Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-04 / 27. szám
4 új ifjúság rádió minden reggel bejelent valami szörnyűt a világból, a tévéhíradó szinte minden este beszámol róla a filmriportokban: földrengés Japánban, árvíz Dél- Amerikában, pusztító erejű szél vihar itt, ott vagy amott. Itt, ott vagy amott, de mindig messze, sohasem Gömör- ben. Az itteni ember a föld egyik legnyugalmasabb és legszebb pontján figyeli fehér füsttől gomolygó almafáit, ta- vasz-lobbantotta virágait, a zölden duzzadó salátát a kertben, az eprek piros bójáit, hallgatja énekesmadarait, ezeket a repülő drágaköveket. A gömöri ember jó ember. Szilvóriummal kínálja alkalmi vendégét, a szalonna vagy a kolbász is előkerül a padlásról, és poharazgatás közben előbukkan a földrengések, árvizek, szélviharok témája. Előbukkan, de a szívbe azért mégsem markol véres körmökkel. Japán, Dél-Amerika, Csile m"sz- szire van, errefelé a sz'- jó kanyarog, a föld — Ián az ég? — akkor re, pán, ha a kedvenc csapa, szöges az ellenfél hálójába, és a tévékészülékek mellől rikolt va ugranak magasba az itteni szurkolók. A gömöri ember 1972 tavaszán értette meg, mit jelent egyetlen mondatnyi hír a rádióból: „Kilépett medréből a Sajó és elárasztotta Rožňava (Rozsnyó) és Plešivec (Pelsőc) környékét.“ —O— Coltovőn (Csoltó) már csaknem a főutat nyaldosta hatalmas nyelvével az árhullám, a- zon a napon. A labdarúgópálya víz alatt állt, a két kapuból csak a felső léceket lehetett látni, és ezt figyelhettük meg a szomszédos Bohuňovón (Le- kenye) is, de ott már a házak falait mosta a víz, megriadt emberek futkostak Ide-oda, visító malacot markoltak erős kezek, mentették, ami menthető. A Košice felé vezető főút Ple- šivecen járhatatlanná vált. A Sajó elöntötte a közlekedés e- me nagyon fontos részét, megrekedt gépkocsik álltak a kipufogócsöveket elárasztó vízben Most már az utazó is érezni kezdte, mi történik. Most már az idegen Is tudatosította az ittlakóik fájdalmát, az elárasztott kerteket, réteket, szántóföldeket figyelő lakosok sét, almafák tárták szét kar- bánatát. a házaikból legszükségesebb és legértékesebb tárgyakat mentő idősebbek és fiatalabbak gondját. A tél itt is csapadékmentes volt. Az időjárás rossz tervezőinek bizonyult és tavasszal szórta le esőit a téli hópihék helyett. A kiskerteket fedettlenül hagyta a szűkmarkú tél, tavasszal viszont zúgva tört be a víz mindenüvé, hogy megkeserítse a mindennapokat. A réteken szinte hallani lehetett a piros és kék tüzű virágok meg a víz összecsapásának sistergé- jaikat, segítséget kérve.-0A kár többmilliós. Az árvíz idején és közvetlenül utána napokig szünetelt az áramellátás, ihatatlanná váltak a kutak vizei, megrongálódtak az utak, az alámosott vasúti töltést meg- kellett javítani, nem közlekedhettek a vonatok, megszakadtak a telefonvezetékek, a réteket és földeket telehordta szennyel a víz. Plešivec és Rožňava környé kén a szomorú tavasz után szó morú nyár várható. Az igére tesnek mutatkozó termés nem hozza majd a kívánt és elvárt hasznot, ki-ki házának reparálásán fáradozik, és szinte min denki azon töpreng, szabályozzák-e végre a Sajót, elkerülhető lesz-e a jövőben az árvízve szély? —0— A kormány miniszteri szinten foglalkozott az árvízzel és következményeivel, és bizonyé ra mindent megtesz azért, hogy az árvíz sújtotta lakosság, az itt lakó szlovákok és magyarok ne kerüljenek még egyszer a Sa jó szeszélye folytán az utcá ra. A kormány azonban nem oldhat meg minden kérdést, minden problémát. Van itt mun ka mindennap bőven. Jánosdeák László, a Plešivec! titkára mondja: „Több brigádot szerveztünk már, szívesen vesszük, ha a fiatalok segítenek. Mostani legfontosabb munkánk: a rétek tisztítása. Az ár szennyel, különféle tárgyakkal szórta tele rétjeinket, és ezeket a területeket csakis kézi munkával lehet megtisztítani. Megrongálódott utalókkal is akad elég munka. A planírozás és kőhordás fontos feladat.“ Az Oj Ifjúság a fiatalok lapja, olvassák az árvíz sújtotta terület fiataljai Is. Ügy érezzük, az itteni SZISZ-szerveze- tek felhívással fordulhatnának Szlovákiában élő társaihoz, és néhány napos brigádmunkára hívhatnák őket. Bizonyára akadnának, akik eljönnének segíteni és a hasznosat összekötnék a kellemessel: megismerkednének a festői szépségű Gömör- rel. Azzal a vidékkel, amely min dig szívesen látja az arrajárót, kivált akkor, ha az — ráadásul — segítő kezét is kinyújtja feléje. BATTA György FELHÍVÁS Mi, a Dunajská Streda-i járás Hubicei Állami Birtokán dolgozó kombájnosok tudatosítjuk azt a nagy felelősséget, amely az aratásban ránk hárul. Tudjuk, hogy az esőzések következtében a gabonák országszerte megdőltek, és ezért fontos lesz, hogy minden fiatal, aki a kombájnokon dolgozik, tudása és ereje legjavát adja a gabonafélék gyors betakarításához. Az idei a- ratfis igényes lesz munka- szervezés szempontjából is, és ezért minden percre szükség lesz, hogy a betakarítást a legkisebb időveszteséggel tudjuk véghezvinni. Jól tudjuk azt is, hogy minden évben egymillióháromszázezer tonna gabonát kénytelen az ország vásárolni, és ezért felhívjuk a kombájnosokat, a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjait és a szervezeten kívülieket is. bogy kapcsolódjanak be az idei, 1972-es aratási versenybe. Hívunk mindenkit, hogy saját munkahelyén járuljon hozzá, hogy a kombájnok kiesése minimális legyen, a megválasztott technológiai eljárás megfelelően igazod jók a gabonafélék állapotához, és a szemveszteség ne lépje túl a 2 százalékot. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindenki, aki egységes földmüvesszövetkezet- ben, állami birtokon, traktorállomáson dolgozik, csatlakozik a felhívásunkhoz és a feladatait becsülettel teljesíti. A Hubicei Állami Bírtok mellett működő SZISZ- azervezet tagjai ,oltári barátom üdülőt é- jpít. Élvezet nézni, mily szorgalommal és odaadással. Minden szabad •idejét, de még gondolatait is a viskónak szenteli, és lélekben már a hétvégi kiruccanásokra, családi és baráti kirándulásokra gondol. Múlt pénteken munkából hazajövet, találkoztam barátommal. Csomagot cipelt a hóna alatt, másik kezében pedig aktatáskáját szorongatta. — Tudod — folytatta alig megkezdett _ beszélgetésünket —, holnap fedelet adunk a „kicsinek“ — így becézte bizalmasan az üdülőt —, és hát egypár szegre menthetetlenül szükség lesz. Üzemünkben mázsaszámra használjuk. Mit számít ehhez viszonyítva ez a 2- 3 kiló?! — s közben bizalmasan a hóna alatti csomagra fordította szemét Féltettem Jó barátságunkat, ezért nem vitatkoztam vele. De annál többet önmagámmal. Barátom a munkahelyéhez való viszonyát az „üzemünk“ szóval fejezte ki, vagyis a „mi“ üzemünk annak a csoportnak a „tulajdona“, amelyek az ü- zemben dolgozik. A Zolié is. Ebből a közös tulajdont képező üzemből egy parányi részecske — szeg képviseletében — az „enyém“ lett tehát a másé, nem a „miénk“ már, hanem csak az „enyém“. Miben rejlik ez a minőségváltozás? A szeg minősége a helyzet változásával nem változott. A szeg szeg marad az üzemben is, barátom tulajdonaként is. Változott azonban a tulajdonjog formája. Nem a tárgy maga, hanem az ember viszonya a tárgyhoz változott. Adott esetben látszólag még csak gazdát sem cserélt a tárgy. Eredetileg a „miénk“ volt, tehát bizonyos mértékben az „e- nyém“ is, én is tulajdonosa voltam, most pedig csak én vagyok a kizárólagos tulajdonos. Kapitalista társadalmi rendszerben a tárgynak ilyen helyzetváltoztatása más viszonyokat eredményez. Ott az tízem az „övé“, a kapitalistáé, vagy kapitalistáké, az „övéké“ Ott a szeg helyzetváltozása a tulajdonjogi viszony változását is maga után vonja. De a szocialista társadalmi rendszerben ez a viszony nem alakul ilyen egyszerűen. Ha tehát a szocialista termelési és társadalmi viszonyok feltételeiben élő barátom a közös tulajdonból átvitt valamit Vallomások Zoltán barátomról az egyéni tulajdonba, ez nem ugyanaz, mint amikor a kapitalista egyéni tulajdonból átviszünk valamit egy másik e- gyéni tulajdonba. Náluk a termelési folyamat eredményeivel a magántulajdonjog a- lapján a termelési eszközök tulajdonosai rendelkeznek. A termelési folyamat végrehajtói — a munkások, alkalmazottak — és szervezői — a mesterek, igazgatók — mint nem tulajdonosok nem beszélhetnek bele az elosztási folyamatba. Nálunk a termelési folyamat e- redményeit a közös tulajdonjog alapján osztjuk el a termelési folyamat szervezőinek közvetítésével és a közös háztartást képviselő állami költségvetés útján. Ez már nem az „enyém“ és az „övé" közötti törvényszerűleg ellentétes viszonyt vált ki, hanem az „e- nyém“ és a „mienk“ közötti — ugyancsak törvényszerű — baráti viszonyt eredményez. A szocializmusban annyival több anyagi javam lesz „nekem", amennyivel szaporodik a javak mennyisége „nekünk“. Ha a „miénkből“ a társadalmi elosztási szabályok megkerülésével átviszek valamit az „e- nyémbe“, az csak látszólagos szaporulata az én anyagi javaimnak. Élő példa erre egységes földművesszövetkezeteink tapasztalata. Abban a szövetkezetben, melynek vajúdási Idejében a „miénket“ sokáig úgy értelmezték, hogy az „enyém“, és ennek folytán bármikor vihetek belőle, amennyit és a- mit akarok, sokáig nagyon kicsi volt a munkaegység értéke. Látszólag azzal, hogy a „miénkből“ az „enyémbe“ vittem át valamit, úgy nézett ki, mintha segítettem volna magamon, mintha többhöz jutottam volna. De anyag! helyzetemen Igazából és gyökeresen majd csak akkor változtattam, amikor a „miénk“ gyarapodott, amikor „csak“ az lett az „e- nyém“, ami a „miénkből“ a termelési folyamat eredményeként a részemet képezte. Ez a „csak“ többszörösen túlhaladta azt, amit azelőtt esetleg átvittem az „enyémbe“ az elosztási szabályok megkerülésével. Ilyen eredményhez jutottam az önmagámmal folytatott vitában. Zoltán barátom Időközben befejezte üdülővlskőja é- pítését. Egy ízben meg Is látogattam benne. Valóban szép. Pali „Oroszország jelenleg és a jövőben is a fa, szén, a- rany, ezüst és platina tárháza.“ E szavak mögött, amelyeket 1918-ban közölt a „Japán Üzletember“ című újság, valójában véve a Szovjet Oroszország ellen harcoló megszálló hadseregek célja volt, és hogy ezt elérjék, képesek voltak bármilyen módszerre. A megszállók nem egy gaztettet követtek el. Ezek közül említsük meg legalább a huszonhat ba kini vöröskomisszár esetét. Szörnyű kínzás után, 1918. szeptember 20-án Tig Jones brit kapitány parancsára mindnyájukat agyonlőtték. P. P. Rijabusinszkij, volt moszkvai bankár, aki a bolsevikok győzelme utfin Párizsba emigrált, külföldről igyekzett megvalósítani tervét, mégpedig úgy, hogy a bolsevista Oroszországot éheztetéssel akarta tönkretenni... (vl Amerikai, angol, francia és japán tisztek. Vezetésük a- latt a megszálló hadseregek csakhamar hatalmukba kerítették Oroszország nagy részét. ZENIT komárnói 'V; -- %*&.■ ' '■***' J hajógyárban A SZISZ komárnói járási bizottságán megtudtuk, hogy a járásban a hajógyárban van a legtöbb fiatal újító. Simon Ferenccel a hajógyár 17. részlegének SZISZ-el- nökével beszélgettünk a gyár „zentteselről.“ — Hány fiatal újítója van a gyárnak, és ki irányítja őket? — A kérdés második részével kezdem. A gyár szakemberiből alakult a fiatal szakemberek tanácsa (Ra da mladých odborníkov), amely tanácsot ad, foglalkozik az újítókkal. Bárki fordulhat hozzájuk ötleteivel, segítenek: főleg műszaki rajzok elkészítésénél, -gyártástechnológiában stb. A fiatal szakemberek tanácsé nak bíráló és segítő „jogai“ kiterjednek az egész já rásra. Hozzánk fut be a járás más gyáraiban és üze meiben beadott újítási javaslat. A ml gyárunk újítói nak zöme a technológiai részlegen dolgozik. — Mit jelent a gyár számára a Zenit-mo-zgalom? . — Pénzben kifejezve 137 586 koronát. Nem beszélve arról, hogy az embereket gondolkodásra serkenti, arra, hogy foglalkozzanak munkájuk könnyítésének gon dolatával és hogy nyitott szemmel mozogjanak munka helyükön. — Milyen munkafolyamatokat érintenek az újítási javaslatok leginkább? — Pléhvel dolgozunk, és ennek megmunkálásán 1- gyekszenek könnyíteni újítóink is. A levágott pléhda- rabok hasznosításával, vágási, felosztási módszereivel, anyagmegtakarítási kérdésekkel foglalkoznak újítási javaslataink. — Ki a legsikeresebb újítójuk? — Vincze Károly mérnök, akinek újítási javaslatát, a hajóorr meghajlítására szolgáló szerkezetet szabadalmazták is. —z—
