Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-05 / 49. szám

imáim mi.,, ii NÉPJÓLÉT ÉS MŰSZAKI HALADÁS AZ OJ LAKÁSÉPÍTÉSI SZERKEZETEK JÖVŐ­JE O IGÉNYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Az építészet téralkoté művészet. Eredménye a ter­mészeti térrel szemben létrehozott, attól elhatárolt, em­ber által alkotott tér és mindenkori döntő kritériuma a használhatóság. Nemcsak a mi hazánkban, hanem a vi­lág minden fejlett ipari államában elsősorban a lakás­építés fontosságát hangsúlyozzák, mert az általános népjólét egyik legfontosabb mércéje, hogy egy adott társadalom milyen mértékben tudja kielégíteni az ál­lampolgárok ilyen irányú igényeit, de ugyanakkor a la­kások, lakótelepek magukon viselik a kor és a társa­dalom jellemzőit. A CSKP XIV. kongresszusának határozata és az 5. öt­éves népgazdaság-fejlesztési terv alapján 1971-1975- ben 500 000 lakást kell építeni Csehszlovákiában. Természetesen a lakásépítés a szocializmus bázisán fejlődő Csehszlovákiában mindenkor a párt és az állam népjóléti politikájának kiemelt feladatai közé tartozott, de a népgazdaság extenzív fejlődési időszakában az esz­közöket mindenekelőtt ipari kapácitások létesítésére kellett fordítani. Ennek következtében az építőipari fel­adatok fontossági sorrendjében a lakásépítés háttérbe szorult: a ráfordítások összege 1955—1965-ben egyhar- maddal csökkent, holott a többi szocialista országban a tendencia felfelé ívelt. De a lakáskultúra többi kri­tériuma sem felelt meg a kor igényeinek, mert a la­kásépítés szerkezeti módszere merev, nem teszi lehető­vé az egyén — a lakó — ízlésbeli igényeinek kielégíté­sét, a lakások, épületek, lakótelepek jellemzője az egy­hangú szabvány. Szükség' volt e negatívumokat láttató visszapillantás­ra nemcsak a múlt és a jelen paritása, hanem a kö­zelmúltban bekövetkezett kedvező változás kidomborí­tása végett is. A lakásépítés ma központi kérdés, és dr. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, úgyszólván minden felszólalásában figyelmeztet e probléma megoldásának fontosságára. Az eddig érvényes lakásépítő gyakorlat jellemző fo­gyatékosságai: alacsony fokú variabilitás, hiányos szige­telés és felületi megmunkálás, túlzott élőmunkaigény, a finalizálás alacsony ipari színvonala, a sablonos ar- chitektóniai megoldás. 4 J .' vK * 1969-ben egy tipusiakást 949, 1970-ben 954 és 1971- ben 975 óra alatt építettek fel. Ezt az időmennyiséget az új szerkezeti megoldások segítségével 550 órára kell csökkenteni. Ez nem oldható meg elavult módszerekkel, hanem haladó elméletekre, technológiákra, gépi és emberi, fi­zikai és szellemi csúcsteljesítményekre és komplex szo­cialista racionalizációra van szükség. A hazai ipar, a szűkén mért időben nem tudta előállítani a megfelelő gépeket, ezért a párt és az állam legfelsőbb szervei el­határozták, hogy az új lakásépítő rendszerekhez szük­séges gépi berendezést importáljuk. Természetesen nem­csak gépekről, hanem „rendszerekről“ van szó. A CAMÜS-BAURING rendszert alkalmazzák Trnaván, Dunajská Stredán (Dunaszerdabely), Martinban és Ban­ská Bystricán. Ezt a rendszert francia szakemberek dol­gozták ki, és nagy sikert aratott például Angliában, a' Szovjetunióban, az NSZK-ban és Ispánban. A BA-NKS rendszert alkalmazzák Púchovban, Bratis- lavában, Spišská Nová Vesben, Prievidzán, Pod. Bisku- picén (Pozsonypüspöki} és Bratislava-Petržalkán (Li­getfalu). Ezt a rendszert a bratislaval Stavoprojekt és a dán Thomas—Schmidt cég fejlesztette ki. Nagy elő­nye, hogy az élőmunkaigényt 10-20, az építés időtar­tamát kb. 20 százalékkal, a nyersanyagszükségletet pe­dig kb. 10 százalékkal csökkenti. Nem elegendő azonban új, szebb, .tökéletesebb laká­sokat építeni, ezen a téren is növelni kell az eszmei paramétereket. Nemcsak a saját lakásunkat kell ápolni, szépíteni, hanem arra van szükség, hogy egy körzet, egy lakótelep minden lakója a tulajdonos gondoskodá­sával ügyeljen minden lakásra, minden épületre! Az ASCORAL — a konstrüktőrök egyesülése az építészet megújítása végett —■ már Le Corbusier vezetésével meg­fogalmazta ezt a követelményt: „Közvéleményt kell kialakítani, amely tisztában van az anyagi tevékenységekkel, ám egyben az érzelmek és a gondolat fényével telítetten egy új ismeret birtokosa, ez pedig a lakni tudási“ A modern építészettel — amely hazánkban gyors ütem­ben szorítja ki az elavult módszereket — egy új arány­rend, egy új léptékigény alakul ki, az emberi közössé­gek változásainak a technika által determinált közös vonásai, a mai kor gondolkodási sajátosságai, és eb­ben az értelemben világnézeti, valóságtükröző szerepe van. Péterit Gyula 0| ifjúság, a Szocialista ifjúsági Szóvetség Szlovákiai Kóz ponti Bizottságának lapja Č Kiadja a Smena kiadóvállalata • Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Pražská 9 Telefon: 485 41-45 Postafiók 38 • Főszerkesztő dr STRASSER GYÖRGY Nyomja: Západoslovenské tlačiarne 81 & Előfizetési díj egész évre 52.— Kčs. félévre 26.— Kés f Terjeszti a Pos­ta Hirlapszolgálata. Előfizethető minden postakézbesitőnéi vagy postahivatalnál 9 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza # A lapot külföldre a PNS Ústredné expe­dícia tlače. Bratislava, Gottwaidovo nám. B. 48 útján lebet megrendelni. M árpedig a tudóményoe-műszaki for­radalom korszakában — vettem át Zoltán barátomtól a szó fona­lát — a tudomány valóban a társadalom termelőerőinek szerves részét fogja ké­pezni. Igaz ugyan, hogy a tudomány „termelői“ az értelmiség soraiból kerül­nek ki, de a szocialista társadalom ér­telmisége az egész társadalom termelő­képességének a szerves részét képezi. Ezért az ő „termékeik“ Is a társadalom termelőbírásának gyümölcsei. Éreztem, hogy érveim nem eléggé meggyőzőek. Zoltán épp a pénteki be­vásárlást Intézte. Lassan mentünk egy­más mellett, majd barátom bal kezéből áttette kosarát a jobba, megállt, hogy jobban a szemembe nézhessen, s nem rejtett gúnnyal így szólt:. — Micsoda „termékekről“ beszélsz te itt az értelmiséggel kapcsolatban? Az építész vagy gépészmérnök tervrajzait kissé túlozva talán „termékeknek“ is ne­vezhetnénk, de végrehajtó kéz nélkül csak papírok' maradnak. Valamivel kö­rülményesebb beszélni az orvos vagy a tanító „termékeiről“. Ami pedig a böl­csészt, történészt és más társadalomtu­dományi kutatót illeti, azok „termékeit“ kizárólag csak papíron láthatod. — Ko­sarát bal kezébe vette át, és elindultunk, közben folytatta megkezdett gondolatát. — Nézetem szerint az értelmiség gon­dolkodik, a munkás pedig termel, és a gondolkodás „termékei“ sohasem válnak hasznavehető gyakorlati tárgyakká a munkás keze nélkül. Megengedem, hogy Zoltán barátom ér­vei egyszerűségük ellenére is nagyon meggyőzőek. De mégis elemezni próbá­lom a dolgokat. Ha Igazat adnék Zoltánnak, el kelle­ne Ismernem, hogy a munkás csak dol­gozik és nem gondolkodik, az értelmi­ségi pedig csak gondolkodik és nem dol­gozik. Márpedig Ilyen következtetésekkel nem érthetek egyet. Nézetem szerint nincsen olyan emberi munka, amelyet gondolkodás nélkül le­hetne végezni. Maga a szakképzettség fogalma a gondolkodásnak a munkafo­lyamatban való szerepét és jelentőségét emeli ki. A szakképzett munkás a tudo­mány „termékeit“ alkalmazza foglalko­zásában,, és minél magasabb a szakkép­zettsége, annál több Ilyen termék „bir­tokosa“. A munkafolyamat magában vé­Változások Solton haragom*®! ÉRTELMISÉGI TERMÉKEK ve Is az emberi gondolkodás „terméke*. Az ember ugyanis nem azért képes hasz­nálati tárgyakat termelni, mert fizikai erővel rendelkezik, mert „erős“. Testi ereje lényegében Igen korlátozott. Ha korlátozott testi erejének dacára mégis képes érvényesíteni akaratát a természet erőivel szemben, ezt kizárólag gondol­kodó képességeinek köszönheti. Valamikor, az emberiség történelmé­nek régmúlt szakaszában nem Is volt különbség az értelmiség és a dolgozók „termékei“ között. Ez az elhatárolás, ez a szakadékszerü megkülönböztetés a tár­sadalom „gondolkodói“ és „dolgozói“ között sokkalta újabb eredetű. Akkor ke­letkezett, amikor az emberiség vagyono­sokra és vagyontalanokra kezdett réte­geződé. Ennek a megkülönböztetésnek az okozói éppen az értelmiségi rétegek­ből kerültek ki, nevezetesen a társada­lomtudományok képviselőinek „műhe­lyeiből“. Ezek voltak ugyanis ez elsők, akik gondolkodásuk „termékeit“ a va­gyonos osztály rendelkezésére bocsátot­ták, tanították a királyokat, császárokat, kánokat és pápákat, hogyan kell „dol­gozni“ a termelő „vagyontalanokkal". Itt valahol kell keresni a „gondolkodás" és a „termelés“ közötti szakadék okalt. Nagyon Jellemző ez a társadalmi ré- tegeződés ma is a világnak abban a ré­szeiben, ahol tnég fennáll a „vagyono­sok“ és a „vagyontalanok“ osztálya. Le­het az Amerikai Egyesült Állomokban a tudományos-műszaki forradalom na­gyon előrehaladott, lehetnek ott nagyon modern termelőeszközök, de a magántu­lajdon alapuló társadalmi rendszer ment­hetetlenül „gondolkodókra“ és „nem gondolkodókra“ vagyis „dolgozókra“ és „nem dolgozókra“ osztja fel ennek a társadalomnak a tagjait. Van ennek a társadalomnak egy rétege, amely „gon­dolkodik“, tudományos elméleteket „ter­mel“, műszaki találmányokat „állít elő“, de a magántulajdon sajátos törvénysze­rűségeinek megfelelően, ezeket a „ter­mékeket“ kizárólag csak az uralkodók, a „vagyonosok“ rendelkezésére bocsát­hatja. Más lehetőség Itten nincsen. A „nem gondolkodók“, a dolgozók, tovább­ra Is csak eszközei a „gondolkodóknak“, dacára a nagyon modem tenmelőeszkö zöknek. Szocialista társadalmi rendszerünkben eltűnt a „vagyonosokra“ és a „vagyon­talanokra“ való rétegeződés. A termelő­eszközök Itt az egész társadalom tulaj­donát képezik. Ennélfogva a ml értelmi­ségünk nem állíthatja „termékeit“ a tár­sadalom valamely kiváltságos rétege szolgálatába. Még ha — netalántán — akarná Is, nem teheti, mert Ilyen ki­váltságos réteg Itten nincsen. A munkás- osztály nem a társadalom külön részt képező rétege, hanem a kommunista párt programja alapján és a kialakított össz­társadalmi tulajdonjog törvényszerűsé­geinek megfelelően egy osztőlytalan tár­sadalmi rendszer megalakító ja. Az értel­miség „termékei“ Itt valóban a társada­lom egyesített munkabírásának szerves részét képezik. Olyan értelmiségi „ter­mék“, amely nem felel meg a szocialis­ta társadalom sajátos törvényszerűségei nek, Itt nem érvényesülhet. Engedd meg, kedves Zolikám, hogy módosítsam egy kicsit nézeteidet! Ná­lunk a „gondolkodás“ nem az érteim'- ség kiváltsága, a testi munka pedig nem a dolgozók elkerülhetetlen „sorsa“. Az értelmiség „termékei“ nélkül nem lehet ne „hasznavehető gyakorlati tárgyakat“ sem termelni. Ekkor döbbent csak rá ZoJtán bará­tom, hogy a bevásárolt „hasznavehető gyakorlati tárgyakra“ már igen régen vár a család, hát sietve elbúcsúztunk. Patt A KONTAKTUS ROVATA KEDVES LÁNYOK és FlOKI Ismét nagyon sok érdekes levelet kaptunk tőletek. A- hogy a „Kontaktus“ 99. műsorúban hallhattátok: igen ér­tékes munkát végez a šahyi (ipolysági) gimnázium, ahol létrehozták a Szovjetunió barátainak klubját. Az eredeti­leg 35-40 tagra tervezett klubba a megnyitóig több mint száz diák jelentkezett. Véleményünk szerint ezt a példát más iskolák SZISZ-szervezetei is követhetnék. De nemcsak ilyen vagy ehhez hasonló dicséretre méltó tevékenységről számolnak be a levélírók, hanem hírt kapunk egyes SZISZ- szervezetek kevésbé eredményes munkájáról is, mint pél­dául a vrakufti (Várkony) SZISZ-szervezet életéről szóló tudósításban is, amelyet Lukovics Gabriella, a szervezet titkára küldött címünkre. Az 1971. április 20-án 42 taggal megalakult SZISZ-szervezet taglétszáma az utóbbi időben csökkent. Ezek a fiatalok a megalakulás ntán semmilyen érdeklődést nem tanúsítottak a szervezeti munka iránt. Csak részben fogadható el magyarázatként az a tény, hogy a szervezetnek nincs klubhelyisége. Az utóbbi időben a- zonban Javulás mutatkozott a szervezet életében. A SZISZ- 1 tagok az ú] óvoda építésénél 800 brigádóra ledolgozását vállalták, jelenleg az évzáró közgyűlés előkészítésén szor­goskodnak. Sőt, úgy tűnik, hogy a klubhelyiség kérdése is megoldódik, mégpedig olyan formán, hogy a kultfirház egyik helyiségét kapják meg a fiatalok a szervezet cél­jaira. Reméljük, hogy a kérdés megoldásával és az évzáró közgyűléssel lezárul a szervezet életének kevésbé tevé­keny időszaka, és a jövőben több jót hallatnak magukról a falu fiataljai. Ezt követően a műsorban beszélgetés hangzott el dr. Martin Kapiáš elvtárssal, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága kulturális osztá­lyának vezetőjével, aki a barátsági hónap fiatalokat érintő rendezvényeivel foglalkozott. Egy további beszélgetésből pedig az derült ki, hogy a komárnői (Komárom) Steiner Gábor Hajógyár fiataljait milyen fontos feladatok elé tekintenek a közeljövőben, Lelovics Ferenc, a hajógyár SZISZ-szerevezete vezetőségé­nek elnöke elmondta, hogy mindenekelőtt a SZISZ-kong- resszus határozatait akarják szem előtt tartani és a helyi viszonylatokat figyelembe véve valamennyi fiatalt szeret­nék bekapcsolni az eszmei-politikai nevelésbe. Az üzemben egyébként 13 alapszervezet működik, melyek részére az összüzemi bizottság kidolgozta a fő feladatok irányelveit. Mikrofonunkkal ellátogattunk Galántára is, ahol az NOSZF 55. évfordulója ünnepségeinek keretében átadták az új klubhelyiséget, amely lehetővé teszi a város 26 alap- szervezetének, hogy megfelelő munkát végezzenek a jövő­ben a szervezeti élet minden területén. Továbbra is várjuk leveleiteket, hogy minél több szer­vezet munkájáról adhassunk hírt a jövőben. Mészáros János A Szocialista Ifjúsági Szövetség nyugat-szlovákiai kerü­leti bizottsága 1973. január 9—10-én Komáromban meg­rendezi az amatőr táncdalénakesek „A DUNAI NÉGYLEVEL0 ‘72“ elnevezésű seregszemléjét A Szocialista Ifjúsági Szövetség igyekszik lehetővé tenni, hogy a fiatalok érvényesíthessék tehetségüket. A versenybe minden nyugat-szlovákdai polgár bene­vezhet 16—35 éves korig. — ha tehetséget érez magá­ban. Az érdeklődők írásban jelentkezzenek a következő címen: KV SZM, Bratislava, Pražská 9, s mellékeljék a kiválasztott dalok szövegét és kottáját. Jelentkezési ha­táridő; 1972. XII. 21. A versenyben két, vagy akár há­rom dallal Is szerepelhetnek, énekelhetnek szlovák, cseh nyelvű dalokat, esetleg saját szerzeményeiket Is elő­adhatják. Amatőr fotósok, figyelem! A Szocialista Ifjúsági Szövetség nyugat-szlovákia! kerflletl bizottsága a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére kerületi fotópályázatot hirdet, és kiállítást ren­dez a beküldött fényképekből. A pályázat célja: eszmei mondanivalóval teli képek ké­szítésére serkenteni az alkotókat; tárgyköre: a szocialista hu mánum és népünk jelenlegi életének ábrázolása. A pályázaton minden amatőr fotós részt vehet a nyugat- szlovákial kerületből 35 éves korig. A pályázat a következő kategóriákat ölelt fel: a) művészi tötök b) riportfelvételek ej dokumentációs felvételek A felvétel lehet fekete-fehér, de színes ts. Nagysága 30x40 cm. Minden fényképen képaláírás szerepeljen és a teladó neve és pontos címe. Beküldési határidő: 1972. XII. 10. Cím: KV SZM, Bratislava, Pražská 9. A pályázathirdető fenntartja magának a kiállítás jogát, továbbá arra is jogot tart, hogy a bíráló bizottság által a kiállításra kiválasztott képeket megjelentethesse és felhasz­nálhassa a verseny népszerűsítésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents