Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-01 / 31. szám

A 2. oldalon közöljük a Kontaktus és az Üj If­júság közös nagy nyári versenyének összes kér­dését. Még nem késő, kapcsolódjatok be ti is! 1. díj Tengerparti üdülés az Ifjúsági Utazási Iroda (CKM) ajándéka 2300 Kés 2. díj: Külföldi társasutazás — a SZISZ SZKB mezőgazda­sági osztályának ajándéka 2000 Kés 3. díj: EXA 1. A fényképezőgép 1350 Kés 4. dfj: Kétszemélyes sátor teljes felszereléssel, két háló­zsák, egy dupla felfújható matrac — a SZISZ nyu­gat-szlovákiai kerületi bizottságának ajándéka 1185 Kés 5. díj: Kerékpár ' 930 Kés B-7. díj: 1-1 Szonáta tranzisztoros rádió 750 Kés 8. díj: Pentacon Electra fényképezőgép 700 Kés 9. díj: Pufák — kétszemélyes sátor 540 Kés 10 11. díj: 1-1 Rena tranzisztoros rádió 470 Kés 12. díj: Tollaslabda-felszerelés 2 személynek plusz egy fel­fújható matrac 335 Kés 13-16. díj: Könyvek (Könyvsorsjegyek) 200 Kés 17-20. díj: Hanglemezek (Könyvsorsjegyek) 100 Kés Ismét elérkezőben a nap, amikor elindulhatunk a tátrai hegycsúcsok lábaihoz, hogy onnan együttesen megostro­molhassuk a 2499 m óriás, a Rysy csúcsát. Hát igen. A- lig volt időnk kiszusszantaní magunkat, és megint itt az alkalom, hogy felvegyük a jó hegyi bakancsot, hátunkra kapjuk a hátizsákot és menjünk. Ez idén augusztus 3-a és 6-a között immár 16-odszor Le­nin példáját követve, aki 1913-ban jő kétnapos túra alatt járta meg a lengyel oldalról ezt az utat. Nem volt munka híján. Delegáció delegációt ért nála, jöttek a küldöttek, mert odahaza egyre feszültebb volt a helyzet, készülődött a forradalom. Irt, tárgyalt, figyelte a hazai és európai eseményeket, de a hegycsúcsok, hegyi kirándulások, üdítő séták is vonzották, mert vérbeli tu­rista volt. Olyan, amilyenből az országunkban ts több ezer van. Köztük fiatalok és idősebbek. Mint például államunk elnöke, Ludvík Svoboda elvtárs, aki tavaly 75 éves ko­rában is megjárta még ezt az utat. Aki Járt a Tátrában, csak az tudja, milyen szép is egy ilyen kirándulás, hegyi túra. Hát még fiatalok közötti Fiúk és lányok, 3500-an össze is csomagolták már talán a szükséges holmijukat, próbaképpen elénekelték a dalaikat, hogy aztán odafent ne valljanak szégyent a többiek között. Az idei XVI. nemzetközi ifjúsági találkozó is hagyomá­nyos lesz. A szokásos erőpróba, a kötélhúzás, a sportve­télkedők és a gitárosok országos versengése mellett a többiek is szórakoznak, énekelgetnek, ismerkednek egymás­sal. Esténként tábortűz mellett népdalokat énekelnek, hall­gatják külföldi barátaink dalait, hiszen nemcsak szlovákok, csehek, hanem lengyelek, szovjetek, magyarok, románok, bolgárok, németek is eljönnek, hogy Leninnek tisztelet­tel adózzanak munkájáért és életéért, még szorosabbra fűzzék a szocialista országok fiataljai között a barátsá­got. De az idei találkozó egy érdekes vonásban külön­bözni fog az előbbiektől. A találkozó színhelyét, a tábort nem bontják le rögtön, hanem még vagy 2-3 hétig üze­meltetik, hogy azok is élvezhessék és részesei lehessenek az élményeknek, akik maguk nem fértek bele a 3 és fél ezres keretbe. Az elgondolás nagyszerű, csak üdvözölni tudjuk. Ám reméljük, nem tettük ezt hiába, és az ifjúsági alapszerve­zetek vezetői és tagjai kapva kapnak az alkalmom, és ma­guk is időt szakítanak arra, hogy együttesen vagy külön- külön kirándulnak a Tátrába, megjárják az emlékezetes hegyi ösvényeket. Biztosan nem bánja meg senkii —ntb— ■mnmnmhémhmmhmmmi ...hangzott egy negyed századdal ezelőtt, ilyenkor nyár derekán Prága utcáin. Ezer és ezer torokból, fafi, nemzetiségi, sőt, vi­lágnézeti hovatartozásra való tekintet nél­kül. Mert egy, csak egy cél lebegett az ifjúság és diákság elsó világfészttváljánuk küldöttet előtt: a kölcsönös megértés, a né­pek, nemzetek közötti béke megszilárdítása. Az ifjúság és a diákság világfesztiválja — vagy ahogy a köztudatban jobban megra­gadt, a VIT — a Budapesten székelő Dd- mokraiikus Ifjúsági Világszövetség legna­gyobb méretű akciója. Már az ifjúság 1945. évi londoni l. világkongresszusán eldöntöt­ték, hogy az ifjúság világtalálkozóját — annak érdekében, hogy ne csak az ifjúsá­gi vezetők, hanem a kölcsönös megértés el­mélyítése érdekében a fiatalok ezrPi és tíz­ezrei találkozzanak rendszeresen — kété­venként meg kell rendezni. A háború utáni időkben nem volt könnyű és sokáig tartott, míg sikerült előkészíteni a történelmi jelentőségű eseményt. De a nehézségek ellenére hazánk fővárosa és az ifjúsági szervezetek jakkor még több nem­zeti szervezet működött) kiváló házigazdá­nak bizonyultak. A prágai VIT örökre és arany betűkkel vonult be a haladó ifjúsá­gi mozgalom történetébe. Olyan mantfesztá­ció volt, amelyhez foghatót még nem látott a világ. Klement Gottwald elvtárs a fesztiválon rendezett hatalmas békemanifesztáclón a Václav téren többek között a következőket mondta: „Fesztivál... egyedülálló manlfesztáció, a- melynek nincs párja. Az egész világ ifjú­sága, amely a saját tapasztalataiból is­merte meg a háború nehézségeit és a fa­sizmus borzalmait, a prágai találkozón im­pozáns módon fejezte ki tüzes akaratát — nem engedni meg, hogy a világot ismét belesodorják, egy új véres háborúba. Bé­ke. Ez a felkiáltás, amely Prágából az e- gész világban biztosan visszhangra talál minden becsületes ember szivében.“ S valóban visszhangra talált. Pénteken múlt 15 éve, hogy Moszkvában, és szom­baton múlt 10 éve, hogy Helsinkiben gyűl­tek össze a világ összes haladó ifjúságá­nak küldöttei, hogy a Gottwald elvtárs ál­tal oly találóan megfogalmazott elvek ér­telmében harcra keljenek a békéért és a haladásért. Es pont ezért gyűlnek majd össze a vi­lág haladó ifjúságának és diákságának kül­döttei jövőre — Berlinben. PALÁGYI LAJOS i iWk ifijf L *&}. $5f fe :$>.■ * 1®, ^Hk vy* fpl

Next

/
Thumbnails
Contents