Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-18 / 29. szám
u| ifjúság 3 (Folytatás az 1. oldalról) A társulás főmérnöke, Jaromír Algayer kérdésünkre csak bólint. — Bakán (Baka), Vrbinán (Füzes), Jurován (Dercsíka), Aranykalász szövetkezeteiben és a Hubicei Állami Gazdaságban már megkezdték a Libelulla aratását. — Libelulla! — meredünk kérdőn a főmérnökre, mert ha esetleg az őszi árpa vagy a búza aratását mondta volna, hát rendben van, de Libelulla... mi ez, új gabonafajta? Kis idő után megérti a szemünkben megbújó kérdést, ezért hozzáteszi, hogy a Libelulla korai búzafajta, majd így folytatja rövidke magyarázatát: — Ez egy új Jugoszláv búzafajta... Ám mi nem érjük be ennyivel, kis áttekintést, afféle járási mérleget kérünk;' és kapunk is: — Járásunkban a mezőgazdasági társulás által irányított egységes földművesszövetkezetekben és az állami birtokokon összesen 26 099 hektár gabonát kell learatni. Egy-egy kombájnra átlagban 82 ha jut a tavalyi 92-vel szemben. A huszonhatezer hektár gabonából 17 000 hektár a búza, 8000 ha az árpa és kb. 600 ha a zeb, ennyit kell learatniuk az embereknek. Aztán jön a szokványos kérdés: Milyen termésre számítanak? — Milyen... Ogy tűnik, rekordtermés lesz — mondja, de ezzel be is fejezi nyilatkozatát, még magyarázatképpen annyit hozzáfűz, hogy erről elég idő lesz beszélni, ha mér a raktárakban lesz a gabona. Tehát mehetünk. Hová is? Baka, Vrbina felé vagy inkább Aranykalász határa felé? Végül mégis úgy döntünk, hogy először Okoőra (Ekecs) megyünk. Lehet, hogy már ott aratnak is. A szövetkezet udvarán valódi nyári, aratási- cséplési hangulat. Az emberek búzát lapátolnak, s mi biztosra vesszük, hogy már itt is megkezdték az aratást: — Hol találjuk meg a kombájnokat? — kérdezzük, de a legnagyobb meglepetésünkre nemleges választ kapunk. — Ez nem az idei, hanem még a tavalyi búza. Mi még nem aratunk... így mégiscsak Baka felé vesszük az utat. Vrbinánál rá ts találunk az aratógépekre. Két CK—4-es kombájn ormótlankodik a földeken, kanyaringatja a búzatábla szélét. Kettőt vagy hármat fordulhattak eddig, most jön le a földről a traktor első rakományával. Néhányan kijöttek, hogy tanúd legyenek az aratásnak, ott ülnek a sárgásbarna búzatábla szélén. Itt van az állami birtok intézője, Gaál László és technikusuk, Nagy Ottó is. Nagy Ottó kezébe vesz pár szem búzát, mor- zsolgatja, vizsgáltatja őket. Meg van elégedve a gyönyörű, kövér búzaszemekkel. Gaál László intéző is elégedett. Hogy mennyit ad majd hektáronként a Libelulla (mert ezt a táblát éppen az új búzafajtával vetették be), arról még korai lenne beszélni, de annyi már most is biztos, hogy nem csalódnak. Az állami birtok füzesi részlegének 380 hektárt kell learatnia. Két saját kombájnjuk van rá, és egyet rendeltek Csehországból is. Először learatja a repcét, aztán majd az is beáll a többihez... S míg mindezt megtudjuk, odajön Ábrahám Kálmán kombájnos is: — Mióta ül kombájnon? — 1962 óta. Év közben a javítóműhelyben dolgozik, s mint ahogy később megtudjuk, jó és szorgalmas szakember. Nyáron kombájnra, ősszel lánctalpas traktorra ül, s ha kell, kisegíti a gazdaságot egyéb munkákban is. Meg vannak vele elégedve. Nem csoda. Ilyenkor nyáron reggel fél hatkor már bent van a telepen, átnézi a gépet, átzsírozza, kicseréli a kopottabb alkatrészeket, majd kihajt a földekre, s ebédhez,, illetve uzsonnához ül csak le. Megyünk tovább. Feltűnik a medve! híd vaskonstrukciója, haragoszölden hajladozik az erdő, oldalt a falu előtt pedig néhány hektáros Abrahám Kálmán kombájnos és Nagy Ottó technikus búza táblán kering egy kombájn. A búzatábla és a kombájn is a medve! szövetkezet tulajdona. Morva József kombájnos és Sági Ferenc segítőtársa talán két órája álltak a táblába — vagy tizenkét kerülő, illetve szalmasor van mögöttük. Közben megjött az ebéd is. Morva Józsefnek tésztát és zöldséglevest hozott a leánya. — Nem tudta a feleségem, hogy ma már megkezdjük az aratást, ezért a tészta. — Miért, talán ez nem jó? — Dehogynem, csak éppenséggel ilyenkor búst, leginkább csirkét szokott az asszony készíteni. Az ember reggeltől késő estig kint van a földeken, kell az erő. Meg aztán, az kiadó- sabb eledel, kevesebb folyadékot kíván... Morva József egyébként asztalos. A szövetkezetben az asztalos- és bognárműhelyben dolgozik. Télen elvégzi az asztalos-, ács- és bognármunkát, nyáron pedig kombájnra ül. Ö ts 1962-ben kezdte. Azóta többször aratott Csehországban is. Az idén nem megy, mert ő dolgozik az öregebb gépen, s ezért inkább kollégája, akinek 1969-es kiadású kombájnja van, megy majd segíteni az ország északi részébe. Morva József tavaly 18 nap alatt 101 hektár gabonát aratott le. Az idén is úgy tervezik, hogy kb. július 16-ig eltart náluk az aratás, vagyis amikorra e sorok napvilágot látnak, ők már talán az áldomást is megisszák. De hát ez a jó, legalábbis, ami az aratást illeti. Ha sikerül 10—12 nap alatt learatni, magtárba szállítani a gabonát, ez egyben azt is jelenti, hogy csak minimális lesz a 6zemveszteség. Németh István Annyi biztos, hogy nem csalódnak a Vrbinai Állami Birtok dolgozói sem Morva József és Sági Ferenc a medved'ovói szövetkezet kombájnosai Okoč — valódi aratási-cséplési hangulat MEG MINDIG fENYESEK AZ EGRI CSILLAGOK (400 éve halt meg DOBÓ ISTVÁN, az egri vár kapitánya) Talán nincs is olyan olvasóink között, aki ne olvasta volna az 'Egri csillagokat, vagy ne látta volna a hasonló című /de távolról sem olyan sikeres) filmet, amelyet éppen a közelmúltban mutatott be a Csehszlovák Televízió. Nem tudni, hogy a nálunk is bemutatásra került film és a négyszáz éves Dobó-jubileum között van-e összefüggés, de mindenesetre szép dolog volt műsorra tűzni Európa kapuja védőinek hősi küzdelmét. Az Egri csillagok fénye tiem homályosult el a századok folyamán, sőt, egyre fényesebben ragyognak a múló időben ezek a fények; akinek lesz alkalma Sugár István könyvét, az Egri vár és viadal c. munkát átböngésznie és megismernie a vár adatait, bizonyára még inkább tiszteli és becsüli azt a férfit, akí a trebišovi járás területén lévő Ruszkán született, és itt is van eltemetve. Dobó korának egyik legképzettebb és legjobb stratégája volt. Idejében felismerte a török veszélyt, és felmérte az egri vár létezésének fontosságát. Sajnos — mint ahqgyan azt a korabeli dokumentumokból megtudhatjuk — többnyire nem jártak pénzszerző „hadjáratai“ kellő sikerrel, nem találkoztak kellő megértéssel, és csak a kapitány leleményességén múlott, hogy a- ránylag rövid idő alatt megfelelő szintre tudta emelni a vár katonai állapotát. „Dobó István hirtelen bukkant fel az ismeretlenségből. A Felvidék egyik legjelentékenyebb nemesi családjának sarja mintegy 48 éves volt, amikor az egri vár és a püspöki javak élére került. Páratlan érdeme az egri vár élén abban domborodik ki, hogy korának olyan kimagasló katonai és gazdasági szervező egyénisége volt, akinek példáját a században nem találjuk. Amikor átvette a várat, az bizony elég zilált képet mutatott. Dobó a katonai érdekeknek alárendelt gazdasági feladatok megoldása és irányítása érdekében fól szervezett gazdasági apparátust hozott létre. Felügyelete alatt nagy lendülettel folyt a várkorsze- rűsítö munka. Amint a jég lehúzódott 1552 tavaszán a folyókról, Szokoli Mohamed ruméliai beglerbég hidakat építtetett a Dunán. Az 1552-es nyári hadjárat előjeleiről már februárban hírt hoztak Zrínyi Miklós kémei a Balkánról: Szulejmán bég a nyáron kimozdul Konstantinápolyból. Egy évig tartó hadai hirdettek ki a török alattvalók között, hogy egy évig tartó háborúra készüljenek föl. A rohamosan közelgő *örök veszély napjaiban magára hagyott Dobó első feladatát az képezte, hogy a várőrség létszámát a lehetőség keretei között maximálisan feltöltse. Mindenekelőtt a várvédelem gerincét, a zsoldos gyalogságot szaporította. DObÓ tiszteletre méltó érdeme, hogy bízott a parasztok bátor helytállásában, és a hivatásszerűen katonáskodók kiegészítésére fegyverforgatásban jártas jobbágyokat is beállított: Végső soron az egri vár falai között — a parancsnokokat ts beleszámítva — mintegy 1800 fegyveres katona sorakozott fel a törökök ellen. Közöttük néhány osztrák és német tüzér, két lengyel gyalogos és valószínűleg néhány szlovák vár- védő tartózkodott. Érdekes a vár védelmében részt vett nem fegyveres erők létszáma és ösz- szetétele: Szakácsok, kocs- márosok, mészárosok, víz- hordók, cipóosztók 50, mesteremberek 38, borbélyok (sebészek) 13, sütőasszonyok 14, „paraszt-nép" 109, menekültek /asszonyok, gyermekek, papok) 47. ösz- szesen 269 fő. A várvédök fegyverei között az ágyúk álltak első helyen. Ki hinné, hogy az egri várban mindössze 4 „öreg álgyúr találunk akkor, pedig Zrínyi Miklós szerint ts: löveg nélkül nem lehet várakat oltalmazni!1 A legnagyobb öblü a Perényt- ről elnevezett vaságyú volt, amelynek csöve kb. negyven mázsát nyomott. A kézi lőfegyverek sorában először a 289 darab puskát említjük, amelyek közül csak 93 a kanócos puska. S korszerűbb, kerekes gyúftószerkezetü „német puskából“ már 194 volt Dobó fegyvertárában! Előszeretettel használták a prágai és csetnekt szakállas puskákat, ezekből 343 volt. Több korabeli okmány 150 ezerre becsülte az ostromló törökök számát. Ez a- zonban semmiképpen sem felelhet meg a valóságnak, mert még az oszmán had sem tudott volna ilyen sereget Eger ellen kiállítani. A szakértők hitelesnek tekinthető becslése szerint 60 ezerre becsülhettük Ahmed és Mohamed Egerre tört hadseregének számát. A befefező utolsó ostrom 1552 október tizenharmadikán zajlott. A vesztes török sereg még három napig a vár alatt tartózkodott, de már készült az elvonulásra. A győzelem súlyos áldozatába került a végváriaknak. Tinódit 300-nál több halottról és 200-nál több sebesültről tájékoztatták. A sebesültek között 86 volt a súlyos eset — ezek a karukat, lábukat. szemük világát vesztették el. testüket nyíl, golyó vagy lándzsa járta át. Még a mesterembereket sem kerülte el a halál. Említésre méltó viszont, hogy 200 lovas közül csupán négyen haltak meg. Dobó István és Mekcsey egy hónappal az ostrom u- tán meglepetésszerü hirtelenséggel várparancsnoki tisztük alól való felmentésüket kérték a királytól. Méltán belefáradtak a gondjaikra bízott erőd építése körüli huzavonákba, a kamarai ellenőrök szörszálhaso- gatásaiba. A közvetlen ok azonban más volt: a fényes diadal után Dobó által Göncre összehívott nyolc megye nemesetnek gyűlésén megtagadták tőle mindennemű segítséget, melyet az agyonostromolt vár részére kért. / Dobót maradásra próbálták bírni, de szilárdan kitartott elhatározása mellett, s végül is a királyi biztosoknak 1553 januárjában adta le a vár kulcsait, jóllehet még március végéig a helyén maradt. Két hónap múltán az elismerő királyi kegy Erdély vajdájává emelte. Ellenségei azonban nem nyugodtak — a sors nem volt kegyes ehhez a nagyszerű katonához. Két alkalommai is — másodszor a király elleni hűtlenség és összeesküvés vádjával terhelten — ártatlanul börtönbe vetették. 1572 májusában hunyt el, kb. 72 éves korában, holttestét Ruszkán helyezték ö- rök nyugalomra.“ XXX A CSEMADOK koSicel délvárosi helyi szervezete emlékesten emlékezett meg Európa kapujának hőst védőjéről halálának négyszáz é- ves jubileuma alkalmából. Az estet Lukács József szervezte, az előadó Szabó János Győző volt, aki az egri Dobó István Vármúzeum i- gazgatóhelyettese. A jól sikerült, sok újat és érdekeset felvonultató, izgalmas e- lóadás után szinte egyöntetűen arra gondoltunk, hogy Dobó István szülőfalujában, Ruszkán is kellene hódolni a nagyszerű stratéga emlékének. Értesüléseink szerint már készülnek az ünnepségre. Ha megvalósítják, riportban számolunk be róla olvasóinknak. BATTA GYÖRGY
