Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-12 / 50-51. szám
BABITS MIHÁLY: HALA VÁNY TÉLI RAJZ Milyen fehér csöndesség ezl Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lóba rajzolódik halavány, s elvész, mint a Szaharába egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút intve dermedt jégszakálla hogy az év, mint óra, fut. Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhe! jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. KI gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jő. ADY ENDRE: Egy jövendő Karácsony Jön a Karácsony fehéren S énhozzám is főn talán majd Valaki a régiekből. Csöndesen lép a szobámba S én köszöntőm: „Béke, béke.“ A küszöbön sápadt orvos. Es szorongva szól a vendég: „Ma karácsony van, karácsony, Emlékszel a régiekre?" Es bámulva és vidáman Es kacagva mondom én majd: „Ma karácsony van, karácsony.“ Es szorongva szól a vendég: „Valami tán fáj a mtiltból?" Megmozdul a sápadt orvos. Es bámulva és vidáman Es kacagva mondom: én majd: .fiiszen én még sohse éltem.“ Es hörögve mondom én majd: „Ki a szobámból, pogányok." Döng az ajtóm és bezárul. Es hörögve vondom én majd: „Hiszen én meg se születtem. Karácsony van, száll az angyal.“ Es a nagy, szomorú házban Zsoltárokat énekelve Hajnalig várom az angyalt. FRÁŇA ŠRÁMEK: DECEMBER Vakító fehér havon megyek harangjátékos szívvel. Szemem előtt karácsony lebeg. Mire a hold az égre ível, már közel lehetek. S még közelebb, ha az erdő homálya elnyel. Elnémulok, mint alvó hangszer, gyerkőccé válók megint. Kucsmám gyürködöm fagyos kézzel s az irtás csendje szíven legyint. Már közel lehetek, S még közelebb, mire felszikkadnak könnyeim. Béke vesz körül. Minthogyha istállócskából lengene. Fények tűnnek fel jobbra, balra, a kék ég felzendül egyszerre. Már közel lehetek. Annyira közel, hogy a pásztorok megismernek... Fiigedi Elek fordftása A z ünnepnap reggelén Nora kirakosgatta a betlehemi jászol figuráit a polcra. Ebben az évben szörnyű megrázkódtatás érte, és semmi kedve nem volt karácsonyfát állítani. Keze gépiesen rakosgatta az apró figurákat — a térdeplő pásztort, a báránykákat, az angyalokat, meg a Három Királyokat —, de az esze másutt járt. Gondolata egyetlen pontra tapadt, mint ragtapasz a fájdalmas sebre, amikor a háta mögött nyikkamtást hallott, aztán süket, tompa puffanást. Megfordult, és csodálkozva látta, hogy Glub, a kedves bulldog kutyája botladozik felé, s orrát a földre szegezve vakon szimatol. „Glub, Glub“, — hívogatta, de a kutya nem ugrott hozzá lelkendezve, a- hogy szokása volt, sőt tétovázva megállt, mintha nem értené, miről van szó. Különös. Nora letérdelt a kutya mellé, kezébe fogta a nagy fejét, és szólongatta: „Mi a baj, Glub? Beteg vagy, Glub? Miért nézel így rám, Glub?“ Ebben a pillanatban észrevette, hogy a kutya nem látja őt. Már egy ideje feltűnt neki, hogy Glub szemében tejfehér pontok tükröződnek. S most az egész pupilla elködösödött. Nora kétszer is elhúzta kezét a kutya szeme előtt, de annak pillája sem rezdült. Megvakult. Most már értette a tompa puffanást. Glub, ahogy vaktában Botladozott előre, beleütközött az asztal lábába. A kutyát 0 ajándékozta neki, tehát Glub volt az egyetlen élő foszlány, amely megmaradt neki belőle, mert Ö már sehol sem volt, elment, eltűnt, magára hagyta. Glub volt az ürügy, amelyben még megkapaszkodhatott, amiért egyáltalán életben maradt, s bár ez így abszurdumnak hat, az életben gyakran megesik az ilyesmi. Elfogta a rémület. Most még riasztóbban magányos volt a nagý lakásban, mint az imént, és sehol senki, aki segítene rajta. Hirtelen úgy érezte, a város titokzatos, megmagyarázhatatlan forrásokból táplálkozó lármája, ez a mély és fájdalmasan kérődző, nyögő zaj is megszűnik. És Nora a nagy szoba süket csendjében meghallotta, ahogy kalimpálva lüktet a szíve. Állatorvost kell hívni azonnal. Bizonyára fertőzésről van szó, tehát meg kell tenni az óvintézkedéseket. De már előre tudta: az állatorvos úgysem értene semmit, amikor utolsó ízben megvizsgálta a kutya szemét, bizonytalan célzásokat tett valamilyen mérgezésre, aztán antibiotikumokat rendéit, de az antibiotikumok nem használtak semmit. Meg aztán hogyan találja meg az állatorvost? Karácsony előestéje volt, úgy látszott, az egész emberiség megőrült, akárkit keresett Is, a válasz mindig ugyanaz: „Természetesen, asszonyom, szolgálatára, asszonyom, de csak ünnepek után.“ Ünnepek után? Közben egyre helyét változtatta a szobában, s hívogatta a kutyát, hogy ellenőrizze, valóban megvakult-e. Néha úgy tűnt, mintha a kutya érzékelné legalább az árnyékát, s őfelé igyekeznék, míg sokszor egészen téves irányba indult, és beleütközött valamelyik bútorba. Mérhetetlenül szánta a kutyát és önmagát. Közben arra gondolt, ami másnap este várt rá, a rettenetes karácsonyi vacsorára, amikor először kell e- gyedül ülnie a nagy lakásban, s hallgatnia a szomszédoktól átszűrendő hangokat, a nevetést, és Glub, mint rendesen, megint összegömbölyödik az oldalánál, s homályos szemével ránéz, de nem látja már. Ekkor elfogta az indulat, és fellázadt. Ha egész Milánót mozgósítania kell, akkor Is szerez egy orvost: legalább any- nyit megtudhat, van-e még remény? Kínjában hóbortos ötlete támadt, amilyen hétköznapi körülmények között, álmában sem jutott volna eszébe. Arra gondolt, hogy felhívja Clerl professzort, a híres szemorvost, akiről tudta, hogy jóaott futkározik majd a park gyepén a labda után, s a gyerekek ismét viháncolnak körülötte. De amikor a vizsgálat után Nora kiment a házból, s megállt a kicsike téren, kezében a pórázra fűzött kutyával, már este volt. Doktor déri már más betegeket vizsgált, a várakozók nem gondoltak többé a kutyára, hanem mindenki a maga bajéval volt elfoglalva, és Nora tudta, hogy ebben a pillanatban egyetlen halandó sincs többé a földön, aki törődne vele. A kicsike téren volt egy taxiállomás, de ezen a tomboló, bolondos estén egyetlen kocsi sem érkezett, valamennyit föl- karója. De hát hogyan fogadná nagyon hideg. A civilizáció on- szívta a karácsonyi forgatag. Cleri? Kérje meg az egyik leg- tóttá a füstöt és a gőzt, még- Nora csak várt, a kutya leült nevesebb professzort, hogy is a levegő megmagyarázha- mellé, s pofáját felemelte, vizsgálja meg egy kutya sze- tatlanul áttetsző volt, bár nem mintha azt kérdezné: mi törtömét? Őrültség. De nem számít, fújt a szél. Nora énekelt a la- nik tulajdonképpen?^ Csak sértődjék meg, ha úgy kásban, s várta, hogy elérkez- gs már senki sem törődött gondoljál Ha nincs jégből a zék az idő, amikor Glubbal a vak bulldoggal és senki sem szíve, megértheti, hogy ez ne- fölkeresheti a szemorvost. Köz- törődött vele, a kicsike tér ott kt most életbevágóan fontos. ben a kutya is kissé magához állt a központban, körös-körül Különös. Arra gondolt, hogy tért, néhány mozdulatot tett, viliódzó üzletek, iínnepi alka- Cleri professzor rendelőjéből amely az egy évve] korábbi lomra fölszerelt lampionok senki sem fog válaszolni, vagy mozdulataihoz hasonlított, ami- gyúltak fel és hunytak ki ide- ha igen azt mondják: a pro- kor még olyan volt, mint egy gesen, előre beszabályozott rit- fesszor elutazott, vagy a mai győzedelmes sárkány, vagy mus szerint. A sarkon szőrme- napon nem rendel, vagy éppen tömlő, vagy bika, vagy felhő, üzlet; két évvel ezelőtt kará- nincs egy szabad pillanata amilyenné a túlzó képzelet a- csonykor, ebben az üzletben sem, s beszéljenek meg ín- lakította, amikor még tunya és vette ö azt a bizonyos hód- kább egy időpontot az ünnepek rettenetes szépsége megállásra bundát neki. És kicsit arrébb utánra. Majd azt gondolta, a késztette az utcán az embere- a híres éjszakai lokál: egyszer- telefon szüntelenül foglaltat két. kétszer elment oda Vele. azJelez, esetleg Cleri professzor, Csakhogy fél öt körül, ami- tón mindig összevesztek, mert az egyetlen ember, aki mégse- kor az orvos háza előtt Norá- ö bizonyos idő múlva már a- gíthet rajta, ma reggel várat- nak nagy nehezen sikerült a ludni akart, Nora viszont még lanul elhunyt. Ezzel szemben kutyát kiráncigálnia a taxiból, látni szerette volna a „Nagy — szinte hihetetlen — maga a már végefelé járt a nap. És az Számot“. És minden, minden, professzor, személyesen vette alkony vöröses visszfénye rá- a házak, üzletek, fények, rek- fel a kagylót. Azonnal fölis- verődött az ablakpárkányokra, lámok, minden, minden azt merte a hangját, s valószínűleg s kigyulladtak az őrjöngő kao- mondta Nórának: „Emlékszel? mindent tudott arról, ami vele tikus reklámfények is, a karó- Emlékszel?“ Most már minden- történt, de egyetlen szóval sem csony csillárai. nek vége. tett célzást Öreá. Majd, amikor De Nora nem törődött ezzel, A taxi nem jött. A hideg úgy suta körmondatokkal próbálta bement a házba, s hagyta, hatolt belé, mint a jeges fém. megmagyarázni, mire is volna hogy magával sodorják az e- Egy idő után a kutya a hidegszüksége voltaképpen, az or- gyüttérzés boldogító hullámai, tői halkan sírni kezdett. Nem vos nyájasan felnevetett s azt Mert Cleri professzor előszobá- volt már tömlő, nem volt már mondta: „Beszéljünk őszintén, jában a többi beteg rendkívüli sárkány, nem volt már felbő, asszonyom, ön nem mert be- módon érdeklődött Glub bán- csak egy rosszul táplált, bevallani, hogy egy kutyáról van talmai iránt, majd felbukkant teg, fáradt öregúr, akiről a vi- sző... De hát akkor ugyancsak .maga a doktor is, aki előzéke- lág megfeledkezett, kevésre becsül engem. Éu né- nyen elsőségben részesítette a Az asszony rettegve nézett ha jobban kedvelem a kutyá- kutyát, türelmesen végighall- körül. Honnan jön ez a rette- kat, mint az úgynevezett jóke- gáttá a történetet, aztán meg- netes tömeg? Mintha a város resztényeket. Csak nem arról vizsgálta a beteg szemét és minden rejtett mélysége ki- a híres-nevezetes bulldogról azt mondta, hogy nem kell el- buggyant volna, hogy őt kétbeszél? Igazán? Mit mond? csüggedni, mert tulajdohkép- ségbe ejtse/Férfiak és nők, Iá- Megvakult? Ö, a szerencsétlen pen nem szembetegségről van nyok és gyerekek, fiatalok és állat. Feltétlenül hozza el, asz- szó, csak átmeneti szervi gyen- vének hömpölyögtek a téren szonyom. Lássuk csak, most be gülésről, így minden ok meg- körülötte, szinte megszállott keli mennem a kórházba, de van a reményre. A kutya nem körforgásban és mindenkinek délután fél ötkor várom.“ lelte helyét, nyugtalankodott, izgalomtól ragyogott az arca Föllélegzett. A nap halvány- s megfélemlítve rángatta asz- és mindenki tarka csomagot ri- vidám fénnyel sütött a fotel szonyát. pelt, és mindenki mosolygott, lila bársonyhuzatára. Kint, a Miközben az orvos beszélt, és mindenki boldog volt. városban, a felcsapódó zaj o- az asszony kimondhatatlan Szörnyeteg ez a karácsony, lyan volt, mint a közeledő ka- megkönnyebbülést érzett. Te- szörnyeteg! Lerészegítette a vó- rácsony harsonája, de ettől a hát mégsem vakság! Nem a rost, örvénybe sodorta az em- karácsonytól most már nem botladozó állat -lassú agóniája, bereket, valami boldogító, ré- kellett félnie, ez a karácsony nem bóklászik a házban tájé- szeg örvénybe. Az üres, néma is olyan gondtalan és édes lesz, kozatlanul, megalázó módon lakásra gondolt, a sötét sar- mint valaha régen, lánykorá- beleütközve minden útjába eső kokra, zugokra, s szégyenkez- ban. Nem, nem szabad megad- tárgyba, még nincs mindennek ve látta, hogy sír, hogy könv- ni magunkat az első csapás- vége. Mert Nora érezte, ha nyék gördülnek végig az arcán nak. Milyen szerencsétlen tér- Glub nem lesz többé, az utolsó és senki sem törődik vele. Hol mészet is az övé. De hála Is- szál Is elszakad közte és a van most ö? Talán éppen a- tennek, léteznek még a földön Szeretett Lény között, s az é- zon a téren áll, épp ebben az rendes emberek, nem aljaso- let akkor már csak pokoli kór- elszabadult tömegben csomagodon el az egész világ. hozattá válik. Nem. Glub élni kát cipel, kis csomagokat és Száraz, derűs nap volt, de fog, visszanyeri látását, újra nagy csomagokat és boldog, boldog és egy sokkal, sokkal szebb és fiatalabb lány kapaszkodik belé. A taxi nem jött, pedig talán már egy óra Is eltelt, a kutya sírt a hidegtől, s tompán nyögött, de ő nem tudta megvigasztalni. Milyen !- szonyú itt állni idegenül, senki nem vet rád egy barátságos pillantást, pedig ünnep van, a szeretet ünnepe. És akkor végre megértette, hogy a szegény Glub, a bulldog sem Jő immár semmire. És ha újra látna, s nem két szeme volna, de száz szeme, akkor sem lenne jó Immár semmire. Mert Glub végül is csak egy kutya, egyszerűen csak kutya, aki nem tudhat semmit a kínjairól. És Belőle, a Távoli Kedvesből nem maradt semmi ebben a kutyában. Egyetlen részecske sem, egyetlen fuvallat sem, egyetlen derengés sem. Ez a kutya üres. így hát egyedül volt. Az emberek jöttek, mentek, hozzáértek, egyik-másik meg Is lökte a sietség Izgalmában, de senkt sem nézett az arcára, senki sem látta, milyen boldogtalan. És a karácsony magány volt, reménytelenség, egy gonosz démon, mely tűzfogakkal már- dosta a szívét, a gyomorszájá- Turcsan László illusztrációja nál.
