakkmér- közését“, a Szpasszkij — Fischer találkozót, amely — mint mindnyájan nagyon jól tudjuk — Izland fővárosában, Reykjavikban zajlik, és naponta döbbenti meg földünk lakóit eseményeivel. Eleinte azt hittük, hogy a találkozó két kiváló sakkozó olyan sziporkázását eredményezi, amely izgalomba hozza valamennyi sakkértőt. Később, amikor a Fischer-féle komédiázás elkezdődött, nagy bölcsen megállapítottuk: nem babra, hanem pénzre megy a játék, „Bobby“ érzi élete nagy lehetőségét, és i- gyeksztk minél több dollárt kipréselni a rendezőkből. Még később, amikor folytatódott az amerikai nagymester „produkciója", világosabbá vált az eset: Fischer idegháborút visel Szpasszkij ellen, így próbálja őt kizökkenteni. A legtöbb újságolvasó vagy tévénéző mindig mindent megértett. Csodálta a szovjet sakkozó nyugalmát, de ugyanakkor elnézte Fischer övön aluli ütéseit is. Általában két nagy csoportra oszlott a tábor: az elsőbe azok tartoztak, akik , Szegény Szpasszkij, nem irigylem" stílusban sajnálkoztak, a másodikba pedig azok, akik a „Fura fickó ez a Fischer, de lángész, és a lángész nem jár mindig a normális úton“ mondást hangoztatták. Elenyészően kevesen akadtak olyanok, akik megpróbálták volna valóban emberi és józan szemmel nézni a dolgokra, és levontak volna egynéhány következtetést. A sakk olimpiai sportág. Ki hitte volna, hogy éppen Fischer különcködéseinek köszönhetjük: sikerült fölmérni a sport jelenlegi helyzetét földünkön, és a tömegek gondolkodásmódját is! Fertőzd meg a közhangulatot Fi- scherrel, és az eredmény laboratóriumi pontossággal kimutatja, gyakorlattá MomM meg, hogy Fischemek vagy Spasszkijnak szurkolsz-e megmondom, milyen ember vagy! (A HÁROMMILLIÓM ,l)iK lEGYÜbü j vált-e a sportnak embereket közelítő eszméje bolygónkon? 1. A Nemzetközi Sakkszövetség szabályzata rendkívül hiányos; képviselői télkülöznek minden korrektséget. Ki hallott még olyat, hogy valaki fittyet hány áz egész világra, nem Jelenik meg a hivatalos megnyitón, és még ennek ellenére is tárgyalnak vele? Mindig gyanús, ha az ember más sportágakkal hasonlítja össze a sakkot, de még a mai viszonyok között sem történhetne meg ! pedig a labdarúgás világában is gya koriak a szabálysértések az irányító szövetségek részéről!, hogy a világbajnoki döntőre ki nem álló együttesnek megkegyelmeznének! 2. Éppen az olimpia előtt tetőztek a- zok az „amatőr-e vagy már profi?" viták néhány országban, amelyek eredményeként nem állhatott volna rajthoz Münchenben egy sereg kiváló sportember. Ismeretes például az amerikai tíz- tusázók elleni hadjárat. Ugyanakkor egy másik olimpiai sportágban az egész világ nyilvánossága előtt arról folyik a vita, hogy leheetséges-e még újabb dol- álrokkal megtoldani az amúgy is horribilis rajtpénzt a sakkdöntőben? Eltiltották Schranzot, a nagyszerű síelőt az o- limpián való részvétel jogától, pedig az ö esetében szó sem volt ilyen pénzösszegről. Ugyanakkor Fischer vígan zsarolja a szövetséget és a rendezőket. Lehet-e még nagyobb ellentmondás? 3. A sportról alkotott definíciók alapos megformálására lenne szükség. Megváltoztak a viszonyok a világban, más lett az amatőr fogalma is. A sport legfontosabb feladata mégsem a pénzszerzés kellene, hogy legyen, hanem az az eszme, amely az embert közeledést szolgálja elsősorban. Ahelyett, hogy a sakk lett volna világszerte a téma, mindenki arról szónokolt, "hogy elítélhető-e vagy sem az amerikai nagymester. Az egységesítő hatás helyett egy különválasztó, újabb táborokat kialakító helyzet lett úrrá. Bőven akadtak Ftscher- pártíak, akik a „lángésznek nézzünk el mindent" hamis elvét vallották. 4. Kétségtelen, hogy vesztett volna vele a sakkvilág, ha Fischen azonnal diszkvalifikálják, és nem jön létre a várva várt találkozó. Szegényebbek lettünk volna néhány érdekes, izgalmas és színes játszmával. Emberileg viszont rengeteget nyertünk volna, ha nem teketóriáznak az amerikai nagymesterrel, hanem az első komoly figyelmeztetés irtán örökre eltiltják a sakkszövetség rendezvényein való részvételtől. Meg merem kockáztatni a kijelentést: ha Szpasszkij' viselkedett volna így, egész bizonyosan hazaküldték volna EeykjOr vikból, illetve nem is engedték volna, hogy olyan késés után megérkezzen Illand fővárosába. 5. Lehet, hogy ez már a hárommilliomodik jegyzet a témáról, de nem hagyott volna nyugodni a lelkiismeret, ha le nem írom a véleményem. Lehet, hogy Fischer győz a párosversenyen, de sem sportembernek, sem embernek nem fogom őt tartani soha. Es gátlástalan, saját anyagi érdekeit tekintő társaságnak fogom tartani a Nemzetközi Sakkszövetség illetékeseit is. A világ szeme láttára lezajlott cirkusz rengeteget ártott a sport ügyének. A gondolkodó és játszó ember nagy parádéja helyett, a kulisz- szák mögötti szenny föltárása lett belőle. Jó lenne, ha a többi sportág képviselője tanulna az esetből, de félő, hogy nem így lesz. Lám, a foci nagy botrányai, a lefizetések, szándékos durvaságok, tudatos játékvezetői tévedések után ebben az „ártatlan" sportágban is kibújt a szög a zsákból: minden becsületes és jó szándékú amerikai és o- rosz, szlovák és magyar, izlandi és svéd legnagyobb sajnálatára. Batta György Az első pillanatra annyira eltérőek, és mégis van egy a- lapvető közös tulajdonságuk: mindketten sajátos úton mennek kitűzött céljaik felé, nem hagynak beleszólni elképzeléseikbe. Autodidakta, magányos, futók, akik nem szeretik a megalkuvásokat. Mindketten jellegzetes egyéniségei a világ hosszútávfutásának. Az atlétikához való egyéni viszonyosuk eredménye, hogy azt állítják róluk: mindketten a sportvtlág nagy bohémjai közé tartoznak. Juha Vöätälnen a helsinki Eu- rópa-bajnokságon két aranyérmet nyert (5000 és 10 000 méter), és jelenleg 30 esztendős. Elemi iskolában tanított, de már három esztendeje nem állt az iskolai tábla előtt. Fi- zetlen szabadságon van, jelenleg Portugáliában tartózkodik. A finn szövetségtől évente kétezer dollár ösztöndíjat kap, de mecénásai bizonyára még „rátesznek a lapátra“ egynéhány dollárt. Becsületére legyen mondva, nem Igyekszik népszerűségéből tőkét kovácsolni. A pénz csupán addig érdekli, amíg az szükséges tervei megvalósításához, úgy, a- hogy azt ő elképzelte. Tavaly fél évig Brazíliában, Mexikóban és az Alpokban edzett. Rá sem hederített a finn vezetőkre, akik mindenáron azt bizonygatták neki, hogy otthon is edzhetne hasonló körülmények között. Aztán szinte ájuldoztak, amikor kijelentette: az Európa-bajnokság e- lőtt csak három versenyen vett részt. — így nem is lendülhet formába — hangoztatták a vezetők. De Juha hajthatatlannak bizonyult, és győztes hajrája Helsinkiben mindenkit eksztázisba hozott. Mint a bosszúál, V '.I * » ■ vrll i:“!. lás istene, rohant a cél felé. Ellenfelei abban a pillanatban bizonyára tudatosították, hogy miért hívják őt baráti körben „szörnyű Johannák“. Keményfejűségét egyetlen edzőjétől, az új-zélandi Lydiard- tól örökölte, aki néhány évvel ezelőtt foglalkozott a finn távfutókkal. Akkoriban azt állították, hogy Lydiardnak, akit szintén „furcsa“ embernek tartottak, működése sikertelen volt Finnországban. Az ő különleges és kemény módszerei nem feleltek meg a finn mentalitásnak. Egyedül csak Vää- táinen bízott benne, és kitartott. Napi futóedzése 35-40 kilométer. Az Idén tavasszal is átrándult Brazíliába. Ötkör kelt, és két órán át edzett. A második edzése kilenckor, a harmadik délután kezdődött. Vää- täinen neve nem szerepel a világ Idei legjobb eredményeit elérő futóké között. Akárcsak a tavalyi Európa- bajnokság előtt, München előtt is csak 3-4 nagy versenyen a- kar szerepeiül. Meggyőződése, hogy olimpiai bajnokságot nyer 5000 és 10 000 méteren. Nézete szerint a hosszútávfutás mai élmezőnyének a kiegyensúlyozottsága lehetővé teszi számára, hogy az utolsó körben diktált pokoli hajrájával megelőzze a vetélytársakat. Egészen más véleményen van a 22 esztendős angol Dave Bedford, aki nemrégen 13-17,2 percre javította saját Eurőpa- csúcsát, és 10 000 m-en a világ idei legjobbját érte el (27:52,8). Nála gyorsabban csak Ron Clarke futott, amikor felállította máig is érvényes világcsúcsait (5000 m — 13:18,6; 10 000 m — 27:39,4). A helsinki Európa-bajnokság totális csalódást hozott számára. Ennek ellenére ugyanazzal a taktikával készül Münchenre Is. Nem olyan gyors, mint Vää- täinen, aki fiatalkorában 10.9 alatt teljesítette a 100 métert. Legnagyobb fegyver# a félelmetes iram, a rajttól a célig. „Münchenben kárpótolom magam Helsinkiért“ — mondotta Bedford. „Olyan pokoli iramot diktálok majd, hogy senki sem fogja bírni, teljesen „szétszórom“ a mezőnyt. Így mindenkit legyőzök, legyen szó bár Väätäinenröl, Hasselről, Keine- ról, Norpothról vagy éppen Puttemansról. Az ellenfelek nem érdekelnek. Számomra az edzésen és a versenyeken is a stopperóra a döntő. Bedfordról is azt állítjuk, hogy bohém természet. Naponta megiszik három korsó sört, elszív több cigarettát és éjszakánként szívesen jár táncolni. Végeredményben azonban mindent, 'amit csinál, szenvedélyesen csinálja. Évekkel ezelőtt megesküdött, hogy 10 000 m-en eléri a 27 perces határt. A- mint eredményei bizonyítják, már nincs messze tőle. Tizenhárom éves korában hetente 60 kilométert futott. Mostani edzéseire azt mondják, rogy „abnormálisak“, mert a heti „norma“ 520 km. És nem hagy beleszólni munkájába. Már régebben kijelentette, úgy fog edzeni, ahogy neki tetszik. Nem elégszik meg a félsike- rekkel; akárcsak Väätäinen, őt is csak az olimpiai aranyérmek érdeklik. Bedford az a típusú futó, a- kl előtt nincsenek akadályok. Sok szakember a második Clarkot látja a 183 cm magas, 73 kg súlyú angol futóban. Sikerül Bedfordnak aranyérmet nyernie Münchenben? Vagy a- nél'kül marad, mint dicső ausztrál utódja? A válasz már nem sokáig várat magára. TOMI VINCE
