Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-12 / 50-51. szám
4 új ifjúság AHOGY MÉG NEM ISMERJÜK ŐKET A sajtóban közölt életrajzok rendszerint a születés dátumát, helyét, az egyén volt és jelen foglalkozását tartalmazzák. Arra a kérdésre — hogy milyen, mi érdekli és mi foglalkoztatja őt — arról nem szólnak. Ezért elhatároztuk, hogy behatolunk azok magánéletébe, akik ifjúsági szövetségünk élén állnak, hogy legalább valamennyire képet alkothassunk róluk, érdeklődési körükről, hobbyjuk- ról, és megnézzük, hogy milyenek is olyankor, amikor nem üléseznek, amikor nem tárgyalnak nem dolgoznak különböző anyagokon, hanem egyedül vannak, röviden, amikor nem képviselik az ifjúsági szövetséget, amelynek vezetőségébe választatták őket a tagok. Természetesen azon a héten is, amikor ezt az „orvtámadást“ végre akartuk hajtani — a többi hetekhez hasonlóan —, kérdésünkre a következő válaszokat kaptuk: most volt itt, de el kellett mennie a szövetségi hivatalba... éppen most érkezett meg Bratislavából, de azonnal Plzeňhe indul., a Mikrofórumban van..., gyűlésre ment- sürgős anyagon dolgozik... az alapszervezetben van... De végül mégis sikerült őket „elcsípnünk“, egyiküket-másikukat a késő esti órákban, és lefényképeznünk őket azzal együtt, aminek örülnek, amit szeretnek, amivel foglalkoznak, ha egy kis szabad idejük van. Minderről szívélyesen elbeszélgettünk, de mégis az a benyomásunk, hogy legfőbb hobbyjuk a munkájuk. A SZISZ KB titkárságának többi cházka és Jan Bouchal elvtársakhoz Juraj Var hói ík, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának elnöke tagjaihoz, Jozef Piték, jan Pro- a jövőben térünk vissza. A MLADÝ SVET nyomán A felesége neve Márta, a gyermekéké Vladimír és Olinka. Ti- zenketten voltak testvérek. A pártfőiskolát Moszkvában végezte el. „Azt mondfák rólam, hogy szeretek főzni. Azok terjesztik ezt, akik együtt dolgoztak velem az építkezéseken, akikkel együtt tanultam, üléseztem... Annak idején más gondunk volt, mint az, hogy valamit megfőzzünk. Talán éppen ezért tanultam meg a konyhában kísérletezni. Káposzta van most kéznél, hát káposztát fogok főz- nil A káposztafejet négyfelé szeled, aztán az egészet metéltre vágod, de a torzsát ts, mert az a legjobb belőle. A lábasba olajat, apróra vágott hagymát teszünk, én rögtön paprikát is teszek bele, a lehetőség szerint csípősét, és így párolom, hogy szép színt kapjon. Aztán egy kissé felöntöm, hogy oda ne kapjon, és hozzáadom a káposztát. . * •• • •' • • -o Különben a legszívesebben gulyást főzök. Ebbe mindent, ami a kezem ügyében van, belekeverek. Akár, mondjuk, a pacallevesbe. Ha nagy fazékban készíted, hozzáadhatsz egy parányi csokoládét vagy egy csipetnyi kakaót, kávét is IMindenki felszisszen; Hí, hiszen ez ehetetlen leszI Mi lesz ebből?) De' ezek az ízesítők mind eltűnnek a nagy fazékban. Természetesen nem szabad petróleumot hoz- záönténed. Egyébként gyertek el, és nézzétek meg, hogyan csinálom..." Michal Zozuľák, a SZISZ SZLKB elnöke A felesége neve Éva, a gyermekeké Tatýjána és Dagmar. Hárman voltak testvérek. A bratisla- vai Komenský Egyetem. Bölcsészettudományi Karán végzett. „Azt hiszem, mindenkinek, van valami hobbyja. Jómagam, ha 1- dőm engedi, itt-ott elugrom halászni. Talán azért, mert a halak némák, és rendszerint nem kapnak a horgomra. És éppen ebben a csendben lehet nagyszerűen gon- dölkodni mindenféléről — a saját munkámról is. Még ha zsákmány nélkül ts érkezem haza, akkor sincsen az az érzésem, hogy Időt pocsékoltam. Természetesen minden halásznak vannak nagy élményei. Egyszer például. — a Dedlnkal tavon — až egész hosz szú szombaton át egyetlen hal sem kapott horogra. Ezért elhatároztam, hogy otthagyom a csalit egész éjszaka. Kora hajnalban egy- páran elmentünk, hogy megnézzük a zsákmányt — és legnagyobb meglepetésünkre egyetlen halat sem találtunk, de a horognak is nyoma veszett. És ha mégis hal akad a horgomra? Tudok egy-két kitűnő receptet halkülönlegességekre. A legjobban a pisztráng ropogós uszonyát szeretem, melléje egy pohár bort és nyugalmat. Kenyérre már nincs ts szükségem.“ Jindrieh Poledník, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Csehországi Közoonti Bizottságának elnöke A felesége neve Jana, a leányáé Lucia. Van egy lónytestvére is. A pedagógiai fakultást végezte el. „Volt idő, amikor aktívan sportoltam, tornáztam, futottam és hetente 3—4-szer két-három órás edzéseken vettem részt. Most ez már bonyolultabb, nem marad nagyon időm, csak éppen annyi, hogy tudatosítsam, mi mindent kellene -a fizikai erőnlétem megőrzéséért tennem. A gyakorlatban azonban sajnos még sóikkal bonyolultabb. Hála a Mladý svétnek, felfedeztem benne olyan gyakorlatokat, a- melyek a szobában vagy a dolgozószobában is elvégezhetők. A láblendítés a szék támláján át egészen jó dolog — elegendő néhányszor megpróbálni, és az ember azonnal frissebbnek érzi. magát. A sportnak köszönhetem, hogy már mint kölyök rájöttem egy nagyon fontos dologra: amit elsikkasztunk az előkészületben vagy az edzésen — a teljesítményen megérezni. A munkában, de általában az életben is hasonlóan vari: igyekszel valamit kikerülni vagy egyszerűsíteni, könnyíteni akarsz magadon, és a következő alkalommal kellemetlen meglepetés ér.“ Ján Breznický, a SZISZ KB titkára Nemrégen nősült. Felesége neve Éva, gyermekük még nincs. Ö maga tízgyermekes családból származik. A CSKP KB Politikai Főiskoláját végezte el. „Tahitin az a szokás, hogy követ tesznek el minden jelentős esemény emlékére. Szovjetunióba- li látogatásomkor Rántás Gaglidze- vel, a grúz ifjúsági szövetség elnökével találkoztam, aki poharakat, kis kancsúkat, korsókat gyűjt — és azóta magam is gyűjtöm ezeket a tárgyacskákat Ez a szépen metszett Lengyelországból való, ez a Szovjetunióból, de ehhez még egy korsó is tartozik. Mongóliából a hagyományoktól eltérően lószobrocskát hoztam, talán azért, mert a ló annyira jellemző Mongóliára és azért is, mert itt láttam, hogyan fogják be a vadlovakat lasszóval, és egyet magam is megültem — de szerencsére már szelídített volt. Ez a régi darab Angliából származik. Van poharam Algériából, ahol a vallás tiltja, hogy az ajkat alkohol érintse, még az elnöki fogadáson is csak tiszta vizet ós remek dzsúszt kínálnak... További gyűjteményem ott van azokban a dobozokban, lassan már nem is tudom, hogy hová tegyem őket, hisz most már ketten lakunk itt a feleségemmel...“ Ján Kohout, a SZISZ KB titkára és a SZISZ Pionírszervezete Központi Tanácsának elnöke t ■ . * Felesége neve Karin, leányaik a Dana és Kvóta névre hallgatnak. Van egy nővére. A moszkvai párt- főiskola végzettje. „Néha bizony nehéz eldönteni, hogy mit is szeret az ember a legjobban, akármennyire töröm >s a fejem, ilyenkor a gondolataim mégis leginkább a gyermekek körül kalandoznak. Valamikor első helyen a természetszeretet állt — az apám erdész volt, ebből adódott aztán a turisztika és a táborozás Iránti vonzalmam. Olyan hobbyk ezek, amelyeknek az ember nem tud egymaga hódolni, társaság nélkül. Egészen szép va- dászkésgyűjteményem van, különlegesen szép faedényeket is gyűjtök, de mégis a legnagyobb örömet a gyerekek szerzik, ha valamit tőlük kapok. Az ö ajándékuk például Cesílka, a víz imanő, amelyet az Uherské Brod-i Komenský- napok óta őrzök. Mert a gyermekek tudnak csak igazán meglepetést és örömet szerezni... Mint az idén Hradec nad Moravicíben a találkozón: hatalmas felhő szakadás volt, a fél . tábor vízben tiszait. Ott voltak a szovjet pionírok is. Már takarodó után voltunk. Míg mi felnőttek észbe kaptunk, ők már 'mozgósították a tűzoltóságot, és további segítséget is szereztek — egyszóval segítettek magukon — és az egyedüli kár: az átázott felsőruhák. Kissé aggódtunk, mit szólnak ehhez a vendégeink — de ők el voltak ragadtatva, nagy élményt jelentett számukra, beleértve a ruha szárítását, vasalását, amely egyébként már másnapra maradt." a SZISZ KB titkára A feleségét Máriának,, a gyermekeit Miteknek és Janána.k hívják. Három testvér közül ő a legfiatalabb. Elvégezte a CSKP, KB Poli-tikaí Főiskoláját. „Ezt a hálószobába vezető ajtót' gyermekeim „üvegtelenítették“ labdával. Szerencsére nemrég kaptam egy barkácsolószekrényt, remélem, egyedül is majd be tudom üvegezni. Jómagam még ma is ba- rétközöm. a labdával, a legutóbbi nymburki mérkőzésen, amikor a. CSTSZ KB csapata mérkőzött ■ * nemzetközi’ kézllabdacsapattal. Elvesztettük ’ügyeli a mértčäzéät, de nem nagy gólkülönbséggel. Aztán megegyeztünk, hogy aki a következő gólt adja, az nyer —és ne- kém sikerűit a' labdát is meg a kaput is eltalálnom... Ablakot törni valahogyan sosem volt szerencsém, ■ inkább cseresznyéznl Jártunk. Aztán jött a haddelhadd. A legnagyobb bunyó akkor volt, a- mikor egyszer az igazgatónk kertjét dézsmáltuk meg. Úgy elnadrágolt minket, hogy másnapra maga is megbánta, és azt mondta, hogy hozzunk magunkkal az iskolába kenyeret, és ezt a kenyeret saját kezűleg megkente) mézzel valamennyiünknek... Az egyedüli, amit sikerült az életben alaposan összetörnöm, az egy autó volt. Ennek már tizenegy éve. Bmóból Jövet a Nagy díj-autópályán előttem traktor, mögöttem is traktor, közéjük nem fértem, hát az árokban találtam magam, természetesen a kocsi tetején. Szerencsére senkinek semmi baja sem történt...“ Miroslav Španiel,
