Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-05 / 49. szám
\ 8 uj ifjúság A harmadik napon a kaszinó törzsvendégei már némi izgalommal telt érdeklődéssel figyelték annak a fiatalembernek a játékát, akit — nem volt nehéz megtudni a nevét — Doc Ktensínginek hívták. Első este csak ezer dollárt vesztett pókeren. Nos, nem kis összeg, de nem is sok. Aki leül pókert játszani a Vadnyugathoz címzett kaszinóban, annak számolnia kell azzal, hogy ha nlncs^ nyerő napja, ezer dollárral könnyebb lesz. Voltak olyanok is a vendégek között, a- kikben néha felvetődött a gyanú, hogy nem a legtisztább munka folyik itt, de senki sem tagadhatta, az éppen felbontott kártya,csomó sokszor ugyanolyan szerűn csét hozott a banknak, mint azok a lapok, melyeikkel agy-két kör már lement. Második este Klensing kétezer dollárt vesztett. Szemrebbenés nőikül. Mégpedig úgy, hogy a játék során egyetlenegyszer sem sikerült nyernie. Pedig voltak Jó lapjai Am a bank lapjai még jobbak voltak. Ördögi szerencséje van annak az Obrinak, a krupiénak. Illetve a gazdának, aki őt megtartotta, amikor a kaszinó volt tulajdonosa hirtelen véget vetett az életének. ' Ez ugyan nem most történt, a dráma ezelőtt nyolc esztendővel játszódott le, amikor Patrik Makni, a kaszinó mai tulajdonosa először jelent meg a színen. Persze a törzsvendégek közül ki emlékezne azokra az időkre? Azóta kétszer is cserélődött a törzsvendégek lajstroma. Legfeljebb a legöregebb és legkitartőbb játékosok, ha akadt közülük egy-kettő, emlékeztek még halványan magára a tényre, hogy a kaszinó megalapítója egy este felkelt a játékasztaltól, kisétált a kaszinó gondosan kezelt parkjába, és ott főbe lőtte magát. Arra már senki eem emlékszik, hogy előtte Patrik Makni egy szépséges fekete asszonnyal megjelent a színen, és leült a baccaratasztalhoz. A bankot a tulajdonos adta, Sam Gros, aki ezúttal nem a kártyát tartó kocsit figyelte, hanem a szépséges fekete hajú és csillogó szemű nőt, aki Patrik Makni vállára támaszkodva figyelt a játékra. Am tekintete elkalandozott, összetalálkozott az öregedő Gros tekintetével, hogy azután zavartan süsse le a szemét és nagyot sóhajtson. Nem lehetett félreérteni, hogy a fiatal, ragyogó szépségű nő nem tudott ellenállni az őszbe csavarodott hajú Gros varázsának. Három nappal később azonban kiderült, hogy Makrainak nem kevesebb, mint ötvenezer dollár követelése volt a banktól, ami több volt, mint a Gros rendelkezésére álló összeg. Mit lehetett tenni a tulajdonos halála után? Így lett Patrik Maikul a kaszinó tulajdonosa. Hogy mi történt a szépséges fekete hajú hölggyel? Ki tudná azt megmondani? Makni észrevette, hogy a vendégek érdeklődése a vesztes játékos felé fordul. Odaíntette magához a terem- főnököt, és halkan beszélgetett vele: — Ki ez az ember? — Klensimgnek hívják — hangzott a felelet. Mr. Tamásnak tudnia kellett mindenkiről, lehetőleg mindent — És? — Biztosítási ügynök, azt mondják, hogy jól keres, szabadságát tölti Itt, és ma négyezer dollárt vesztett. Az eddig már elvesztett összeggel együtt ez körülbelül hatezer dollár. — Vigyázni rál — hangzott az Ô- vatosságra intő főnök utasítása. — Nem kell meztelenre vetkőztetni. Azt az emberek nem szeretik. A következő este Doc Klensing mögött egy káprázatos fiatal nő állt, aki néha rátámaszkodott a játékos vállára, és feszült figyelemmel nézte, hogy ml történik. Makni figyelmét természetesen nem kerülte el az új vendég megjelenése. — Tornas, kl az a tündér Klensing mögött? — kérdezte. — Nem tudom, feltételezzük, hogy Klensing felesége. Néhány elejtett szavából arra lehetett következtetni, hogy valaki tudomására hozta, hogy férje estéről estére nagy összegétet kártyázik el, és azért repült ide. Makni még egyszer elmerengett az asszony szépségén. Aranyszínű haján, hihetetlenül nagy és hihetetlenül kék szemén, melyet a diszkréten hosszú szemplllák beárnyékoltak, mélyen kivágott estélyi ruháján, mely csaknem teljesen csupaszon hagyta a napsütötte két keblét. Mint vallatni kamasz- korát élő suhanc, leste Makni, hogy mikor hajol le ez az életre kelt Vé- nus, hogy mint a gyümölcskertész, alk! gyönyörködni alkar a pirossá é- rett szamócában, elkapja akár egy pillanatra az asszony keblének még rejtett szépségét. Végül Is megtörölte Izzadó homlokát, és visszavonult az irodájába. Zárás előtt talán egy órával Tomas kereste. Nem kisebb jelentőségű ügyben lépett be hozzá, minthogy Mrs. Klensing szeretne beszélni a főnökkel. Patrik Makni nem csodálkozott el, nem lepődött meg. Annál gazdagabbak voltaik élettapasztalatai. Csak ö- regedő szíve dobbant meg. Pontosan tudta, hogy miről lehet sző, osaik az összeget nem tudta még. Mikor egyedül maradtak, Mrs. Klensing leült a felkínált fotelba, két kezét összekulcsolta, elörehajolt és ahogy előrehajolt, megrezzent a két lampion a ruhakivágásban... Megszólalt: — Mr. Makni, szörnyű helyzetben vagyok. Olyan szörnyű helyzetben, hogy egyetlen áldozat sem lehet számomra súlyosabb, mint mostani körülményeim. — Nem értem önt, Mrs... Mrs... — Kérem, Mrs. Makni, hívjon Kárának. Megteszi? — Clara. — Doc tízezer dollárt vesztett. Nem a tízezer dollár, ami álomszerű vagyon számunkra, hanem tízezer dollár, ami nem volt az övé. A tízezer dollárral neki el kell számolnia, Mr. Makni... — És? Nem értem egészen, dara? Mi játékkaszinó vagyunk... — Tudom, tudom, Mr. Makni... Értsen meg. Mindenre hajlandó vagyok. Mindenre a világon... Igaz, csak azért, mert ön az egyetlen, aki segíthet rajtunk. Makni gondolkozott, és nézte a földiepret Clara ruhájának kivágásában, elővette csakkönyvét, és kiállította tízezer dollárra. — Holnap este tízkor. Itt. Innen megyünk vacsorázni. Jó? A fiatal mő lassan állt fel a fotelból, eltette a csekket, mélyen Makni szemébe nézett, és szájon csókolta. Nem szólt egy szót sem, míg az ajtóhoz nem ért. Akkor mondta: — Pontos leszek. — Doc holnap reggel utazhat Chicagóba. Rendben? — Ez már utasítás volt Makni részéröl. Az asszony bólintott Másnap este Maikul tíz óra előtt néhány perccel érkezett a Vadnyugatba. Csak meg akarta hallani Tomas Jelentését, és Clara érkezése u- tán nekiindulni a nagy kalandnak. Talán az utolsónak életében. Hatvanöt éves volt. Doc Klensing ott ült szokott asztalánál és kártyát kért. Makni egy kicsit Ideges lett. To- mast hívta és utasította, hogy hozza be hozzá azonnal Doc Klensdnget. — Ml történt, uram? — méltatlankodott Klensing. — Az ön alkalmazottja olyan erélyes volt, amit a hatóságok nem tűrnének. — Hagyjuk a fölösleges meséket, Klensing. Hol van Clara. — Micsoda Clara? — Tudja maga jól! A feleségei — A feleségem? — csődéi kozott Klensing. — Sohasem voltam nős... Persze, persze, maga dara Nllsre gondol, aki az este ott klbicelt a hátam mögött. Hát — legyintett — egykori szerelem. De Clara utolérhetetlen. Ahogy jött az este, hajnalra úgy el is repült Miamiba. KOMISZARENKO: Emeletek között jm Jeleségem út Import bú- tort vásárolt a nappali szobánkba. — Ezentúl a lakás többi helyiségében fogunk étkezni és általában élni — közölte velem határozottan. — Ide csak papucsban szabad bejönni, Okkor is csak rövid időre. A legjobb lenne, ha egyáltalán nem is Járnál be Ide. Modern bútor, azt mondják, még akkor ts tönkremegy, ha sokat nézik! Ezután kulcsra zárta az ebédlő ajtaját. Nemsokára új háló- szobabútort is vett, engem pedig kitelepített a konyhába. Néha, főleg ünnepnapokon, a külön erre a célra vásárolt papucsban, néhány kört tehettem a nappaliban, majd a hálószobában... Ezután a konyhában beszámoltam feleségemnek a benyomásaimról. Nem sokkal később új konyhabútort vett a feleségem. Ettől kezdve egyre gyakrabban kinn üldögéltem a lépcsőházban. Egyszér, amint ülök az ajtónk előtt, a legfelső lépcsőn, és mindenféle bölcs dologról elmélkedem, kijön a feleségem, és hoz egy szelet vajas kenyeret. — Megírd dohányzol? — szöl rám erélyesen. — Pedig tudhatnád, hogy a dohányfüst beszivárog a lakásba. Az új bútoroknak tiszta levegőre van szükségük... Igazán eszedbe Juthatott volna magadtól is. Mellesleg Jobb lenne, ha két emelettel lejjebb dohányoznál a lépcsőházban. Lementem két emeletet. Amint ülök ott, és eszegetem a vajas kenyeret, kilép egy háziasszony a szemközti ajtón. — Hát maga mit csinál itt? — csodálkozik. — Látja, megéheztem. Egyébként megzavartam valamiben? — Nem, szó sincs róla — mondja az asszony. — Jó étvágyat! Csak azt hiszem, nem valami kényelmes magának ttt. Es nyilván nem éppen JÓ így minden nélkül a vajas kenyér. — Ellenkezőleg, nagyon finomI Minden csak szokás dolga. — Bejöhetne hozzám, főzök teát — mondja az asszony, és invitál a nappaliba. Megittam a teát, megköszöntem. Utána sokáig Járkáltam fel-alá a nappali szobában. Olyan szokatlan volt a dolog, hogy szinte megszédültem... — Holnap megint jöjjön csak nyugodtan — mondta az asz- szony. — Almáslepényt fogok sütni. Másnap is felkerestem, az almáslepény nagyon finom volt. Az asszony azután ebédre Is meghívott. Szinte észrevétlenül tértünk át a tegezésre... Egyszer az asszony így szólt: — Micsoda dolog ez, Vászja, hogy mindig ttt vagy a negyedik emeleten, a fizetésedet pedig a hatodik emeletre viszed? — Csak szokás dolga — mondtam, és ettől fogva a negyedik emeletre vittem a fizetésemet. Nemrégen új bútort vásároltunk a nappaliba. En átköltöztem a hálószobába. Amikor megvettük a hálószoba-garnitúrát, a konyha lett a lakóhelyem. Nemsokára meglett az új konyhabútor ts.... En persze készülni kezdtem, hogy kiülök a lépcsőházba. — Sző sem lehet a lépcső- házról! — jelentette ki az asz- szony. — Nem telik bele egy éra sem, és máris elvisz majd valaki! Azután kijelölt számomra a lakásban egy tágas beépített szekrényt... • A. V. Veľký Blh (Nagy balog): Sajnos, nem ismer jiik szavaiéi erényeit (sem hiányosságait), egyéniségét, így verset nem tudunk a- jánlanl. Különben annyi a nagyszerű vers, hogy gondoljuk, nem akozhat nagyobb nehézséget a választás, a keresés. • „Inkognito“: „Az Cj Ifjúság rendszeres olvasója vagyok. Ennek alapián elhatároztam, hogy megpróbálok bekapcsolódni az irodalmi életbe az írásaimmal.“ — írja levelében. Nézzük talán írása néhány sorát: „Az egyik őszi esős délutáni napon, mikor az utcán alig- alig jelent meg egy-egy ember, az író türelmetlenül járt fel s alá a dolgozószobájában. Valami érdekeset akart Írni, de az agya semmit sem produkált. Dühös lett. Hogy a mennykőbe lehetséges ez! — mérgelődött...“ Ügy hisszük, ennek a felkiáltásnak a joga elsősorban minket illet, mert írásában a legnagyobb jóindulattal seim tudtunk i- rodalml Ízeket felfedezni. Művelje magát! • „REX-72": „Remélem, hogy nem kell hónapokig várnom a válaszukra, hanem mihamarább olvasha tom...“ Versel kezdetlegesek mind nyelvileg, mind gondolatilag. Aki írni akar. annak tökéletesen uralnia kell a nyelvet. Tanuljon, művel; je magát. Az írást hagyja másoknak I • „LZOI“: Versed egyelő- lőre még túl gyerekesek. Hiányzik belőlük a mélyebb gondolat, az élmény őszintesége. Verset úgy kell írnia, hogy a világot újrateremtse henne, és csaík akkor írjon, ha úgy érzi, hogv mondanivalója másokat is érdekelhet. A sokszor „megénekelt“ és elmondott dolgokat csak úgy szabad újra leírnia, ha újat, egyénit tud bennük mondani. • „őszirózsa“: Íráskés/ sége határozottan van, de ahhoz, hogy irodalmit szintű írást alkosson, még sokat kell tanulnia. FIATALOK BŰNÖZÉSÉRŐL INDÍTÓOK A SZERELEM Ha így vesszük, igen, ha amíg; vesszük, nem mindennapos az alábbi esek Attól függ, hogy az élet, avagy a törvény szempontjából nézziük-e a dolgokat. Még tavaly történt... A tett színhelyén ismét ott találtuk a női tűsarkú cipő nyomait, akárcsak eddig minden esetben, amikor betörés történt — meséli Jakimczuka rendőrhadnagy. — így volt ez Seremicen is, mintegy hat kilométerre Pardnbicétől. Az önkiszolgálóba törtek be a falu közepén. Már az első pillanatban láttuk, hogy ismét a mi két ismeretlen ismerősünk lépett akcióba. A modern üzlet hátsó ajtaját feszítették fel, és mintegy ezer korona értékű szárazszalámit, konzervet és italt vittek magukkal. Mag kell hagynunk, hogy ügyes pár volt ez a két fiatal. Még ugyanazon az éjszakán a másik üzletet is megpróbálták feltörni, de ott a szomszéd laké megzavarta őket. Gyanús neszt hallott, kiment az udvarra és felgyújtotta a villanyt. A betörőket azonban nem keserítette el a sikertelenségük. A következő éjszakán feltörtek Pardubicén egy vendéglőt. — Az összes betörés, amelyet járásunkban elkövettek — magyarázta Jakimczuka hadnagy — úgy hasonlitott egymásra, mint a tojás a tojásra. Mindig éjfél körül hatoltak az üzletekbe, vendéglőkbe, és mindig a hátsó bejáratot feszítették ki. Valószínű, hogy a helyszínen már előzőleg terepszemlét tartottak, és biztosra mentek. Elsősorban a pénzt vették magukhoz, árnbél viszonylag keveset vittek el. Ha pénzt nem találtak, valósággal dühbe gurultak, és összetörtek mindent, ami a kezük ügyébe került. Az idegeik ettől függetlenül nagyon jók lehettek. Előfordult, hogy a feltört vendéglőben kávét főztek és nyugodtan megvacsoráztak. Volt ágy, hogy az étkészletet, villát, kanalat és szalvétát is magukkal vitték. Ebből arra következtettünk, hogy fiatal házasok lehetnek, s még sok minden hiányzik a háztartásukból. — Ennyit tudtunk! De ennek az alapján hol keressük ezt a különös párt? Soha senki sem látta őket, ujjlenyomatokat nem hagytak, pedig már több mint húsz betörés volt a számlájukon. A nyomozás sehogy se mozdult előre. Pedig mindennel megpróbálkoztunk. Mivel Pardnbicén történt a legtöbb eset, azt hittük, hogy idevalók, és innen indulnak betörő útjaikra. De hogyan utaznak? Az ellenőrzések során soha sem sikerült megállapítanunk, hogy a kritikus időpontban parkolt-e a tett színhelyéhez közel valamilyen jármű. Kikérdeztük az autóbuszvezetőket is — senki se látta a gyanús párocskát. Éppen a seremicei eset után, végső próbaként kikérdeztük a taxisofőröket is. Közülük az egyik megemlített egy furcsa esetet. Pár nappal a seremicei e- set után, amikor egy pardubicei illatszerboltba törtek be, éjfél tájban egy fiatal párt szállított Bohdanec fürdőre. Az Ifjú pár becsomagolatlan kartondobozokat cipelt, és az kissé feltűnt a sofőrnek. Az is gyanús volt, hogy a templomnál szálltak ki és addig nem mozdultak a helyükről, amíg a taxi el nem tűnt az utcasarkom. Ez számunkra is felettébb gyanúsnak tűnt. De hogyan nézett ki a két fiatal? Egyszerű, mindennapi emberek voltak, inkább szerelmesekre, mint házasokra vallott a viselkedésük. A nőnek barna a haja, és nem lehetett több huszonhárom évesnél, a férfi valamivel Idősebb, jé megjelenésű, kisportolt, magas termetű. Ezek szerinte betörő pár nem pardubicei, hanem bohdaneci. Ebben az irányban folytattuk a további nyojnozást. A kis fürdővárosnak és környékének minden rovott múltú egyénét ellenőriztük. Eredménytelenül. Ezután azokra terelődött a figyelmünk, akik az utóbbi időben költöztek a fürdővároskába. A névsorban szerepelt Marie Stŕižová 23 é- ves munkásnő is. Ősszel költözött el Táborból — tehát abban az időpontban, amikor a betörések elkezdődtek. Van egy négyéves kisfia. Azt állította, hogy az efsz-ben kíván dolgozni, de ott nem lépett munkába. Egy özvegyasszonynál lakik albérletben, és nagyon is kérdéses, hogy miből él. Talán az a fiatal ember tartja el, aki időnként megjelenik nála? És ki az a fiatalember? Elindultunk ezen a nyomon, miközben a betörések tovább folytatódtak. Ekkor már tudtuk, hogy a nő ismerőse Karel Šimek, a vegyészeti üzem munkása, egy hónappal ezelőtt otthagyta a munkahelyét, és most máról-holnapra él. Megállapítottuk azt is, hogy a legutóbbi pardubicei betörések idején mind a ketten a városban tartózkodtak. Tehát lecsaphattunk rájuk. Šimeket Pardubicén tartóztattuk le az egyik vendéglőben, ahol a barátaival mulatott. Nála találtok a betörőszerszámait is, újabb akcióra készült. Időközben a fiúk behozták Strižovát is. Mind a ketten tagadtak, de a bűnjelek és a Stŕižová lakásán talált rabolt holmik arról tanúskodtak, hogy helyes úton járunk. Lassan mindenre fény derült. Még az ősszel ismerkedtek össze, amikor Stŕižová válás nélkül elhagyta a férjét. Dolgozni nem akarúdzott neki, de hát valamiből élnie kellett. Férfiakkal kötött ismeretséget, és fgy szerzett pénzt. Így ismerkedett össze Šimekkel is, akit nyomban behálózott. Šimek belészeretett. Egy ideig eltartotta őt és a gyerekét. Csakhogy Marie nem tudott bánni a pénzzel, és így a férfi fizetése kevésnek bizonyult. Rábeszélte Šimeket a betörésekre. Szépen, párosán jártak betörőútjaikra. Miközben Šimek dolgozott, Marie őrködött. 0 adta az ötleteket is, hogy mikor hová törjenek be. A szerelmes fiatalember gondolkodás nélkül engedelmeskedett. Nem tudta, hogy egyszer kegyetlenül ráfizet. A bíróság Strižovát kettő és fél, Šimeket három és fél évi börtönre ítélte.
