Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-25 / 30. szám

r íz perc múlva indulunk, de az autóbusz még fé­lig üres. — Hová rohantok? — Kafát vásárolni... Megtudom, hogy az ele­mózsiáról mindenki saját maga gondoskodik, amennyire persze a kapott diéta-pénzfröi — egész napra 25 korona — telik. A legtöbbször csak néhány sör, kofola, cigaretta fér a „keret­be". Elindulunk, de a busz még j csak mindig félig telt. — Nem hagytunk itt valakit? Nevelnek. Számolunk: az együttesnek összesen 17 tagja van. A zenészek öten — Vont- szemüék — a kisállomáson vá­rakoznak ránk. Irmuskát és a Szőttes másik énekesét Galán- tán vesszük föl. A többiek meg itt vannak. A Kertész utcában a minde­nes Gellért és Quittner felsza­lad az egyik táncosért. Vissza­jönnek — beteg. Míg tanako­dunk, mégiscsak befut, bete­gen, otthonhagyva feleségét, gyereket, gondokat. A kisállomáson csak három Vontszemü vár a villamosmeg­állónál. — Ketten bementek a város­ba, nem tudtuk• mire vélni a késésieket. — Jóságos ég! Ezt többen mondják. Irány az állomás étkezdéje. Csupa maradék, amit esznek: fasíro- zott gombóccal — de péntek délután van, és a szakácsot bizonyára ez izgatja a legjob­ban. Mire a két Vontszemü gye­rek megjön, mindenki a helyén van, indulhatunk. Irány: Trno- vec had Váhom jTornócf.-O— — „Csákalam" — ezt Galán- tán a buszból kiáltják egy kis­lány felé, akiről csak én nem tudom, hogy Irmuska, az együt­tes egyik énekesének a leánya. Hetedikes, és most ö is jön anyukájával. A pár perces vá­rakozást a ház előtti két meggyfa sínyli meg. — Lajos, húzass odébb egy kicsit, ott pirosabbak... Lajos bácsi begyújt, a busz odébb áll, még egy pár szem, így a buszból —. ülve — uz ablakon -át ■ rettentő kényelmes, és főleg ai ember nem töri a nyakát. De itt van Lajos bácsi, ö és a busz annyira a Szőtteshez tartozik, hogy akár nekik is kijárna a diétapénz. Az autó­buszt sofőrrel együtt a Szül les a öenkovcei szövetkezettől bérli. Lajos bácsi szombat-va­sárnaponként fuvarozhatná a szövetkezet tagjait kirándulá­sokra meg egyéb helyekre. A borravalókból akár második ke­resete Is lehetne. Hogy mtért nem csinálja? Nem tudja, épp­úgy, mint ahogy az együttes tagjai sem tudják, miért áldoz­zák szombat-vasárnapjukat és úgyszólván minden szabad ide­jüket a népművészetnek. Közben megérkezünk Trno- vecre. Míg a két „főnök“ Intézke­dik, elöl a buszban valaki „ak­váriumot“ fedez fel, és sokáig ez marad a tréfálkozás közép­pontjában. A busz lámpában már évek óta gyűlhetett a viz. Jó helyen volt, senki sem bán­totta, csak épp most. G. Mol­nár, az együttes konferanszlé- fa csavarhúzóval lát munkához. A többiek bíztatják, a csavar azonban szívósabb. Az „akvá­rium“ marad. — Gyerekek, lemondták az előadást, pakolhatunk... A bejelentésen mindenki mo­solyog, a járadtabbja sóhajt, még tréfának is rossz. De jön Quittner és Gellért: valóban le­mondták az előadást. — Megbolondultatok, vagy mi? A többség csak akkor hiszi el igazán, amikor a busz in­dul — visszafelé. — Hát még ilyen sem volt. Az, már viszont igen, hogy a közönség H-t&l 10-ig’- várt ránk. Látom, hogy senkit sem hagy hidegen, a trnoveci népművelők döntése. Nem szeretnék általá­nosítani, de rettentően ide kí­vánkozik egy-két mondat. Már csak azért is, mert szükséges­nek tartjuk, hogy lapunk a fia­talok kötelességei mellett ér­dekeivel és emberi mivolt juk­kái is foglalkozzék. Népműve­lés, népnevelés. Rendben. Az egyik oldalon itt egy csomó igyekvő ember — hangsúlyoz­zuk, fiatal!, akiket az időseb­bek szívesen szidnak, hagyomá­nyaink ápolásával, tisztelésével kapcsolatban leginkább! — és a másik oldalon senki. Még a népművelést szavakkal hirdetők sincsenek. Trnovecen ez így volt, másutt bizonyára nem. Az ok: késett a Szőttes, ha- zaküldtük a közönséget. Miből él a Szőttes? Az együttes a CSEMADOK KB népművészeti csoportja. Hiva­tásos művészekként csak a ze­nészek szerepelnek, a tánco­sok, énekesek nem. ök csak turnék alkalmával, egyszer-két- szer évente részesülnek pénz­jutalomban. Ennek ellenére nem vehetnek részt műkedvelő versenyeken, mivelhogy fellé­péseik száma évente több mint hetven. — Tényleg, hány fellépése volt a Szőttesnek ez ideig? — Mire a riport megjelenik, már háromszáznál is több lesz, — válaszolja az együttes mű­vészeti vezetője, Quittner János. A Szőttes tagjai azt mondják, ő az együttes lelke. Nélküle a szétesés után sohasem alakult volna újjá a csoport. Bizony már többször szétesőfélben volt. Ha két-három táncos kiesett — katonaság, házasság miatt —, a többieken máris pánik lett úrrá. — Vannak jelentkezők min­dig. fó táncost, énekest talál­ni azonban már nehezebb. Szi­gorúak a követelményeink. Es ez így van rendjén. Kik azok az emberek, akik hetente kis falukba, isten háta mögé hordják népünk kultúrá­ját, egyetlen jutalomért: taps­ért? Ritka pillanat: pihenés Ilonka: Magdi, a te üveged szófogadóbb.. Az előadás kezdete fél hétre volt kitűzve. Az együttes autó­busza pontban fé' hétkor ott állt a trnoveci k trház előtt. Nem volt kinek ..láncolniuk. —0— Az autóbuszban beszélgetünk. Kicsit lehangoltan, egymást buzdítva élményeket idézve. — Zsóka, mondd el, hogyan estél tánc közben a cimbalom alá... — Az is fó volt, amikor Csi- rike elfelejtette a dalszöveget... — Meg az is, amikor a lá­nyok a közönség öléből szedték össze csizmáik sarkát. — Es a közönség? — kér­dem. Másképp beszélnek művésze­tük kedvelőiről, mint azok, a- klk tudatában vannak annak, hogy művészek. Szőtteseket sok faluban dédelgetik, és szócsép- lésnél kifejezőbb az adat, hogy fellépéseik idejének felét Rá­adások“ töltik ki. Es a dédel- getés? Enni, inni adnak ne­kik — nem a hivatalos keret­ből, és megtörtént már, hogy egy fiatalember vendége volt az egész együttes. Születésnap­ját ünnepelte velük. Különben ott lenn a nézőté­ren bizony kevés fiatal szokott ülni... Ilonka, Zsóka, Csirike, Rizse... a nevek mögött lelkesedés, ön- feláldozás, optimizmus — fia­talok állnak. Diákok, akik vasárnap fellép­nek, az éjszakát a könyv felett töltik, mert hétfőn vizsgáznak, és nem szabad, hogy elhúzzák őket. Ezt az együttes belső tör­vényei tiltják. Alkalmazottak, akik még szabadságukat is a turnékra áldozzák. Családosak, akik ha valamit tesznek az együttes érdekében, azt mindig családjuk rovására. Magukból adnak, ha megszólalnak a szín­padon, ha perdülnek vagy éne­kelnek. Mégis: miért? — Mert szeretjük azt, amit csinálunk — így mondta Pe­reszlényi Irénke Patincén, az együttes aznapi szálláshelyén. A többiek egyetértőén mosolyog­tak. —o— Másnap délelőtt a táncosok „fogyókúráztak". így hívják próbáikat, amelyek megszaba­dítják őket a fölösleges kilók­tól. Míg ott voltam, az együttes az üveges táncot próbálta. Csak egy üveg törött össze. Az >'s üres volt. Nem volt 'hőség, arcukon mégis gyöngyözött a veríték... Zácsek Erzsébet — ------------ új ifjúság 5 — E GY FALU SZISZ-SZERVEZETÉNEK KULTÜRTEVÉKENYSÉ- GÉRŰL Munka j és szórakozás Az okod (Ekecs] szövetkezet fiatalja! országszerte is­mertek kezdeményezéseikről. Legutóbb a szövetkezet f#jí­brigádja fordult felhívással Szlovákia mezőgazdaságban do-lgozó fiataljaihoz. Látogatásunkkor azonban a szervezet kultúrtevékenysége érdekelt bennünket. Rasztgyörgv Ági­val, az Ifjúsági szervezet aleinökével arról beszélgettünk, mennyire összefügg a kettő: a munka és a szórakozás, a gazdasági eredmények és a kultúrtevékenység. — Május 17-én avattuk a falu ifjúsági klubját. Csaknem három hónap leforgása alatt alakítottuk át a kultúrház egyik helyiségét a fiatalok klubjává. Társadalmi akció ke­retében végeztük el a munka nagy részét, de sokat segí­tett bennünket a falu vezetősége, és természetesen a szö­vetkezet is. Tőlük kaptuk a klub 16 OOÓ korona értékű berendezését: asztalokat, székeket, könyvszekrényt... — Van Is benne valami? — Még nincs sok könyvünk, mindössze negyven: fele magyar nyelvű, „fple . szlovák, a' SZÍSZ kerületi bizottságá­nak ajándéka. Megígérték, hogy televíziós készüléket, le­mezjátszót és magnetofont is kapunk a közeljövőben. — Mindez szükséges ahhoz, hogy egy SZlSZ-alapszerve- zet jó kultúrmunkát végezzen? — Is, is. Hogy a fiatalok valamit adhassanak a falunak, mert hiszen ez kellene, hogy kulturális tevékenységük súlypontja legyen, szükséges, hogy a maguk módján ők is kiszőrakozhassák magukat. — A maguk módján. Ez mit jelent? — Eltérőt az idősebbek szórakozási módszereitől. Beat­zene hallgatása, tánc, ki mit tud-versenyek meg Ilyesmi. Ez képezi majd az Ifjúsági klub kultúrtevékenységének nagy részét Is. — Ezek a rendezvények képezik talán tevékenységük könnyebb, „passzív“ oldalát.. — Mi is így reméljük. Mielőbb szeretnénk berendezni a könyvtárat. Vannak jó szavalóink, tánccsoportunk, akik bizonyára kitünően érvényesítik majd képességeiket a klub­ban és a falu előtt. Aztán szeretnénk rendszeresíteni a klub „kultúrszerdáít“ Is. Eddig ugyan még csak egy elő­adásunk volt, dr. Kapsa jött el közénk az elsősegélynyúj­tás problémáiról beszélt telt ház előtt, de távlati tervünk­ben máris több fró-olvasó-találkozó, zenei és tudományos előadás szerepel. Ha akad megfelelő számú érdeklődő a tánciskola.iránt, akkor azt ts nyélbe ütjük. Nem kérdem: Ez minden? Már majdnem soknak talá­lom, amit Ági elmondott. Okočon megvannak annak a fel­tételei, hogy a fiatalok munka után pihenhessenek, szóra­kozhassanak. Rajtuk múlik, mennyire élnek a lehetőségek­kel... -ze­Az elmúlt évadban a MATESZ nagy sikerrel mutatta be Hollý — A furfangos diák cínui színművét. Képünkkel er­re az előadásra emlékezünk (Sipuss Ernő, Fazekas Imre, és Tóth László) Li E napokban jelent meg a Madách Könyvkiadónál Bari] Imre: Emberek, akikkel találkoztam című riportgyüjte- ménye. A jól ismert csehszlovákiai magyar publicista, akinek kél könyve is jelent már meg ebben a műfaj ban évekkel ezelőtt (Barangolás Holnapországban, Tegnap és Holnap közötti, nevezetes kortársaival való találkozásait gyüj tötte össze ebben a kötetben. — Emberek, akikkel találkoztam? — kérdezi a szerző s így válaszol: — Nagyon sokan voltak. Az élet álarcos farsangi menetében szomorúan bandukoltak vagy vidám tánelépésekkei szökkentek előre. Politikusuk, koncentrációs táborok hajdani lakói, festők és táncusnók, hegedükészítö mester és hárfaépito, restaurátor és állatszelídítö. színész és rendező adnak randevút egymásnak e kötet lapjain, vallanak önmagukról, küzdelmes sorsukról, hive tásuk iránti szeretetükröl. — E találkozások nem voltak véletlenek — írja a szerző. Mert útjaim végtelen során Lévától Bukharáig, Pozsonytól Pá­rizsig és Londonig meg az apró délvalesi Ogmor by Sea-ig ke resve kerestem az embert, aki több volt, mint csak érdekes. Kerestem az embert az utcán, a munkahelyen, a villamoson a vonalon, a gőzhajón, a repülőgépen. Kerestem az embert, aki nemcsak színész, festő, orvos, író vagy muzsikos, hanem azon túl ember is. Barsi Imre „Emberek, akikké] találkoztam" című riportkönyve tanulságns szórakozást ígér minden olvasónak. A Madách és a Móra Könyvkiadó közös gondozásában jeleni meg Rudyard Kipling világhírű ifjúsági regénye. A dzsun­gel könyve. A bozótban megreccsennek a bokrok, és Farkas apó ugrásra készen, szinte a levegőben torpan meg, mert egyenest az orra elolt egy alacsony ágba kapaszkudva meztelen kisgyerek áll Soha ilyen pici, gödrös húsú embervakarcs nem kerüli még éjnek idején iarkas barlangjába. — Éppen hét óra volt, ju meleg este borult a Sziuni dum bokra: Farkas apó fölébredt nappali álmából, vakarózott, ásí tozott, s egymás után nyújtogatta ki a mancsait, hogy az ál mosságot kirázza belőlük. Farkas anyó ágy hevert, hogy nagy szürke orrát keresztiilfektette négy Itancúrozó visítozó köly kén. A hold beragyogni! a barlang száján, ahol a farkaxcsa iád lakott. — Aliit! — szólalt meg Farkas apó. — Ideje már. hugy va dászni induljak. Akik Indiában jártak, és sokáig éltek a dzsungel közelében mind azt állítják, hogy ez a táj semmi máshoz nem hasonlít ható. Rudyard Kipling is Indiában látta meg a napvilágot, abol apja — angol szobrász és festő — azért telepedett meg. hugy felkutassa India művészetét, az őserdő mélyén rejtőző csodá kát. Benedek Marcell ihletett tolmácsolása, Weöres Sándor gyű nyörü versfordításai és Szántó Piruska rajzai teszik felejthe tetten olvasmánnyá A dzsungel könyvének mostani kiadását S ha már az Ifjúsági irodalomnál tartunk: a Móra Ferenc Könyvkiadó népszerű „Vagy embereit élete“ sorozatában két izgalmas életrajzi regény is megjelent. Az egyik Száva István: A nagyságos fejedelem cimü Írása, a másik Erdödy jánus: Sasoknál magasabban című könyve. II. Rákóczi Ferenc a magyar szabadságkiizdelniek legendás alakjává vált ..nagyságos fejedelem“ élete pereg le az első oldalain Kalandos élei, melynek legfőbb állomásai: Munkács vára. Bécs városa, Magyarország északi és keleti tájai. Fran daország és végül Rodostó. Dicsó korszak, nagyszerű emberei nek dicsőségét zengi Száva István posztumusz müve. melynek utolsó bekezdését idézzük ízelítőképpen: — 190B októberében huziák haza a csontokat. Budapesten tíz és tízezrek álllak némán sorfalat, mialatt a menet a fejede­lemről elnevezett álon elvonult II Rákóczi Fnrenc, Zrínyi Ilo­na Bercsényi Miklós, Rercsényiné Csákv Krisztina és Sibrik Miklós tetemét a kassai dómban, Thököly Imre maradványait pedig a késmárki lutheránus templom kriptájában helyezték el Igazi lakhelyük azunban a magyar nép hálás emlékezetében és szívében van. Nem kevésbé dicső alak Erdódy |anos: Sasuknál magasab ban című történelmi regényének a hőse: Hunyadi Mátyás. — Ilyen vata a mi királyunk, melynek emlékezete örökétig lészen a magyaroknál, és kívánsága ennek a vitéz hollónak. Saskeselyüket kergetelt. és azoknál magasabban járt vitézség gél, serénységgel. untalan szorgalmatos fáradsággal...“ — idézi a szerző mottóként Zrínyi Miklós: Mátyás király életéről való elmélkedések cimü írásának egy részletéi, s ugyanez írás­sal végződik a regény: — Ilyen vala a mi királyunk... Ölet senki meg nem győzte az ű udvara Mars oskolája volt, az ö tekintete oroszlánt ha­sonlított. az ó állandósága és hadi tudománya mindent megha­ladott. az ö jóságáért a föld jól termelt... Hyen állapottal voll a mi királyunk, ilyen dicsőségben meg is holt. azért az ő ne­ve fog örökké lenni becsülettel és tisztességgel. \

Next

/
Thumbnails
Contents