Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-25 / 30. szám

6 új ifjúság A tömegsportért és a kultúráért! Táborozzon a THALIA művészeivel! A košicei Thália Színpad mellett működő Csehszlovák- Szovjet Baráti Társaság helyi mnportja szép kezdeménye­zéssel fordult a košicei városi bizottsághoz. Hogy eddigi munkáját színesebbé és vonzóbbá tegye, nyári táborozáson kívánja tagjait és az érdeklődőket megismertetni a szerve­zet céljaival, a szovjet irodalom értékeivel, a szovjet tu­domány újabb eredményeivel... A táborozást jasovon (jászon) rendezik, s azokat a fia­talokat és idősebbeket kívánják „csoportosítani“, akik sze­retik a turisztikát és a kultúrát. Szó esik például arról is, hogyan lehetne Fábry Zoltán munkásságát megismertetni a szovjet olvasóval. A résztvevők beszélgetésre hívják meg a Szlovák Nemzeti Felkelés és a partizánmozgalom harco­sait, bebarangolják a festői szépségű vidék történelmi ne­vezetességű részeit. A résztvevők augusztus 11-én gyülekeznének jasovon. a táborozás augusztus húszadikáig tart. Fontos figyelmez­tetés: csak az jöjjön, aki tud magával sátrat hozni, és gondoskodik az élelmezéséről isi Részletes felvilágosítást a Thália Színpad košicei irodája ad. Ide kérjük küldeni a jelentkezést, és postafordulatával innen küldjük- majd a részieteket tartalmazó prospektust is. A cím: Scéna Thália, Košice, Tajovského 12. Az érdeklődők mielőbb jelentkezzenek, hogy időben meg tndjnk szervezni az érdekesnek ígérkező, újszerű, de a tradícióra épülő rendezvényt. MÁR CSAK EGY HÓNAP AZ OLIMPIA! Ötezer atléta viszi majd felváltva az olimpiai lángot, hogy az augusztus huszonötödikén este hét órakor Mün­chenbe érkezzen. A szervezőbizottság ötezernégyszáz olim­piai trikót küldött szét az egyes országokba. Szeretnék, ha minden futó egységes színű mezben futna. A tornanad­rágot és cipőt viszont maguk az atléták szerzik be. A olimpiai láng természetesen Görögországból indul. Tö­rökországon, Bulgárián, Románián, Jugoszlávián, Magyar- országon és Ausztrián át jut az NSZK-ba, a színhelyre. Egyre sűrűbben nyilatkozik a tévében Willy Daume, aki a szervezés és rendezés legfontosabb láncszeme. „Fáradt va­gyok. Nem tudom magam kialudni, de egyikünk sem bán­kódik emiatt. Azt szeretnénk, ha nagyon jól sikerülne az olimpia. Tudjuk, hogy Tokió és Mexikó felejthetetlen volt, de mi még többet szeretnénk." Az olimpia előtti napok Münchené nagyon érdekes. Egy­re több az olimpiai karikákkal díszített áruk száma. Mint képünkön látható, még az éjjeliedény falát Is a karikák díszítik. De lehet kapni olimpiai virslit és sört, cukorkát és tányérokat, söröskorsót és nyakkendőt, órát és táskát, sap­kát és zsebkendőt, női fehérneműt és fürdőnadrágot. Min­den az olimpia jegyében zajlik. Szállodát már hónapok óta nem lehet foglalni. Mindenféle szempontból rekordot dönt majd tehát a müncheni olimpia.. Nagyon érdekes az a csata, amelyet a müncheni prosti­tuáltak ügyvédei és a városi tanács képviselői vívnak. A városatyák be akarják zárni a világverseny napjaira ezt a „boltot“. Nem Illene bele az örömlányok partnerekre vadászása az olimpiai összképbe — érvelnek. Az ügyvédek viszont — ugyancsak logikus mődon — azt mondják, hogy az olimpiának sok vendége lesz, és nem csúcsot dönteni érkezik mindenki Münchenbe. A vita egyelőre nem dőlt el. Ugyancsak érdekes fejlemények várhatók a bajor sör körül is. Tavalyhoz viszonyítva 5 százalékkal nőtt a ter­melés. de a gyártási költségek Is nagyobbak lettek. A sörgyárak nem dolgoztak a remélt haszonnal. Már ebben az évben várható, hogy a konkurrencla olyannyira kiéle­ződik, hogy valamelyik sörgyár „összeroppan“. A tulajdo­nosok éppen az olimpiai vendégektől várnak bizonyos se­gítséget. Nem kétséges, hogy a jó sör nagy érdeklődésnek örvend majd a vendégek körében. (klochan) Egész biztosan egyetlen olyan ember sem akadna Európában, aki a münche- ií) ni olimpiai játékok helyett a prešov! (Eperjes) „olimpiát“ választaná. Sőt! 1 Szinte meg is kérdeznék, milyen az a Š prešovi „olimpia“? A csehszlovák újságolvasó könnyű- I szerrel tudna rá válaszolni, ha július­ban figyelte volna lapjaink sportanya­gát. Prešovon immár harmadszor rendez­ték meg a SZISZ Pionírszervezete nagy­ig díjáért kiírt versenyeket, az úttörők ösz- '■ szecsapásait. k. Atlétikában, úszásban, kerékpározés- “‘ban, sakkban, asztaliteniszben mérte ösz- sze tudását nyolc ország úttörő-váloga- *tottja. Volt külföldi vendég — méghoz­zá a francia küldöttség vezetője —, aki nem hivatalos Európa-bajnokságnak ne­! vezte a prešovi rendezvényt, mert egy­re nagyobb népszerűségnek örvend kül­földön is. Nem árt, ha néhány mondat­ban összefoglaljuk az úttörők olimpiá­jának rövid történetét. A „történet“ tu­lajdonképpen pofonegyszerű: az ötletet ■ támogatni kezdte az ifjúsági szövetség vezetősége és néhány lelkes sportember, mint például Gabo Želenay, a Csehszlo­vák Rádió ismert sportriportere. A szer­vezés hálátlan, de nélkülözhetetlen mun- I kája következett, és ugyanakkor postára I adták az első meghívókat. Az eredmény I — és ezt főleg most, a harmadik évfo- I lyam sikere után jogosan megállapíthat- I juk — minden várakozást felülmúlt. Az ötlet egy valóban európai méreteket öl­tő viadal magva lett. Ami pedig az ered­ményeket illeti? Említsük meg a szov­jet Szorokin idejét a 100 méteres gyors­úszásban — 56,8 mp, és a magyarorszá­gi Gubán teljesítményét a női magas­ugrásban: 167 cml Az úttörők nagydíjának rendezvényeit figyelve egy sereg érdekességet tapasz­talhatott az ember. Mindenekelőtt meg­állapíthatta. hogy a „mai“ fiatalok még sudárabb, még nagyobb növésűek, mint elődeik voltak, fizikailag szinte felnőtt embereknek látszanak. Elég lesz talán erre a fényképre nézni (három részt­vevő böngész rajta egy lapot) és nem is kell több kommentár. Megállapíthatta továbbá, hogy ezek a tizenévesek imádják ugyan a sportot, de mégsem olyan megszállottái, mint vala­mikori elődeik az ötvenes években. Sze­retnek és tudnak is sportolni, de nem hoznak érte olyan áldozatokat, mint a sportmozgalom hőskorában élő elődeik. Igaz ugyan, hogy akkor sem televíziós adás, sem egyéb, ma már természetes­nek tartott kikapcsolódási lehetőség nem állt rendelkezésükre, de azért mégis­csak többet gyakoroltak edzésen kívül, mint a mostaniak. Az ember felteheti a kérdést: Mi a rokonszenvesebb és he­lyesebb? Lángolni egyetlen szenvedély­ért és azt a tökélyig fejleszteni, vagy belekóstolni ebbe ts, abba is? Erre a kérdésre tulajdonképpen csak a filozó­fia tudna válaszolni, az sem meggyőző­en. Prešovon is bebizonyosodott, hogy nem is az eredmények a lényegesek, hanem a részvétel. Igaz, hogy mindegyik or­szág jól akart szerepelni á nemzetek nagydíjáért kiírt versenyben, de a leg­fontosabb mégiscsak az volt, hogy ren­geteg barátság kötődött, rengeteg címet cseréltek a résztvevők. A megismerke­dés után levelezés útján ápolják majd e kapcsolatot. A nemzetek nagydíját a Szovjetunió nyerte. Jól szerepelt Magyarország, Bul­gária és Csehszlovákia is. Érdemes fel­figyelni egyetlen számadatra: a külön­böző, selejtező és egyéb pionlrversenye- ken, csak Szlovákiában mintegy negyed- millió úttörő állt rajthoz ebben az évbenl Nem kétséges, hogy ha sikerülne az úttörősportolók további szakmai fejlődését figyelni és irányíta­ni, Csehszlovákia sokkal nagyobb remé­nyeket táplálhatna az elkövetkezendő felnőtt olimpiákon. Érdemes felfigyelni arra is, amely az ez évi szlovák síbaj­nokság versenyein derült ki. Csaknem ötven úttörő — a döntőben szereplők — ugyanolyan kiváló minőségű léceken ver­senyzett, mint az olimpiai bajnok Raš- ka! Most bizonyára összeszorult azok­nak az idősebb embereknek a szíve, a- kik valamikor rongylabdával kezdték... Prešovon persze nem rendeztek síbaj- p.okságot. de a közbeiktatott adatok rá­világítottak a lehetőségekre. Szép volt az úttörők olimpiája. Az indulók számá­ra minden bizonnvai felejthetetlen. A kelet-szlovákiai város kiválóan vizsgá­zott: egyetlen panasz sem futott be a rendezőkhöz a 10 nap alatt! A tervek szerint jövőre még nagysza- básúbb lesz a negyedik évfolyam és az eddigi rendezvényekre a jubileumi, ötö­dik verseny teszi fel majd a koronát. Aztán kisebb szünetet terveznek; 1974- től kezdve kétévenként adnak randevút egymásnak Európa legjobb úttörő spor­tolói, akik közül addig Szorokin vagy Gubán már a felnőtteknek Is nagyon ko­moly ellenfele lehet. (bt) LABDAJÁTÉKOK AZ OLIMPIÁN Az USA, Magyarország és a Szovjetunió a leg eredményesebb Kétségtelen, hogy a labdajá­tékok a világ legnépszerűbb sportágai. Ennek ellenére csak nagyon nehezen harcolták ki helyüket az olimpiai játékok műsorában. Röplabdában és ké­zilabdában csakugyan a világ legjobbjai találkozhatnak négy- évenként, de kosárlabdában és futballban, ahol létezik nyílt professzionalizmus, ez már nincs így. És mégis, az utóbbi­nak van a leggazdagabb olim­piai története; napjainkban a- zonban vita tárgya, hogy sze- repelj'en-e egyáltalán az olim­pián a labdarúgás. Kezdjük te­hát olimpiai történetünket a világ legelterjedtebb játékával, a futballal. ' MAGYARORSZÁG VEZET 3 ARANNYAL 1908-ban szerepelt először olimpián a labdarúgás, s a ti­zenkét aranyérmen nyolc or­szág futballistái osztoznak: Ma­gyarország (3), Nagy-Britannia, Uruguay (2—2), Svédország, Szovjetunió, Belgium, Jugoszlá­via, Olaszország. Magyarország 1952-ben, 1964-ben és 1968­ban végzett az első he­lyen. Eredményei a dön­tőkben — 1952: Jugoszlávia 2:0 (0:0-ás állásnál Puskás 11-est hibázott), 1964: Csehszlovákia 2:0, 1968: Bulgária 4:1. Csehszlovákia kétszer ját­szott a döntőben, de csak egy­szer kapott ezüstérmet. Hogy miért, arrál Josef Läufer, az ismert cseh sportriporter így ír: „Az antwerpeni'olimpiai tor­nának 15 résztvevője volt. Ju­goszláviát 7:0-ra, Norvégiát 4:0- ra, Franciaországot 4:l-re győz­tük le. Utána „háborgó“ kör­nyezetben álltunk a belgák el­len. A találkozót az angol Le­wis vezette, aki nagyon részre- hajlóan bíráskodott, s megadott a hazaiaknak két szabálytalan gólt; s ráadásul jogtalanul ki­állította Steinert. A csehszlovák csapat a 36. percben 2:0-ás bel­ga vezetésnél levonult a pályá­ról. A fanatikus nézőközönség megbecstelenítette a csehszlo­vák zászlót, aminek diplomáciai utóhangja is volt: a belga mi­niszterelnök kénytelen volt bo­csánatot kérni a csehszlovák nagykövetségen. Egészen a 30-as évekig az olimpiai labdarúgótorna volt e sportág legnagyobb világese­ménye. A VB megszervezése után azonban fokozatosan ha- nyatlani kezdett a színvonal. Egy időben csak azok a futbal­listák rajtolhattak az olimpián, akik nem vettek részt a világ­bajnokságon, tehát nem talál­koztak a profikkal. Később ha­tálytalanították ezt a szabályt; így bármely ország a nagyválo­gatottját is elküldheti. Minden bizonnyal az olimpiai mozgalom vezetői így akarnak ismét ran­got adni a futballnak az olim­pián. Mert mégiscsak paradoxon helyzet volt, hogy míg más sportágakban a legjobbak ver­senyeztek, addig labdarúgásban nem. Másodszor 1964-ben szerepelt döntőben a csehszlovák csapat. Itt csak egy félidőn át tudott lépést tartani a magyarokkal, majd 2:0-ás vereséget szenve­dett, főleg a kitűnő formában játszó Bene jóvoltából. A mün­cheni olimpiára nem jelentke­zett Csehszlovákia, így utolsó szereplésünk a szerencsétlen mexikói volt, ahnl szenzációs l:0-ás vereséget szenvedtünk Guatemalától. HITLER KATONAINAK KEDVENC JÄTÉKA A második világháború előtt a kézilabda volt Hitler hadse­regének a legkedvesebb játéka. Talón éppen ezért csak három ország vett részt 1936-ban az olimpiai tornán (Ausztria, Svájc, Németország). Talán ép­pen ezért tartott 36 évig, míg újra visszakerült az olimpiára. Közben a nemzetközi szövetség tagállamainak száma 49-re sza­porodott. Az NSZK-ban nem tit­kolják, hogy hazai környezet­ben, fanatikus nézők előtt (az NSZK-ban óriási népszerűség­nek örvend a kézilabda) arany­éremre pályáznak. De hát Itt vannak a jugoszlávok, az NDK beliek, a románok stb. A ké­zilabdázóknak elsősorban arról kell1 gondoskodniuk, hogy tel­jesítményükkel biztosítsák a sportág olimpiai jogosságát. KÉT EZÜSTÉREM RÖPLABDÁ­BAN Nem túlságosan gazdag a röp­labda olimpiai története sem. Először Tokióban (1964) küz­döttek az olimpiai érmekért, a- hol Csehszlovákia ezüstérmet nyert a Szovjetunió mögött. Nagy küzdelemben szenvedett egyetlen vereséget válogatot­tunk a híres Csesznokovot és Vaszkobojnyikovot felvonultató szovjet csapattól (2:3). Ma­gyarország a hatodik lett. Mexikóban még kedvezőbb volt a helyzet az aranyérem megszerzésére. Csapatunk hét ellenfelet győzött le, egymás után, de a torna végén jelent­keztek a fáradtság jelei, s fgy kikapott a gyengébb Lengyelor­szágtól, majd az utolsó mérkő­zésen, amelyen az aranyérem sorsa dőlt el, a Szovjetuniótól is. Végül bronzérmet szerzett válogatottunk a Szovjetunió és Japán mögött. Ugyancsak Len­gyelországtól kapott ki női csa­patunk is, mely nyolc részvevő közül hatodik lett. Magyaror­szág nem rajtnlt Mexikóban. Egyébként Tokióban a japán, Mexikóban a szovjet lányuk győztek. AZ USA VERETLENÜL A férfi kosárlabda hét olim­piai története nagyon „unal­mas“ (1936-ban szerepelt elő­ször az olimpián). Mind a hét­szer az Egyesült Államok csa­pata lett az első. ötvenkét mér­kőzést játszott és — ötvenkét- szer győzött. A poataránv 4098: :2041 az amerikaiak javára A harc tehát csak a második iie lyért folyt. Egyszer Kanada. Franciaország és Jugoszlávia nyert ezüstérmet, a Szovjet­unió pedig négyszer szerzett második helyet. Az USA-ban mindig nagy je­lentőséget tulajdonítottak az olimpiai kosárlabdának. Álta­lában erősebb csapatot küldtek az olimpiára, mint a VB re A kosárlabda óriási népszerűsége következtében sohasem jelen­tett gondot az amerikaiaknak összeállítani egy erős amatőr csapatot, annak ellenére sem, hogy a legjobbak a profik kö­zött játszanak. Csehszlovákia Melbourne. To­kió és Mexikó kivételével részt vett minden olimpián 1936 ban és 1948-ban a negyeddöntőbe került. Helsinkiben a selejte­zőkben kiesett. Róma jelenti a legsikeresebb állomást: az ötö­dik helyért vívott küzdelemben 98:93-ra legyőztük Jugoszláviát.'' Magyarország részvétele és he­lyezése: London — 16., Helsin­ki — az előmérkőzésex után kiesett, Róma — 9., Tokió — 13­A női röplabdázók már ki­harcolták helyüket az olimpián, a kosárlabdázónök csak most várják a premiert: 1976-ban sze­repel először női kosárlabda az olimpián. Tomi Vine« i MÜNCHEN VAGY PREŠOV?

Next

/
Thumbnails
Contents