Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-05 / 49. szám

— /gondolatok PALAGYI LAJOS: MIT HOZ A MIKULÁS? Hát az attól függ. Az em­ber társadalmi beosztásá­tól, jövedelmétől, a csalá­di költségvetés helyzetétől, leginkább azonban a keres­kedelemtől. Mert azt ugye­bár önök is tudják, hogy az ember általában nem azt vesz, amit akar, hanem ami van. Különösen Ilyenkor, a- mikor minden rendes csa­ládapa felcsap Mikulásnak, és járja a játéküzleteket, a kiskereskedéseket, amíg csak a lába bírja. Néhány éve már én is e- lég tűrhető mikulási gyakor­latra tettem szert, és ta­pasztalatból tudom, hogy az utolsó napokban magasra szökik a bevásárlási láz, e- zért jó előre nyakamba vet­tem a városit, hogy megfe­lelő ajándékot vegyek e- gyetlen fiamnak. Örömmel állapítottam meg, hogy ke­reskedelmünk ezúttal jól el van látva. Önműködő, táv­irányítható autókkal, heli­kopterekkel, kozmikus jár­müvekkel meg egyéb bo­nyolult miegymással. Cse­kély 100-200 koronáért vesz­tegetik ezeket az elmés ma­sinákat, amelyek gombnyo­másra mindent tudnak; elő­re, hátra közlekedni, ka­nyarodni, vtllognl, tülkölni. Annyi, hogy meg nem szó­lalnak. Gombnyomásra. Kezdtem magamban okos­kodni, hogy ml is a játékok küldetése. Valahol azt ol­vastam, hogy a játékoknak fontos szerepük van az em­ber formálásában. Gondol­kodásra, bizonyos munka­végzésre, ügyességre szok­tatnak. Megboldogult gyermekko­rom jutott eszembe, amikor egy borona- vagy járom­szöggel, egy rozsdás eke­vassal egész csodákat mű­veltünk. Namármost, mire tanítják, mire szoktatják a mai gye­rekeket ezek a 100-200 vagy több száz koronás csekély­ségek? Legfeljebb arra, hogy gombnyomásra min­den az ölükbe hull. Még arra is jók, hogy a szegény apák zsebéből ki­forgassák az utolsó koronát. Nyilván erre megy a Játék. A Szovjatazkaja KuHára lay immár hagyományomé ▼élt ankétjénél kitűnik, hogy a legnépszerűbb aaorjet színészek INNOKENTYIJ SZMOKTUNOVSZKIJ, LJÜDMILA SZAVELJEVA, VJACSE SZLÁV TYIHONOV, IJA SZAVI­NOVA és TATJANA SZAMOJLOVA. A közönség leg­inkább őket »karja a filmvásznon látni, és a film szak­emberei is a legszívesebben velük dolgoznának együtt. Az alábbi beszélgetés a szovjet filmcsillagokkal nem­csak jnüvészetükrol és kilátásaikról árult el sokat, ha­nem felvillan előttünk a szovjet kinematográfia jövője is. Mindegyikükhöz az alábbi három kérdést intéztük: Mit Jelent száméra az elméit Időszak? Hogy vélekedik azokról a filmhősökről, akiket alakított? Tervei? érkezik meg a kirndulépont- hoz, tele új ötletekkel és el­képzelésekkel. Sikerül monda­nivalóját mindenféle furfang és műszaki trükk nélkül tol­mácsolnia a közönségnek. Ez­után elérkezik a keresetlenség állapota, amelybe — szerin­tem — minden művésznek be­le kell esnie.“ Jelentős év áll mögöttem. Csehov „Ványa bácsi“ színmű­vének filmváltozatában Ványa bácsit alakítottam. Ez a szerep már régóta vonzott. Csehovnak ebben a darabjában a szibériai színházakban minden egyes hőst megformáltam már, hu­szonöt évesen voltam Szerebr- jakov professzor. Később Aszt- rov doktor, majd Ványa bácsi, sőt az élősködő, elszegényedett íöldesurat, Tyelegint is alakí­tottam. Ványa bácsi bonyolult jel­lem, de rendkívül érdekes. Kezdetben másképp viszonyul­tam hozzá, természetesen sok mindenben helytelen volt a meglátásom, mereven ragasz­kodtam' a hagyományokhoz, va­kon utánoztam eilődelm Ványa bácsiját. Teltek az évek, s a- hogy tágult látóköröm, s ta­pasztalatokkal gazdagodtam, kezdtem másképp nézni a dol­gokra, úgy, ahogy soha ezelőtt. Hadd idézzem a francia szín­ház klasszikusának, Corneille- nek szavait: „Ha a színész út­ját körhöz hasonlítjuk, kar­rierje elején eljut a körnek egy pontjára, közvetlen élmé­nyekkel telve, tapasztalat ht­ján. A veleszületett adottságok, a tehetség segíti őt a kezdeti években. A színész ebben a körben mozog, és gyűjti a ta­pasztalatokat. Érett mesterként Ugye, milyen lenyűgözően hatnak ma is Corneille sza­vai? Bízom benne, eljutok mű­vészt pályámon ahhoz a pont­hoz, ahol nincs helye a furfan- gosságnak. De Csehov egész dráinavilága olyan, hogy a jel­lemek külső beavatkozás nél­kül is életre kelnek. így van ez Ványa bácsival is, nagyon érzékenyen kell őt megközelí­teni, egyébként elvesztik moti­váltságukat ennek az érdekes személyiségnek a tetjei. Annál is inkább, mert cselekedetei­nek gyümölcsét egy erre ér­demtelen, korlátolt ember a- ratja le. Ahhoz, hogy megért­sük Ványa bácsi titokzatos vi­selkedését, a „Ványa Jtácsi“. cí­mű film egész gárdája — a rendező, Andrej Mihalkovics KoncsalovszkiJ, a doktort ala­kító Szergej Bondarcsuk, Vla­gyimir Zelgyin professzor, Iri­na Mírosnyicsenková, Jedená Andrejevna és a többiek — be­hatóan foglalkoztunk a hősök lelkivilágával, és a múlt szá­zad végi Oroszország életével. Hogy sikerült-e elérnünk, amit akartunk, a nézők joga eldön­teni. Másik jelentős esemény eb­ben az időszakban, hogy Úenin- grádből Moszkvába költöztem. A Fiatalok Színházában műsor­ra tűzték A. K. Tolsztoj „Iva- novics Fedor cár“ című művét. Én alakítom Fedor cárt, ezt a klasszikus szerepet, amelyet már a szerző életében és mnst Is sok-sok színész nagyság élet­re keltett. Minél több előadást megérni ezzel a darabbal, mi­nél nagyobb művészt sikert a- ratnt vele — ez a vágyam.. kívül! felléptem még máé szov­jet ée külföldi szerzők darab­jában t*. Amikor „A kutyás néssnők egész nemzedéke ját­szott, Igen vonzott: első talál­kozásom volt Csehov drámavl- lágával, az a találkozás, a- melyről minden színésznő ál­modik. Ebből a filmből — a- kárcsak Csehov más művedből — kicseng az emberiség egye­temes vágya: vágyódás a bol­dogság után, vágyódás az o- lyan élet után, amikor az em­berek közvetlenek lesznek,, ö- römük telik az értelmes mun­kában, amikor eltűnik a ha­zugság, a képmutatás. A másik film Mihail Bulga­kov müve nyomán készült, a címe „Menekülés“. Szerafína Korzuhlnovát alakítottam, a cá­ri miniszter feleségét, aki a forradalmi Pétervárról a Krím­re menekült, a fehérgárdisták utolsó mentsvárába. Szerafína kalandos útja — a sors a töb­bi menekülttel együtt elsodor­ja egész Isztambulba — jedlem- formálóam hatott rá. Ez az egy­kori előkelő asszony józanul fogadta a valóságot. Szeren­csésnek tartom magam, hogy kedvenc íróm, Bulgakov meg­filmesített müvében szerepet kaptam. Hisz kívüle senkinek sem sikerült olyan tökéletesen feltárni a hazáját elvesztő, né­pétől elszakadt ember tragé­diáját. Érdekes út volt szá­momra Tolsztoj Natasájától, Csehov Nylna Zárecsnáján ke­resztül eljutni Szerafína Kor- zulinoválg. A nem klasszikus szerepeimből megemlítem Má­sát, Vittorio de Sica olasz ren­dező Napraforgó című filmjé­ben. Legújabban Vlagyimir Vla- gyimirovics „Fej nélküli lovas“ c. filmjében játszom. A nézők találkozhatnak gyermekkorunk hőseivel, én is végtelenül örü­lök ennek a találkozásnak. életre keltettem, Stiglic-Iszajev alakja különös helyet foglal el közöttük. Nekem ezen a pá­lyán olyan sors Jutott, hogy az események fölött eltöprengő hősöket kellett alakítanom, a- kik igyekeznek tisztába ke­rülni az élet bonyolult szociá­Két filmst is forgattam. Cse­hov Sirály című darabjának filmváltozatában a főhőst, Nyi- na Zárcsnát alakítom. Ez a szerep, amelyet a szovjet szí­„A tavasz tizenhét pillanata“ című több részes filmet forgat­juk. Stiglic-Iszajev szovjet fel­derítőt alakítom. Ez az alak több dokumentum tényének öt­vözete, Julián Szemenov író tollából, Stiglic-Iszajev az Író­nak más müvében is felbuk­kan, így a „Jelszó nem szük­séges“ és a „Briliánsok a pro­letárdiktatúráért“ című müvei­ben. A második világháború u- tolsé évében Stiglic-Iszajev hit­leri kémelhárítóként tényke­dik. Személyesen ismeri a „né­met birodalom“ több „főkolom­posát“. A feddhetetlen ember hírében áll, ami lehetővé teszi hogy értékes szolgálataival har­coljon a fasiszta ellenséggel szemben. Erről mesél a Tatjá­na Lioznova rendezte MOS- FILM-produkció. Több mint húszéves filmszínészi pályafu­tásom során sok-sok .filmhőst lis jelenségeivel, s messze áll­nak attól, hogy a tettek em­berének nevezhetnénk őket — mint például Andrej Bolkon- szkij a „Háború és béke“ c. filmből. Ezt a jellemet megsze­mélyesíteni életem hét évébe került. Társaim arról Igyekez­tek meggyőzni, hogy a kővet­kező hősöm, a „Megérjük a hétfőt“ tanítója túlságos arisz­tokrata jellem, összehasonlítva kollégáival és ahogy az a diákjaival folytatott beszélge­téseiből is kitűnik. Az én ta­nítóm az egyik légárisztokrati- kusabb tantárgyat, a történel­met tanítja. Elismerem, ha a színész sokáig együtt él a sze­repléssel, ennek vonásaiból a művész akaratán kívül valami átvetítődik az újabb hős alak­jára. Például barátom, Mihail Uljanov kitűnő színész az „El­nök“ című film után (amelyért Lenin-díjat is kapott) sokáig járt testhez szorított karral, mert Jegor Trubnylkov — akit ő a lék írott ti fél kézzel Jött ház3s a Trofffról. De" térjünk vissza a jelen munkámhoz. E- gyelőre még forgatjuk „A ta­vasz tizenhét pillanatá“-t. El kell azonban árulnom, hogy Stiglic-Iszajev is sokat töpreng küldetéséről, élete értelméről, csakhogy nála ezt az elmeren­gést tettek követik, egy cél­lal ösztönözve: szétverni a gyűlölt hitleri gépezetet. Sokáig nem szerepeltem film­ben, mért sokat játszottam színházban, olyan darabokban, mint a „Pétervárl álmok“ (Dosztojevszkij Bűn és bűnhő- dés c. regénye nyomán) vagy '„A leningrádi sugárút.“ Ezen- hölgy“ c. film főszerepét rám bízták, nem volt semmilyen sein házi és Énp akikor végeztem en újság* Íréi Makót Néhány műkedve­lő előadásiban szerepeltem a* egyetem színházában. Ott fe­dezett fel Hejfdc seigédrendező. „A kutyás hölgy“ nagy sikert aratott, de én tudtam, hogy még nagyon sok hiányzik a hi­vatásos színészi teljesítményig. Ezért nagy örömmel fogadtam a színház ajánlatát. JurlJ Za- vadszkij kitűnő rendező veze­tésével sikerült játékommal o- lyan művészi szintet elérnem, hogy színésznőnek nevezhetem magam. Lelkes híve vagyok annak a nézetnek, hogy a film­színésznek át -kell esnie a szín­házi „edzésen.“ Raí Valómé kedvelt olasz színésszel beszél­getve, elmondta, hogy minden évben igyekszik legalább há­rom hónapra színházi szerző­dést kötni, mert elképzelhetet­lennek tartja művészetét a kö­zönséggel való közvetlen 'kap­csolat nélkül. „Irigylem a szovjet kollégákat, akik egye­dül a világon dicsekedhetnek filmszínészek színházával“ — mondotta Valone. „A vörös diplomata“ című filmben Makszlm Gorkij barát­nőjét, a kitűnő színésznőt, Andrejevát alakítottam. A film a Lenin-iskola diplomatá­járól, Lvov Kraszinovről szól, nagy kitüntetés volt számomra megformálni a Moszkvai Mű­vész Színház kitűnő színésznő­jét, a bolsevik párt kimagasló egyéniségét. A terv? Színházi és fllmszerep. De erről egyelő­re csak ennyit. Tyámofej Levesük neves ren dező „Hosszú út a rövid nap hoz“ című filmjében játszom Hadd említsek meg néhányat a rendező legismertebb filmjei­ből, Ilyen a „Két év a szaka­dék fölött“, a „Kocubinszklj család“ és a „Honoré de Bal zac tévedése“. A fentebb emlí tett filmben Jesatyerina Zolo tarenková fizikust alakítom, a nagy tehetséggel megáldott tu dósnőt. A film főhőse Mes­szim Nyercsin a fizikai Intézet igazgatója, Jekatyerina férje, Együtt dolgoznak egy új euer giaforrás felfedezésén, amely ezerszerte hatékonyabb lenne, mint az atom. A sikerig igen nehéz út vezet. Ezért a me­rész elképzelésért vívott harc a film alapötlete. A Novoszi- birszktél nem messze fekvő Akadémiai Városka hatalmas tudományos központjában for­gattunk. A hősnőről csak any- nylt mondhatok, hogy korunk hősnője és nem mindennapi jellem. Az Akadémiai Városka tudományos dolgozói sokat se­gítettek a forgatásnál, megis­mertettek bennünket minda­zokkal a tudományos berende­zésekkel, amelyekről a filmben szó van. Bízom benne, hogy -a tudományos hitelesség támo­gatja a téma művészi megva­lósítását. F. Andrejev EGY HÉTVÉGE - KÉT FESZTIVÁL November 19—20-a mozgalmas hétvé­gét jelentett a hazai magyar amatőr táncdalénekesek életében. Tizenkilence­dikén TomaSovon (Félben) a CSEMA- DOK Bratislava-vldékl járási bizottsága­inak pontos, gondosan szervezett rende­zésében a főváros s környékének leg­jobb fiatal énekesei randevúztak az or­szágos táncdalfesztivál járási elődöntő­jén; egy nappal később pedig Kol&ro- vdra (Gutára), az Immár hagyományos Kolárovői Lírára szólt a meghívói Nos, vegyük sorjába a látottakatl Szombaton TomaSovon kereken egy tucat énekes Indult a kétfordulós ver­senyben, mely a vártnál is élénkebb visszhangot váltott ki a községben. A tágas-szép kultúrháZból kiszűrődő dob­pergés, gitárpengés, éneksző csalogatá­sára már délelőtt is sokan be-beplllan- tottak a fesztivál próbájára, este pedig alig maradt egyetlen szék üresen. A több mint kétórás versenyt, a ti­zenkét énekes küzdelmét Jő színvonal, a mezőny értékes kiegyensúlyozottsága Jellemezte. Igaz, ez megnehezítette a bí­ráló bizottság munkáját, de az esélyeket mindvégig nyílttá tette. Külön öröm, hogy több tehetséges, fejlődőképes éne­kes mutatkozott be a közönségnek. A második „körben“ jó dallamú, ügyes szö­vegű saját szerzeményt énekelt a har­madik dijat nyert senecl (szenei) Far­ka* látván, jé hangú tehetségnek bizo­nyult a második dija« matuškovól (tak- sonyl) jará* Erzsébet. A járási döntő győztese, a Vei. Blel-1 (magyarbéli) Oanter Huna ezúttal Ismét Igazolta: ér­demes lenne komolyabban Is foglalkoz­nia az énekléssel, tehetsége megvan hoz­zál Bátorságáért Illeti dicséret a bratt- slaval Kálmán Gyulát, aki mindkét for­dulóban saját dallal szerepelt, de külön említést érdemel a szépen lntonáló Ipolyi Mária és az egyéniségéhez 1116 dalokat választő, jó színpadi érzékkel éneklő Czlkhardt Márta Is. jól, az éne­kesek hangiának érvényesülésére ügyelve, zeneileg pontosan kísért a közelmúltban alakult Satnrn-együttes. A kolárovól (gútal) fiatalok novem­berben jelentős eseményként várják a hagyományos helyt „Lírát“, melynek ez idén az ötödik évfolyamát hirdette meg — társrendezőivel karöltve — a Kolé- rovől Művelődési Otthon. A nagy érdek­lődést igazolja, hogy a földművesszövet­kezet klubja már Jóval kezdés előtt meg­telt. Ez a verseny Is kétfordulós, a mezőny azonban szfikebb volt: „csupán“ tizen versengtek a Kolárovői Líráért. A ko­máméi (komáromi) középiskola érett­ségi előtt állő diákja — a rokonszen­ves Szabd Katalin bizonyult a legjobb­nak', számottevő pontkülönbséggé] győ­zött a második helyezett, a ííhárecl (zst- gérdh) Lakóét Gyöngyi fa • harmadik díjas Nové Zámky-t (écsekújvárl) Juraj Mandák előtt. Hármukon kívül a kissé lámpalázasan éneklő Orosz Zoltán, a te­hetséges, de helyenként túl harsány Ha- csik Erzsébet s az ugyancsak jő hangú Berták Magda szerepeltek a legjobban, A két fesztivált mérlegelve — külde­tését, hírét s hagyományait tekintve — a fiatal táncdalénekesek kolárovői ve­télkedője tűnik markánsabbnak. Nem vé­letlen hát, hogy e város határain jóval távolabb Is számon tartják, figyelemmel kísérik ezt a könnyűzenei rendezvényt a pop-zene lránt érdeklődő fiatalok. Joggal vizsgálhatjuk hát a rendezvény dramaturgiáját, de ugyanazt kellene mondanunk, amit már a tavalyi „Líra“ után Is elmondtunk: A fesztivál egyre növekvő népszerűsége, híre, állandósuló színvonala biztató távlatokkal kecsegtet ugyan, de ennek alapjait már most kell megépíteni. A következő évfolyamait ezért még körültekintőbben, alaposab­ban, megfontoltabb műsorszerkesztéssel kell majd megszervezni, hogy ez a fesz­tivál mielőbb a fiatal, kezdő amatőr énekesek bemutatkozásának egyik orszá­gos fóruma lehessen! Ugyancsak ismé­telni tudjuk azt Is, hogy szükség lenne egy neves énekesekkel fémjelzett gála­estre, az énekesek és a zsűri verseny ■tini találkozására, esetleg — fiatal éne­kesekről lévén sző — egy-egy szakmai alfaiiéspt Ja. Botsai M. Páter Oanter Hana

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents