Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-05 / 49. szám
HETEDIKKÉNT A VILÁGON Ha valaki Brno sportkülöaieges- ségei Iránt érdeklődik, elcsodálkozik azon, hogy a brnól Technika Testnevelési Egyesület már négy Idényben mondhatja magáé nak a legjobb leslklócsapatot. Aki Ismeri Brnőt, tudja, hogy a város környéke csupa domb, de egy sem olyan magas, hogy az alpesi sportot gyakorolhassák rajta. Vajon mi az oka, hogy mégis a bmóAak a legjobbak? Talán a sfsport szeretet», amely hegyeket mozgat meg. . Szavaimat bizonyítani tudom: MOTET A VAROS „TÜDEJÉN“ A város legmagasabb dombja a Medlánecky nevet viseli. Már régóta a síelők zarándokhelye, de már nem lesz az — nemsokára lakótelep épül rajta. A Technika síelői egy másik lejtőt találtak, a Jlrásek-erdőben. Csakhogy nem volt olyan egyszerű kiharcolni, hogy itt építsék meg a mülesiklő- pályát. Ez az erdő nagyon gondozott volt, szinte parkosították, büszkesége volt az egész brnőt, de főleg a negyed lakosságának, s határozottan tiltakoztak az ellen, hogy kiirtsák a város „zöld tüdejét". De végül Is a sport győzött, és 1970-ben október 9-én az építkezést JiFí Cemý mérnök — a Technika Mgacsapatának kapitánya — a következő sorokat jegyezhette be az építkezési naplóba: Szép, napos idő. Megkezdtük a fák és bokrok ritkítását. A munkában a lesiklécsapat 15 tagja vett részt. Nagy nap volt, amikor a Technika a Brnél jnb 2 patronátusa alatt megkezdte a műanyag lesik- lőpálya építését. Hetedikként a világonl A jtrásek negyed lakossága e- rélyesen tiltakozott. Vérzett a szívük. amikor a sportolók a fákat Irtották, szitkozódtak, ha valamelyik ösvényen bággerrel vagy autódaruval találkoztak. Szeretteii volna továbbra Is sétálgatni az erdei ösvényeken. A sízőknek nem volt más választásuk: az utat egy híddal kellett átszelni. Rengeteg munkát igényelt a híd. de főleg anyagiakat; egyhawnadát az egész tervbe vett befektetésnek. A ’ hídnak masszívnak kellett lennie, hogy elbírja a kíváncsiskodókat, no meg a sízőket Is, akik Itt edzenek majd valami ismeretlen kék anyagon, amilyet még sohasem láttak. HÖACVÜ HELVETT — KEFÉK Már régen rájöttek arra. hogy a beszappanozott sfléc még a füvűn, tűlevélen, sőt kaolinon Is kitűnően siklik. De a műlesiklópá- lyák mégis leg többnyire ágyúból fesckendezett műhóból készülnek. Erre gondoltak eredetileg Brnó- ba-n is, de a hiidrometeorológi ai intézet kerek perec kijelentette, hogy a szükséges —2 fok Celzius - fok a városban évente átlag csak 19 napig tart. Visszaemlékeztek a franciaországi sízők fényképére a mülesiklópályáo, és akadt valaki, aki már a saját szemével is látott ilyesmit Olaszországban. Az ötlet nagyszerűnek tűnt, és így két esztendő alatt a Zbrojovka fakultásának műhelyében elkészült a sajtolóforma, a bratislavad Slov- nafttól beszerezték a bralont — egyfajta polietilén, hasonló, min' amilyeneket külföldöm használnak erre a célra —, és a brnőt Che- moplast megkezdte a kivitelezést. A lestklópálya tavasszal már 250 m hosszú és 19 m széles lesz — és ehhez az óriás szőnyeghez 80 000 kefére vám szükség. Hatalmas munka ez, és habár úgy tűnik, hogy az egyes részlegek ösz- szeszerelése könnyén megy, mégis egy 90 m hosszú sávon 15 ember dolgozott 10 napig. A FONTOS — NEM „TÜLKENNI“ Nem túlkennii — mert az. egészen szép pénzbe kerül. A műanyaghoz ugyanis meg kell találni a jó „csirizt“. Az olaszok naftával kenik a síléceket, de az nagyon hamar megduzzadmak. A franciák szilikon olajat használnak. Bmóbarn először a gépkocsiknál használtak szílükonos fá- nyesítőt. Drága vicc volt, de még a szilikon olaj sem volt megoldás a kilónkénti 157 koronás árral! Még szerencse, hogy a brnél kutatóintézetben a tudósoknak valami nem úgy sikerült, mint a- hogy szerették volna. Ez a nem kívánt termék tudniillik a legjobb olajos kenószere a kefemű- pályán használt síléceknek — és kilogrammja 4 koronába kerüli így már lehet siklani... Lehet, de kell még hozzá korong nélküli síbot gumivédőkkel a végén, és olyan sí, amelynek nincs éles széle, hogy a kefékben kárt ne tegyen. Ha mindezt az e- lőírást betartják, akkor a műle- slklópálya három esztendeig kifogástalan marad. Ez olyan hosszú Idő, amely alatt talán fél Brno megtanul síelni. — Azt nem hiszem — válaszolja Černý mérnök —, de a diákok számára a mühő az ölükbe poty- tyant ajándék. A csúcssportolőnak viszont, azt hiszem, semmi sem pótolhatja a valódi havat, bár a kefepálya nagyon hasonlít az i- gazi hóhoz, és a kezdő nagyszerűen megtanulhat rajta síelni. A pálya mellett felvonót építünk, áe villanyvilágítás is lesz, hogy apálya az esti órákban is üzemelhessen. Főként az iskolákat szolgálja majd, de hetente bizonyos időpontokban a nagyközönségnek is rendelkezésére áll. BACHLEDA IS ELJÖN Aki síelni tanul, gyakran efiesfk. Erre a műanyagra leülni ugyan keményebb dolog, mint a porhőba poftyanni, de nem veszélyes. A próba-lesiklások bizonyították, hogy a -legveszélyesebb sérülés a kézujjfioa-m. Hogy untért van ez így, nem tudni, de négy „beteg“ ujj bizonyítja. A lakosságnak nagy szenzáció lenne, ha éppen valamelyik élsportoló ficsamítsná ki az ujját ezen a pályán, például Andrzej Bachleda. A lengyel „sícsillag“ állítólag ellátogat Brnőba, és versenyezni is fog. A Technika megrendezi a nagyvásár lestklőverse- nyét, amelynek egyik száma a legújabb sláger — a párhuzamos műlesiklás lesz. A LELKESEK GYŐZELME A kefékkel teli lejtő — látványosság lett. A brnői diákok megtekintik, és majdnem mindenki látni akarja ezt a csodát. De a kifejezés nem helyes. Mert azonnal megszűnünk csodában hinni, ha megtudjuk, hogy októberben társadalmi munkában 26 000 órát dolgoztak itt le. A sírajongók százai munkálkodtak itt hangyaszorgalommal. Mindenki tudása és e- reje legjavát adtsa a munkába, és bár egyesek érdemeit nem lehet a többiével egy napon említeni, mégis Igazságtalanság lenne valakit kiemelni közülük. De nem 1$ várja ezt senki. Szeretetből tették, amely hegyeket mozga-t meg... Még olyan helyen is, ahol nincsenek — Brnóban. A Stadion nyomán — M. B. FUTOTT, GYŐZÖTT Először tavaly Prágában diadalmaskodott, az idén Kutná Horán pedig megismételte tavalyi sikerét. rendszerint a vágtával döntőim el javaimra a versenyt. Még eddig mindig így volt... — Mondana valamit az edzéseiről, felkészüléséről? — Már Iskoláskoromban a nesvadyí kézilabdacsapat- ba-n játszottam. Tavaly megnertük csoportunk bajnokságát és följebb, a divízióba kerültünk. Most itt Játszunk, és jelenleg a harmadik helyen vagyunk. Tulajdonképpen. csak itt, a csapattal edzem. Egykori tanítóm, az iskola Igazgatóhelyettese, Vlahy Jenő az edzőm. Külön futóedzéseket nem tartok. Jelentkeztem ugyan az Elektrosvitnél, de ne-m futotta az időmből és kimaradtam. Ha hívnak vagy benevezek valamilyen versenyre, elmegyek, futok és rendszerint győzök is, de hogy külön a futást gyakorolnám, arra nincs időm... Éva egyébként, mint az -iskolában és szüleitől megtudtam, szerény -lány. Az iskolában a földrajzot és a matematikát, no meg a tornát kedveli. Tanulmányi e- redménye Is aránylag jé, s h-a akadna egy szakedző, a- kl segítené, akt figyelné teljesítményét, talán az ország színeiért is síkra szánhatna később. —nth — Délután van, ebéd után, de a diákok és tanáraik még nem mehetnek haza. Várják a délutáni tanítást, csütörtökön „hosszú napjuk“ van. Orosz, szlovák és -más órák várnak még rájuk. — Ledraíczky Évát -keresem — mondom a második emeleti folyosón járkáló fiúnak és lánynak. — íme, ő azl —• feleli a fiú, s a mellette álló lányra mutat. A fiú mellett hihetetlenül aprónak, kicsinek tűnik Éva. Nem vékony, nem sovány, csak apró. Főleg így, a magas legény melletti És lám, ez az apró gimnazista, a Nové Zámky-í (Érsekújvár) II. E osztályának diákja nyerte meg immár másodszor a Mladá front» és Smena napilapok hagyományos országos mezei futóversenyét. Először tavaly Prágában diadalmaskodott, az idén Kutná Horán pedig megismételte tavalyi sikerét, és ismét országos bajnokságot nyert. A csillaga tehát eléggé felfutott ennek a nesvadyí (Naszvad) lánynak. Igaz, nem először, és föltehetőlAg Lednicžky |ózsef Ezt mind a lányom szerezte... nem is utoljára. Ezt azért mondjuk, mert Éva amolyan notorikus győztes. Jóval tíz fölött van a járási versenyeken aratott győzelmeinek száma. Időről Időre egy-egy kerületi versenyt nyer, s amint látni, országos versenyen sem okoz csalódást. Ledniczky Éva Csa-k egy kis ízelítő még a sikersorozatához. Amikor Nesvadyn a papája, Led- niczky József elővette a -különböző versenyeken szerzett érmeit, csak bámultam. Nem csoda hát, hogy ilyen sok „trófea" van a lánya tarsolyában, mert Éva, ez a tizenhat esztendős lány néha az idősebbek kategória jában Is síkra száll. Nem rég Piešťanyban bár az idősebbek kategóriájába sorolták, mégis második lett. A versenyeken kezdetben rendszerint a boly végén vagy közepén szaladok — vall Éva magáról. — Ogy a táv felén kezdek előre- » lendülni. Lassan, fokozatosan előreküzdöm magamat az élen futó versenyzők közé, és aztán gyorsítok. Kétszáz-háromszáz méterrel a cél előtt még gyorsítok, és MERCKX ÉS A KERÉKPÁROK „ROLLS ROYCE“-a Merckx a sors elkényeztetett gyermeke. Az egyórás világrekordjához minden eddiginél könnyebb kerékpárt vehetett igénybe, öt és féi kiló volt a súlya. A kerékpárok „Ralis Royce“-ának mondják, valószínűleg az ára miatt, mivel 100 000 belga frankba került. Számos technikai újdonságot alkalmaztak Merckx kerékpárján a világcsúcskísérlet céljából: 1. a váz 7/10 milliméteres vagy még vékonyabb, 4/10 milliméteres. 2. Kemény alumíniumból készült, csapágyas áttétel. 3. Fogaskerék és 175 nim-es kar, könnyebb, de kemény alumíniumból. 4. Pedálok, amelyek egyenként 10 dekával könnyebbek az eddigieknél, 5. Kemény alumíniumból készült abroncsok, 6. Selyem belsőgumik, a hátsónak a súlya 11 deka, az elsőé 9 deka. 7. Kemény alumíniumból készült kerékagy, 8. Hátsó kerék 32, egymást keresztező küllővel, 9. Első kerék 28, egymást nem keresztező küllővel, 10. Könnyűfémből készült kormány. 11-12. Kormányrúd titánból. 13. Csapszegek nélküli kormányrögzítés. 14. Kivájt U- lésrúd. 15. Műanyagból készült ülés. 16. Áttört lánc. Az egyórás világcsúcs alapos megjavításával Merckxnek az volt a célja, hogy felértékelje ezt a versenyszámot. Azokhoz a szakértőkhöz csatlakozik a maga véleményével, akik azt mondják: az egyórás rekord azért nem lelelt meg a más versenyszámokban volt fejlődésnek, mivel a nagy nemzetközi bajnokok gyakran elhanyagolták az egyórást. Hozzá kell tenni, hogy furcsa lélektani hatása is van ennek* a versenyszámnak. A század elején, amikor Petit-Breton megközelítette a 42 kilométert a 60 perc alatt, azt állították, hogy a 42 kilométeres határon sohasem fog túljutni kerékpárversenyző. De később, mintán 1942-ben Faustn Coppi 45,798 kilométert ért el, ez az eredmény akkora hatással volt mindenkire, hogy 14 évig kellett várni, míg egy újabb kísérletre vállalkozott valaki, nevezetesen Anquetil. Nos, bizonyos, hogy már Coppi Is elérhetett voloa jobb eredményt. Csak kezdetleges edzéssel készült, a kerékpárja sem volt valami tökéletes. A végén alaposan vissza Is esett. Nagy kór, hogy a „campionissimo" sohasem próbálkozott újra, s hogy különösen akkor nem, a- mikor a legjobb formájában volt. Már 1951 táján minden bizonnyal túljutott volna a 48 kilométeres akadályon. Az első kerékpáros, akinek ez sikerült, jacques Anquetil volt. A normandiai akkortájt múlt el 22 esztendős. Az egyórás világcsúcs számára csak az áttétel kérdése volt. 33 évesen, amikor igen könnyű kerékpáron versenyzett és az egy pedáltaposással 8,42 métert tehetett meg, akkor már 47,493 kilométert is elért egy éra a- latt. (Csak azért nem hitelesítették világcsúcsnak, mert a francia versenyző nem volt hajlandó alávetni magát dopping- vizsgálatnak!) Amikor Roger Riviére 47,347 kilométeres világcsúcsát elérte, menet közben kerékpárt kellett cserélnie. Ez legalább 300 méter veszteséget jelentett számára. Így aztán bizonyos, hogy Coppi, Riviére és Anquetil egyformán többet tudott volna elérni, mint amennyivel felírta nevét az egyórás világcsócsuk táblázatára. S azt a vélekedést, hogy az egyórás rekordok mindig alatta maradtak a várható teljesítményeknek, az a tény Is bizonyítani látszik, hogy 1942 és 1968 között csupán nyolc versenyző javította meg. Az új csúcsot Merckx Mexikóban állította fel, ott, ahol a 2240 méteres tengerszint fölölti magasság gondot jelent a versenyzőknek. Merckx előtte testpróbáknak vetette magát a- lú a milánói fiziológiai intézetben. Ceretelli professzor, aki a vizsgálatokat irányította, a végén így nyilatkozott: „Ügy gondolom, hogy a levegő ritkasága folytán a légellenállás csökkenése 12 százalékos e- lőnyt ad, az oxigénhiány viszont Eddy Merckx számára 6-7 százalékos hátrányt okoz. A versenyző tehát a mexikói pályán 5-8 százalékos előnyre számíthat.“ (A dán 0. Ritter 1968. október 10-én szintén Mexikóban érte el 48,653 kilométeres világcsúcsát.) Egyesek sajnálták, hogy Merckx nem Európát választotta világcsúcs- kísérletének színhelyéül. Bizonyos persze, hogy ha a Copplk, Anquetilok, Riviére-ek a maguk idejében szintén Mexikóban versenyezhettek volna, az egyórás csúcs minden bizonynyal tiszteletre méltó magasságokba emelkedett volna már korábban is.
