Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-01 / 31. szám

új ifjúság 5 *< » A nyári hetek évről évre kiváló alkalmat nyújtanak művészeti vezetőjének és veze- arra, hogy a kulturális munka egyes szakaszain vissza- tő karnagyának: Janda iván- pillantsunk az elmúlt évadra, annak tanulságaira, ta- nak s karnagyának: Ágh Ti- pasztalataira. A hazai magyar kórusmozgalom legjobb- bornak érdemdús munkáját. járói: a Csehszlovákiát Magyar Tanítók Központi E- • Milyenek a kórus küllöl- nekkarának a gombasekt országos dal- és táncünnepé- di kapcsolatai? lyen záródó munkában, jellépésekben gazdag idei évad- — Nagyon jók, amit az is járói s a kórus művészt munkájának egészéről VI- nagyban elősegít, hogy a köz- CZAY PÁLlal, a CSMTKE művészi titkárával beszélget- ponti művelődésügyi szervek a tünk. CSMTKÉ-t Szlovákia legjobb tíz énekkara közé minősítették. JLtutsí jss iätbstä-: laS-SST SSSLJ* 2SS5ST- isrsx megalakulásáról s az: első e‘ # Mit hallhatnánk az ének- az NDK-ban, Lengyelországban, vekben végzett munkájáról... kar musorpohtikájáról, drama- Magyarországon, Finnország- — Az énekkar a CSEMADOK turgiai konyhájáról? ban, szeptemberben pedig Bul­Központi Bizottságának és a — Dramaturgiánk felöleli a gáriába készülünk. Természete- bratíslavai Népművelési Intézet kórus-világirodalom összes mű- sen több külföldi énekkart mi nemzetiségi osztályának kezde- faját: klasszikus és romantikus is vendégül láttunk, ményezésére 1964 őszén, tehát kereken nyolc éve alakult. El­ső összpontosításunkat még u- gyanebben az évben Nttrán tar­tottuk, és fő célkitűzését ab­ban határoztuk meg, hogy út­mutató, afféle mérce legyen a többi énekkarunk részére. A komolyan végzett munka és a további sikerek biztosítéka lát­tán elsősorban a CSEMADOK karolta föl s támogatja eriöl- csileg-anyagilag -mindmáig a CSMTKÉ-t. Pillanatnyilag 96 ta­gunk van. % Miben határozná meg a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának mai sze­repét a hazai magyar kórus- mozgalom egészében? — Nem titok, hogy a CSMTKÉ — hazai és külföldi sikerei alapján — a hazai ma­gyar kórusmozgalom vezető é- nekkara. Ez öröm és köteles­ség Isi A megalakulás napjától mindmáig maradéktalanul tel­jesíti azt a feladatát, hogy tag­jai önállóan is vezessenek egy- egy énekkart. Az elmúlt idény­ben huszonnégyen tettek eleget ennek a kötelességüknek, s ez a szám bizonyára még maga­sabb lenne, ha mindenütt adva lennének a feltételek egy-e&y énekkar megalakulására és munkájára. Külön örömünkre szolgál, hogy a trebíšovi (te- rebesi] járásban a CSMTKÉ mintájára megalakult a peda­gógusok járási énekkara, me­lyet volt tagjaink egyike: Ko­vács Aladár vezet. Nagyon fon­tos mozzanata munkánknak, hogy énekkarunkon bélül a zé- neszakos tanároknak módjuk nyílik az állandó zenei és é- neklési továbbképzés léhetősé- gére. Évadonként mintegy húsz­EREDMÉNYES IDÉNYT ZÁRT A CSEHSZLOVÁKIAI MA­GYAR TANÍTÓK KÖZPONTI ÉNAKKARA „DALOLJ SZIVEM, ZENGJEN A SZÖ...“ műveket, tömegdalokat és nép­dalfeldolgozásokat, a szocialis­ta államok zeneszerzőinek leg­jobb műveit s végül, de nem utolsósorban, a hazai magyar zeneszerzők kórusra írt alko­tásait. Sajnos, ez utóbbiban e- léggé szűk körű a válogatási le­hetőség. Az énekkar müsorkészlete körülbelül fél száz mű, amely­ből a soronlévő fellépés jelle­géhez, tartalmához mérten vá­logatjuk ki a színpadon elhang­zó dalokat. # A kórusban magyarorszá­gi vendégkarnagy dolgozik. Miként befolyásolja ez a CSMTKÉ munkáját? — Vass Lajos Erkel-díjas ze­neszerző Immár hagyományo­san, szinte a. megcUafenlästöl állandó vendégürjk, g. igényes egyéni művészi követelményei­vel emeli 3Z egész énekkar munkájának művészi mércéjét. Vendégszereplései jól, szerve­sen egészítik ki a CSMTKÉ # Miként értékelné a né­hány hete véget ért legutóbbi évadot? — A gombaseki (gombaszö­gi) föllépéssel eredményes i- dényt zárt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi É- nekkara. Hogy csak néhányat említsek: sikerrel szerepeltünk a galántai Kodály-napokon, a komárnói (komáromi) Jókai- napok záróünnepélyén, a ne­velői hangversenyek s egyéb alkalmi fellépések egész sorát tartottuk. Nagy örömünkre szolgál, hogy a rádió fölkéré­sére hat művet játszottunk föl, s elkészült a CSMTKÉ első hanglemeze isi • Milyen problémáik van- nek? — Nehézségeink többsége meglehetősen objektív, az é- nekkar jellegéből adódó prob­léma. Sajnos, csak havonta tu­dunk összejönni egy-egy hét­végi összpontosításra, ami nagyban megnehezíti a próba- lehetőségeinket. Időnkint kör­zeti próbákat is tartunk, de ezt is mindig a tagság hétvégi pi­henésének, Szabad idejének ro vására kell megrendeznünk. E- gyéb valóban komoly, szót ér­demlő problémánk nincs. 9 E nehézség áthidalására nem gondoltak kamarakórusok alakítására? — Az énekkar vezetősége foglalkozott ezzel a kérdéssel is, s egyelőre elvetette a ja­vaslatot. Az ok: egy-egy kama­rakórusba abszolút képzett han­gú énekesekre van szükség. A mi tagságunk egyelőre még nem minden esetben rendelke­zik ilyen rendkívüli igényes énektechnikai fölkészültség­gel. # Véleménye szerint miként értékelhető a szlovákiai ma­gyar énekkari mozgalom egé­sze. különös tekintettel az u- gyancsak bratislavai székhely- lyel működő Ifjú Szívek Dal­es Táncegyüttes énekkarára? — Az utóbbi két-három esz­tendőben nagyon sokat javult, fejlődött a hazai magyar kórus- mozgalom. Jelenleg negyven felnőtt énekkarunk van, me­lyek közül a legjobbak az i- dei galántai Kodály-napokon is bemutatkoztak. Szerepelt itt az Ifjú Szívek ' énekkara is, mely az utóbbi esztendőben szinte ugrásszerűen fejlődött, művé­szileg érettebb, csiszoltabb lett. Gondolom, hogy a nagyon 16 szakembernek bizonyult Ko­vács Kálmán karnagy vezetése mellett a közeljövőben továb­bi jelentős előrelépés várható ebben az énekkarban is, ami nemes versengést eredményez­hetne élvonalbeli kórusaink kö­zött. # Terveik? — Píllantnyilag az előttünk álló bulgáriai vendégszereplés­re összpontosítunk, majd on­nan hazatérve október dere­kán az ossz-szlovákiai fesztivá­lon szerepelünk. # Befejezésképpen: hogyan foglalná össze a CSMTKÉ te­vékenységének, feladatainak lényegét, afféle profilját? — Küldetésünk, feladataink, tevékenységünk nagyon sokol­dalú, szerteágazó, ezért hát hadd próbáljam mindezt a hangversenyeink megnyitója­ként. énekelt Jelige szavaival prózában összefoglalni: dalból hidat verni, barátságot szőni — de elsősorban „dalolni“... BORSAI M. PÉTER IRODALOM A RÁDIÓBAN Megéri-e, ha az ember hét végén irodalmi műsorokat hall­gat a csehszlovákiai magyar a- dásban? Kertészkedés közben vagy vízparton érdemes-e tíz­húsz percre, esetleg egy órá­ra rácsavarni a tranzisztoros gombját a 197,3-as vagy a 243,5-ös hullámhosszra, hogy 1- rodalmat hallgasson, amikor a szomszédos ablakokból vagy a füzek árnvóból tánczene szól vagy beat harsog? Egyetlen hét vége alapján nehéz választ adni erre a kér­désre. Mivel azonban a véte­li lehetőségek mostanság a Bodrogközben Is kielégítőek, megpróbálom rendszeresen be­iktatni programomba az iro­dalmi műsorok figyelését is, s néhány hét elteltével feleletre érhet a kérdés. A július 22-23-1 összeállítá­sok mindenesetre nem ábrán­dítottak kl. Ä szombati T í z perc irodalo mban Andrej Plávka költészetéből kaptunk ízelítőt. Három vers fért az a- dásba: a Monda, a Nyári vers és az Én, a félkezű Jasó Jó­zsef. Egy Plávka-formátumú költő bemutatására — különö­sen, ha ez „galériában“ törté­nik — ennyi édeskevés. Szíve­sen hallottam volna még az Ének a szülöföldemrol-t vagy a Jávorfát, de mit tehessen a szegény szerkesztő Dénes György, ha csak tíz percnyi 1- dő áll rendelkezésére! Az Egy hazában vasár­nap délelőtti műsortól egy ki­csit becsapottnak éreztem ma­gam, mert az előrejelzés sze­rint Nyári ének címmel vártam összeállítást hazai magyar és szlovák . költők tollából — eh­hez vettem előre nagy lélegze­tet —, ez azonban csak a mű­soridő felét töltötte ki; mie­lőtt Igazi lendületet kapott vol­na, elhalt a rekkenő hőségben. Farkas Jenő, Ján Kostra, To- zsér Árpád és Ján Smrek egy- egy versét adták elő a MA­TESZ művészei. Utánuk Egri Viktor bírálata következett Barsi Imre új könyvéről. Mivel a recenziót már olvastam, így csak a műsor és a szerzők i- rántt tiszteletből hallgattam végig a kissé sietős feolvasást, igaz, időközben kétszer is hol eltűnt a hang, hol az ugyan­azon hullámhosszon átszürem- lő cseh beszéd zavarta a vétel élvezhetőségét. Érdeklődéssel hallgattam a vasárnap 13 órától közvetített Irodalmi klubok — Iro­dalmi élet című adást. Azt vártam, hogy a főváros vagy a kisvárosok irodalmi életéről kapunk színes beszámolókat, ezúttal azonban a szerkesztő Havasi Páter az Irodalmi szín­padok problémájánál maradt. Ez természetesen nem baj, hisz az irodalom interpretálásának ma nélkülözhetetlen eszközei az irodalmi színpadok, a té­mának tehát jogos helye van ebben a műsorban, ezért vé­gül is megnyugodtam. Különös­képpen jóleső érzéssel fogad­tam Kulcsár Tibor nyilatkoza­tát a Forrás tízéves múltjáról, a sikerekben gazdag évtizedes útról, az elismerésekről stb. No meg jólesett ismételten hal­lani a Győztes, új és magyar Ady-műsorukat. (De ki tudja, hallgatták-e most legalább any- nyian, ahány lelkes szereplője van a színpadnak!) Kár, hogy jövő terveikről csak elég ho­mályos elképzeléseik vannak — akár a dunaszerdahelyieknek vagy a komáromiaknak. Vajha mindez ösztönzőleg hatna a Bodrogközre Isi Ráadásként meghallgattam a Tarka s z ő 11 e st is: tarka-e valójában, s hátha lesz benne is irodalom? Irodalom ugyan nem volt, de tarka sem nagyon. Három részét élveztem: a he- tényi kelta sírok feltárását, az érsekújvárl amatőr régésznek, Gyula bácsinak a kutatási e- redményeit a hajdani várfalak­ról, s a rimaszombati horgá­szokat. A többi csak töltelék, amolyan ČEDOK-reklám. Ahol a szerkesztő Lőrincz Kató eredeti hazai anyagot nyújtott, ahol ér­dekes honi embereket szólalta­tott meg, ott jó volt a műsor, megérte az odafigyelést. A Duna-deltáról, az Elba bujkálá­sáról, a cápatörténetekről vagy akár a nők hosszabb életkorá­ról szóló leírások, mesék vagy elmélkedések nem tarkították, hanem szürkítették a szőttest. Meg aztán ki is ríttak a ke­retből. Tanácsosabb volna ta­lán, ha egy-egy számot egy té­ma vagy gondolat fűzne egy­ségbe, hogy ne egymástól tá­vol eső dolgok egyvelege le­gyen, hanem rokon jelenségek, rokon motívumok relatíve egy­séges mondanlvalójú ötvözete. És nem zárnám ki belőle a szépirodalmat sem, főként a lírát nem, de a népdalt sem. így válhat csak igazán tarká­vá és szőttessé. Ha megbízható az előérze- tam, akkor azt hiszem, érdemes lesz minden hét végén odafü­lelni a hazai magyar irodalmi és szórakoztató jellegű adások­ra. TOLVAJ BERTALAN A közelmúltban egész Magyarország megünne­pelte Dózsa György szü­letésének 500. évforduló­ját. Ebből az alkalomból Cegléden, Dózsa szülővá­rosában, leleplezték So­mogyi József Kossuth-di- jas szobrászművész két- alakos Dózsa-szobrát. Megszületett a szobor. Az egyedi és általánosí­tó; a soha le nem ver- hetőség érzetét keltve áll, gyönyörűen és erő­sen, kiegyenesített ka­szák keretezte szent fe­jével... Cegléden áll a Piactéren emlékül és emlékeztetőül... NEM MINDENNAPI KÖNYV: GOTTWALD Az a nemzedék, amely húsz évvel ezelőtt büszkén vi­selte mellén a Fubik-jelvényt, bizonyára emlékszik még rá, hogy a jelvény megszerzésének egyik feltétele F. Ne- fcásek: Klement Gottwald ifjúsága című vékony könyvecs­kéjének elolvasása vult. Gottwald összegyűjtött műveinek kiadásán túl hosszú évekig senki sem kísérelte meg az el­ső munkáselnök életrajzának megírását. Csupán 1971 vé­gén jelent meg egy tudományus-népszeru mű Jaroslav Ma téjka történész tollából, amelynek jellegzetes címe — Gottwald — azonnal felhívta magára a figyelmet. Rögtön az elején hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez a mű figyelemre méltó, nem mindennapi. Elsősorban az ifjúság szamára Íródott, de nem csupán a fiatalság számára. Kle­ment Gottwald életét a gyermekkortól egészen a koré« bekövetkezett haláláig kíséri végig. A színes nyelvezetű és lebilincselő cselekményü mű egy rendkívüli ember éle­tét eleveníti fel, aki nem egészen harminchárom éves ko­rában került a kommunista párt élére, és Így e mű azl a feladatot is teljesíti, hogy rövid, sikeres összefoglalója a CSKP harcának, tevékenységének. Az olvasó tehát oly publikációhoz jut, amely nem csupán aktuális,' hanem i- rányt mutató is. Mint ahugyan iniuden műnek, Matéjka könyvének is van­nak kivételesen sikeres és hatásos részei, fejezetei, ame­lyek különleges erővel ragadják meg az olvasó figyel­met. Ezek közé tartuzik Klement Gottwald életének három jelentős fejezete. Az első a CSKP IV. és V. kongresszusa közti időszak, a második a harmincas évek küzdelmei, a- mikor Klement Gottwald mini kommunista képviselő kér­lelhetetlen harcot vívott a burzsoá hivatalnoki kormány- nyal és végül a harmadik, a háborút követő időszak, a- mikor a Nemzeti Front keretében elszántan harcolt a tö­megek megnyeréséért, az építő feladatok elfogadásáért, a szocializmus céljainak megvalósításáért. Ennek az idő­szaknak eseményei 1948 februárjában érték el a tetőfo­kot. A CSKP IV. és V. kongresszusa közti időszakban a fia­tal kommunista politikus, Klement Gottwald bonyolult küz­delmet vívott a Jflek-féle opportunista és szektás törekvé­sek ellen. Ez a nyolc évig tartó küzdelem eredménye, hogy osztályöntudatos munkásból, fiatal testnevelési funkcioná­riusból a párt vezető titkára lelt. Gorkij szavaival élve ezek voltak Gottwald „egyetemi évei“, amelybe beletar Híznak a Dédicében és Vyskovón töltött gyermekévek, a Becsben töltölt inasévek, az orosz és az olasz fronton szerzett keserves tapasztalatok, majd a Szlovákiában gyűj­tött értékes tanulságok évei. Banská Bystrica, Žilina és Vrútky a kommunista funkcionárius első tapasztalatainak jelentős színhelyei, ahonnan a pártéletbe egy prágai po­litikus szerint „fiatal szlovákként“ lépett. Ez a „fiatal szlovák“ azonban olyan élettapasztalatok­kal rendelkezett, amilyennel egyetlen prágai rutin poli­tikus sem: ismerte a falusi szegény nép nyomorát, Bécs- ben megismerte a német munkásosztály öntudatos harcát. És ami a jövő szempontjából rendkívül fontos — Gott- wald megismerte a szlovákiai viszonyokat, és az iparilag elmaradott Szlovákiához nagy szimpátiával vonzódott. Ép­pen az internacionalista tapasztalatok, a marxizmus ala­pos tanulmányozása, Lenin elsu lefordított műveinek a megismerése vezette ahhoz a helyes állásponthoz, ame­lyet a kommunista párt vezetőségében Jílekkel. Bolennal és Haisszal szemben elfoglalt. A párt akkori vezetőire erősen hatottak a húszas évek elején divatossá vált szociáldemokrata nézetek: felszínes jelenségek alapján értékelték a folyamatokat, túlértékel­ték a kapitalista gazdasági élet pillanatnyi stabilitását, és így kilátástalannak tartották a munkásosztály tökeellenes küzdelmét. A párt fiatalos erői, opportunista passzivitás­ból bolsevik aktivitásba“ jelszó alatt hirdették meg har­cukat a párt aktivizálásáért. Ez a harc Jflek, Bolen és tár­saik vereségével végződött. ]. Matéjka Gottwaldról írott monográfiája igen finom, érzékkel ábrázolja Gottwald helyes viszonyulását a párt­ban lévő „történelmi jobboldal“ néhány képviselőjéhez — különösen Antonín Zápotockýhoz —, akik a párt új, fiatal vezetősége mellé álltak és legmegbízhatóbb harcostársává váltak. Az Ifjú olvasó számára bizonyára Gottwald parlamenti küzdelmeiről szóló fejezetek lesznek a legizgalmasabbak. Klement Gottwald a burzsoá köztársaság idején alapvetően változtatott az egykori szociáldemokraták parlamentariz­musáról vallott elvein. Egyezkedés és vitázgatás helyett rögtön az első parlamenti beszédében nyílt harcot hirde­tett a burzsoázia képviselői elten. A burzsoá parlament képviselői minden eszközt megragadtak, hogy Gottwaldot elhaltgattassák. Azonban a szegény népnek ezt a törhetet­len harcosát sehogy se sikerült elhallgattatni. Beszélt, amikor a munkásokba lövettek, feltárta a mosti bányászok sanyarú életét.« Végül az a különös helyzet állt elő, hogy a kommunista párt képviselőjének bujkálnia kellett a rend­őrség elől, a köztársaság különböző helyein élt, de meg­szakítás nélkül tovább irányította pártmunkáját, s ezáltal csakhamar visszaszerezte a választók százezreinek bizal­mát. A szerző mesterien ábrázolja azt a nagyszerű stratégiai harcot, amelyet Gnttwald a burzsoázia ellen a Nemzeti Front keretében vívott. A közvélemény hatása alatt, a tömegek nyomására Gottwald a tőkések képviselőit rá- kényszerítette az államosításra, s addig szorította őket a szocializmus programjának elfogadására, amíg azok vé­gül elvesztették a türelmüket és leleplezték igazi szán­dékaikat. Az 1948 februárjában kikényszerített nyílt össze­csapás során a bukott burzsoá politikusok végleges vere­séget szenvedtek, és a szocializmusért lángoló nép elől menekülniük kellett a prágai várból is. Matéjka könyvének sok tanulsága a ma számára is hasznus — elsősorban a jobboldali opportunizmus marad­ványai elleni harcban. Gottwald a marxista politikus esz­ményi megtestesítője. Ebből a szempontból a Htisák-féle pártvezetés 1969 óta Gottwald müvének közvetlen folyta­tója. E rendkívüli tanulságos és lebilincselő könyv bemutatá­sában az a szándék vezet, hogy felhívjuk az arra illetékes kiadói szervek figyelmét a mű magyar nyelvű megjelente­tésének szükségére. Gottwald nagyszerű emberi és politi­kai magatartásával, életével és kommunista munkásságá­val a csehszlovákiai magyarok szívéhez nőtt, hiszen a „jégtörő február“, melynek szervezője és vezetője volt, s amely győzelemre vitte a munkásosztály ügyét, számukra is meghúzta a nemzetiségi egyenrangúságot és megadta az emberi felemelkedés lehetőségét. A felnövekvő nemzedék­nek, amely e harcnak érthető okból még nem lehetett a részese, Jaroslav Matéjka könyve sok mindent érthetővé, szívhez közelállóvá tehet, és sok tévhitet eloszlathat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents