Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-28 / 48. szám

A CSEMADOK terveiről Felnőni a feladatokhoz Ha a CSEMADOK közelebbi és táv­lati terveivel ismerkedünk, elénk tá­rul az a gazdag program, melyet a csehszlovákiai magyarok kulturális szövetsége összeállított. Igaz, hogy ez a sokrétű program nem táj, hanem az eddig végzett népnevelő és kulturá­lis munka folytatása, ám annyiban mégis új, hogy a szövetség 25. évfor­dulójára valló felkészülés jegyében zajlik, s ezt a jubileumi évfordulót minden eddiginél sikeresebb munká­val akarják megünnepelni a szövet­ség tagjai. A magyar dolgozók kulturális szö­vetsége már eddig is szép eredmé­nyekről adhat számot. Mindenekelőtt a népnevelő és a kulturális tevékeny­sége a legjelentősebb, természetesen a szövetség ezt is akarja: ápolni, megmenteni kulturális értékeinket, hagyományainkat a ma és a jövő Ifjúságának, s a csehszlovákiai ma­gyarságot a szocialista hazafiiság, a népek közötti barátság, a proletár nemzetköziség szellemében nevelni. E feladatok teljesítése során a szövetség vezetői nagy gondot fordítottak az iskolán kívüli nép­művelő munkára. Az egész év kilenc hónapjában 913 politikai és 450 egyéb témájú előadást tartottak a helyi szervezetekben, ezenkívül csaknem 300 irodalmi jellegű előa­dást, illetve szerzői estet rendeztek. Érdemes megemlíteni, hogy az előa­dások résztvevőinek zöme fiatal volt, s ez jő Jel, ha ifjúságunk akar tanul­ni, művelődni. A fenti számok azt is elárulják, hogy az említett időszak­ban a legtöbb helyi szervezetben ak­tiv és hatékony népművelő munkát végeztek. Az év első kilenc hónapjában a népművészeti munka sem tespedt. Er­ről tanúskodik az is, hogy egész es­tét betöltő színdarabot 424 esetben mutattak be, 370 alkalommal egész estét betöltő esztrádműsor került színre és 679-szer adtaik keretmüsort a helyi szervezetek valamilyen ese­ményhez vagy ünnepséghez. A leg­többen természetesen az országos rendezvényeken szerepeltek, Illetve gyönyörködtek hazánk magyarlakta vidékeinek jellegzetes és változatos műsoraiban. így volt ez Gombaszö­gön, Zselfzen, a galántal Kodály-na- pokon, az országos énekkari feszti­válon vagy Komáromban a J6kai-na- pokon. Persze nagy tömegeket von­zottak a járási rendezvények is. ösz- szesen ötvenkét Járási dal-, aratő-, szüreti és békeünnepélyt tartottak, amelyeken ezrek, tízezrek vettek részt. Sorolhatnánk tovább, hogy ml min­dent tettek még a helyt szervezetek különböző csoportjai, a szövetség tag­jai, de szóljunk Inkább a tervekről, melyek — mint említettük, a negyed- százados jubileumra való készülődés jegyében születtek. Nagyok a felada­tok, ehhez nem fér kétség. De a szö­vetségnek és tagságnak akarata is nagy. Ezt az eddigi eredményes mun­ka is bizonyltja. Éppen a sikerek alapján készíthette el a CSEMADOK Központi Bizottsága az eddiginél több feladatot magában foglaló közeli és távlati tervet. Megvan rá a remény, hogy a vezetés és a tagság hozzáér­tésben és tettrekészségben fel tud nő­ni az önként vállalt feladatok nagy­ságához. Hogy melyek a főbb feladatok? A szövetség a párt- és az állami szer­vek határozataival összhangban a XI. országos közgyűlés határozataiból In­dul ki, s legfőbb feladatának tartja, hogy hozzájáruljon a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének felemelkedéséhez és ezen belül sajá­tos nemzetiségi kultúrájának fejlesz­téséhez. E célok eléréséért a CSEMA­DOK a következő feladatokra össz­pontosítja a figyelmét: — a csehszlovákiai magyar dolgo­zók állampolgárt nevelése a szocia­lista hazafiság és a proletár nemzet­köziség szellemében; . — az iskolán kívüli népművelő munka fejlesztése; — a népművészeti együttesek te­vékenységének mennyiségi és minő­ségi javítása; — fokozni a könyvvel való munkát és az irodalom népszerűsítését; — fejleszteni a sajátos nemzeti kul­túrát —. szögezi le a terv. Azt is meg­említi, hogy e feladatok megvalósí­tása érdekében a CSEMADOK szervei és szervezetei együttműködnek a töb­bi társadalmi szervekkel és szerve­zetekkel Jelenleg, amikor a szövetség helyi szervezetei az évzáró taggyűlésekre készülnek, ezekből a fő feladatokból dolgozzák ki saját tervüket. Termé­szetes, a CSEMADOK tevékenysége olyan sokrétű, hogy a kisebb szer­vezetek képtelenek valamennyi ága­zatban eredményesen tevékenykedni. Bármennyire összefüggő is a népmű­velő és kultürmunka, mégis elképzel­hetetlen, hogy egy szervezetnek jé énekkara, zenekara, színjátszó cso­portja, esztrádcsoportja, Irodalmi szín­pada, tánccsoportja, szólóénekese, -táncosa, honismereti köre, folklór- gyűjtő csoportja legyen. Ez még a na­gyobb szervezeteknél Is elképzelhe­tetlen. Ám olyan hely sem akad, ahol a sok közül valamilyen tevékenység­re ne adódna lehetőség. Különösen a népművelés szakaszán, ahol már azért is adva van a lehetőség, mert a CSE- medok Központi Bizottsága a Népmű­velési Intézettel karöltve gazdag se­gédanyaggal szolgál az érdeklődők­nek. Az emléknapok megtartása se­hol sem okozhat különösebb nehéz­séget, hiszen az előadói segédanyag készen áll. Rangos évfordulókból pe­dig igazán van elég. Készülünk Cso­konai Vitéz Mihály születése 200., Pe­tőfi Sándor és Madách Imre születése 150. évfordulójának megünneplésére, s jövőre ugyancsak kerek évforduló­kon emlékezünk meg Makszim Gor­kijról, Fraűo Kráfról, Majakovszkijról és A. Tolsztojról Is. Jövőre ünnepel­jük 25. évfordulóját a februári győ­zelemnek, amely nekünk magyarok­nak Is nevezetes esemény. Most a csehszlovák-szovjet barát­sági hónap során valamennyi szerve­zetben megemlékeznek a két neveze­tes évfordulóról. A kulturális tevé­kenységet az is ösztönzi, hogy a CSE­MADOK Központi Bizottsága meghir­dette a szovjet színdarabok fesztivól- ját. A legjobb csoportok az országos döntőbe jutnak. Sok a lehetőség a kultúrmunkára. Hiszen Zselíz és Gombaszög jövőre Is várja a legjobb csoportokat, a legte­hetségesebb szólistákat, Komárom is a vers- és prózamondók, valamint az Irodalmi színpadok legjobbjait. Ének­kari fesztivált jövőre ugyan nem tar­tanak, de azért, hogy a következő­re már mostantól készülhessenek a csoportok. Készülnek a tervek, a tevékenység­re lehetőség lesz bőven. Legyen olyan a terv, hogy már az is ösztönözze a szervezetet népművelő és kulturális munkára. Sajnos tény, hogy sok he­lyen tennének ugyan valamit, alakí­tanának színjátszó csoportot, ének­kart, zenekart vagy tánccsoportot, de nincs képzett vezető. Nos, a Központi Bizottság erre is gondolt. Különböző tanfolyamokat szervez, de szerveznek Ilyeneket a járások Is. Csak legyen elég jelentkező. Olyanok, akikből a rátermettség mellett az akarat sem hiányzik a nemes munka végzéséhez. Beszólni keld erről éppen most, ami­kor készül a terv. Mert már az Is egy lépés előre, ha valamit megter­vezünk. A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak terve sokrétű, alapos, merész, de reális. Persze erre a tervre Is igaz az a sokszor elhangzott mondás, hogy minden terv csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Az kell, hogy ma­radéktalanul megvalósuljon, hiszen ez egyúttal nemzeti öntudatunk fokmé­rője is. Az eddigi mérce jó. Hisszük, hogy a most vállalt feladatok telje­sítésével a CSEMADOK megalakulásá­nak 25. évfordulójáig még Javítunk is rajta. Nemzeti öntudatra azonban csak annak van és lesz joga hivat­kozni, aki ebből a magunk és a tár­sadalom javát szolgáló, fárasztó, de szlvet-leliket nemesítő munkából ké­pességeihez mérten ki Is veszi a ré­szét. Haraszti Gyula A magad s néped dicsőségére „KUnt harangoztak, megkezdődött az ú] év, az 1823-as. Mint a függöny szétválásakor a gongütés: ez Indítja meg előttünk a cselekményt. Kiskőrösön egy parasztházban, mely miben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházátöl, egy kicsi, feketehajű asszony fölkiéit: va­júdik. Szlovákul jaiong. Napközben rendesen magyarul beszél, de az ima és a sírás gyermekkora szavalt sza­kítja föl benne. Férje a konyhából hallgatja. As öntudatlan szavak, melyeket az ag­godalom és a tehetetlenség lök a nyelvre, magyarul szűrődtek ki fogai közül. Végre bentről gyermeksírás hang­zott, a csecsemők nemzetközi pana­sza az éles levegő, a hideg, az élet miatt, amiatt, hogy világra születtek. Fiú született, e könyv hőse. Gyor­san megfürdették. Piros ráncosarcfl emberke volt, semmivel sem különb, mint Ilyenkor akármelyik más cse­csemő. 0 volt, akire vártak, akit a történelem kiszemelt“. — írja a köl­tőről szőlő tanulmánya bevezető so­raiban napjaink magyar Irodalmá­nak kiemelkedő egyénisége: költő prózalrő és drámaíró. Petőfi Sándor­ról szőlő műve eddig a legszebb mü. amelvet a nagy költőről írtak. 1. kérdés: írjátok meg a mü címét és szerzője nevéti Kiskőrös lakossága abban az Idő­ben túlnyomó részt szlovák. A költő értpsanvla. Hrúz Márie szintén szlo­vák. a Tflrfte megvel Necpál község­ből került az Alföldre oselédlánvnak. Az édesapa. Petrovlcs István mészá­rosmester. Fgv délszláv eredetű csa­lád gyermeke, ősei nyugati szláv- szlovák környezetbe kerülve elszlové- knsodnak, majd amikor magyar kör­nyezetbe költöznek, elmagyarosodnak. magyarokká lesznek. Petrovlcs István már a szlnmegyar Kartalon született. Amikor a Petrovlcs család anyagi helyzete javul. Kiskflnfélegyházá- ra költöznek. Sándor kétéves korától Itt tölt! gyermekéveit, s később Is ezt a színmagyar parasztvárost vall­ja szülőföldjének. Az édesanya Is magyarul adja gyermeke szájába a szavakat. Az apa nagy gondot fordít flaVta- nlttatására. pár év leforgása "älatf több helyütt járatja Iskolába fFél- egyháza, Kecskemét. Szabadszállás. Sárszentlőrlnc, Pest...]. A gyakori környezetváltozás sok élménnyel gaz dagltfa Petőfit, különösen az aszódi diákévek f 1836—38]. Aszód két szem­pontból Is emlékezetes számára: az Itt szereplő színtársulat vágyat éb­reszt benne a színészi pálya lránt, melynek az apa határozott közbelé­pése vet véget; s Itt kezd komolyab­ban foglalkozni a versírással. Két üt áll tehát előtte: a vándorszínészet és a költészet. Mindkettővel próbál­kozik. míg végül a költészetnél ma­rad, de azért a színészetről nem mond le Aszódon !r1a első Ismert versét 1s, ebből Idézünk: „S most társaim! miután végét már érte a munka Aely tíz hóig szüntelen folyt vala köztünk, Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel Es szaporán édes szüléink keblébe siessünk!" 2. kérdés: Ml a vers címe, és milyen alkalomból írta? Az aszódi nyugodt három év után következik a selmecl líceum. Szülei Időközben anyagilag tönkrsmennek, így fiuk elég korán megismeri a nél­külözést. Az egykori aszódi kitűnő tanuló előmenetele az új iskolában erősen romlik. A sok rossz hír hal­latára az amúgy Is gondokkal küsz­ködő apa leveszi gyermekéről gon­doskodó kezét. A mindössze tizenhat esztendős Petőfire ezután sok-sok megpróbáltatás vár. 1839-ben felcsap Sopronban katonának. A soprpnl ezredből hivatalosan átjártak az or­szággyűlés városába, Pozsonyba, Pe­tőfi katonatársaitól Is sokat hall er­ről a városról. Az első kínálkozó al­kalommal „átrándul“ Pozsonyba. A Hatal katona mohón szívja magába az új élményeket. Betegsége miatt elbocsátják a ka­tonaságtól. Járja az országot, ván­dorszínész Ozorán, majd Pápán diák. Nincs pénze tanulmányait folytatni, Ismét felcsap színésznek. 1843-ban Pestre, azután az országgyűlésre ké­szülő Pozsonyba megy. A sok nélkü­lözésen átesett költő reményekkel te­li érkezik Ismét ebbe a városba. Szí­nésznek akar szegülni egy Itteni tár­sulathoz, végül az országgyűlési tu­dósítások másolásából kényszerül megélni. Bajzához írt levelében így Jellemzi helyzetét:* „Egész nap Írom a Záborszky által szerkesztett ország- gyűlési tudósításokat, s a fizetés oly szomorú, hogy alig elég megszerez­nem mindennapi kenyeremet... s e száraz foglalkozásnál a müzsa Is ke­rül... így, mint van, lehetetlen kol­dus vagyok...“. Nyomorúságos sorsáról a Távolból című versében vall, ez a költemény őszinte, keserű kitörése a szívnek, s ebből a korszakból az egyedüli vers, amelyben hányatott sorsáról nem hu-, mórral szól. Ámde rögtön hangot, vált: Eh, a sírás nem kenyereml Kinek tetszik, pltyeregjen. Én egy nagyot káromkodom, Ügy csillapul a haragom. Kudarc, csalódás, kiábrándulás — ezt kapja ettől a várostól, de mindez mégsem töri őt meg, hanem felréz- za, munkára sürgeti. „Politikából és közéleti Ismeretekből Itt kapott alap­vető leckét... Pesten veszi majd min­dennek hasznát“ — írja Szalatnal Rezső. 3. kérdés: írjátok meg a vers címét! A megfejtéseket dec. 14-tg küldjé­tek bel GENTE ANDRÁS: IX. Azok, akiket az imént még pa rasztoknak véltünk, a széna boglyák mögött a lovaikra pat­tantak, és vágtatnak a falu felé. És vágtában is, hátrafelé fordulva durrogtatják fegyve reiket. Az egyik elöreküldött katonánk alól kilövik a lovat. — Az istennyila csapjon be­léjük! — káromkodja el ma­gát Horváth. — Előre, huszá­rok! — ordítja az élre lova golva. — Most már nincs meg állás, kifüstöljük őket! A lovak patája alatt dobog, nyögdös a száraz föld. Csat fognak a puskazávárok. — Sebes vágta! — üvölti Horváth. Mint az orkán, úgy szágul dunk be a faluba. A lovakról a poros földre potyog a fehér tajték. Akinek kard van a ke­zében, azt suhogtatja, akinek puska, karabély, lövésre ké szén tartja. A templom előtti téren megállunk. Csak a lovak felhorkanását halljuk. Aztán csend, szinte halotti csend. Hol az ellenség? Elbújtak vol­na a házakban? Itt-ott a ka­pukban, a fűzből font sövé­nyek mögött megjelenik egy- egy asszony, anyóka és ke resztet vetnek. Vörössapkás legények, sárga arcú kínaiak! Mit kell még nekik megélni ök?! A templomból kijön egy szakállas öreg. Sándor, aki i gén jól beszél oroszai, oda nyargal. — Jó napot, öreg! — Tó napot, ha magad Is úgy kívánod! — Akkor egv nyelven be szélünk, öreg, mert nektek ml semmi rosszat nem kívánunk — Kik vagytok? — Nem látod rajtunk? — Látom, veres a sipkátok! ... Nincs már nekünk semmi, elvitték „azok“! Csak az egér maradt a magtárban... — Ha olyan adakozók vagy­tok az egereket is odaadhattá­tok volna nekikl — Ne gúnyolj ki bennünket; Idegent .Az életével játszik az, aki nemet mond...! — Az életet védeni kell, ö- reg. — Ahhoz fegyver kéne... — Miért nem kértek? — Mit gondolsz, adnának? — Attól függ, mire használ nátok. — Védeni a magunkét. — Ki ellen? — Mindent csak visznek tő­lünk... — Mi nem rekvirálni jöt­tünk, öreg. hanem lőni azok­ra, akik mindent vinnének, még a ti életeteket is. Merre mentek? Az öreg Sándor háta mögé mutat. — Ti onnan jöttetek. — Sándor felnevet, és az ellenkező irányba mutat. — Ők pedig arra mentek, mi?! — Ha te mondod:.. — Hányán vannak? — Nem számoltuk őket csak vinni jöttek. — Ha nem mondod meg, úgyis megtudjak! — Tegnap este jöttek a fa luba. Sokan jöttek, sorra jár fák a házakat, vittek, amit a- kartak. ételt. Italt, abrakot. Még az éjszaka szekereken vitték el. Néhánvan itt marad tak... Sok ez nekünk, Idegen. Az államnak adni, nekik adni. mindenkinek adni! Kifogy a sznsz belőlünk. — Ne félj/ öreg! Majd ki­szorítjuk mi a szuszt belőlük! Csak azt mondd meg a falu­siaknak, ha egy úton jártok, nem lesz semmi bajotokl Is­mered azt az egyetlenegy u- tat? —• Ne oktasd az öreget! Az ember nem járhat két úton... — Csak meg ne feledkezze­tek róla! — figyelmezteti Sán­dor, és visszanyargal hozzánk. Ügy mondja el a párbeszédet, ahogy lefolyt köztük. Hirtelen összenézünk. Távo- lódó patazaj hallatszik a fa­luban. Akik a határban lövöl­döztek, megbújtak a házak­ban! Nem adták ki őket! Még­is velük tartanak? Az egyik­kel is, a másikkal is bratyiz- nak. hogy végül azt szolgál­ják ki, aki győz?l Mert az é létével játszik az, aki ellen kezik? A ravasz paraszt ki­szolgálja az ördögöt is, csak hogy a lába alól ki ne csúsz szék a talpalatnyi föld. A kertek alatt nyitottak utat a banditáknak. Csak arrafelé vezethették ki csendben a fa­lu déli határáig a lovaikat, s ott a nyeregbe pattantak... Nem lehettek sokan, ha nem vették fel a harcot. A többiek valahol“ kint lehetnek. De hol az Isten szerelméért? A töprengő Horváth István Sán dorhoz fordul. — Nyargaljatok csak utó­nak! Lessétek ki, hogy mer­re mennek! Sándor kis csapattal klszá gnld a falából. Délen, az erdőre nyíló fa- luvégen az én szakaszom őr­ködik. Beástuk magunkat, fel­állítottak a golyószórót. Érez­zük, hogy fokozatosan ránk szakad az éjszaka. A falu há­zacskáiban sorra kialusznak a lámpások. Már egy ablakból sem szűrődik ki a sápadt fény. De még hangokat hoz felénk a szél. Valamelyik fa- lvvégi ház udvarából női ka­caj száll felénk. Megszólal egy férfi is. Magyarul! „Ne kap- dosd a fejed, úgyis megtalá­lom a szádat!“ — Valakinek szerencséje van — dörmögi egyik kato­natársam. — Holtbiztos, hogy egy szal­maözvegynél kanott szállást! — mondja a másik. — Minden házban találsz Itt szalmaözvegyet. Csak van, aki kibírja, van, aki nem — okoskodik a harmadik. — Na, ez holtbiztos. hogy nem bírja ki! — szólal meg újra az előbbi. — Vízért ment ki a menyecske, hogy az ö- regapó ne lássa. A jó huszár pedig a holdat ment csodál­ni!... — Tudod, hogy mit csudái most, te holtbiztos?! — sut­togja, aki először szólalt meg. — Már nem is nevet az a... Nem jó az ilyesmit hallgatni! Halkan felnevet a szomszéd­ja. — Nem is hallasz te sem­mit! — Az a baj, komám! Ha azt hallanád, hogy a vizet pumpálja, akkor tudnád, hogy mit csinál! De így csak egy­re gondolhatsz!... — Meséld el már, mit le­het Ilyen csendben csinálni, mert az ilyen dolgokban én holtbiztos, hogy nem vagyok jártas. — Hallgass el már, te holt­biztost Figyeld inkább a zöl­deket!. — Holtbiztos, hogy ebben a minútumban színvak vagyok! Most csak a szívemmel lá­tok!... Nevetgélnek a legények. Mo­solygok magamban, és Zinócs- kámra gondolok, és arra, mi­lyen jó, hogy velem jött. Va­lamelyik nap csak visszake­rülünk Kijevbe, és mesét mon­dok neki az éjjeli hangokról. Hogy fog majd kacagni! Ö, te nagy betyárt Mintha halla­nám csengő hangját, és elönt a melegség. Csendben va­gyunk már, és tovább figyel­jük az éjszakát, a jobb ol­dalt húzódó, a holdvilágban sötétlő erdőt, va faluból kifu­tó utat. Nem láthatunk mesz- szire. Sándorékra gondolok. Ezen az úton vágtattak ki is­meretlen tájak felé, ismeret­len emberek közé, akikről sej­telmük sem lehet, hogyan fo­gadják őket. Mögöttünk fel­prüszköl az egyik lő. A köze­lünkben hagytuk patásainkat, hogy kéznél legyenek. A falu másik végén is beástpk ma­gukat a fiúk, hogy ne érje meglepetés alvó társainkat. Őrködünk. Hajnalban majd fel­váltanak bennünket, aztán le­dőlhetünk a még meleg á- gvakba. Éjfél is elmúlott, a- mlkor azt éreztük, hogy do­bogni kezd a föld, mintha egyszerre megmozdult volna a szíve. — A mieink lehetnek — mondom. — Sándorék... — Nem lehetnek mások — suttogja a szomszédom. f Folytattuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents