Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-05 / 49. szám

- új ifjúság 3 oc. Frantläek Vaculfk D mérnök, Prága polgár- mesterének első helyet­tese, komoly elfoglaltsá- gú ember. Beszélgeté­sünkre is csak az esti órákban tudott Időt szakítani, mi­kor a Prágai 0] Városháza hatal­mas épülettömbjében már csak az 6 dolgozószobájának ablaka mö­gött égett a villany. A nagy múltú fővárosról, Prá­gáról beszélgettünk, és mindenek­előtt Jelenéről, de még Inkább jö­vőjéről. Gondokról, eredmények­ről, tervekről, tennivalókról. A főváros fiatalságáról, arról, ho­gyan veszi ki az Ifjúság a maga részét mindabból, ami a főváros eredményei és tennivalói közé so­rolandó. Témaválasztásunk nem véletlen­szerű, Inkább nagyon is tudatos, mert tudjuk, az utóbbi Időben lé­nyegesen sokat tett a város Ifjú­ságáért, az Ifjúság Is a városért, s a tervek kölcsönösen Is sokat ígérnek. — Tudjuk, Prága 2000-ig, s a- zun belül 1985-ig konkrét kidolgo­zott tervekkel néz a jövőbe. Azt is tudjuk, bogy egyfajta városfia­talítási tendencia vau tervben és érvényesülőben. Erről szeretnénk hallani. — A legrövidebb lejáratú ter­vekről sem lehet, és nem Is akar­juk kihagyni az ifjúságot, sőt, a szokottnál Is Inkább számítunk vekből sem lehet, és nem Is akar- runk kiépíteni, s ez a szándék e- leve természetessé, szükségszerű­vé teszi, hogy nemcsak a megva­lósításban, hanem már a létreho­zott valóságban ts, komoly rész­A kerek érára várva az Orloj előtt I I I vétellel, ott szerepeljenek a fia­talok. Pillanatnyilag fővárosunk minden negyedik lakója nyugdí­jas. Az egymilliónyolcvanezer la­kosú Prágában 1985-ben egymillió- kétszázezer lelkeit szerelnénk számlálni. Ez nyilván nem tűnik nagy szaporulatnak, s valóban nem Is a legnagyobb, de a legop­timálisabb. A terv azt a célt szol­gálja, hogy a főváros lakosságá­nak átlagéletkora az 1985-ös esz­tendőben ne haladja meg a har­mincöt évet. Ilyenformán azt Is biztosítani szeretnénk, hogy az ez­redforduló előtt tizenöt évvel fő­városunk lakosságának a lehető legnagyobb százaléka megfelelő lakáskörülmények között élhessen. — Számokban kifejezve ez mit jelent? — A folyó ötéves tervben még negyvenezer lakás felépítése vár ránk. Az elkövetkező hatodik öt­éves tervben hatvan-hatvanötezer lakásegységgel kell bővítenünk a fővárost, ami évi tlz-tlzenkétezer lakás felépítését jelenti. Ezek nem kis feladatok, de nyilvánvaló, hogy megvalósításuk annál na­gyobb Jelentőségű. Ezt tartjuk szem előtt, s ez a tudat kezeske­dik a terv 'megvalósításáért:“ S ta-" kásprogram megvalósítása már napjainkban Is nagyon jó úton halad, tartja a tervezett ütemet. Tudjuk, a fiatalok rögtön szeret­nének lakást. Ez természetesen manapság még nem megy, de a fiatalok segítségével el akarjuk érni azt, hogy egyre rövldebb és rövldebb időn belül, egyre több és több lakás kulcsát adhassuk a ke­zükbe. — A város fiatalítása és a la­kásprogram megvalósításának mód­szere ezek szerint nyilván szoro­san összefügg. — Természetesen. Nem csupán adminisztratív, hanem munkás jel­legű főváros kifejlesztésén fára­dozunk, aminek mondanom sem kell, komoly, szilárd alapjai van­nak. A két szándék olyanformán függ össze egymással, hogy szíve­sen látjuk, várjuk az olyan fiata­lokat, akik nem csupán passzívan életkorukkal Járulnak hozzá az e gylk, a fiatalítást előirányzó terv megvalósításához, hanem munká­jukkal is öntudatosan kiveszik ré­szüket a lakásprogram megvalósí­tásából. — Vaculík elvtárs hangsúlyozva használta az öntudatosság szót, a- minél érdemes elidőzni. Milyen tehát a prágai ifjúság öntudata, mi mindenért kezeskedik? — Igen, kiemeltem a fogalmat, s nagyon jó érzés, biztos kezes­ség, hogy nem bíráló hangnem­ben, nem hiányérzettel tehettem ezt, hanem az elismerés, a biza­lom hangján. Az 1968-69-es ese­mények bizony megbontották a prágai ifjúság egységét, romboló hatásuktól ók sem voltak mente­sek. Ezért az azóta eltelt idő a- latt nagyon nagy súlyt fektetünk az ifjúság eszmei-politikai nevelé­sére, ami már meghozta jelentős eredményeit. A párt XIV. kong­resszusának, a februári plénum- nak és a városi pártszervezetnek határozatait városunkban Igyek­szünk következetesen teljesíteni, s ebből a fiatalok is kiveszik a részüket, ami pedig Jelentős tény. Megfontoltuk és ezután Is fonto- löra vesszük, hogy hogyan, mi­lyen új módszerekkel neveljük tovább fiatalságunkat. A városi nemzeti bizottság a városi párt- bizottsággal karöltve a közelmúlt ban megrendezte a fővárosi fia­talok plenáris találkozóját, amely nagyon szép, biztató eredmények­kel zárult. Meggyőződhettünk ró­la, hogy ifjúságunkra valóban é- píthetüník. Célunk a továbbiakban is az ifjúság körében végzett ha­tékony ideológiai munka és ter­mészetesen az Ifjúság további tá­mogatása. — S hogyan viszonozza a tár­sadalomnak, a fővárosnak mind­ezt a fiatalság? — Sokféleképpen. De talán pél­dának elég felhozni azt, hogy a prágaiak a városukért mozgalom­ban több mint egymillió munkaó­rát dolgoztak le az Idén, s to­vábbi jelentős vállalásaikat is min­den bizonnyal teljesítik majd a fiatalok. Elsősorban testnevelési, egészségügyi, iskolaügyi létesít mények építésében veszik ki a rá szűkét. Nyilvánvaló, hogy tudják, amit létrehoznak, a jövőnek hoz­zák létre, az pedig az övék. Es ez a tudat pedig a kommunista öntudat. Természetesen sok még a tennivaló. Sok Jár még a fia­taloknak, s a város, a társadalom sokat vár tőlük. A párt városi bi­zottsága, a Nemzeti Front, a párt­szervek és a Szocialista Ifjúsági Szövetség segítségével igyekszik elérni, hogy a fiatalság az ötödik ötéves terv feladatainak teljesíté­séből, a választási program meg­valósításából részt vállaljon. Ma már elmondhatjuk, hogy a fiata­lok zöme tudatában van a cél je­lentőségének. jelszavunk: „Ne­künk is adni kell, hogy kapjunk.“ Maguk a fiatalok ugyanezt vall­ják. — Köztudott, hogy a városi szervek különös gonddal kezelik a legfiatalabbak, a pionírok ügyét. — Igen, nagyon nagy gonddal, örömünkre szolgál, hogy a pio­nírok nincsenek kevesen. Ha rá­juk gondolunk, a Jövőre gondo­lunk, s ez határozza meg hozzá­juk fűződő viszonyunkat. Igyek­szünk a lehető legtöbbet tenni ér­As Óvárosi tér meghitt, varázsos hangulatában Foto: Szél tűk. Fővárosunk fejlesztése eddig egy egész ötéves tervbe beleülő teendőkkel maradt le, ezen belül még Inkább lemaradt a pionírok érdekelt szolgáló teendők megva­lósítása. Számos létesítményünk van, amely őket szolgálja, de ke­vés. A lehető legrövidebb Időn be­lül minden kerületben megfelelő pionírháznak kell a gyerekek ren­delkezésére állata. A mozgáskul­túra, a testedzés lehetőségeit biz­tosító létesítmények számát akar­juk növelni, s további módszerek­kel akarjuk Irányítani ifjúságun­kat, hogy értelmesen, értékesen tudja kihasználni szabad idejét. — Az ntolsá választásokon a főváros képviseleti szerveibe har­minc százalékban fiatal került be. Ez nagyon szép arány, a nyilván azt a célt szolgálja, amiről már korábban la aző vált. — Természetesen. Nemcsak a lakosságot, hanem képviseletét -la megfelelő arányban s már Jő elő­re fiatalítani kell. Tervünk a fia­tal káderek nevelése és biztosítá­sa, aminek nyilvánvalóan egyik jó módszere a gyakorlati munká­ban, irányításban, képviseletben való részvétel Is. Bízunk a fiata­lokban, igyekszünk minél nagyobb teret biztosítani számokra, s épí­tünk rájuk. Szereti, Igényli őket a város, s Így van sz kölcsönö­sen Is. Beszélgetett: RESZELI FERENC Vaculík elvtárs gyakran találkozik a fiatalokkal, s nemcsak ágy, hogy ifjúsági küldöttségeket fogad, hanem el is jár kö­zéjük, beszélget, ismerkedik velük. Ez nem csupán az ő mód­szere, hanem a város egész irányításáé. V^ábla (Verebély) után, ahol enyhe ka­nyarodással fordul Vetkp Dúr felé a levl- cére I Lévára) vezető országüt, és a Garam- partt fold ts olyan változatos színekben bontja ki Oszvégi szépséget, hogy szinte meg-megbéklyózza a tekintetet, bizony sza- pora-sürü már a forgalom. A gyorsan su­hand gépkocsik és a sebesjártú motorke­rékpárok csöndesen guruló btctkltket, az út szélére szorult gyalogosokat kerülgetnek, sőt' néha-néha lovasszekereket is előzni kell­A Kálnára vezető, úgyszólván derékszög­ben nyíló útelágazásnál két fiú leállította a gépkocsit. Határozottak voltak és vidámak. Bátrak és fiatalok. Autóstop. — A városba mennek?! — Oda... — Vigyenek el mlnketl Otthonosan ültek a hátsó ülésre, alig fé­kezték jókedvüket. — Minek mentek Lévára? — kérdeztem. — Hát a Márton-vásárbcl — Érdemes? Szinte egymás szájából lopták a választ: — OkvetlenI — Mtért jó az? Nevettek. — Hát csoki Olyan kavargás van, Kál- nán meg senki sincs az utcán. — Ilyenkor mindenki odamegy — mond­ta a másik —, sok ismerőssel, baráttal ta­lálkozik az ember, fárt már a Márton-vá- sárban? — Nem, még sohasem.­Szeme fölcslllant. — Akkor nagyon fog tetszeni. Bs marad­jon legalább két napig. Irtó felhajtás van Ilyenkort... A városban terelőforgalom volt, a hagyo­mányos novembert Márton-vásár az egyik legszélesebb, legforgalmasabb utcát „bérel­te“. A tömeg — néhány órával a vásárnyi­tás után — mint kiáradt folyó, hömpöly­gőit a sátrak között. A fiúk ts kiszálltak s még egy-két jó tanáccsal Is elláttuk: —• Gulyást ne egyen, inkább lacipecse- nyét vagy házikolbászt. Akkor látja, hogy mit esztk... Es az újborok közül a őajkala- két kóstolja meg. Elindultam hál a forgatagban. Sokáig azzal szórakozom, hogy valamt olyan árut keressek, ami esetleg nincs, a sátrak, alkalmi elárusítóhelyek erdejében. Kiderül: bizarr ötlet, meddő igyekezet az ilyesmi: A roskadáslg telt polcok bőséggel kínálják a legkülönbözőbb portékákat. Kap­ható itt filléres léggömbtől a legújabb té­vékészülékig minden... A hangszóró Gott, Kocztánová, Ivo Hel­ler legújabb számait harsogja már-már fül­sértő hangerővel, de az áruikat kínálók még ezen ts túltesznek. — Itt a finom törökméz, friss a kókusz­tekercs, tessék, tessék, vegyék, amíg van... — Fözökanál, sodrófa, műanyag nyakken­dő kapható. Nálam válasszák a vásárftátl — Közeledik a tél— Gyapjúsálat, kötött sapkát lessék. Minden méretre adhatok... — hallom néhány méterrel arrébb. Hirtelen megszakad a hangszóróban Goit népszerű slágereinek egyike, és egy reked­tes férfihang recsen a bábeli hangzavarba: — A négyéves Evlke keresi szüleitl Bot­ke keresi szüleit... A vásár igazgatóságán várjuk a szülőketI Bs ismét Karel Gott Jól ismert tenorja harsogja be az utcát. A tömeg sodródva nézelődik, vásárol vagy épp a szerencsejá­ték-sátrak valamelyikénél Fortunát kíséri. Dél van. Sárgán, langyosan ömlik a novemberi nap. 3 Estefelé kissé gyérül a tömeg, megcsap­pan a vásárlási láz. A legtöbb ember az ennt-lnnlvcdöt kínáló sátraknál gyülekezik. Fürge kezű asszonyok alig győzik sütnt a laclpecsenyét, az ízletes disznótorost, az ínycsiklandó Illatú házikolbászt. S hogy mtndez jobban csússzék, hát nagy keletje van a sárgás korcosnak és a színtiszta óbornak ts. Ezernyi forrásból patakzik itt a jókedv. Csoportokba verődve folyik a be­szélgetés, sőt, ttt-ott vidám dal ts csendül. Bs hogy ne csak a szemnek és szálnak akadjon dolga, hál a Jábori étteremben“ népi zenekar húzza cifrázva a talpaláva- lót— A vásár múltja felöl faggatódzom. A fia­talok mit sem tudnak róla, az Idősebbek ts jobbára szűkszavúan nyilatkoznak. A fed- nota Fogyasztást Szövetkezet kereskedelmi osztályának dolgozót azonban pontos ada­tokkal szolgálnak. Megtudom tőlük, hogy e gazdag múltú városban egészen 1615-re nyúlnak vissza a vásárt hagyományok. — Hiteles föl Jegy zések szerint ekkor kezdődtek városunkban a rendszeres orszá­gos s hetivásárok. Hajdan Itt született a ropogós lévai Ubapecsenye máig ismert le­gendás híre is... 1724-ben VI. Károly király oásárjogot is adományozott a városnak. Ter­mészetesen mind a vásárok, mind az ezek­kel Járó fokozott forgalom nagyban hozzá­járult az egykori Léva fejlődéséhez. A mai Márton-napt vásárok így egy tőbbszázados hagyomány folytatását, ápolását Jelentik — mondja vendéglátóim egyike, és koccintás­ra emeli poharát— A sápadt holdfényben tompán dörrennek a céllövöldék puskát, a csillag hálóval bo­rított égbolt felé körhinta röppen. 4 Másod- s harmadnap sem szelídül a ka­vargás. Az árusok fáradhatatlanul egymás túl- ktabálására törekszenek: — Friss a pattogatott kukorica, most ké­szül a ritka-finom cukorvatta... Szemben felcsattan a oetélytárs. — Játékot csak nálam vegyenekI Van go­lyóstoliam és művészt rongybubám Is... Tes­sék ide fáradni— Vasárnap délben épp oly nagy a zsivaj, a tolongás, akár a nyitás napfán, pénte­ken. Ez Idén Is állt hát a Márton-vásár/ Okos ember volt, aki ,Jcttalátta"l BORSAI M. PETER Három napig állt a vásár!

Next

/
Thumbnails
Contents