Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-05 / 49. szám
RÁDIÓSOK BRESTOVECEN i A magad s néped dicsőségére A legtöbb szerkesztőség ama törekszik, hogy emberközelbe, baráti kapcsolatba kerüljön olvasóival. Elmondhatjuk ezt a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségéről is, melynek munkaközössége azért rendez nyilvános vidéki felvételeket, hogy jobban megismerkedjék falusi és kisvárosi hallgatóival. Igen szép példa erre a néhány napja lezajlott brestovecl (szilasi) ünnepség. Szilas a komárnól (komáromi) járás egyik legkisebb községe. Ha a csecsemőiét Is beszámítanánk, akkor sem summázhatnánk ötszáznál, ötszázötvennél többre a lakosságot. Így aztán hiába vezeti Győri László szövetkezeti elnök kitünően a falu nem nagy kiterjedésű birtokát, küllemére nézve a község nem városiasodon máig sem. Különösen kultúrházáról mondhatjuk ezt el, amely üj ugyan, de eléggé kicsiny ahhoz, hogy nagyobb együttesek fellépjenek benne. Ezzel okolhatjuk azt Is, hogy bár a község lakossága nagyon is kultúra- igényes, až Ifjú Szívek soha nem lépett még fel Szálason. Elérkezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi esztendeje. Az ötvenötödik évfordulót az X. A hangjából inkább azt érzem ki, nem nagyon szeretné, ha mások lennének. Megvallom, én sem. Mi csak néhá- nyan vagyunk, s a társaink alusznak. Pillanatok múlva az int az eszembe, hogy az ellenség nem támad dobveréssel. De a fegyvereink az út felé merednek. KI tudja, hátha? Ki ismerheti ki magát a kulákokban és a megvesztegetett szolgáikban? Ez nem rendes háború. Rosszabb annál. Azt hiszed, elöl az ellenség. és hátnlrúl támad rádl Akaratlanul hátrafordulok. Sehol gyanút keltő árnyak, csak az alvó falat létem. Fellélegzek, amikor é- nekszó szél] hozzánk. Az éjszakában sötétlő erdő láttára, talán örömökben, énekelni eddigieknél is szebben szerették volna megünnepelni a brestoveciek. Valahogyan úgy, hogy külsőségekben is felülmúlják az eddigi rendezvényeket. Be szép lenne például, ha egy olyan művészi csoport felléphetne, amely eddig csak a nagyobb színpadokon mutatta be tudásál...l És ekkor lépett közbe a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségei A rádió magyar osztálya már régebben közeibe került « szilas iákká’. »ok barátot szereztek Itt, többek között azzal, hogy Itt ikéeolteittéic a választások előtti műsoruk felvételeit. Miért ne folytathatnék hát a ba- rátkozást idén 4s, miért na segíthetnének a brestovecleknek a nagy évforduló sikere« megünneplésében? — gondolták. És segítettek Isi November második szombatján elindultad Brestov sere a rádíökocstk és velük egy Időben az Ifjú Szívek együttese is. A magyar szerkesztőség vezetősége szerződtette a kitűnő népi együttest és közvetítette is a kl6 Szilas ünnepségét. Megható volt ez az ünnepség nagyon. Tóth Imre pártelnök megnyitó szaval után a járási nemzeti bizottság aletnöke, Varga Ernő elvtárs méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenötödik évfordulójának jelentőségét. Kvoéásné Kálmán Olga a rádió nevében ugyancsak szép szavakkal köszönte meg a kedves szilasi ünnepség szívből fakadó őszinteségét. Az Ifjú Szíveik a legszebb táncokkal (Hősök emlékműve,* Nemzetek barátsága) és a legszebb dalművek .rel (Kodály-Rajter) mutatkozott be a kis kultúrterem tenyérnyi színpadán. És hogyan örvendezett a közönség, a kultúrtermet zsúfolásig megtöltő sok-sok öreg és fiatal a rádió magyar szerkesztősége kedveskedésének! — Jöjjenek el máskor 1* hozzátu! Hétköznapjainkban is szívesen látjuk mlndannyiukatl — kiabálták szinte kórusban a műsor végén a rádiósok után. És ennél szebb fizetséget a rádlő szerkesztői nem Is kívánhattak volna. (neuinannj Mialatt Járja a« országot, « maga Is átéli a nép szenvedését, költői híre egyre nagyobb. Első nyomtatásban megjelent verse A borozó. További jelentős költeményeket Ír. Ezek egyikéből idézünk: Rég volt, Igaz. midőn s jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fej8m fölött míg őszi légen át Vándor darúld V betűje szállt; Az első sorok a későbbi nagy költeményeket Idézik, a vers már nem egy pályája kezdetén éllé költőre vall. Pesten a Külföldi Regénytár számára fordít. Üjabb színészi próbálkozás. 1844-ben Ismét Pestre gyalogol egy kötetnyi vers kéziratával. Pártfogót keres. Erről így emlékszik meg: „A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez... A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlatára kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem“. á. kérdés: KI ez a nagy ember, ás kivliie még ki támogatta akkor a költőt? Mi az Idézett vers cfme? 1844-et írunk. A megpróbáltatások után nyugalmas korszak következik. A költőnek nemcsak a kötete jelenik meg, hanem mecénásai révén békéről Vahot Imre Pesti Divatlapjához segédszerkesztőnek. Mielőtt elfoglalná állását, két hőnapot Dunavecsén tölt szüleinél. Ennek a két hónapnak emlékét több verse őrzi. Ha költeményeit tárgykörök szerint osztályoznánk, csoportot nyithatnánk családi verselnek Is. Pályája későbbi szakaszában Is vlssza-vlsszatér ehhez a témakörhöz. Édesapjáról — aki mint mutatja mér az 1843-ban született jövendölés című költeménye: (Anyám az álmok nem hazudnak; / takarjon bár a szemfödél: / Dicső neve költő- fiadnak, / Anyám, soká, örökkön él./ Tehetségét tudatosítja, és ezt közvetlen természetességgel, szókimondó őszinteséggel ki Is mondja. Még nem kiforrott költőt, egyéniség. „A kész Petőfi csak 1848 közepe táján áll előttünk érett mivoltában.“ (Horváth János), da a költészet forradalmát már az 1844-es termékeny esztendőben kivívta. Vándorlásai során megismert a nép nyomorát, érzi, neki a nép mallett a helye, a nép hanglát kell költeményeiben megszólaltatnia — egyelőre csak költeményeiben. Ekkor már elismert kőltő, de nemcsak az Irodalom berkeiben, banem országszerte. Számos népdal (A virágnak megtiltani nem lehet, A szerelem, a szerelem...) népies belyzetdal, betyárnőta (Befordultam a konyhára, Hortobágyi kocsmárosné), népies Jellemkép (Hírős város az aafődön Kecskemét, Megy a jubász Szamáron) fűződik □evéhez. Ebben az esztendőben egymást követik újabb alkotásai. Szülőföldjére emlékezve megírja egyik legszebb tájlelró költeményét. Az Ifjú költő azt a magyar tájat énekli meg, amelynek szépségét addig kevesen fedezték fel a költészetnek. A végtelen róna nemcsak a szeretett szülőföld, hanem a szabadság szimbóluma Is: / Börtönéből szaba- dúlt sas lelkem, / Ha a rónák végtelenjét látom./. De a sorokból elénk táruló kép — a délibábos ég, a száz kövér gulya, a gémeskút — nem közvetlen szemlélet szülöttje, hanem a költő pillanatnyi lelkiállapotáé: / Felröpülök ekkor gondolatban / Tűi a földön felhők közelébe /. Elé tárul az egész Duna-Tlsza köze, majd a végtelen róna képe egyre szűkül, a legapróbb részletekig hatol a iföltő szeme, nemcsak a búzatáblákat, a nádast és a felette húzó vadludakat látja, hanem a betyárcsárda dőlt kéményét és a dinnyés homokját Is. Ezután Ismét kitágul a kép, hogy nagy távlattal vesszen bele a ködös szemhatárba, „hol az ég a földet éri“, s egy város gátat vet a tekintetnek. A költeményben minden él, mozog a tájon, ezt mesterien varázsolja elénk a szavak hanghatásával: nyargaló ménesek dobognak, ostorok pattognak, a nád a széltől megleb- ben... Az emlékezést személyes vallomás fejezi be, visszatérve az első yersszak lírai kezdetéhez. „A magyar Irodalom legnagyobb verse... azokhoz tartozik, amelyek közt ragyogásuk miatt nem tud különbséget tenni a szem“. — írja Illyés Gyula. 8. kérdés: Melyik ez a ragyogó vers? A megfejtéseket • december 21-ig küldjétek bel „A Világirodalom Remekei“ népszerű sorozatában jelent meg ilja Ehrenburg: A harácsoló — Moszkvai sikátor című két kisregénye. Az alsót 1924-ben, a másodikat pedig 1928-ban írta a kiváló szovjet lró, így pályájának kezdeti szakaszáról ad Izgalmas képet ez a két történet. Mindkettő a NÉP világát Idézi, ahogyan az bonyolult, ellentmondásos élményeivel szinte rázuhogott az 1923 telén, Illetve 1920 nyarán hazalátogató, majd mindkét utazás benyomásait Párizsban regénnyé formáló íróra. Ugyancsak a szovjet valóság egyik legizgalmasabb korszakáról szól Voluszkov: Farkasfogak című bűnügyi regénye Ts. , ť Bűnügyi regény Michael Crichton: Az Androméda-törzs című müve ugyanúgy, mint a világhírű Graham Greens: Titkos megbízatás című regénye, amely az Olcsó Könyvtárban látott napvilágot. Krimikben tehát nincs hiány, ugyanúgy, mint útikalandokban, történelmi regényekben, művészéletrajzokban sem. Az elsőre bizonyíték Balázs Dénes: Hátizsákkal Alaszkától a Tuzíöldig címú kétkötetes útleírása a Táncsics Könyvkiadó „Ütikalandok“ sorozatában. A történelmi regényre Hegedűs Géza: A milétoszi bajós című ifjúsági históriája’ a példa, amely az időszámításunk előtti V. század Görögországéba, Athénba, az ókor világába vezeti ifjú olvasóit, a görög-perzsa háború Idejébe; a művészéletrajzok reprezentánsa pedig ezúttal Barabás Tibor: Michelangelo című regénye. A szerző kronológiai hűséggel és a tények iránti alázattal követi a szobrász és festő óriás útját, a gyermekkori kísérletektől egészen haláláig. S nemcsak életrajzot ír, hanem pályaképet Is rajzol, a magánélet változásait, a történelmi-társadalmi eseményeket, a külső erők hatását, a belső viharzásokat. a kivételes művészi teljesítményeket s a tehetség dimenzióit egyidejűleg és Izgalmas összefüggésükben bemutatva. A megrajzolt-pályaképet kitűnő felvételek Illusztrálják és ■ hitelesítik Barabás Tibor könyvében, melynek ez a második kiadása. Hogy az Olcsó Könyvtár nemcsak a krimiket meg az olvasmányos regényeket juttatja el a legszélesebb tömegekhez, hanem a legmagasabb rendű Irodalmat Is, arra bizonyíték József Attila: A Dunánál címmel megjelent válogatásának a kiadása az említett sorozatban. Az 1922- es „Csókkérés tavasszal“ című verstől az „íme hét megleltem hazámat...“ című hatalmas elégiáig, valamint a „Töredékek, vázlatok, verscslrák, rögtönzések, tréíák“-lg felsorakoztatja ez a 30 000 példányban megjelent gyűjtemény szinte az egész József Attila-1 életművet. S ba már a lírához érkeztünk, említsük meg a csehszlovákiai magyar költészet legfrissebb kötetét, Téssér Arpád: Érintések elmü verseskönyvét. Tőzsér ritkán szóló lírikus. Majd két évtizedes alkotói pályájának mindössze harmadik kötete ez a vékony gyűjtemény. Ám ezúttal Is igazolódik a tétel: a művészetben nem a mennyiség a döntő tényező. A „mogorva csillag“ s a „Kettős űrben“ alkotója ezúttal Is súlyos könyvst tett az asztalunkra: érett verseskönyvet. már tudjuk, szigorúan nevelte — kedves kötődéssel, de végtelen szeretettel és tisztelettel emlékezik meg: „Szegény atyánk! ha 6 úgy nem bízik az emberekben: jégre nem viszik. Mert 6 becsületes lelkű, Igaz; Azt gondolá, hogy minden ember ÉL az.“ Az édesanya pedig e legszeretőbb anya: „És vége-ho6»za nem lett Kérdezgetéslnek; De nekem a kérdések Olyan J61 estenek. Mert mlndenfk tükör volt, Ahonnan láthatára: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám.“ 5. kérdés: Melyik két költeményéből Idéztünk? Soroljatok fel néhányat abbé a témakörbe tartozó verseiből! A kísérletezés korszaka mér mögötte van. Tisztában van költőt küldetésével. Érzi, nagyra hivatott. Ezt GBNTE ANDRÁS: kezdtek a huszárok. Még néhány perc, és megérkeznek, ők is lefeküdhetnek. Az ismert dalra felenged bennünk a feszültség. Kiállók az út mellé. — Futottak, mint a nyulak, mindig csak előrel — újságolja a néhány pillanatra megálló Sándor. — Azt hitték, hogy sikerül a fészkes fenébe csalóink minket. De még idejében átláttam a szitán, aztán visszafordultunk. Ezek valamiben törik a fejüket.. Sándor a társai után lovagol. Megint magánkra maradunk. És megint csend. Sfin- dorék nyugovóra tértek. Az út felől nem érhet minket meglepetés, mert kikezdték volna a maréknyi huszárral. Vagy csapdát állítottak volna? A körülmények arra kényszerítenek. hogy az erdőt figyeljem. A legjobb búvóhely, mindig is a betyárok tanyája volt. Az erdő a lejtő alján kezdődik, s a másik, a jobbra emelkedő dombra bázódik. Hatalmas sötátlő folt az éjben, nem látsz belé, nem fedheted fel a titkát. Hiába is fárasztom a szemem... Ha Sándor nem mundotta volna, hogy ezek valamiben törik a fejüket, nem nyegtalankud- nák. Küldjék valakit az erdőbe? Tudom, hogy ezt kellene tennem, és mégsem merem megkockáztatni. Ha ott vannak, a farkasbanditák széttépnék a felderftőt. A Vihorlat sötét erdeire gondolok. Amikor az ébség gyötrl a farkast, nincs maradása az erdőben, az emberszaga batárba merészkedik, és addig ólálko dik a városvégi házikók körül, míg áldozatára nem veti magát, vagy pedig ő kerül pnskavégre. A fegyveres banditáknak sem lehet maradások az erdőben, mert jél tudhatják, bogy befészkeltük magánkat a faluba. Két lehetőségük van. Vagy eliszkolnak, s akkor egy másik vörös gárdával kell összecsapniok, vagy pedig megkísérlik, hogy kiűzzenek minket Innét. De vá- lasztaniok kell. ki keli mutatniuk foguk fehérjét. Ha a sűrű fák között tanyáznak, számolhatnak azzal, hogy a fényhasadás otán átfésüljük az erdőt. Nem tehetünk mást. mér a magunk biztonságáért sem. És ha nincsenek ott? Mit tehet ilyenkor a jé huszár? A lovára öl és megy tovább. Ha már a nvomnkra bukkantunk, az isten háta mögött Is felkutatjuk ezt a bandát. Ha parancsot kaptunk u leverésükre, nem fatamod- hatank meg! Magamban okoskodom: Mi lenne jobb? Ha a közelünkben lennének, vagy ha nem? Csak essünk túl minél előbb a tűzkeresztségenl Nem jő azt halogatni, fárasztja az embert. Dé nekik sem jő ám, ha azt érzik, látják, hogy állandóan a nyomukban haladsz! Előbb vagy utúbb úgyis összecsapunk. S az e- gyiknek pusztulnia kell, hogy élhessen a másik. És ml fcpza Is akarunk még kerülni! Ez a tudat megkétszerezi erőnket. Ezzel biztosan nem számol az ellenség... Kora hajnalban, amikor még csak derengeni kezdett, jött a váltás. Átadom a szolgálatot,' a fiúkat eiőrekflldöm: Menjetek csak. aludjátok ki magatokat) A lovamra ülök. Nem hagy békében az erdő. Már világosodik, kéklik, szürkül az ég alja. Búcsúzkodik az éjszaka. De az érdé még mindig sötéten tátong, mint egy nagy ablak, ahol a koránkelők mécsest gyújtanak, hogy a kiváncsiak ne leskelödhessenek. Megsarkantyűzom a lovam: Gyerünk közelebbi Vfgy száz méternyire lehelek az erdőtől, amikor hirtelen megrántom a kantárszérat. Felágaskodik a 16. Talán ez volt a szerencsém, mert mér hallom Is az orrom előtt röppenő golyfi sti- vítését. Villámgyorsan megfordulok, s a paripám nyakára hajolva nyargalok a fáin felé. Hallgatom a durranásokat, menekülésem kísérőzenéiét. Hétrapillantok. Sötét, ember formáló foltok rontanak ki az erdőből. Két részre oszlanak. Be akarnak keríteni minket? A laluvágen őrködő társaimra kiáltok. — Tartsátok magatokat, a- mig tudjátok! Hallották ők is az első lövést követő golyózáport. Már látják is a mozgó árnyalakokat az eayhén lejtő domboldalon. — Sokan vannak! Kész halált — Gyertek utánaml Ébresz- szétek a többieket! jobb iz, ha együtt leszünk. Mint egy vad tatár, úgy vágtatok be a faluba, és ordítozom: — Riadói Ébredjetek! Itt vannak a banditák! — és elsütöm a karabélyomat. — Tovariš komangyír! — rontok be a parancsnok szobájába, és megrázom a mélyen alvó Horváth Pista vállát. — Kelj fel már! Itt vannak a banditák! Ki is agrik az ágyból, de a következő pillanatban rajtam felejti a tekintetét, eine veti magát. — De begyulladtál, Lacit Gyorsan elhadarom, bogy mit láttam. — Nem a félelem rajzolt e- léd ilyen sötét képet? — kérdezi, talán azért, hogy egy kissé megnyugtasson, de válaszra sem várva riadéztatja mind a két lovasszázadot. Magira kapkodja a ruháját. A közelben lövöldöznek. Már betörtek volna a fainba?! Kifutunk. — Három házböl is ránk lőttek! — mondja az egyik huszár. — De elnémítottak ő- ket! — Egy fedél Blatt aludtnnk a bitangokkal) Hogy az anyjuk mindenitl... — káromkod- ja el magát a másik. — Itt azt sem tudod, ki az ellenséged! Hol bújik meg az orvlövész... — Ki a talnbál! — adja ki a legokosabb parancsot Horváth. — Az északi végén beássuk magunkat!... A lovakat, szekereket már a határban, egy félreeső hosz- szúkás épület mögött hagyjuk, és félkör alakban helyezkedünk el. Egy szassza- násnyl időnk sincs. Emberfal emelkedik ki a házak mögül, és már nyomul is felénk. A fejünk felett röpülnek a golyók. Gyertek csak, gyertek közelebbi Már győztesként kiáltozzák: — Adjátok meg magatokat, átkozott vörösök! A frissen hányt töldbalmas mögött fekszünk, mint a vakondok. Csak a vad, követelődző kiáltozást és a vészjósló süvltéseket halljuk. — Tüzeljl — adja ki végre a parancsot Horváth. És megkezdődik az őrületei ratata. Kovács géptegyverpa- rancsnok cudarul működteti a kétkerekű géppuskáit. Én a golyftszőrőmat. Céloznom sem kell, annyian vannak. Attüze- sedik a fegyver csöve, amikor a második emberhnllám támad ránk. Hullanak a zöldek, mint a legyek. Ratata... Az élők visszavonulnak. Az ablakokból, a házak és a szénabog- lyék mögül sütögetik a fegyvereiket. Ez már úgy hat, mint a rúgás elől eliszkoló kutya vakkantása. Horváthboz lopakodom. (Folytatjuk)
